Sziasztok! Új résszel jelentkezem!
Remélem elnyeri tetszéseteket a rész. És előre
bocsánatot kérek a rész hossza miatt. :/ Viszont, szeretném
megköszöni az 58. Feliratkozott! És a több mint, 100, 000 megtekintést.
Idegesen járkálók föl s alá Marcel szobájában. Még mindig fogalmam sincs, hogy hogyan kerültem vissza Londonba. És ha ide is kerültem, miért pont Marcel? Miért nem...Lisa a barátnőm, vagy Zayn lakására mentem? Ez az egész annyira logikátlan. Marcelal maximum kétszer találkoztam. És nem is beszéltünk. Soha. Fejem fogom, ahogyan vissza gondolok a tegnap estére. Közben vissza helyezkedem Marcel ágyának szélére.
"A tévé halovány fénnyel tölti meg a nagynak nevezhető nappalit. Homály fedi a helységet, melyben vagyok. Álmosan dörzsölöm meg könnyes szemeimet. Az este sok minden történt... Este rádöbbentem arra, hogy Zayn talán nem nekem való. -Ajkam meg remeg még a gondolatra is, hogy nem csókolhatom többé. Szemhéjam lezárul, emlékeim előtörnek. -
Azóta a kisebb 'incidens' óta, nem is beszéltem Zaynel. Föl állok a díványról, s a konyhába sétálok. Kézfejem végig vonszolom a tárgyakon, a pulton, a szekrényeken, mindenen. Míg nem az utolsó konyha szekrénynél megállok, szembe fordulok a bútor darabbal. Kinyitom a fehér fatákolmányt, ajkaimra mosoly húzódik. Ahogy végig vezetem tekintettem a drágábbnál, drágább italokon. Kezem automatikusan nyúl a fekete címkével el látott üvegért, melyet enyhén remegő kézzel teszek a pultra. Letekerem kupakját az üvegnek, s kortyolgatni kezdek a finom, méregből. Vissza kullogok a hálóba, ahol is Zayn már alszik. Kuncogva sétálok végig a szobában, majd föl kapva mobilomat az éjjeli szekrényről lelépek. Lábaim mintha külön életet élnének, indulnak meg a hotel folyosóján. Dülöngélve lépek ki a liftből, mely a földszintre repít. Lassan hagyom el a hotelt, amelyben családom, barátom s mindenki él -most. Ujjaimmal a telefonom nyomkodom, míg nem meg áll előttem egy taxi. "
Csupán ennyire emlékszem. De, vajon mi történt ezek után? Hova akartam menni? Pontosabban hova mentem azzal a taxival? Mi a fenét szerettem volna ezzel az egész Londonba jövetellel, elérni? Mit? Ráadásul a szüleim már biztosan értesítették az elit kommandót, hogy keressenek meg engem. Ahj, bele se merek gondolni, hogy apa mit fog mondani ha újra látjuk egymást.
Marcel
Fejem fogom miközben egy teát kortyolgatok. Az asztalnál ülök, és az Iphone-on lévő névjegyzékre meredek. 'Mr Styles' görgetem lejjebb az ujjammal a listát, hogy elérkezzek az említetthez. Mély levegőt veszek, majd megnyomom a hívás gombot. Sóhajtva emelem a fülemhez a ,mobilt. Csak
nem rúg ki a kislánya miatt. Végtére is, Darcy jött ide. Nem én hívtam, ő jött. Magától.
-Mr Styles, tudom rosszkor zavarom de valami fontos dologról lenne szó. -mondom, amikor is felveszi a telefont.
-Ne most Marcel. Kisebb-és nagyobb gondom annál amiről beszélni akarsz. Leszarom a boltot, old meg a problémát. -hangja lekezelő, gondterheltnek tűnik.
-M-Mr Styles nem a bolttal kapcsolatos...-sóhajt- Hanem Darcy-val a lányával. -térek a tárgyra. Még így, hogy nincs itt így is látom arcát, ahogyan megfeszül.
-Folytasd. -parancsolja, én pedig lenyelve a gombócot torkomban csiripelni kezdek.
-Tudja Mr, a lánya tegnap hajnali egy óra körül megjelent nálam. Azt mondta, nincs hol aludnia és, hogy ma...Vagyis tegnap azt kérte, hogy engedjem be. Én a kannapán hagytam, viszont reggel amikor felkeltem mellettem feküdt az ágyban. -
kirúgnak, kirúgnak, ki fognak rúgni. Rekedten kuncog a mobilba, majd felnevet. Szinte röhög, s a végén morog egyet. Mint egy állat, komolyan.
-Marcel, -hangjától a hideg rázz- kérek egy óriási szívességet. -szemöldök, és homlok ráncolva meredek a fehér falra. Várom, hogy folytassa. Amit hamarosan meg is tesz. -Tanítsd móresre a lányomat. -osztja meg velem gondolatait. Az állam a padlót súrolja, mit mondott?
-M-Mr Styles, pontosan mire gondol? -kérdem, bár pontosan tudom mit akar.
-Marcel csak annyit kérek, hogy taníts neki egy kis tiszteletet. És verd a fejébe, hogy Zayn nem kell neki. Kérlek, szégyenben kell élnem. Darcy tönkre tesz. -vallja, teljesen át tudom érezni amit ő érez. Egy apa számára biztosan borzalmas érzés az, amit Darcy csinál. És biztos vagyok abban, hogy Mr Styles csak jót akar az egy szem gyermekének. Bólintok, még akkor is, ha nem látja.
-Elfogadom ezt a feladatot Mr Styles, de pontosan mit kellene tennem? Vagy, hogyan kezdjek bele? -próbálok valami, olyat kiszedni az ő gondolataiból ami segíthet nekem. Fogalmam sincs, hogy mibe vágtam a fejszémet. És azt hiszem, Darcy se tudja elképzelni, hogy az apja mit tervez.
-Hogy teljesen őszinte legyek, gőzöm sincs. Viszont egyetlen egy dologra ügyelj, -aprót bólintok, bár ezt ő nem látja- Darcy nem hathatja el Londont. -halkan beszél, szavai mégis üvöltenek a kétségbeeséstől.
-És..Akkor mi van, ha a barátja jön ide? -teszem fel legeslegelső kérdésemet a több száz közül. Hallom ahogy élesen szívja be a levegőt.
-Nem tudom, Zayn sok mindenre képes. De, majd alakul ahogy alakul. Csak teljesítsd a szívességet. -ezekkel a szavakkal bontja a vonalat. S épp amikor a mobilom az asztalra helyezem Darcy lép be a helységbe.
-Kivel beszéltél? -karjait össze fonja mellkasa előtt. Hangja számon kérő. Álljunk csak meg..Miért is? Most egy kicsit játszom a 'rosszabbik' énem. Ami sajnos, vagy nem sajnos nincs.
-Mióta tartozik ez rád? -lekezelő hangom ellenére vonakodva ül le. Nem hinném, hogy meglepte a válaszom. Bár, kissé furcsán nézett.
-Csak kérdeztem. -forgatja meg szemeit. Karjait le engedi mellkasa elől, majd az asztalra könyököl. Kezdődhet a
feladat végre hajtása.
