82. Ijedtség

                     Sziasztok! Hosszú várakozás után, meghoztam a
          82.Részt! Nagyon szépen köszönöm az 57. Feliratkozót!!
                   Jó olvasást! Komizz, iratkozz fel, és csatlakozz a csoporthoz!!

                                                                               D xoxo




Ölelő karjai védelmezően fonódnak testem köré. Fejem mellkasán pihen, szívverését hallgatom. Most nyugodt...  Ujjainkkal babrál. Érintése  jól esik. Fejem felemelem, így rálátásom van gyönyörű borosta fedte arcára. Kézfejem elveszem mellkasáról, s arcára helyezem. Végig simítok rajta párszor, majd felkönyökölök, hogy csókot lehelhessek puha ajkaira. Természetesen csókom viszonozza, karjaimmal teste  két oldalán támaszkodom meg. Míg lábaimmal csípője két oldalán, kezei derekamról fenekemre csúsznak. Belemosolygok a csókba, amikor belemarkol.Csípőm ágyékának  dörzsölöm , melynek hatására felnyög. Kuncogva szakadok el tőle, s térek át nyakára. Nedves csókokat hagyok tetovált bőrén, időnként meg-meg szívom azt. Lejjebb haladok testén, le a kulcscsontján, a mellkasán, hasán egészen nadrágjáig. Egy utolsó csókot hintek övére, kiegyenesedem. Zayn megfeszülve figyeli tetteimet, tartom vele a szemkontaktust. Majd, egy hirtelen gondolatnál fogva, pólóm szegélyéhez nyúlók. Iszonyatos lassúsággal húzóm fel testemen a feszülős anyagot. Át bujtatom  rajta fejem, s az anyagot a földre ejtem. Zayn beszívja alsó ajkát, és kicsatolja övét.
-Biztosan akarod? -teszi fel a 'nagy' kérdést. Nem válaszolok rá, csak segédkezem a szerszáma kiszabadításában. Ujjaimmal kigombolom nadrágja egyetlen gombját, s lehúzóm sliccét. Felpillantok rá, szemeit lehunyja. Óvatosan megérintem Őt. Sóhaj hagyja el tökéletesen férfias ajkait. Ajkaimra levakarhatatlan mosoly ül ki, lehajtom fejem és megismétlem előző mozdulataimat. Nyelek egyet, ahogy érzem keményedni Őt. Még gyengédebben érintem őt ott lent. Ujjperceimet futtatom végig hosszán. Istenem! Mit művelek?! ~Kérdezem magamtól, miért  csinálom ezt ? Nem tudom, ahogy most gondolkodni se tudok. Mire észbe kapok már azon kapom magam, hogy puszikat hagyok büszkeségén. Zayn zihál, egyenetlenül veszi a levegőt. Ujjait hajamba vezeti, várjunk mi? Nem fogok...Na, azt nem! El hajolok onnan és az ágy másik végébe menekülök. Zayn-t kémlelem. Lábai szét tárva, fejét hátra veti, szemei csukva voltak -eddig. Feltárja szemhéját, tekintettem keresi. Amit hamar megtalál. Lenyelem a torkomban lévő gombócot. Vajon felizgattam? Most dühös?
-Minden..rendben? -szaggatottan beszél. A levegőt szaporán veszi, mellkasa folyamatosan fel-le emelkedik. Ijedten nézek végig rajta, Ő egy férfi. Én meg egy tizennégy éves kislány vagyok. Nincs itt semmi keresni valóm. Neki nő kell, aki tudja kezelni az ilyes fajta helyzeteket. Aprót bólintok válaszom jeléül, kiegyenesedik és kezét nyújtja felém. Amelyet nem fogadok el, most először. Homlok ráncolva néz rám. Térdeit felhúzza és karjait azokon támasztja meg. Olyan...Kiéhezettnek tűnik. Mi van ha megteszi akaratom ellenére? Vagy valami hasonló..Ha kényszerít...Ebben a pillanatban, ahogyan erre gondoltam föl pattanok az ágyról. Föl szedem a pólómat, és miután magamra vettem elhagyom a hálót. Szerencsére már mindenki nyugovóra tért, így a nappali kihalt. Remegve az adrenalintól le ülök a drága, fehér bőr kannapéra. Hogy lehetek ilyen hülye? Nem gondoltam át ezt az egészet...
-Ezt nem gondoltam át. -suttogom magamnak. Neki vannak szükségletei, amelyeket -gondolom én- szeret be tartani. A szex, velem nem fog menni. Oké, már nem vagyok annyira ártatlan. De, azért k*rva se vagyok. Az övé pedig nem leszek...Mi van ha csak erre ment ki az egész játék? Hogy az ágyasa legyek? Nem hinném, találna jobbat. ~Köszönöm drágaságos agy! Bezzeg a matek felvételinél lettél volna ilyen okos!
-Darcy?- mély, kissé rekedt hang éri el hallójáratom. Fölállok ijedtemben, és hátra lépek két lépést. Zayn feloltja a villanyt, ennek következtében fény tölti be  a helységet. Nyelek egyet, nem szeretnék vele beszélni. Főleg most nem.  -Darcy, minden oké?-tesz felém pár lépést. Én pedig akaratom ellenére hátra fele kezdek lépkedni. Az oxigén gyorsan jár ki-be szervezetemben.
-Uhm, igen. -motyogom cseppet sem meggyőzően. Közelebb lép egyet, így én a konyha felé hátrálok egy lépéssel. -Csak.. -tekintettem ide-oda kapkodom a szobában. Valami olyasmit keresve, ami kimenthet ebből a szituációból. Figyelmem megakad egy vázán, amelyben virágok vannak, és víz...
-Csak? -karjait össze fonja tetovált mellkasa előtt. Szemöldökét az egekbe emeli, kérdőn vizslat.
-Csak vízre vágytam. -legyintek, majd 'lazán' a virágokkal teli vázához sétálok. Megragadom a porcelán darabot, majd kivéve belőle a virágokat bele iszom. S azonnal vissza is köpöm. -Fúj..-morgom. Leteszem a vázát, a gazt meg vissza dobom. -Semmi gond, csak...Szomjas voltam. -mondom, mintha mi sem történt volna az előbb.
-Virág vízre? -hangja gúnyosan cseng. Szét tárja karjait, majd vissza indul a hálónkba. -Nem értem miért próbálsz meg hazudni. -jelenti ki, mire felé kapom a tekintettem. Vissza fordul, de nem jön vissza.-Darcy, ennek mi értelme volt? Tudom,hogy megijedtél. Azért viselkedsz most így, de akkor inkább mond el, mint hogy elmenekülsz. -hátat fordítva nekem eltűnik a hálószoba  ajtaja mögött.
-Nem menekülök! -duzzogva ledőlök a kannapéra, bekapcsolom a tv-t. Majd keresek valami normális csatornát és tévénézésbe fojtom 'szerelmi bánatom'. Két  film után sikerült hajnalban elaludnom, de mivel fáztam ezért az is rá tett egy lapáttal.

                                              *             *             *

Reggel puha ágyban ébredek, egy férfi karjai közt. A nap már felkelt, s beragyogja az egész szobát. Óvatosan megfordulok, az illető karjai közt. Ám amikor meglátom ki az, egyből kimászok mellőle.
-Marcel?! -kiabálom, amire a férfi felriad. Megdörzsöli szemeit, majd magához veszi az éjjeli asztalán lévő nagy lencsés szemüvegét.
-Darcy? -kérdi, hangja meglepettséggel telt. Még hogy Ő van meglepődve!
-Hogy kerülsz ide? És miért voltunk mi egy ágyban!? Válaszolj Marcel! -halmozom el kérdéseimmel, és fenyegetőzésemmel. Nem hiszem el...Ez biztosan csak egy rossz álom! Föl ül a francia ágyban, és csak ekkor veszem észre. Ez nem a szálloda.
-Hova hogy kerülök? Hisz itt lakom, Londonban. -válaszolja, most már kicsit ő is ingerültebben. Amint föl fogom mit mondott, kiabálni kezdek.
-Londonban! Hogy a fenébe kerültem Londonba Marcel?! -üvöltöm- Ha tettél velem valamit...-mutató ujjammal fenyegetem.
-Nem tettem veled semmit! Az istenit Darcy! Ismerlek már baba korod óta! Hogy tehetnék veled bármit is? -teszi fel a kérdést. Amelyből lejön, talán igaza van. De, akkor is hogy kerülök ide. -Tiz év van köztünk! Soha nem lennék ennyire bolond. -érvel. Leülök az ágy szélére. Mi történhetett? Pár perc csönd után, felteszem a kérdést. Amely mindkettőnket érinthet;
-Akkor, mégis mi a fene történt? Én Manchesterben voltam, a barátommal Zayn-el. -vallom be, mire Marcel tágra nyílt szemekkel mered rám.
-Z..Zayn Malik ..Vagyis, Mr Malik a barátod? -kérdi, teljesen ledöbbenve. Bólintok. -És apád engedi? Huszonegy év van köztettek. Ez.. Mr Styles ezt soha nem engedné meg. -szemem forgatom apám szóba kerülésére.
-Mindegy, inkább azt mond meg hogy kerülök ide! -parancsolom, amire szegény Marcel a fülét fogja. Talán hisztérikus vagyok? Megeshet!
-Arra emlékszem, hogy este felhívtál. -tanakodik. Kinevetem. Már megbocsájts, miért hívnám fel apám alkalmazottját?
-Minek? -még mindig nevetek. Egyszerűen ez túl vicces ahhoz, hogy ne nevesek.
-Azért, hogy engedjelek be. Mert nincs hol aludnod. -a mosoly lefagy az arcomról. -Egyedül voltál, amikor ajtót nyitottam. És egy üveg alkohol volt a kezedben. -egészíti ki a válaszát. Most komolyan, mi a fene történhetett?

81.

                          Sziasztok! Kisebb szünet után újra résszel
                        jelentkezem. Remélem elnyeri tetszéseteket a
                       rész :) Ha tetszett, akkor tudjátok mit kell tenni :D
                    Jó olvasást!! Komizz, iratkozz fel ha tényleg tetszett! ♥♥♥

                                                                                       D xoxo



                          Mr Styles 

Idegesen túrók hajamba, miközben hosszú lábaimmal a folyosót szelem. Mellettem feleségem ballag, fejét lehajtja a padlót nézi. Alig vártam, hogy eljöhessek a koncertről. Borzalmasan sikerült, jó ha voltak tizenkétezren -a hetvenezres stadionban. Ennyire rosszak lennénk?  Mi lehetett a gond? Hiszen mindenki ugyan olyan, mint...Körülbelül tíz évvel ezelőtt. Akkor miért nem jöttek el a Directionerek? Akik egész életükben szerettek minket, akiknek mi  voltunk a példaképei. Mi voltunk mindenük! Akkor most, hol vannak? Ujjaim automatikusan túrnak a dús, göndör szálak közé. Elérünk a lakosztályunk ajtajához, Dani ügyetlenkedve kinyitja a fatákolmányt. Belép, majd kijjebb nyitja a fa darabot s én is be lépek 'lakásunkba'. Elsétálok mellette, majd utam egyenesen a konyhába vezet. A konyha bár részéről kiveszek egy üveg szeszt, s kibontva azt iszogatni kezdek. Ajkaimhoz emelem az üveget, és nagyot kortyolva belőle fel-s alá kezdek járkálni. Miért csak ennyien voltak? Miért nem voltak többen? Talán, a többi Directioner elfeledkeztek Rólunk?  Lehetséges, hogy már nem is emlékeznek ránk? Ránk?! A One Direction-re? A bandára, amely -állítólag- annyi boldogságot okozott nekik? Akiket szerettek? Akiknek a koncertjeikbe annyi pénzt, s energiát fektettek hogy az már hihetetlen... Nem emlékeznek a dalainkra? A hangunkra, az érzéseinkre? Amiket csakis, kizárólagosan Nekik köszönhettünk. A Directionerek tettek minket azzá, akik most vagyunk. Mindent Nekik köszönhetünk, és most... Ők semmit se köszönhetnek nekünk... Már nem tudjuk őket megnevettetni, úgy, mint régen. Mi már -lehet- hogy nem is kellünk nekik? Hiszen, mára már férjeik vannak. Sőt, talán gyerekeik is. Mi pedig, kissé berozsdásodtunk. És csalódást okozunk, magunknak...
-Harry? -feleségem lágy hangja tölti meg halló járatom. Fejemmel azonnal a hang irányába fordulok. Tekintette aggódásról árulkodik, -Miért akadtál ki? -karjai nyakam köré fonja, letekintek rá.-Hmm?- nagy barna szemeivel engem vizslat. A piát a pultra teszem, majd át ölelve derekát föl rakom testét a pultra. Lábai -ennek következtében- szét nyílnak előttem, így betudok közéjük állni. Fejem nyaka hajlatába rejtem s  duzzogva -mint egy kislány- motyogni kezdek;
-Alig voltak bébi, -fel kuncog- már nem szeretnek minket.- kis tenyerét hajamba helyezi, s simogatni kezdi azt. Jól esik ez a fajta kényeztetés, ujjai köré csavargatja fürtjeim.
-Na de édesem, attól mert most nem volt telt házas koncert, az nem jelenti azt, hogy nem szeretnek titeket. -elhúzódom tőle, hogy gyönyörű tekintetét össze kapcsolhassam a sajátommal. -Lehetséges... -gondolkodik, -hogy csak nem tudtak arról, hogy vissza tértek. -biztató mosolyt küld felém, aminek hatására az én ajkaim is fölfelé görbülnek.
-Biztos?-hangom inkább hasonlít egy kisfiúéra, mint egy harminc éves férfiéra. Nevetve von ölelésébe, karjaimat csípője köré fonom.
-Még szép, hogy biztos. -ajkait finoman illeszti a fülem mögötti részre, melybe kicsit bele remegek. Mármint, a pillangók a gyomromban, megmozdulnak. -Hova lett a magabiztos Harry Styles, akit megszerettem? -kérdi elhúzódva tőlem, hangja játékosan cseng. Tenyereimmel a pultra támaszkodom, Daniella két oldalánál.
-Miért? Így nem szeretsz? -tetetett sértődéssel kérdezem, homlokom s szemöldököm ráncolom. Annyira aranyos velem, és... Velem van egy év tized után. Amit nem biztos, hogy más nő kibírt volna. A mosolya, a hangja, a nevetése, a lénye...    Ugyan olyan szerelmes vagyok Belé, mint anno tizedévesen.
-De hogy nem, Göndörkém. -vékony ujjat hajamba vezeti. s finoman meghúzza azt. Szemhéjam lezárul érintésére, majd karjaimba zárom gyönyörű testét. Mélyen szívom be pezsgő illatát, mely elcsavarja fejem, beködösíti elmém.
-Annyira szeretlek Daniella. -suttogom. Keze hátamat simogatja, nyugtató hatást keltve ezzel. A csöndet egy gyomor korgás töri meg, amely feleségemhez tartozik. Nevetve bontakozik ki ölelésemből, majd a pocakjára nézve beszélni kezd;
-A baba éhes.- mosolyogva pillant fel rám, gyönyörű íriszei ragyognak a boldogságtól.Össze kulcsolt ujjakkal kezdünk neki a késői vacsora készítésnek. Utolsó szavai melengetik szívemet, bár egy ilyen mondat kiét ne melengetné?


                        Darcy Styles 

Zayn ágyára telepedtem le, amíg Ő lezuhanyozik. Álmosan megdörzsölöm szememet, s végig fekszek az ágyon. Ebben a 'szent' pillanatban kinyitódik az ajtó, és Liam-el találom szembe magam.
-Szia, kész a vacsi. -evvel ki megy, én pedig kisebb időzés után úgy döntök, hogy irány a konyha. Nehezen de, sikerül föltápászkodnom a pihe-puha ágyból, ám amikor az ajtófélfáéba érek Zayn megjelenik. Tekintette az enyémet keresi, amit hamar meg is talál. A koszos ruháit a földre hajítja, s

félmeztelen testtel felém kezd el sétálni. testemmel Felé fordulok, majd amikor elér hozzám karjaimmal átölelem nyakánál fogva. Míg izmos kezeit derekam köré fonja, szikrázó barna szemeiben elveszek. Amelyek olyan mogyoró barnák, mint amilyet még soha nem láttam. Ábrándozásomból csak akkor tudok felébredni, amikor ajkai szenvedélyes csókba invitálnak. Ujjaim azonnal puha, korom fekete hajával kezdenek elfoglalkozni, ameddig nyelve kényésztett. Csókunk sajnos hamar abba marad, a hátunk mögül jövő 'hú'-ás és beszólások miatt. Természetesen a 'hajas baba' tesz az idegesítő hangok ellen, -amelyek Liam-hez, és Niall-höz tartoznak. Bele mosolygok a csókba, s elszakadok tőle -a levegő hiány miatt. Fejem a mellkasára hajtom, és szívverését hallgatom. Gondolataim szinte azonnal eltűnnek, nem lesznek többé. Férfias illata elűzi a furcsa, bánkódó dolgokat.
-Mi az? -hangja örömmel teli, ami r*hadt jól esik. A mély, hangja annyira...Ajkamba harapva mosolygok piszkos gondolataimon. -Darcy? -szólongat, mire fejem fel emelem.
-Hm? -kissé bágyadtan figyelem Őt. Amin kuncog egy sort. -Mi van? -kérdem egy fokkal durvábban, de, csak egy fejingatást kapok majd egy csókot a homlokomra.
-Aranyos vagy . -suttogja. Ajkaimra vissza foghatatlan mosoly ül ki, szavai hallatán. Szerintem fogalma sincs arról, hogy e szavak mit jelentemnek nekem.