87. Nagy Nap

                                      Sziasztok!! Új résszel jelentkezem.
                                  Nem fűzök hozzá semmit, döntsétek el
                               hogy jó e vagy nem. Jó olvasást! ♥♥♥♥♥

                                              D xoxo





" Hogyan érezzem magam jobban,ha tudom hogy csak játékszer voltam?-a fiú csöndben dől vissza a székébe, s mered rám. Míg gondolatai lefoglalják." 



                          Évekkel később  


Alig egy perce fejezték be a hajam, s a sminkem igazítását. Végre föl állhatok, és a tükörhöz sétálhatok. Hogy megpillantsam magam, a nagy abroncsos menyasszonyi ruhámban. Igen, ma hivatalosan is férjemül fogadom Marcel-t. Akivel azóta a rejtélyes hét óta, a kapcsolatunk a legszorosabb. Ez...Több, mint hat évvel ezelőtt volt. Mi öt éve vagyunk egymáséi. Öt év leforgása alatt, sok minden megváltozott. Befejeztem a gimnáziumot, és most jön az egyetem. De, előtte férjhez megyek.
-Gyönyörű vagy kicsim. -apám mély, rekedt hangja szakítja meg gondolataim. A tükörben látom ahogy kezeit zsebre teszi. Öltönye kifogástalanul áll rajta, megfordulok. Apám karjaiba borulok, természetesen viszonozza ölelésem.
-Apa, férjhez megyek. -mondom boldogan. Hangom örömtől ragyog. Mosolyogva fordulok vissza a tükörhöz, s bámulom magam. Nem hiszem el, ma van az a bizonyos "nagy nap". Egészen eddig a pillanatig, nem is gondolkodtam ezen. Nagy nap. Miért is az? Talán azért, mert meghatározó az életemben. Jó olyan ember mellett le élni az életed, aki szeret, tisztel s megbecsül. De, nem csak ezért lehet fontos a nagy nap. Ehhez komolyan át kell gondolnunk az életünket. A múltat, a jelent és a jövővel értelmetlen foglalkozni. Aminek meg kell történnie, az megfog történni. Aminek pedig nem kell, az nyilván nem fog. A magunk urai vagyunk, tudunk döntéseket hozni. És hozzunk is, mint Én. Ma férjhez megyek! Utolsó pillantást vettek magamra. Minden tökéletes, a ruhám, a hajam, minden. Béke honol a családomban is, amelyre már oly' rég óta vágyom. Apám megköszörüli torkát, ami azt jelenti ; indulnunk kell. Még egy végső pillantást vettek a tükörre, s már indulok is. Apám karját nyújtja amelyet szívesen fogadok el. Hamar kiérünk a házunkból, a kocsihoz. Ám az autóba való beszállást megnehezíti a nagy abroncsos ruha. Nehézségek árán, sikerül beülnöm. Mellettem épp hogy' elfér a húgom, elől pedig szüleink foglalnak helyett. Allison becsapja a kocsi ajtaját, ami azt jelenti, hogy apa elindulhat. Az öreg 'Range Rover'  motorja felbőg, s lassan útnak indulunk -a templomhoz. Ahol is az esküvőt tarjuk.

                                                  *                 *               *

-Önöket, mostantól házas társakká nyilvánítom. -mondja ki az egyetlen értelmes mondatot a pap, amelyre mindenki éljenezni s tapsolni kezd. -Megcsókolhatja a menyasszonyt! -megtörténik a mennyei csók is. Majd kéz a kézben, kisétálunk az egyházi épületből. Mindenki állva tapsol, figyel minket. Olyan jó érzés, mikor veled együtt ünnepelnek az emberek. Mikor nincs társadalmi különbség, csak megosztott boldogság.  Kilépünk a templom ajtaján, és egy hintó fogad minket (?)  Eleinte szemöldök ráncolva nézek Marcel-ra, de aztán leesik hogy ez az ő műve.
-Te. -sejtelmesen ejtem ki nevét, miközben vigyorogva mellkason bököm. -Ez a te műved, igaz? - mint a vad alma úgy mosolygok. Ám mosolyom alább hagy, amikor is egy mély hang megszólal a tömegből -ami azóta mögénk gyűlt. Marcel-al hátra fordulunk, és az ismerős alak felé fordulunk. Ki lép a tömeg soraiból, s elénk áll. Egyik keze a zsebében rejtőzik, míg a másikkal a cigarettáját veszi

ki ajkai közül. Mindenki -aki tudja mi volt Zayn s köztem- feszülten figyel. Eldobja a cigi csikket, eltapossa.
-Nem tetszik az ajándékom?- teszi fel a kérdést, melyből kiderül ő rendezte le a lovas hintót. Mielőtt bármit is reagálhatnék, Marcel válaszol;
-De, köszönjük Zayn. -édes mosollyal ajándékoz meg, és elindít az 'ajándék'  felé. Felülünk a gyönyörű fehér hintóra, amelyet fehér lovak húznak. A kis hintó vezetője elindítja a lovakat, anélkül hogy bármit is kérdezne tőlünk. A haza vezető úton a járó-kellők integetnek, mosolyognak nekünk. Amely olyan jól eső érzést kölcsönöz számomra. Ujjaink össze kulcsolva omlanak ölembe. Marcel tekintette engem pásztáz, majd ajkaimhoz hajolva csókot lehet rájuk. Minden gond nélkül viszonozom, majd amikor elváll megszólalok;
-Miért mondtál köszönetet? -kérdőn vizslatom hibátlan arcát. Ajkai halvány mosolyra húzódnak, pár pillanatig csend honol köztünk. S csak a lovak lépteit lehet hallani, de ajkai elnyílnak és mámoros hangját hallhatom;
-Zayn-en látszik a féltékenység. Nem akarom, hogy tönkre tegye ezt a napot bármi is. Ez a nap, az öröm napja. Inkább elismerem ötletét, mint hogy konfliktusba keveredjek. -válaszolja okosan, ahogy mindig. Imádom Marcel-ban, hogy megfontolt, nem úgy mint én. Biztosan Zayn-nek estem volna. Egyáltalán ki hívta meg? Egy halk sóhajt engedek ki ajkaimon, remélem nem akarja szabotálni a mai napot. Ez Marcel-ről, és rólam kell hogy szóljon. Nem az exemről.

86. Férfi eszmék

                               Sziasztok! Először is, köszönöm nagyon nagyon nagyon
                           nagyon nagyon szépen a majd nem 110,00 ezres megtekintést.
                      Másodszor pedig, az 59-dik feliratkozót. Örülök neki, elképesztően. :)
                   Viszont, egy kicsit több komment jobban esne. :/ A vissza jelzés fontos
              lenne   számomra. De most, olvassátok el ezt a részt. Jó olvasást, pusszi! ♥♥♥♥♥♥♥♥♥

                                                                                     D xoxo

                    Pár nap elteltével...

Föl kellek a hatalmas francia ágyban melynek illata pont olyan, mint a férfié akit szerettek. Azaz, Zayné. Egy ideig fekszek még, majd lassan a másik oldalamra fordulok. Ahol döbbenten látom, hogy nincs az imádott férfi. Zavartan ülök föl, s tekintek szét a hálóban. Sehol semmi, csak a terasz ajtó van nyitva. Amin a fekete hajú félmeztelen szerelmem lép be. Ajkam sarka felfele görbül, közelsége miatt. Hamar vissza kerül a tényleges közelembe, az ágyba.
-Felébredtél? -csiripeli édes, mély hangján. Ajka enyémen gördül, s lassú csókban forrunk össze.  Teste ismét fölém kerül, így elmémben be villannak a tegnap este képei. Elhúzódóm tőle, s fejem hátra hajtom. Így szemébe tudok nézni, azokba a gyönyörű szempárba. Amely csak nekem szenteli a figyelmét. Ujjperceim férfias arcára siklanak, s simítják meg borostáját. Ajka halvány mosolyra húzódik, lehajol egy pusziért. Amit örömmel viszonozok, ajka nyakamra vándorol. Az idilli pillanatunkat egy kérdés töri meg, mely a hangjától remeg meg;
-Szereted őt? -hangja, komoly. Teste hirtelen megmerevedik, fölöttem. Arcomra a zavarodottság ül ki, mi a fenére gondol?
-Kicsodát Zayn? -teszem fel a legeslegelső kérdést, ami megfogalmazódik bennem. Elhúzódik nyakam környékétől, tekintetét összefonja enyémmel. Barna íriszei most, mintha sötétebbek lennének. Feltételezem dühös. De vajon miért?
-Tudod te, hogy kiről beszélek. -kimászik mellőlem, és az ágy végére ül. Hátát figyelem, elernyed ahogyan előre dől s bele túr éj fekete hajába. -A kis szemüveges fiúdról. - egészíti ki. Leesik a tantusz, és hangos nevetésben török ki. Marcelre lenne féltékeny?
-Nem is szemüveges. -csúszik ki ajkaimon. Válla fölött vett rám egy gyilkos pillantást. Közelebb 

DAL

ülök a morcos férfihez. Kézfejem vállára helyezem, -Honnan veszed, hogy Marcel s köztem bármi is volt, vagy van? -fejem kicsit oldalra döntöm. Kínos csönd áll be kettőnk között. Fejem ingatom miközben kikászálódom az ágyból. Lábaim a fürdőbe visznek, ám de mielőtt teljesen beérnék Zayn megszólal;
-Nem is tudom drágám, -lép közelebb hozzám. -talán onnan, hogy elszöktél vele. -karjaival fejem mellett támaszkodik meg. Állam a padlót súrolja, kijelentésére.
-Elszöktem? -magamra mutatok, majd elnézek egy pillanatra. Hogy össze szedjem gondolataimat. Fél másodperc múlva, vissza vezettem Rá figyelmem. -Nem szöktem sehova se, fogalmam sincs arról, hogy hogyan kerültem Marcel házába! -mondom a szemébe, emelkedő hangerővel. Szemöldökeit az égbe emeli, kirohanásom végett.
-Persze Darcy. -elfordul s elindul az ajtó irányába. De még mielőtt elhagyná a helységet utána kiáltok;
-Tudod Zayn, néha gyerekes vagy. -evvel magamra csukom az ajtót, de mély hangját így is hallom.
-Ha nem vagyok jó neked, menj ahhoz a stréberhez. -érzem amint a vérnyomásom az egekbe szökik, Zayn néha tényleg idegesítően féltékeny. De, miért is? Hiszen nem csaltam meg, vagy valami! Dühömben kinyitom a fa tákolmányt, s teszek pár lépést a cigiző hímnemű felé.
-Tudod mit szívem? Jobban járnék. -felpillant rám szemei szikrákat szórnak, keze ökölbe feszül. Győzelemittasan billegek vissza a fürdőbe, s intézem el reggeli teendőimet. Egy tusolás, s egy hangyányi smink után késznek nyilvánítva magam lépek ki a fürdőből. Zayn ruhái takarják, karcsú testem. Hajamat egy törölközővel rögzítem fejem tetején, s amikor körbe pillantok szám tátva marad. A ruháim a földön hevernek, a sminkjeimmel és mindenemmel együtt. Zayn lép ki a gardróbból egy pár cipőmmel a kezében. Amit a földre hajít, értetlenkedve meredek az imádott férfira. Aki érzelemmentes arccal, mondhatom azt; hogy póker arccal fürkészi tekintettem.
-Mi a fenét művelsz? -üvöltöm. Vállat von, s az ajtó félfának dől.
-Azt mondtad jobb mint, én. -felei szemembe nézve, -Akkor tűnj el. -ujja az ajtóra mutat. Mellkasomon szúró érzés lesz úrrá, szemeimet szúrják a feltörő könnyek.  Hogy mondhat ilyet?
-Felindulásból mondtam. -suttogom, első könnyem végig gördül arcomon. A megalázottság szörnyen maga alá kerít, kirohanok a szobából. De sajnos még hallom ahogy szitkozódik. Lábaim gyorsan elhagyják a rossz fiú házát, és hamar az utcára kerülök. Mezítláb, s sírva futok a járdán. Miért teszi ezt velem? Ennyire féltékeny lenne? Nem ez már nem az első alkalom, hogy ilyen mélységesen megbántott. Lehet, hogy soha nem kellettem neki? Lehetséges hogy csak a testemre volt szüksége? A sok ki nem mondott szó megöl belülről. A kételyek, a kérdőjelek a kapcsolatunkkal szemben. Elhatalmasodnak rajtam. Könnyeimtől fátyolosan látok, s elmélyülve gondolataimban megbotlok. Pontosabban, neki megyek egy erős mellkasnak. Amelynek következtében majd nem elesek.
-Elnézést. -motyogom, s kézfejemmel durván letörlöm könnyeim.
-Darcy?- a mély, rekedt hang megüti fülem s a vér is megáll bennem. Félve pillantok fel apámra, aki Marcel társaságában sétálgat London utcáin (?). -Mi történt veled kicsim? -az álarcom lehull a földre, s hangos zokogásban török ki. Apa magáz húz, és megnyugtat közelsége. Kérdésére a válaszom csak egy férfi neve. Egy férfié, akit szerettek. De hiába vagyok belé szerelmes, ha bánt.
-Z...Zayn. -mormogom. Érzem ahogyan karjai megfeszülnek.
-Mi a sz@rt csinált? -sziszegi apám fogai mögül.
   
                                                     *            *            *

Félórával később, egy kávézó belsejében ülünk s hallgatunk. Marcel volt olyan udvarias, és oda adta nekem a kabátját. A csönd rettentően kínos köztünk, amíg apa elment telefonálni kettesben maradtunk. Eddig az Ő trágár szavait, és durva mondatait kellett tűrni. 

-Jobban érzed magad? -kérdi Marcel, amikor is tekintettünk találkozik. Felnevettek kínomban, majd válaszolok.

-Hogyan érezzem jobban magam, ha tudom hogy csak játékszer voltam? -a fiú csöndben dől vissza a székébe, s mered rám. Míg gondolatai lefoglalják Őt. 

85. Kisfiú

                             Sziasztok! Múlthéten nem volt rész.
                           Most is csak egy rövid részt  tudtam írni.
                       Nagyon sajnálom, de alig van szabadidőm,
                   és ha van is egy kevés; az is másra. Ne aggódjatok, mindig
                            hozni fogok részt! Ha rövid,ha hosszú lesz! :)

                            D xoxo



Tenyerem izzad, miközben Darcy-val beállunk a sorba. Hatalmas szerencsémre nem vették még észre egymást. Még. Zayn továbbra is engem néz, én viszont megszakítom a kontaktust amikor is a lány nevemen szólít. Lenézek rá, s hallgatom amit mond. Épp a kedvenc kávéjáról beszél valamit, amire

Mr Malik

-most- nem igazán tudok koncentrálni. Zayn jelenléte zavaró számomra. Félő, hogy a feladatot nem fogom tudni megoldani. Ami hatalmas hiba lenne. És lehet, Mr Styles se örvendezne túlságosan. Zayn lépéseket intéz felénk, át rángatja magát a tömegen. Lassan elérne minket, de ekkor hirtelen ötlettől vezérelve megragadom Darcy-t s kifuttok a kávézóból. Ki a tömegből, a tömegbe. Tekintettem a menekülő utat keresi, míg agyam zakatol annak megvalósításán.
-Marcel? Hova megyünk? -a lány kérdéseit figyelmen kívül hagyva , kezdem el húzni az egyik üzletbe. Azon belül is az egyik ötlőző fülkébe. Az emberek ránk emelik tekintetüket, de most az egyszer ez nem érdekel. Hisz nem az ő dolguk. Vagy igen? Nem! Az ötlőző fülkébe érve magunkra zárom az ajtót. Szembe fordulok az ijedt, s egyben értetlen lánnyal. Aki bámul rám. Fejem a fülke oldalának döntöm. Hogy történhet pont ez velem? Egy pillanatra lehunyom szemhéjam, fülemet megüti Mr Malik mély, érdes hangja. Ahogy Darcy-t szólongatja.
-Zayn! -sikoltja a lány. Az ajtó csapódások abba maradnak. Lenyelem a torkomban levő gombócot. A lány ki nyitja az ajtót, ki lép. Tekintette keresi a férfiét, akit hamar megtalál. Nevét sikoltva indul el. Fejem zakatol a sok megválaszolatlan kérdéstől. Mi lesz most? Megver? Vagy...Mi? Lehunyom szemhéjam, mély levegőt veszek. Idegesen lépek ki a fülkéből. Óvatosan oldalra fordítom fejem, így épp elkapom amint Zayn csókolózik Darcy-val. Hirtelen elkap egy öklendezési roham, amit szerencsémre magamban tudok tartani. Fél perc bámulás után megunom a dolgot, és megköszörülöm torkomat.
-Khm.. -köhintek egyet, mire mindketten rám szegezik tekintetüket. A fekete hajú gyilkos pillantással illet, majd a hosszas csöndet megtöri;
-Köszönöm a segítséget Marcel. Remek ember vagy.- mosolyogja. Állam a padlót súrolja, tágra nyílt szemekkel meredek a gerle párra. A lány ajkain víg mosoly játszik. Sejtésem szerint, neki fogalma sincs a dolgokról. Bár, most én is összezavarodtam. Darcy hamar eltűnik köreinkből, így kettesben maradok Zayn-nel. Elindulok a fülkék mellett, egyenesen ki az üzletbe. De Zayn karja megakadályoz. Farkas szemet néz velem, szemei lángolnak.
-Hagyd békén a lányt, Marcel. Nem a te hatásköröd. -evvel elenged, s hátra lök.  -Ezt vésd az eszedbe, kisfiú. -hátat fordítva nekem elhagyja a  helységet, és magamra hagy a gondolataimmal.
                           

                                                 
                                                          *           *          *

Zsebre tett kezekkel sétálok a parkban. Nagyon letört lettem, Zayn szavai a csontomig hatoltak. Komolyan azt feltételezte, hogy a barátnőjére pályázok? Miért? Sokkal idősebb vagyok Darcy-nál! Ráadásul az apja a főnököm. Kirúgna, és eltemetne ha a lányához közelednék. Megrázóm fejem, hogy kirázzam a buta,s ostoba gondolatokat. Ekkor telefonom megcsörren zsebemben. Előhalászom zsebem mélyéről, a képernyőre meredek melyen a "Mr Stlyes" felirat villog.  Elhúzom a zöld csíkot, a mobilt a fülemhez emelem.
-Haló? -tovább sétálok a járdán, közben várom Mr Stlyes-t, hogy megszólaljon.
-Nos, hogy ment? Darcy ? -kérdi, hangja nyugodt. Lehetséges, hogy még vidám is. De nem lesz az, ha megtudja mi történt.
-Darcy Zayn-nel van. -suttogom. De sajnos nemvolt elég halk ahhoz, hogy ne hallja meg.
-Hmm... -sóhajt- Gondolhattam volna. Mindegy Marcel, köszönöm a segítséged. Majd kitalálok valamit.  -evvel bontja a vonalat. Én pedig zavartan a zsebembe csúsztatom a készüléket. Lassan elérem lakásom ajtaját, amin azonnal bemegyek. -Miután kinyitom az ajtót.- Egy pohár tea társaságában a kannapéra ülök, és gondolkodni kezdek. Nem akarom elhinni, még mindig hogy Zayn Malik féltékeny lett rám. Rám! Egy 'kisfiú'- ra. Miért?  Annyi kérdés van a fejemben, amelyek kétely közé kergetnek. Miért én? Miért vállaltam el ezt? MIÉRT?!

   

84.

                                       Sziasztok!!! Két hét szünet után új résszel jelentkezem.
                                  Már leírtam az előző bejegyzésben, hogy miért nem 'üzemelt'
                                 a blog. De végre, itt vagyok. Új résszel, és folytattom az
                          I Need Your Love-ot! Na de, elég a fecsegésből Jó olvasást!! ♥♥♥

                                                                                                 D xoxo


-Valahogy haza kell jutnom. -sóhajtja. Fölállok az asztaltól, és a pulthoz lépek. Kezeimmel a szekrényeket kezdem nyitogatni, és csukogatni. Elő veszek két tányért, és néhány hozzávalót  a reggeli elkészítéshez. -Nem tudsz elvinni? -töri meg a nyugodt csendet.
-Nem. Nincs autóm. -vallom be. Nem szégyenlem azt, hogy nincs se járművem se jogosítványom. Nem szerettek vezetni, mondjuk úgy félek. Nem túl férfias dolog, de nem érdekel.
-Huszonnégy éves vagy, és nincs autód? Szánalmas. -köpi a szavakat. Kicsit rosszul esik hangneme, de miért érdekeljen a véleménye? Hiszen, csak a főnököm lánya. És különben is, móresre kell tanítanom. Nem pedig jó pofiznom kell vele.
-Darcy neked mid van? Apuci aki mindent megvesz. -szembe fordulok vele. - Nézd, te még gyerek vagy. Nem hinném, hogy több mindened van, mint nekem. -figyelmem ismét a reggeli elkészítésének szentelem. Szavaim süvítenek a levegőben, mondatai -melyeket szívesen mondana most-, torkán akadnak. Magamban mosolygok egy kicsit, hisz végre elhallgatott ez a lány. A reggeli nem más mint két-két szendvics. Sajnos, most nincs túl sok kedvem valami egzotikusat csinálni, Főleg nem ő nagyságának. Leteszem elé a tányért, amiben az étel van. Undorodva tekint a mai reggelijére.
Pedig amíg itt leszel, nem lesznek különleges ételek.  ~Mondom magamban. Helyet foglalok vele szemben a négy személyes asztalnál. Nem foglalkozom Vele, és a nem tetszésével a reggelivel szemben. Enni kezdem az ételt amit készítettem.
-Ha nem eszel, éhen maradsz. -mondom két falat között. Amivel elpusztítom az utolsó szendvicsemet is. Szemöldök s homlok ráncolva tekint rám.
-És? Majd eszek valamit. -legyint. Hát oké. A porcelán darabot a mosogatóba helyezem, majd ott hagyva őt elindulok a szobámba.  Magam után becsukom az ajtót, amikor be érek az említett helységbe. A szekrényemhez lépek, amelyből egy fehér inget és egy fekete nem túl feszülős nadrágot veszek ki. Az ing alá egy fehér atlétát veszek föl, ezután a nadrágot aggatom magamra. Amit a nővérem vett nekem, hogy ne legyen olyan "hivatalos" az öltözékem. Nem úgy öltözködöm mint a korombeliek, s ennek roppant örülök.  Miután végzek önmagam értékelésével, felveszek egy zoknit és egy cipőt. Beágyazok, majd elhagyom a hálószobámat. Lábaim a szobámmal szemben lévő fürdőbe vezetnek. Nincs nagy házam, de nekem elég egy kicsi is. Amint beérek a fürdőbe, kezembe veszem a fogkefém s a fogkrémem. Egy gyors fogmosás után teljesen késznek nyilvánítom magam, s vissza térek a nappaliba. Darcy ugyan úgy ül az asztalnál, ahogyan korábban is. A kannapén lévő kabátomért nyúlók, majd magamra öltöm azt.
-Hova mész? -kérdi, az ismerős hang. Fejemmel a lány felé fordulok, közben a cipzárt felhúzóm nem túl vastag kabátomon. Ezt az egyet nem szerettem Londonban, néha nyáron is olyan hideg van, hogy kabátot kell húzni. De, ehhez már hozzá szoktam.
-Dolgozni. Tudod, az átlagos embereknek kell. -mondom lekezelően. Arcára a meglepettség ül ki, amin magamban mosolygok. Kézfejem a kilincsre csúsztatom,
-Várj! Én is veled megyek. -jelenti ki. Zavarodottan tekintek a lányra, ki máris cipőjébe bújik. Magára aggatja a pulcsiját, s mellettem terem. -Induljunk. -ki tárja az ajtót, s elhagyja a lakásom. Én is kilépek a zajos Londonba, majd miután bezártam lakásomat elindulok a munkahelyemre. Kezeimet zsebembe rejtem, a hideg elől. Lassan Darcy mellé érek, aki már korábban elindult. Egymás mellett sétálunk a nyüzsgő városban.  Hatalmas szerencsém, hogy nem lakok messze a munkahelyemtől.

Darcy Styles

Ami egy p lázában van. Valójában egy diplomával többre is vihetném, de a főnökeim remekek, a fizetésem tökéletes és...Azt hiszem Mr Styles megbízik bennem. Hisz, a lányát is rám bízta.  Na jó, ez nem teljesen így van. De lényegében ez történt. Ráadásul fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjek hozzá Darcy 'neveléséhez'. Ezt nem lehet máshogy nevezni, nevelés. Megtanítok neki néhány dolgot úgy, hogy ne tudja hogy tanítom. Ó Marcel, mibe keverted magad!  Hangos sóhaj hagyja el ajkaimat, amire a mellettem sétáló alacsony lány is felfigyel.
-Mi az? -kérdi, hangjából az érdektelenség tükröződik. Milyen ez a kislány...
-Ühm...  Semmi. -válaszolom halkan, sosem voltam hangos ember. Mondhatjuk úgyis, hogy stréber gyerek voltam. Az iskola néha rémálom volt. -Veled? Miért vagy Zayn-el? -csúszik ki számon a kérdés ami, még engem is meglep. A kínos csend hamar beáll kettőnk közé, nem mintha eddig nem kussoltunk volna..
-Semmi...-válaszolja halkan, megtörve ezzel a csöndet. Amely már kezdet idegesítővé válni. -Miért kérdezel Zayn-ről? -hangja még halkabb, mondhatni suttogás amelyet elnyel a reggeli szele. Vállat rántok, amikor szempillái alól feltekint rám. Most először láttam a szemét csillogni, amióta ismerem. A szerelem tenné ezt?
-Csak úgy... -legyintek. Először kiderítem mennyire van odáig a srácért, utána megpróbálkozok a neveléssel. Amit fogalmam sincs hogyan fogok csinálni. Ugyanis nem egy ötévesről beszélünk, akinek adok egy nyalókát és minden oké.  Istenem miért keveredtem bele a Styles család háborújába? Miért? Miért nem volt bennem elég bátorság, hogy nemet mondjak? Most már hiába tépem magam e miatt, már nyakig benne vagyok.
-Különös. -állapítja meg rejtélyesen. Ez az utolsó beszélgetésünk, -a mai nap folyamán legalábbis. Amint beérünk a boltba Darcy az apja irodájába menekül. Míg én a személyzeti részlegre sétálok. Ahol megszabadulok a kabátomtól, s feltűzöm a kicsi kártyát a pólómra amelyen a nevem van. Vissza sétálok az üzletbe, köszönök néhány kollégámnak és kezdetét veszi a munka.

                                                          *           *            *

A nap hosszan telik el, s unalmasan. Darcy-t egész nap nem láttam, kicsit aggódom miatta. Lehet éhen halt ott bent? Hülyeség nem hinném hogy éhen halt. Vagy, hogy lelépet volna. Csak a bejáraton lehet távozni, akkor..még bent van. Vissza ugorva a munkába, le ellenőrzöm az aznapi bevételt. Ám ebben a pillanatban a kis csengő megszólal, amely jelzi hogy vevő érkezett. Felpillantok a papírlapokból, tágra nyílt szemekkel bámulok a fekete hajú férfira. Ki egészen a pulthoz sétál, -az az hozzám. Kezeit az üveg pultra helyezi, míg tekintetével a hosszú barna hajú lányt keresi.
-Segíthettek valamiben, Mr Malik? -egyenesedek ki, így körülbelül egy magasak vagyunk. Barna tekintetét rám emeli, arca érzelemmentes. Fagyos.
-Nem láttad véletlenül, Darcy Styles-t? -egyik szemöldökét az egekbe emeli. Mély levegőt veszek, és próbálok kitalálni valamit. Nem mondhatok semmit se, nem? Mert akkor vissza viszi a turnéra. -Hé, hülye gyerek kérdeztem valamit. -mondja flegmán. Mintha te jobb lennél, pénzel tömött senki.
-Nem. - a szó szinte automatikusan jön ki a számon. Furcsán méreget, majd hátat fordítva nekem elindul a kijárat felé. Sapkáját vissza veszi feje tetejére, s kilép az üzletből. Nem szimpatikus ez az ürge.  Enyhén megrázóm fejem, és vissza térek a munkához. Egy perc nem telik el, Darcy lép ki

Zayn Malik

az iroda ajtaján. Tekintettünk össze akad, s enyhén zöld íriszeimmel az ő barnáiba bámulok. Mintha sejtene valamit..
-Mit csinálsz? -kérdi közelebb lépve hozzám. Figyelmemet a kezeimben heverő lapokra vezetem. Kis teste eltörpül az enyém mellett.
-Csak papírokat olvasok át, és írok alá. -válaszolom miközben a nevem oda firkantom az egyik pontozott vonalra. Mi szerint, a múltheti ruhaszállítmányt megkaptam és átvettem.
-Hmm.. Ezt én is megtudnám csinálni. -torkomból mély kuncogás tör fel anélkül, hogy megállíthatnám. A szívverésem a helyére állt, azóta mióta Zayn itt járt. Biztosan dühös lesz, ha megtudja a barátnője egész végig itt volt. Magamban mosolygok egy sort, s vissza térek a jelenbe.
-Ne hidd, hogy olyan könnyű. -figyelmeztettem. Mire szemeit forgatja, lassan végzek a 'papír munkával' és bezárom a boltot. Kifele tartunk a p lázából, de mielőtt kiérnénk a mellettem lévő lány meglátja a 'Starbucks' feliratot. Így utunk a zsúfolt kávézóba vezet,  belépünk a takaros kis üzletbe. Hozzá kell tennem, bár ne tettük volna. Mert ahogy lábam a padlót éri, tekintettem össze akad a fekete hajú, tetovált, piercinges férfiéval. Az az, Mr Malik-val.

Fontos!

                                           
Sziasztok! Sajnálattal közlöm, hogy a blogot két hétig szüneteltettem. Az ok, roppant egyszerű; a design. Úgy érzem fontos, hogy a 'csomagolás' kiváló legyen egy blogon. És Én az én siteomon is ezt akarom. Azt szeretném, ha tetszene Nektek, Olvasóknak a blog. Nem csak a sztori, hanem a blog is. Remélem TI Bananasok, megértettek Engem és nem fogtok haragudni. Ez alatt a két hét alatt megpróbálok részt írni a Hopeless-be is, még mielőtt megfeledkezünk arról a blogomról is :D .
Előre is köszönöm a megértéseteket, bocsánat a kiesés miatt. :/ Igyekszem behozni azt a részt, :)
Ez vonatkozik még a;

-http://fuckinglifefanfiction.blogspot.hu/

-http://harrystyles-fanfictionone.blogspot.hu/

D xoxo

83. Feladat

                                        Sziasztok! Új résszel jelentkezem!
                                 Remélem elnyeri tetszéseteket a rész. És előre
                              bocsánatot kérek a rész hossza miatt. :/  Viszont, szeretném
                          megköszöni az 58. Feliratkozott! És a több mint, 100, 000 megtekintést.

Idegesen járkálók föl s alá Marcel szobájában. Még mindig fogalmam sincs, hogy hogyan kerültem vissza Londonba. És ha ide is kerültem, miért pont Marcel? Miért nem...Lisa a barátnőm, vagy Zayn lakására mentem? Ez az egész annyira logikátlan. Marcelal maximum kétszer találkoztam. És nem is beszéltünk. Soha. Fejem fogom, ahogyan vissza gondolok a tegnap estére. Közben vissza helyezkedem Marcel ágyának szélére.

"A tévé halovány fénnyel tölti meg a nagynak nevezhető nappalit. Homály fedi a helységet, melyben vagyok. Álmosan dörzsölöm meg könnyes szemeimet. Az este sok minden történt... Este rádöbbentem arra, hogy Zayn talán nem nekem való. -Ajkam meg remeg még a gondolatra is, hogy nem csókolhatom többé. Szemhéjam lezárul, emlékeim előtörnek. - Azóta a kisebb 'incidens' óta, nem is beszéltem Zaynel. Föl állok a díványról, s a konyhába sétálok. Kézfejem végig vonszolom a tárgyakon, a pulton, a szekrényeken, mindenen. Míg nem az utolsó konyha szekrénynél megállok, szembe fordulok a bútor darabbal. Kinyitom a fehér fatákolmányt, ajkaimra mosoly húzódik. Ahogy végig vezetem tekintettem a drágábbnál, drágább italokon. Kezem automatikusan nyúl a fekete címkével el látott üvegért, melyet enyhén remegő kézzel teszek a pultra. Letekerem kupakját az üvegnek, s kortyolgatni kezdek a finom, méregből. Vissza kullogok a hálóba, ahol is Zayn már alszik. Kuncogva sétálok végig a szobában, majd föl kapva mobilomat az éjjeli szekrényről lelépek. Lábaim mintha külön életet élnének, indulnak meg a hotel folyosóján. Dülöngélve lépek ki a liftből, mely a földszintre repít. Lassan hagyom el a hotelt, amelyben családom, barátom s mindenki él -most. Ujjaimmal a telefonom nyomkodom, míg nem meg áll előttem egy taxi. "

Csupán ennyire emlékszem. De, vajon mi történt ezek után? Hova akartam menni? Pontosabban hova mentem azzal a taxival? Mi a fenét szerettem volna ezzel az egész Londonba jövetellel, elérni? Mit? Ráadásul a szüleim már biztosan értesítették az elit kommandót, hogy keressenek meg engem. Ahj, bele se merek gondolni, hogy apa mit fog mondani ha újra látjuk egymást.

                                 Marcel

Fejem fogom miközben egy teát kortyolgatok. Az asztalnál ülök, és az Iphone-on lévő névjegyzékre meredek. 'Mr Styles' görgetem lejjebb az ujjammal a listát, hogy elérkezzek az említetthez. Mély levegőt veszek, majd megnyomom a hívás gombot. Sóhajtva emelem a fülemhez a ,mobilt. Csak

nem rúg ki a kislánya miatt. Végtére is, Darcy jött ide. Nem én hívtam, ő jött. Magától.
-Mr Styles, tudom rosszkor zavarom de valami fontos dologról lenne szó. -mondom, amikor is felveszi a telefont.
-Ne most Marcel. Kisebb-és nagyobb gondom annál amiről beszélni akarsz. Leszarom a boltot, old meg a problémát. -hangja lekezelő, gondterheltnek tűnik.
-M-Mr Styles nem a bolttal kapcsolatos...-sóhajt- Hanem Darcy-val a lányával. -térek a tárgyra. Még így, hogy nincs itt így is látom arcát, ahogyan megfeszül.
-Folytasd. -parancsolja, én pedig lenyelve a gombócot torkomban csiripelni kezdek.
-Tudja Mr, a lánya tegnap hajnali egy óra körül megjelent nálam. Azt mondta, nincs hol aludnia és, hogy ma...Vagyis tegnap azt kérte, hogy engedjem be. Én a kannapán hagytam, viszont reggel amikor felkeltem mellettem feküdt az ágyban. -kirúgnak, kirúgnak, ki fognak rúgni.  Rekedten kuncog a mobilba, majd felnevet. Szinte röhög, s a végén morog egyet. Mint egy állat, komolyan.
-Marcel, -hangjától a hideg rázz- kérek egy óriási szívességet. -szemöldök, és homlok ráncolva meredek a fehér falra. Várom, hogy folytassa. Amit hamarosan meg is tesz. -Tanítsd móresre a lányomat. -osztja meg velem gondolatait. Az állam a padlót súrolja, mit mondott?
-M-Mr Styles, pontosan mire gondol? -kérdem, bár pontosan tudom mit akar.
-Marcel csak annyit kérek, hogy taníts neki egy kis tiszteletet. És verd a fejébe, hogy Zayn nem kell neki. Kérlek, szégyenben kell élnem. Darcy tönkre tesz. -vallja, teljesen át tudom érezni amit ő érez. Egy apa számára biztosan borzalmas érzés az, amit Darcy csinál. És biztos vagyok abban, hogy Mr Styles csak jót akar az egy szem gyermekének. Bólintok, még akkor is, ha nem látja.
-Elfogadom ezt a feladatot Mr Styles, de pontosan mit kellene tennem? Vagy, hogyan kezdjek bele? -próbálok valami, olyat kiszedni az ő gondolataiból ami segíthet nekem. Fogalmam sincs, hogy mibe vágtam a fejszémet. És azt hiszem, Darcy se tudja elképzelni, hogy az apja mit tervez.
-Hogy teljesen őszinte legyek, gőzöm sincs. Viszont egyetlen egy dologra ügyelj, -aprót bólintok, bár ezt ő nem látja- Darcy nem hathatja el Londont. -halkan beszél, szavai mégis üvöltenek a kétségbeeséstől.
-És..Akkor mi van, ha a barátja jön ide? -teszem fel legeslegelső kérdésemet a több száz közül. Hallom ahogy élesen szívja be a levegőt.
-Nem tudom, Zayn sok mindenre képes. De, majd alakul ahogy alakul. Csak teljesítsd a szívességet. -ezekkel a szavakkal bontja a vonalat. S épp amikor a mobilom az asztalra helyezem Darcy lép be a helységbe.
-Kivel beszéltél? -karjait össze fonja mellkasa előtt. Hangja számon kérő. Álljunk csak meg..Miért is? Most egy kicsit játszom a 'rosszabbik' énem. Ami sajnos, vagy nem sajnos nincs.
-Mióta tartozik ez rád? -lekezelő hangom ellenére vonakodva ül le. Nem hinném, hogy meglepte a válaszom. Bár, kissé furcsán nézett.
-Csak kérdeztem. -forgatja meg szemeit.  Karjait le engedi mellkasa elől, majd az asztalra könyököl. Kezdődhet a feladat végre hajtása.

82. Ijedtség

                     Sziasztok! Hosszú várakozás után, meghoztam a
          82.Részt! Nagyon szépen köszönöm az 57. Feliratkozót!!
                   Jó olvasást! Komizz, iratkozz fel, és csatlakozz a csoporthoz!!

                                                                               D xoxo




Ölelő karjai védelmezően fonódnak testem köré. Fejem mellkasán pihen, szívverését hallgatom. Most nyugodt...  Ujjainkkal babrál. Érintése  jól esik. Fejem felemelem, így rálátásom van gyönyörű borosta fedte arcára. Kézfejem elveszem mellkasáról, s arcára helyezem. Végig simítok rajta párszor, majd felkönyökölök, hogy csókot lehelhessek puha ajkaira. Természetesen csókom viszonozza, karjaimmal teste  két oldalán támaszkodom meg. Míg lábaimmal csípője két oldalán, kezei derekamról fenekemre csúsznak. Belemosolygok a csókba, amikor belemarkol.Csípőm ágyékának  dörzsölöm , melynek hatására felnyög. Kuncogva szakadok el tőle, s térek át nyakára. Nedves csókokat hagyok tetovált bőrén, időnként meg-meg szívom azt. Lejjebb haladok testén, le a kulcscsontján, a mellkasán, hasán egészen nadrágjáig. Egy utolsó csókot hintek övére, kiegyenesedem. Zayn megfeszülve figyeli tetteimet, tartom vele a szemkontaktust. Majd, egy hirtelen gondolatnál fogva, pólóm szegélyéhez nyúlók. Iszonyatos lassúsággal húzóm fel testemen a feszülős anyagot. Át bujtatom  rajta fejem, s az anyagot a földre ejtem. Zayn beszívja alsó ajkát, és kicsatolja övét.
-Biztosan akarod? -teszi fel a 'nagy' kérdést. Nem válaszolok rá, csak segédkezem a szerszáma kiszabadításában. Ujjaimmal kigombolom nadrágja egyetlen gombját, s lehúzóm sliccét. Felpillantok rá, szemeit lehunyja. Óvatosan megérintem Őt. Sóhaj hagyja el tökéletesen férfias ajkait. Ajkaimra levakarhatatlan mosoly ül ki, lehajtom fejem és megismétlem előző mozdulataimat. Nyelek egyet, ahogy érzem keményedni Őt. Még gyengédebben érintem őt ott lent. Ujjperceimet futtatom végig hosszán. Istenem! Mit művelek?! ~Kérdezem magamtól, miért  csinálom ezt ? Nem tudom, ahogy most gondolkodni se tudok. Mire észbe kapok már azon kapom magam, hogy puszikat hagyok büszkeségén. Zayn zihál, egyenetlenül veszi a levegőt. Ujjait hajamba vezeti, várjunk mi? Nem fogok...Na, azt nem! El hajolok onnan és az ágy másik végébe menekülök. Zayn-t kémlelem. Lábai szét tárva, fejét hátra veti, szemei csukva voltak -eddig. Feltárja szemhéját, tekintettem keresi. Amit hamar megtalál. Lenyelem a torkomban lévő gombócot. Vajon felizgattam? Most dühös?
-Minden..rendben? -szaggatottan beszél. A levegőt szaporán veszi, mellkasa folyamatosan fel-le emelkedik. Ijedten nézek végig rajta, Ő egy férfi. Én meg egy tizennégy éves kislány vagyok. Nincs itt semmi keresni valóm. Neki nő kell, aki tudja kezelni az ilyes fajta helyzeteket. Aprót bólintok válaszom jeléül, kiegyenesedik és kezét nyújtja felém. Amelyet nem fogadok el, most először. Homlok ráncolva néz rám. Térdeit felhúzza és karjait azokon támasztja meg. Olyan...Kiéhezettnek tűnik. Mi van ha megteszi akaratom ellenére? Vagy valami hasonló..Ha kényszerít...Ebben a pillanatban, ahogyan erre gondoltam föl pattanok az ágyról. Föl szedem a pólómat, és miután magamra vettem elhagyom a hálót. Szerencsére már mindenki nyugovóra tért, így a nappali kihalt. Remegve az adrenalintól le ülök a drága, fehér bőr kannapéra. Hogy lehetek ilyen hülye? Nem gondoltam át ezt az egészet...
-Ezt nem gondoltam át. -suttogom magamnak. Neki vannak szükségletei, amelyeket -gondolom én- szeret be tartani. A szex, velem nem fog menni. Oké, már nem vagyok annyira ártatlan. De, azért k*rva se vagyok. Az övé pedig nem leszek...Mi van ha csak erre ment ki az egész játék? Hogy az ágyasa legyek? Nem hinném, találna jobbat. ~Köszönöm drágaságos agy! Bezzeg a matek felvételinél lettél volna ilyen okos!
-Darcy?- mély, kissé rekedt hang éri el hallójáratom. Fölállok ijedtemben, és hátra lépek két lépést. Zayn feloltja a villanyt, ennek következtében fény tölti be  a helységet. Nyelek egyet, nem szeretnék vele beszélni. Főleg most nem.  -Darcy, minden oké?-tesz felém pár lépést. Én pedig akaratom ellenére hátra fele kezdek lépkedni. Az oxigén gyorsan jár ki-be szervezetemben.
-Uhm, igen. -motyogom cseppet sem meggyőzően. Közelebb lép egyet, így én a konyha felé hátrálok egy lépéssel. -Csak.. -tekintettem ide-oda kapkodom a szobában. Valami olyasmit keresve, ami kimenthet ebből a szituációból. Figyelmem megakad egy vázán, amelyben virágok vannak, és víz...
-Csak? -karjait össze fonja tetovált mellkasa előtt. Szemöldökét az egekbe emeli, kérdőn vizslat.
-Csak vízre vágytam. -legyintek, majd 'lazán' a virágokkal teli vázához sétálok. Megragadom a porcelán darabot, majd kivéve belőle a virágokat bele iszom. S azonnal vissza is köpöm. -Fúj..-morgom. Leteszem a vázát, a gazt meg vissza dobom. -Semmi gond, csak...Szomjas voltam. -mondom, mintha mi sem történt volna az előbb.
-Virág vízre? -hangja gúnyosan cseng. Szét tárja karjait, majd vissza indul a hálónkba. -Nem értem miért próbálsz meg hazudni. -jelenti ki, mire felé kapom a tekintettem. Vissza fordul, de nem jön vissza.-Darcy, ennek mi értelme volt? Tudom,hogy megijedtél. Azért viselkedsz most így, de akkor inkább mond el, mint hogy elmenekülsz. -hátat fordítva nekem eltűnik a hálószoba  ajtaja mögött.
-Nem menekülök! -duzzogva ledőlök a kannapéra, bekapcsolom a tv-t. Majd keresek valami normális csatornát és tévénézésbe fojtom 'szerelmi bánatom'. Két  film után sikerült hajnalban elaludnom, de mivel fáztam ezért az is rá tett egy lapáttal.

                                              *             *             *

Reggel puha ágyban ébredek, egy férfi karjai közt. A nap már felkelt, s beragyogja az egész szobát. Óvatosan megfordulok, az illető karjai közt. Ám amikor meglátom ki az, egyből kimászok mellőle.
-Marcel?! -kiabálom, amire a férfi felriad. Megdörzsöli szemeit, majd magához veszi az éjjeli asztalán lévő nagy lencsés szemüvegét.
-Darcy? -kérdi, hangja meglepettséggel telt. Még hogy Ő van meglepődve!
-Hogy kerülsz ide? És miért voltunk mi egy ágyban!? Válaszolj Marcel! -halmozom el kérdéseimmel, és fenyegetőzésemmel. Nem hiszem el...Ez biztosan csak egy rossz álom! Föl ül a francia ágyban, és csak ekkor veszem észre. Ez nem a szálloda.
-Hova hogy kerülök? Hisz itt lakom, Londonban. -válaszolja, most már kicsit ő is ingerültebben. Amint föl fogom mit mondott, kiabálni kezdek.
-Londonban! Hogy a fenébe kerültem Londonba Marcel?! -üvöltöm- Ha tettél velem valamit...-mutató ujjammal fenyegetem.
-Nem tettem veled semmit! Az istenit Darcy! Ismerlek már baba korod óta! Hogy tehetnék veled bármit is? -teszi fel a kérdést. Amelyből lejön, talán igaza van. De, akkor is hogy kerülök ide. -Tiz év van köztünk! Soha nem lennék ennyire bolond. -érvel. Leülök az ágy szélére. Mi történhetett? Pár perc csönd után, felteszem a kérdést. Amely mindkettőnket érinthet;
-Akkor, mégis mi a fene történt? Én Manchesterben voltam, a barátommal Zayn-el. -vallom be, mire Marcel tágra nyílt szemekkel mered rám.
-Z..Zayn Malik ..Vagyis, Mr Malik a barátod? -kérdi, teljesen ledöbbenve. Bólintok. -És apád engedi? Huszonegy év van köztettek. Ez.. Mr Styles ezt soha nem engedné meg. -szemem forgatom apám szóba kerülésére.
-Mindegy, inkább azt mond meg hogy kerülök ide! -parancsolom, amire szegény Marcel a fülét fogja. Talán hisztérikus vagyok? Megeshet!
-Arra emlékszem, hogy este felhívtál. -tanakodik. Kinevetem. Már megbocsájts, miért hívnám fel apám alkalmazottját?
-Minek? -még mindig nevetek. Egyszerűen ez túl vicces ahhoz, hogy ne nevesek.
-Azért, hogy engedjelek be. Mert nincs hol aludnod. -a mosoly lefagy az arcomról. -Egyedül voltál, amikor ajtót nyitottam. És egy üveg alkohol volt a kezedben. -egészíti ki a válaszát. Most komolyan, mi a fene történhetett?