81.

                          Sziasztok! Kisebb szünet után újra résszel
                        jelentkezem. Remélem elnyeri tetszéseteket a
                       rész :) Ha tetszett, akkor tudjátok mit kell tenni :D
                    Jó olvasást!! Komizz, iratkozz fel ha tényleg tetszett! ♥♥♥

                                                                                       D xoxo



                          Mr Styles 

Idegesen túrók hajamba, miközben hosszú lábaimmal a folyosót szelem. Mellettem feleségem ballag, fejét lehajtja a padlót nézi. Alig vártam, hogy eljöhessek a koncertről. Borzalmasan sikerült, jó ha voltak tizenkétezren -a hetvenezres stadionban. Ennyire rosszak lennénk?  Mi lehetett a gond? Hiszen mindenki ugyan olyan, mint...Körülbelül tíz évvel ezelőtt. Akkor miért nem jöttek el a Directionerek? Akik egész életükben szerettek minket, akiknek mi  voltunk a példaképei. Mi voltunk mindenük! Akkor most, hol vannak? Ujjaim automatikusan túrnak a dús, göndör szálak közé. Elérünk a lakosztályunk ajtajához, Dani ügyetlenkedve kinyitja a fatákolmányt. Belép, majd kijjebb nyitja a fa darabot s én is be lépek 'lakásunkba'. Elsétálok mellette, majd utam egyenesen a konyhába vezet. A konyha bár részéről kiveszek egy üveg szeszt, s kibontva azt iszogatni kezdek. Ajkaimhoz emelem az üveget, és nagyot kortyolva belőle fel-s alá kezdek járkálni. Miért csak ennyien voltak? Miért nem voltak többen? Talán, a többi Directioner elfeledkeztek Rólunk?  Lehetséges, hogy már nem is emlékeznek ránk? Ránk?! A One Direction-re? A bandára, amely -állítólag- annyi boldogságot okozott nekik? Akiket szerettek? Akiknek a koncertjeikbe annyi pénzt, s energiát fektettek hogy az már hihetetlen... Nem emlékeznek a dalainkra? A hangunkra, az érzéseinkre? Amiket csakis, kizárólagosan Nekik köszönhettünk. A Directionerek tettek minket azzá, akik most vagyunk. Mindent Nekik köszönhetünk, és most... Ők semmit se köszönhetnek nekünk... Már nem tudjuk őket megnevettetni, úgy, mint régen. Mi már -lehet- hogy nem is kellünk nekik? Hiszen, mára már férjeik vannak. Sőt, talán gyerekeik is. Mi pedig, kissé berozsdásodtunk. És csalódást okozunk, magunknak...
-Harry? -feleségem lágy hangja tölti meg halló járatom. Fejemmel azonnal a hang irányába fordulok. Tekintette aggódásról árulkodik, -Miért akadtál ki? -karjai nyakam köré fonja, letekintek rá.-Hmm?- nagy barna szemeivel engem vizslat. A piát a pultra teszem, majd át ölelve derekát föl rakom testét a pultra. Lábai -ennek következtében- szét nyílnak előttem, így betudok közéjük állni. Fejem nyaka hajlatába rejtem s  duzzogva -mint egy kislány- motyogni kezdek;
-Alig voltak bébi, -fel kuncog- már nem szeretnek minket.- kis tenyerét hajamba helyezi, s simogatni kezdi azt. Jól esik ez a fajta kényeztetés, ujjai köré csavargatja fürtjeim.
-Na de édesem, attól mert most nem volt telt házas koncert, az nem jelenti azt, hogy nem szeretnek titeket. -elhúzódom tőle, hogy gyönyörű tekintetét össze kapcsolhassam a sajátommal. -Lehetséges... -gondolkodik, -hogy csak nem tudtak arról, hogy vissza tértek. -biztató mosolyt küld felém, aminek hatására az én ajkaim is fölfelé görbülnek.
-Biztos?-hangom inkább hasonlít egy kisfiúéra, mint egy harminc éves férfiéra. Nevetve von ölelésébe, karjaimat csípője köré fonom.
-Még szép, hogy biztos. -ajkait finoman illeszti a fülem mögötti részre, melybe kicsit bele remegek. Mármint, a pillangók a gyomromban, megmozdulnak. -Hova lett a magabiztos Harry Styles, akit megszerettem? -kérdi elhúzódva tőlem, hangja játékosan cseng. Tenyereimmel a pultra támaszkodom, Daniella két oldalánál.
-Miért? Így nem szeretsz? -tetetett sértődéssel kérdezem, homlokom s szemöldököm ráncolom. Annyira aranyos velem, és... Velem van egy év tized után. Amit nem biztos, hogy más nő kibírt volna. A mosolya, a hangja, a nevetése, a lénye...    Ugyan olyan szerelmes vagyok Belé, mint anno tizedévesen.
-De hogy nem, Göndörkém. -vékony ujjat hajamba vezeti. s finoman meghúzza azt. Szemhéjam lezárul érintésére, majd karjaimba zárom gyönyörű testét. Mélyen szívom be pezsgő illatát, mely elcsavarja fejem, beködösíti elmém.
-Annyira szeretlek Daniella. -suttogom. Keze hátamat simogatja, nyugtató hatást keltve ezzel. A csöndet egy gyomor korgás töri meg, amely feleségemhez tartozik. Nevetve bontakozik ki ölelésemből, majd a pocakjára nézve beszélni kezd;
-A baba éhes.- mosolyogva pillant fel rám, gyönyörű íriszei ragyognak a boldogságtól.Össze kulcsolt ujjakkal kezdünk neki a késői vacsora készítésnek. Utolsó szavai melengetik szívemet, bár egy ilyen mondat kiét ne melengetné?


                        Darcy Styles 

Zayn ágyára telepedtem le, amíg Ő lezuhanyozik. Álmosan megdörzsölöm szememet, s végig fekszek az ágyon. Ebben a 'szent' pillanatban kinyitódik az ajtó, és Liam-el találom szembe magam.
-Szia, kész a vacsi. -evvel ki megy, én pedig kisebb időzés után úgy döntök, hogy irány a konyha. Nehezen de, sikerül föltápászkodnom a pihe-puha ágyból, ám amikor az ajtófélfáéba érek Zayn megjelenik. Tekintette az enyémet keresi, amit hamar meg is talál. A koszos ruháit a földre hajítja, s

félmeztelen testtel felém kezd el sétálni. testemmel Felé fordulok, majd amikor elér hozzám karjaimmal átölelem nyakánál fogva. Míg izmos kezeit derekam köré fonja, szikrázó barna szemeiben elveszek. Amelyek olyan mogyoró barnák, mint amilyet még soha nem láttam. Ábrándozásomból csak akkor tudok felébredni, amikor ajkai szenvedélyes csókba invitálnak. Ujjaim azonnal puha, korom fekete hajával kezdenek elfoglalkozni, ameddig nyelve kényésztett. Csókunk sajnos hamar abba marad, a hátunk mögül jövő 'hú'-ás és beszólások miatt. Természetesen a 'hajas baba' tesz az idegesítő hangok ellen, -amelyek Liam-hez, és Niall-höz tartoznak. Bele mosolygok a csókba, s elszakadok tőle -a levegő hiány miatt. Fejem a mellkasára hajtom, és szívverését hallgatom. Gondolataim szinte azonnal eltűnnek, nem lesznek többé. Férfias illata elűzi a furcsa, bánkódó dolgokat.
-Mi az? -hangja örömmel teli, ami r*hadt jól esik. A mély, hangja annyira...Ajkamba harapva mosolygok piszkos gondolataimon. -Darcy? -szólongat, mire fejem fel emelem.
-Hm? -kissé bágyadtan figyelem Őt. Amin kuncog egy sort. -Mi van? -kérdem egy fokkal durvábban, de, csak egy fejingatást kapok majd egy csókot a homlokomra.
-Aranyos vagy . -suttogja. Ajkaimra vissza foghatatlan mosoly ül ki, szavai hallatán. Szerintem fogalma sincs arról, hogy e szavak mit jelentemnek nekem.