53.Rész

                                        Hát Sziasztok Bananasok!!!!
                                      Meghoztam Nektek a 53.Részt!!!
                          Köszönöm a több mint 40,000 ezer oldalmegjelenítést!!
                   És a 43-dik feliratkozót, sokat jelent, ahogy a megjegyzések is!!!
                  Nem papolok tovább, Jó olvasást!! Pusszi ;)

                                                                                                            D xoxo







-És milyen volt az ovi? -kérdezi Harry miközben be indítja az autót.A Range Rover fel bőg, és el indulunk.
-Jó. -ad rövid tömör választ kislányunk.Mindig meg mosolyogtat a hangja.Olyan aranyosan beszél, cselekszik.Hogy az valami hihetetlen.Szemeim az úton ragadnak, az idő azóta kicsit jobb lett.Lehet látni a nap sugarait.Gondolataim az esküvő felé terelődnek.Annyira sok minden történt ezekben az években, hogy alig bírom nyomon követni saját magamat.Boldog vagyok, ez igaz.De, még mindig ott él bennem a düh, a fájdalom az üresség amit anno Ő okozott bennem.Igen, egy részét el tűntete  ezeknek.Egy nagy részét.

Mr Styles

De ezekből még maradt egy kevés.Egy olyan férfihez készülök hozzá menni, aki sok fájdalmat okozott már.Aki miatt mindent fel adtam, de mégis Vele vagyok.És miatta el veszítettem a saját családom, az életem.Az álmaim.Vajon mindez hiába volt?
Vagy, értelmes dolgot tettem? Egy bizonyos szintig igen, hisz össze hoztam a saját családomat.De, ennek így kellett történnie?
Így van ez meg írva? Ez a sorsunk? ~A kérdések csak halmazodnak, halmazodnak és halmazodnak a fejemben.El lepik az elmémet, és nem tudok normálisan gondolkodni.Be rezeltem az esküvőtől? Vagy talán túl fiatal vagyok még hozzá? Igen, valószínűleg ez lehet az oka az egésznek.Nem érzem annyira helyén valónak a dolgot.Hisz épp hogy 19 éves vagyok,bár már csak pár hónap választ el a húszas évektől.Hihetetlen, hogy mindennek az ellenkezője történt.Nem így terveztem a dolgokat, mások voltak a számításaim.Teljesen eltértek ettől az élettől.
Gondolatmenetemet a kocsi lassulása zavarja meg.Ennyire bele merültem a gondolataimba? Az autó meg áll, én ki kapcsolom az övemet és ki szállok.Ki nyitom a hátsó ajtót és ki veszem Darcy-t. Csak egyetlen egy dolog fáj igazán; hogy Sasha semmit se tud erről az egészről.Nem mertem neki el mondani az esküvőt, mert féltem.Féltem és félek a reakciójától, attól hogy talán nem fog velem barátkozni utána.Vagy, meg tagad.
-Daniella! -szól rám egy rekedtes hang.Azonnal fel kapom fejemet és Rá nézzek.Zöld szemeivel engem figyel. -Minden oké? -jön közelebb és fel veszi Darcy-t. Aprót bólintok és követem őket be a házba.

Fel tépem a bejárati ajtót, le veszem a cipőmet.Ők is így tesznek, én ezek után a hálóba menekülök.Beszélnem kell Sasha-val, mert meg öl a bűntudat ha nem teszem.Mi is volt az üzenetben?

"Csajszi, ma Te Én nálam!! Sxx" 

Szuper!Tehát bármikor mehetek hozzá.De, mi van ha el mondom neki és utána ki dob? Hisz még a mai napig utálja Harry-t, és ezt nem rejti véka alá.És nem is fogja.Nem akarok választani közöttük, soha! Mind kettejüket szeretem, igaz Harry-t jobban...De, akkor is! Sasha Lopez az egyetlen igaz barátnőm a földön, aki bármit meg tesz.Hangosan fújóm ki a levegőm.Miért kell mindennek ilyen nehéznek lennie? Bár, egy valamit nem igazán értek. Sasha miért gyűlöli annyira Harry-t? Hiszen nem is ismerik egymást.Akkor miért mondja azt akárhányszor találkozunk "Még mindig ezzel vagy?" . Egyszerűen nem értem.Föl állok és a táskámat vállamra téve az ajtóhoz indulok, ami épp akkor nyitódik ki.És göndöröm áll előttem.
-Minden rendben? Hova mész? -lep el kérdéseivel amikre gyors választ akarok adni.Bele túrók hajamba és a padlót nézzem.Ezt általában idegességemben csinálom.

-Persze, és Sasha-hoz. -rendezem le ennyivel.Ki kerülöm Őt és a folyósora megyek, végig sétálok rajta majd le a lépcsőn.Egészen az előszobáig, komolyan mintha menekülnék előle.Fel húzóm a cipőmet, meg igazítom magamon a szoknyám, amikor két kar fonódik körém.

-Meddig leszel távol? -suttogja fülembe.Forró lehelete csikizi bőrömet.Meg fordulok karjai közt, így szemtől szembe lehetek Vele.Tenyereimet mellkasára teszem és lassan el tolom magamtól.
-Nem sokáig, -mondom szemébe nézve, ajkaihoz hajolok.Egy gyors csókot lehelek rájuk. -ígérem. -evvel 

ki szabadulok öleléséből és el hagyom a házat.Dzsekimet össze húzóm magamon, és ki sétálok az útra. 

Szerencsémre, barátnőm csak tíz saroknyira lakik tőlem ami "nem is olyan sok".Rossz ötlet volt el jönni, sokkal jobb lenne most az Ő ölében feküdni és a tévét bámulni a lányunkkal.Erre a gondolatra most szívesen
sarkon fordulnék de, beszélnem kell Sasha-val. Bő húsz perc gyaloglás után, be érek drága barátnőm utcájába.Ami jó mert pár háztömb választ el minket.Lassan el érem a házának kapuját, be nyitok a kapun majd be is csukom azt magam után.El sétálok a két ajtós bejárati ajtóhoz, és kopogtatok.Pár perc csend után ki nyílik az ajtó és Sasha komás fejével találkozok. Talán most ébredt fel? Délután négykor?!
-Daniella! -ölel meg majd be invitál lakásába.Ami igencsak tágas.A nappaliban ülünk le.Én az egyik fotelban telepszek le, míg ő a három akár négy személyes kannapén fekszik.
-Sasha, azért jöttem mert el akarok mondani valamit. -térek a tárgyra.A plafont bámulja, épp rá akar gyújtani.Amikor ki nyögöm azt ami belülről fel emészt.

-Össze házasodunk. -a cigaretta ki esik a szájából, és a földön köt ki.Ülő helyzetbe ül -úgy mint Én. Tágra nyílt szemekkel bámul rám, mint aki szelemet látott volna.Az arca, még az eredetibbnél is fehérebb.Mint a frissen meszelt fal.Egy ing takarja Őt, ami alatt valami tipikus Sasha öltözék lapul.
-Nem mehetsz hozzá. -mondja immáron komoly arccal.Állam a padlót súrolja mi az hogy nem mehetek hozzá? Homlokom ráncolva nézzek barátnőmre.Nem értem, egyszerűen meg zavarodtam.
-Sasha, több mint egy éve együtt vagyunk, és több mint fél éve tervezzük az esküvőt.És, -folytatnám tovább ha engedné, de közbe vág.
-Akkor sem nem mehetsz hozzá.Ő, nem neked való. Daniella, annyi mindent tönkre tett már, nem emlékszel? Mindent, miatta nem mehetsz egyetemre.Miatta van egy gyereked. -mondja és nem hiszek a fülemnek.Most komolyan a barátom ellen akar hangolni?
-Akit szeretek! -mondom magabiztosan és éllel a hangomban.Úgy érzem magam mintha egy kandi kamerába csöppentem volna, és Én vagyok az akit át akarnak verni.De, valami már nagyon fúrja az oldalam;egy kérdés.Amit most azonnal fel is teszek Neki. Mire észbe kapok Sasha a konyhában tölt magának egy italt, föl állok és a helyiség irányába megyek.
-Sasha, valamit nem értek. -szünet- Miért vagy rossz véleménnyel Harry-ről? -kérdezem, és mintha kővé dermedne.A kíváncsiságom egyre csak nő, nő és nő.
-Hm?! -türelmetlenül várom a válaszát.
-Az mindegy. -zárja le a témát ennyivel, meg fordul.Így végre velem szembe van. -Daniella, csak tudom miket tett és, ennyi. -egészíti ki, és bele kortyol a poharába.Kétségbe esetten keresem tekintetét, amit nem láttok.
-Valóban sok mindent tett, de nem ezen kezdtünk el beszélni. -ki fújóm a levegőm- Miért nem mehettek hozzá? Miért? -karjaimat ki tárom, és várok.Várok arra amit mond, azt akarom hogy kapjak egy normális magyarázatot.Lila hajú barátnőm le teszi a pultra a poharát és rám néz.
-Mert lefeküdtünk. -szemeimben könnyek gyűlnek és marni kezdik szememet.Mi..Mit mondott?