64.Rész

                                Eyo x.x I'm D, és hoztam Nektek egy 64.Részt!
                          Nem tudom kinek hosszú kinek nem, de ennyi telt most
                      Tőlem.Az utóbbi időben rövid részekkel szolgáltam s ezen
                  szeretnék változtatni.Sok minden történt/történik körülöttem ami
             miatt nem tudok már úgy írni mint régen.Tudom most azt gondoljátok,
           hogy kifogásokat keresek.Pedig, erről szó nincs! Csak, szeretném ezt az egy
        dolgot -a blogolást, írást- meg menteni.Mert úgy érzem ebben jó vagyok.Na de,
     nem húzóm tovább az időt.Sorry, ezért a hosszú "monológért" de, úgy éreztem muszáj   le írnom ezt.Minden esetre, jó olvasást! Igyekszek normális, hosszú részeket írni :)

                                                                                                   D xoxo
                             



                         Darcy Styles 

-Na milyen? -lépek ki  Lisa fürdőjéből.Barátnőm arcát figyelem, szemei tágra nyílnak és végig mérnek.Félre értés ne essék, csak barátok vagyunk.És éppen az öltözékemről kérem ki véleményét, ezért kell végig néznie rajtam.Egy fekete-fehér ruhát viselek, magassarkúval és egy cuki rózsaszín táskával.A ruha alja fehér, míg felül fekete és van egy kis kivágása...
-Gyönyörű.-mondja barátnőm, mosoly ül ki ajkaimra.S meg pördülök tengelyem körül.
-És, szerinted neki is tetszeni fog? -kérdezem meg pár perccel később.Lisa a tükör előtt sminkeli kék szemeit.Közelebb sétálok hozzá és a szekrényén lévő tükör előtt meg állok.Barna hajam ki engedtem
és ki sminkeltem magam.Persze, nem annyira mint Lisa, az túlzás lenne.Csak egy kis szempilla spirál

Zayn and Liam

szemceruza, és vörös rúzs.Tudom korai még, de ma bulizni megyünk ezért elengedhetetlen a jó külső.Főleg Zayn miatt.Lisa telefonja rezegni kezd, ami csakis egyet jelenthet indulnunk kell. Barátnőm be fejezi a készülődést, fel veszi a cipőjét és a kicsi táskáját.Majd, ki sétálunk a hálószobájából le a földszintre.
Liam az ajtóban vár minket, Lisa megy előttem aki át öleli az említett férfit és ki megy a bejárati ajtón.
Mosolyogva lépdelek, lépdelnék el a barna hajú mellett ha nem fogná meg a karomat s húzna vissza.
-Darcy, nem fogok hazudni apádnak. -mondja szemembe nézve.Arcvonásaim meg feszülnek.Folytatja;
-Ha rá kérdez arra, hogy hol voltál.El fogom mondani hogy a legjobb barátjával partiztál. -el engedi felkaromat és hagyja hogy ki lépjek Lisa házának ajtaján.Igen, el szöktem csak azért hogy bulizhassak.Zayn miatt.Csendben ballagok ki a kocsiig, és foglalom el helyemet hátul.Be csatolom az övemet és az ablakon nézelődök kifelé, fogalmam sincs mit akarok ezzel az egésszel.Csak azt tudom; hogy ma bulizni akarok, Vele. Tudom nincs Zayn-él esélyem, de én mégis a kedvében akarok járni...Miért? Egy sóhajt engedek ki ajkaimon, Liam is be ül az autóba.El indítja a járművet és elindulunk.Lisa magából kivetkőzve fel hangosítja a rádiót és el kezd énekelni.Szegény sofőrünket figyelem, aki próbál vezetni a hiányos öltözetű fiatal lány mellett.Már mint nem úgy értem hogy; a barátnőmet stíröli.Hanem úgy hogy, na! Ő is pasiból van, Lisa meg egy 17 éves fiatal nő.És valljuk be, nem az a ronda fajta.Jó alakja van, csak kihivalkodó az öltözete és időnként még a viselkedése is.Lassan a buli helyszínére érünk, ami egy nagy ház.Pontosítva, Zayn háza.Liam le parkol a ház melletti füves részre, ahol nincsenek túl sokan.Meg várom míg le állítja a motort, és csak utána szállok ki.Lisa mellett sétálok végig az úton, be a kapun majd át az udvaron.A házikó bejáratához megyünk, ahogy át lépem a ház ajtajának küszöbét.Mintha egy teljesen más világba csöppentem volna, az embereknél egy-egy piros pohár van.A zene üvölt, s nem hagyja abba.Mindenfelé testeket lehet látni, színültig meg telt a ház ittas fiatalokkal.Körbe pillantok, a hangulat a plafonon van.Szemeim keresni kezdik Őt, de nem találják.Valaki nekem jön, s majdnem sikerül randiznom egyet a padlóval.De, nagy szerencsémre ez nem történik meg.Mert még időben meg kapaszkodok a lépcső mellett húzódó korlátban.Ki egyenesedek, és mély levegőt veszek.Milyen parasztok ezek, chh. Kézfejem a barna fából készült korlátot szorítja, miközben össze szedem magam.Eközben füttyülést hallok, nem, olyan hosszút.Hanem egy rövidet, fentről.Fel pillantok a lépcső tetejére, -az emeletre.Zayn és Liam állnak egymás mellett.Ajkaimra mosoly húzódik ahogy meg látom Őt.Tekintettem találkozik övével, s nem bírom abba hagyni a mosolygást.Ő olyan mint egy fertőzés, ha egyszer elkapod úgy maradsz.Meg fertőződve,betegesen.Meg fordulok tengelyem körül, és fel siettek az emeletre.Egyik karom testem mellett lóg, míg a másikat a korláton csúsztatom miközben lépkedek.Fel érve az emeletre, véletlenül neki megyek rózsaszín hajú nőnek aki be is szól e miatt.De nem foglalkozom vele, hanem a két férfihoz sétálok akik innen -fentről- figyelik a bulizó embereket.Zayn mellé lépek, aki megölel amikor melléje érek.Természetesen viszonozom e gesztusát, amit Liam nem igazán néz jó szemmel.S emiatt gyanakszom is rá.Tudja hogy Zayn és köztem nincs semmi olyan, akkor meg miért ilyen pipa? És az a mondata; "Darcy, nem fogok hazudni apádnak!" , mégis miben nem fog hazudni neki? Abban amiről nem is tud?! Ugyan már, így is egy életre szobafogságot adott -a semmiért, most legalább lesz rá oka is!Gyorsan ki verem a fejemből ezeket a gondolatokat, és ezt a célt, segíti a hangosan üvöltő zene és a sok ember illetve Ő elérni.
-Hogy hogy itt vagy? -kiabálja Zayn nekem.Bár, a hangja inkább suttogásnak hallatszik az emberek és a zene miatt.Felé fordítom fejem, a füléhez hajolok.Még így, magassarkúban is aligha érek az álláig.
-Nem tudom... Talán, miattad. -kiáltom.El hajol tőlem és egy ezer wattos mosollyal ajándékoz meg, amire én is csak mosolyogni tudok vörös fejjel.És még mielőtt a szemembe nézne el kapom tekintettem, s a földszinten táncoló tömeget nézzem.Milyen jól el vannak.Az alkohol mozgatja őket, és a jókedvűket is csak annak a folyadéknak köszönhetik.Hm.Gondolataim közül egy kar zökkent ki, ami a vállamon pihen, és ez a kar Zayn-é.Ezzel a tettével kicsit közelebb kerül testünk a kelletnél.A mellettünk álló férfira vettek egy pillantást, tekintette abban a pillanatban találkozik az enyémmel.És nem igazán tetszik nekem ez a nézés amolyan; "elég legyen, különben be árullak"  -nézés. Huh, rémisztő.Azokkal a mogyoró barna szemeivel olyan rosszallóan tud nézni, hogy az embernek az élettől is el megy a kedve.Na jó, ez túlzás volt.De, a lényeget értitek.Íriszeim újra a táncolókra vezetem, és figyelem a lent lévőket.Ahogyan mozognak,beszélgetnek, képeket csinálnak.Furcsa, hogy a mai tizenévesek azért mennek el egy buliba hogy képeket csináljanak.Másnap meg fel rakják a közösségi oldalakra és azt hiszik lettek valakik. Chh, hova tart ez a mai világ? Persze, ezt pont Én mondom? Aki a apjával egy idős férfiakkal haverkodik, és találkozik? Lehetséges hogy jobban járnék ha be fognám a nagy számat, de nem tudom.Valahogy, valamiért most olyan vegyesek az érzéseim.Eddig az iskolára figyeltem, most meg Rá. Egy halk sóhaj szökik ki ajkaimon, szemeim bele fáradtak a jókedvű emberek nézésébe.Alkarjaimat vissza ejtem testem mellé, és meg fordulok.Melynek az lesz a következménye hogy, a Zayn kezében lévő italt ki öntöm, Rá.A szám elé kapom kézfejeimet.Majd el kezdem törölgetni az ingén lévő ital foltot, -ezzel még cikisebb helyzetbe hozva magamat.
-Bocsánat, Én...Én...Véletlen volt. -szabadkozom, eközben Ő fel tartott kezekkel néz engem ahogyan bénázom.Kezemmel még mindig próbálom el tüntetni azt a foltocskát, de nemigazán sikerül.
-Valójában, ezzel csak rontasz a helyzeten Darcy. -mondja, arcszínem azonnal át vált vörösre.S úgy nézhettek ki mint egy rák magassarkúban és szoknyában.E gondolatomon magamban mosolygok, mint valami idióta.Ezek után, jobbnak tartom ha meg se szólalok.Még a jelenlétemmel is égetem magam.Lehajtott fejjel várom a további eseményeket, amik kis időn belül kezdetüket veszik.Meg fogja csuklómat és húzni kezd valamerre, egy szó nélkül követni kezdem.Egy folyóson megyünk végig, mondanom se kell itt is mindenhol emberek vannak.Vannak akik egymás szájában vannak, s vannak olyanok akik az italukat iszogatják egy maguk.Időnként fel pillantok, hogy el ne essek és hogy tudjam hova is tartunk.Az előttem sétáló férfi be nyit egy ajtón, ami a folyosó közepén lehet nagyjából. Hosszú folyosó... Állapítom meg a sétánkból ítélve.Ki tárja az ajtót és be megy előttem, félénken át lépem az ismeretlen helység küszöbét.Be lépve a helyiségbe, körbe pillantok.Velem szemben egy francia ágy van, pont a szoba közepén el helyezve.Jobb oldalon egy be épített gardrób van.Az ágy mellett két éjjeli szekrény foglalja el méltó helyét, és a bal oldalon egy fürdő található.Magam mögött az ajtót be csukva, lépdelek beljebb.Amikor is Zayn jön velem szembe, immáron az inge nélkül.Szemeim akaratom ellenére is oda tévednek, s felső testét kezdik pásztázni.
Íriszeim minden egyes tetoválásán végig siklanak, míg nem meg áll egy szívecskén ami a csípője bal oldalán kap helyet.Gyorsan el kapom tekintettem még mielőtt  cikibb helyzetbe hoznám magam.
Az ágy mögötti hatalmas ablakokat kezdem nézegetni, ahelyett hogy újra a testén kezdjem legeltetni a szemem.Lassan el ér hozzám, s meg áll előttem.A tenyerem izzad, annyira furcsán érzem magam.A pulzusom az egekbe szökött, és a levegővételem.Mi van velem?! ~Teszem fel magamnak a nem túl szokványos kérdést.Amit, szerintem minden lány fel tenne magának ebben a pillanatban.Gondolatmenetemet Zayn ujjai zavarják meg, melyek állam alá tévedtek és fel emelték kobakomat.Barna szemeit, az Én zöldes-barnáimba fúrja.Keze derekamra csúszik, s közelebb húz magához.Ujjperceit végig futtatja arcomon, és a tenyere tarkómat ejti fogul.
-Nem tudtam, hogy ennyire be jövők neked. -mondja, amire köpni-nyelni nem tudok.El akarok nézni, de nem tudok.Nem akarok, nem merek.Fogalmam sincs miért nem nézek félre, és miért nem kezdek tiltakozásba.Pedig, azt kellene.
-Nem jössz be. -csúszik ki a számon, bájosan el mosolyodik.Amolyan "ja persze, azért bámultál" ~ mosoly, és nézéssel néz Rám.És ha ezt így ki mondaná, biztosan ki ásnám a síromat.
-Oh, tényleg? -kérdezi, közelebb húzva magához.Kézfejeimet mellkasára helyezem és annál fogva, próbálok egy kis távolságot teremteni kettőnk között.Ami hát, kisebb-nagyobb sikerrel sikerül.Lép egyet, és vele együtt lépek én is.Közben szemébe nézzek, mert...Kényszerít! Kényszerít arra hogy a szemébe nézzek.Meg nyalja alsó ajkát.
-Mond, az előbb nem bámultál? Vagy, most nem azon rágod magad hogy meg-e csókollak? Vagy esetleg nem miattam szöktél el apucitól?  -hangja gúnyosan cseng fülemben, főleg az utolsó szavai."miattam szöktél el apucitól" .Chh...Még hogy miatta.Csak eljöttem, magamtól, Lisa-val. Tényleg ő most hol van?! Kérdéseitől rosszul érzem magam, s úgy érzem teljesen meg aláz.Igaza van, minden egyes szava igaz.De akkor is sért, az ahogyan mondta.Szemeim meg telnek könnyekkel,
s ekkor veszem csak észre a köztünk lévő pár centimétert.Ajka meg találja az enyémet, s asszem' csókolózni kezdünk.Őszintén szólva, nem tudom miért csókolok vissza.Nyelve gond nélkül csúszik át a számba, és próbálok nem meg fulladni Tőle.A lábam neki ütközik valaminek és hátra esek, valami puhára.Ő viszont, fölém támaszkodva csókol tovább.És ekkor rá eszmélek arra, hogy az ágyában fekszünk.Fejem oldalra fordítom, ezzel el szakadnak ajkaink -végre! Levegőért kapkodva terülök el a nagy ágyban.
-Zayn. -szólalok meg pár perc múlva.Miután abba hagyja a nyakam csókolgatását, végre-valahára rám figyel. -Ki kéne menünk. -javaslom, mire le hajol  hozzám s meg csókol.Ez sokkal rövidebb és lassabb, mint az előző első. Tenyere szoknyám alá vándorol, amire rá csapok csuklójára.Fel könyökölök, és szemébe nézve ingatom fejem.Kuncogni kezd majd ismét meg csókol.Ujjaim hajába vándorolnak, s meg markolják azt.Azt a fekete dús hajat.E pillanatban az ajtó ki vágódik, s mi oda kapjuk tekintetünket.Apám dühös és egyben csalódott tekintetével találkozok szembe...És már most tudom hogy innen, nem megyek ki élve.Ahogyan Zayn Malik sem...

63.Rész

                               Sziasztok!! I'm D.És hoztam egy nagyon rövid 63.Részt.
                            Bocsánat a rész hossza miatt, de sajnos nem volt túl sok
                         időm dolgozni rajta.De, mindegy is, nem akarok kifogásokat
                    keresni.Lényeg a lényeg;hogy itt a blog 63.Része!!Remélem tetszik
               majd Nektek és feliratkoztok,komiztok illetve csatlakoztok a csoportba!!
                        Jó olvasást!! Pussz ♥♥♥ ♥

                                                                                                    D xoxo




-Liam. -szólal meg mellőlem férjem, ezzel meg törve a be álló kínos csöndet.Szemeim még mindig a
járólapot vizslatják, nem merek fel nézni.Az arcom láng vörös színben ég, az előző tetteink miatt.
-Helló, Harry. -köszön egy mély hang, melynek tulajdonosa nem más mint; Liam Payne.A mellettem
álló Göndör fülébe suttogok néhány szót, majd fel siettek a lépcsőn.Út közben el motyogok egy "Szia"-t, Liam-nek.Persze, mondanom se kell hogy mind végig a földre szegeztem tekintettem.

Hülyének érzem magam, és szégyenlem magamat.A lányunk előtt nyalakodtunk, te-jó-ég.Most már értem, miért nem párna csatázunk olyan gyakran.Na nem csak ez az egyik oka a dolgoknak; hanem az is benne van a pakliban hogy felnőttünk.Munkahelyünk van, és rengeteg dolgunk, feladatunk amit el kell végeznünk.Lábaim a hálószobánkba vezetnek, majd amint be érek az említett helyiségbe magamra zárom a fehér ajtót.Arcom kezeim közé temettem, s csak ennyit kérdezek magamtól; Hogy a fenében történhetnek ilyenek meg? 
S ami még rosszabb, nem tudom e kérdésre a választ.Le ülök a parkettára, fejem az ajtónak döntöm.Annyira fáj ez az egész "nappalis dolog".Harry, és... és Én...Mi, ahj rossz példát mutatunk a tizennégy éves lányunknak.És ha a két makacska ezen is össze kap? Daniella, ilyesmire ne is gondolj! Nem lesz több veszekedés... ~Nyugtat le véglegesen belsőm.És amikor ez megtörténik, rá döbbenek arra;hogy az
ex-m is ott volt.


                            Mr Styles


-Mond miért jöttél? -kérdezem, percek eltelte után.Miután feleségem el menekül.Igen, menekült gyerekünk és Liam elől.
-Csak beszélnünk kellene néhány dologról. -mondja, karjaimat szavai közben össze fonóm mellkasom előtt.Szemeim össze húzóm, ma is találkoztam Liam-el.Akkor nem mondott semmit, na meg persze nem is lett volna rá ideje.Bár, a kérdés még mindig itt van a fejemben; hogy mit keresett Zayn-nél.Piercinges ajkaim el válnak, megszólalok;
-Mégis miről Liam? -vonom fel egyik szemöldököm.Remélem nem kapcsolatos a fekete hajúval,mert
mára már elég volt a veszekedésből.
-A turnéról. -válaszolja röviden, tömören.Bólintok, ezzel jelzem hogy folytassa.Amit pillanatok múlva meg is tesz.Közben le ülünk, én a három személyes kannapén foglalok helyet.Míg ő az egyik fekete bőr fotelemben.Lábaimat az üvegasztalra teszem, keresztbe egymáson.Karomat végig fektettem a díványon, a barna hajúra nézzek, hogy kezdje a monológját.
-Először is, -kezdi- a turné két hét múlva kezdődik.Mint tudod, már egy ideje mennek ezek a "titkos próbák" -csinál macska körmöket a levegőbe-, amiken mindannyian ott vagyunk és gyakorlunk...Paul azt mondta hogy egész jó az összhangzásunk, amit lehetséges hogy a mai ifjak is értékelni fognak. -mondja, és folytatná is, ha hagynám neki de ezt nem hagyom.
-A lényeget Liam. -forgatom szemeimet, régebben össze tudta szedni a szavakat s tudta használni azokat.Most meg... Gyakorolj még haver!  Ki fújja bent tartott levegőjét mintha, nyomasztaná valami.
-Nem Paul lesz a menedzsment. -a szívem ki hagy egy ütemet.Azonnal a beszélő férfira vezetem tekintetemet.
-Mi? -ledöbbent arccal bámulok rá.
-Sajnálom Harry, a többiek már tudják.Gondoltam itt lenne az ideje annak, hogy te is megtud. -vallja be, nyugodtságomat hirtelen düh és csalódottság váltja fel.Mi az hogy nem Paul lesz a főnököm? Hogy a francban történhet ez meg? Fel állok és lábaim csak visznek, de azt nem tudom hogy hova.
-Harry, együtt érzek veled. -mondja mögülem egy hang.Egy hang, amelyben rengeteg hangulat és érzelem keveredik.E pár másodperc le forgása alatt, már is a konyhában találom magam egy üveg whisky társaságában.Hirtelen meg fordulok, és a kezemben lévő alkoholt a falhoz vágom.Kis híján
el találom Liam-et.A drága ital, tartalma a földön köt ki.S az üveg száz és száz darabkára törve hever a járólapon.
-A francokat érzel együtt velem. -mondom, -Sosem értettél Liam, sosem. -evvel magára hagyom a velem egy idős férfit.Ki eddig mindig mellettem állt, akárhogy ellenkeztem ott volt.Akárhogy utáltam, kívántam neki rosszat.Mindig velem volt.Ne értsétek félre, nem voltam és nem is vagyok meleg.De, kétségtelen hogy Liam Payne az egyetlen egy igaz barátom,Zayn után.Ki sétálok a teraszra, kézfejeim a korlátot szorítják.Nem történhet ez meg! Nem! A One Direction-t csak is Paul tarthassa össze, senki más! Senki!Mégis hogy merészelik le váltani Őt? Ki az a szemétláda aki képes erre?! Chh...Gyűlölködő gondolataim után, kicsit le higgadok.S próbálok épp ésszel gondolkodni, de akárhogy próbálkozok nem megy.Vajon miért...Zöld íriszeim a füvet pásztázzák. miközben szám megmozdul;
-És, legalább valami vén f@szt kapunk Helyette? -kérdésemmel, az új menedzsmentre utalok.Ajánlom hogy egy el fogadható embert állítsanak Paul helyére...Miket gondolok, Pault soha senki nem fogja helyettesíteni!
-Nem tudom.Csak annyit tudok, hogy egy igen kemény főnökünk lesz. -válaszolja meg kérdésemet Liam. Hm, kemény.Majd meglátjuk hogy mennyire lesz kemény.A következő órákat egy üveg Jack Daniel's -el töltöm, egyedül a nappaliban.A kannapén ülve, bánatomat alkoholba fojtom.Mostanában "ő" az én legjobb társaságom; az alkohol. Fejemben ezer s meg annyi kérdés vetődik fel, a bandával és a most következő turnéval kapcsolatban.Amiről, Daniella-nak még egy szót se mondtam.Ahogyan lányomnak se, ez a két-három nap rengeteg veszekedéssel és eseménnyel telt el.Először a lányom el ballagott, majd másnap Zayn-el találtam egy ágyban.Aztán a veszekedésem Dani-vel, a mai incidensem Zayn lakásán és a déli párnacsata.Ez túl sok, túl sok erre a hetvenkét órára.Túlságosan le gyengítenek a napok, ahhoz hogy gondolkodjak és észben tartsam azt ami fontos.Egyszerűen nem bírom idegekkel, már most.És mi lesz ha ott leszek azzal a négy idiótával egy buszon? Bele se merek gondolni ebbe.Az öt agglegényből kettő családot alapított, Louis és Én.A többiek pedig, ki élvezik az élet habos oldalát.A gondtalan, felhőtlen életet.Bár, nem bánom hogy családom van.Néha jó lenne át venni Niall vagy a másik kettő pasas életét.Néha.Megváltoztak, akárhonnan is nézem.Már nem annyira, szétszórtak és gondtalanok.Lehet hogy nincsen családjuk, tudom hogy meg vannak a maguk gondjai.Úgy ahogyan minden embernek.Furcsa, egy évtized eltelte kellett ahhoz, hogy rá döbbenjünk arra.Hogy még mindig jók vagyunk.Most nem az éneklésről beszélnek, hanem arról amiket csináltunk MI öten.Az öt hülye együtt.Ajkaimra mosoly húzódik, mennyi vicc, poén, szívatás ökörködés van mögöttünk.És még mennyi lesz...
-Min gondolkodsz ennyire? -feleségem csilingelő hangja zökkent ki gondolataimból.Íriszeim rá vezetem, lábai a kannapén vannak szorosan törzséhez húzza őket.Karjaival a térdét öleli, szemeivel kíváncsian figyel engem.Le teszem a "barátomat" az előttem lévő üveg asztalra.
-El kellene mondanom valamit... -kezdem a kis beszámolómat, mindenről beszélni szeretnék neki.De, igazán bele se tudok kezdeni mert, közbe vág.
-A turnédról akarsz mesélni? -mosolyogja.Felvonom szemöldököm, hallgatózót?
-Te hallgatóztál? -vigyorgok közelebb dőlve felé.
-Talán. -motyogja, hátra döntöm a kényelmes kannapén.Boldogságomat be tudom a kis üveg alkoholnak amit a szervezetembe juttattam az elmúlt pár órában.Lábaival át öleli derekamat, karjaimon támaszkodva nézek le rá.
-Ugye tudod hogy nem túl szép dolog? -mondom szemébe nézve.Bólint.Le hajolok hozzá.
-Harry, nem kéne. -motyogja.Egyetértésem jeléül le mászom róla és mellé ülök.Köszönő pillantást vett felém.Szemeim kézfejére tévednek, s egy emlék hatására össze kulcsolom ujjainkat.Hozzám bújik, ami jól esik.Főleg ennyi vita után.
-Várod a már igazam van. -mondja, a megállapítása teljesen jó.Igaza van, várom a turnét.A városról városra járást.A fellépéseket, az országutat.Ezt nem lehet megunni.
-Igen, baby. -puszilom meg feje búbját.-Mondtam már, hogy te vagy az egyetlen egy olyan nő az életemben, akit szeretek. -felelem.Magam is meg lepődök szavaimon, melyek az előbb hagyták el a számat.De, minden esetre, egy két nyálas pillanat is kell egy ilyen kapcsolatba.Vagy nem? Nincs időm ezen gondolkodni, mert ajkai el varázsolnak.Ahogyan egész életem során...

62.Rész

                              Eyo x.x I'm Debora! És meghoztam Nektek a 62.Részt!
                          Köszönöm a kommenteket és a több mint 56,000 ezer
                     oldalmegjelenítést!! + Azt amilyen fantasztikus Olvasók vagytok! :)
              Jó olvasást! Feliratkozni, szabad ahogyan komizni és csatlakozni is! :P

                                                                                                           D xoxo




                              Mrs Styles


Üveges tekintettel bámulom a tévé képernyőjét.Bár szemeim és az arcom a plazma tv-t bámulják, attól még a gondolataim teljesen el kalandoztak.Nem tudom el dönteni hogy mi lenne a helyes; ha

Mr Styles

Harry-nek adnék igazat, vagy ha le ülnék és meg beszélném Zayn-el ezt az egészet.Igazából engem nem igazán lep meg a barátságuk, hetek óta tartják egymással a kapcsolatot.Amit sajnos, nem mondam el Férjemnek.Hogy miért nem? Mert a legapróbb dolgokat is fel fúja.Mint ahogyan, mindent.Nem történt semmi Darcy, és Zayn közt.De, Ő mégis ki akadt; a semmiért.Ugyan már, Zayn az Én kislányommal? Soha! Ezt honnan vette Harry hogy meg engedném? Néha úgy érzem, hogy nem ismerem.És hogy Ő se ismer engem igazán.Miért kell ilyeneket feltételezni, a lányunkról és a legjobb barátjáról? Mint ahogyan arra már évekkel ezelőtt rá jöttem; Ő kiszámíthatatlan,és gyerekes.Az, egytől egyig.Hiába magyarázod el neki a dolgokat, nem képes el fogadni.Mert valami teljesen mást gondol, és hisz.Bárcsak tudnám, hogy miért teszi ezt.Egy sóhaj szökik ki ajkaimon amikor is, telefonom rezeg egyet az éjjeli asztalomon.Fel állok ülőhelyzetemből és az ágy azon felére sétálok ahol a kis szekrényke van.Ujjaim közé veszem a  készüléket s a képernyőre pillantok.Fel oldom azt, majd az "új üzenet"-re nyomom ujjbegyem.Gondolkodnom se kell hogy tudjam kitől jött,mert tudom; hogy Harry-től.

"Engedj be... Kérlek Hxx"

Szemeim végig futnak a rövid, s tömör üzeneten.Majd a tenyeremben lévő mobilt vissza helyezem az éjjeli szekrényre.Föl egyenesedem, lábaim az ajtó felé kezdenek el vinni.Ujjaim a fa darab kilincsére
csúsznak, ki nyitom azt.A fehér tákolmány mögött, férjem áll.Semmit mondó arccal bámul rám, miközben azon gondolkodom merre járt.
-Szia. -töröm meg a számomra kellemetlen csendet.
-Szia. -mondja, szemei csillognak.Ajkai egy vonallá préselődtek, arca meggyötörtnek s csalódottnak látszik.Egy sóhaj szökik ki, puha telt ajkain.Fekete pólója feszül rajta, ahogyan nadrágja is.Csak tudnám hogyan fér bele egy ilyenbe...
-Be mehetek?- szakít ki, halk rekedtes hangja gondolataimból.Meg fordulok tengelyem körül és el sétálok az útból.Az erkélyre sétálok, bár már nincs annyira meleg mégis ki megyek.Karjaimmal körül ölelem magam, fázom.Pár másodperc múlva meg hallom lépteit, melyek el árulják Őt.Meg áll mellettem, mindketten magunk elé bámulunk.
-Daniella, -kezd bele.Felé fordulok, s közbe vágok még mielőtt bármit is mondhatna.Nekem kell beszélnem,és megosztanom vele a gondolataimat.
-Harry, nézd tudom hogy ez az egész nehéz Neked.De hidd el nekem, -teszem vállára a kezem- Zayn és Darcy között nincs semmi olyan.Mint amire te gondolsz.Ők csakis kizárólag barátok. -mondom, remélve hogy hisz nekem.Közelebb lépek hozzá, arcom a nyakába temetem.Karjaimmal át ölelem derekát, nem viszonozza de tudom hogy nem sokára meg töröm nála a jeget.
-Édes. -suttogom fülébe, hallom ahogyan ki fújja bent tartott levegőjét majd le pillant, rám.
-Mi az? -kérdezi, zöld szemei kicsit sem félelmetesek, inkább nyugodnak tűnnek.
-Ne csináld ezt, jó? -szempilláim alól nézzek fel Rá.Nem szeretem ha feldúlt, olyankor nem Őt hanem egy teljesen másik Harry-t láttok.Azt a Harry-t pedig utálom! Fejem mellkasába rejtem.
-Nem akarom hogy ilyen legyél. -motyogom.Karjaimat szorosan fonom körbe csípőjén.Tartom Őt, úgy ahogyan Ő szokott engem.Kézfeje derekamra csúszik,ajkaim a mély kivágású pólójának köszönhetően a bőrére tudom rakni.Végig puszilom néhány tetoválását, amit elérek.Lábujjhegyre állok, s nyakát kezdem el harapdálni.Kuncogni kezd, nem értem milyen oknál fogva.
-Daniella, az erkélyen akarod? -sutyorogja fülembe, fejemben egy perverz vigyorgós fej villan be Róla.Tudom, hogy az a mosoly ült ki az arcára, hiszen hangján is hallatszik.
-Nem, nem akarok semmit se. -kezdek tiltakozásba, elhúzódóm tőle és körbe nézzek- Főleg nem itt. -mondom, majd el engedem és be sétálok a szobába.Örülök hogy nem lett veszekedés és tányér törés a dolgok vége.Ez a 24 óra bőven elég volt a férfiakból és Harry tévhitéből.Át sétálok a hálószobánkon, majd ki megyek az ajtón és le sétálok a lépcsőn.Egyik kezem a korláton siklik le míg lábaim a fokokat szelik.Se perc alatt lent találom magam a földszinten, a konyhában.Kézfejeim a szekrények ajtajait nyitogatják valami nassolni való után kutatva.Pár perc múlva meg találom a pop corn-os dobozt és be rakok belőle egy csomagot a mikroba.Amíg a pop corn-om el készül addig, öntök magamnak egy pohárba Cappy-t.Eközben a mikró egy sípolással jelzi hogy le telt az a pár perc ami ahhoz kellett hogy ki pattogjon a kukorica.Elő szedek egy tálat az alsó szekrényből, a mikróból ki veszem a zsíros nasit amit a gyomromba akarok juttatni.Ki nyitom a meleg zacskót, és az említett tálba öntöm annak tartalmát.Orromat meg csapja a vajas-kukorica illata.Az üres zacsit a kukába hajítom, meg fogom az italomat és a pop-tálat és a kannapéhoz sétálok.Le ülök a kényelmes fekete bőr bútor darabra, a dohányzó asztalra teszem a poharat és a tálat.El veszem az üveg asztalról a tévé távirányított, vissza helyezkedem előző fekvő helyzetembe.Fejemet egyik karomon támasztom meg.
A csatornák közt válogatok, valami nézhető után.Még csak fél öt van, és fáradt vagyok.Habár, ezt a dolgot inkább a takarításnak tudom be.Egész nap takarítottam, a tegnapi ballagás olyan mintha hetekkel ezelőtt lett volna.Ez a mai nap, nagyon hosszú és tartalmas volt.Számomra legalább is, a reggeli incidens és az azt követő kisebb viták.Uh, borzalmas.Azért remélem Zayn-nek nem esett nagy baja.Íriszeim a képernyőre ragadnak, valami ház alakítok műsora megy.Vagy tudom is Én, nem igazán köt le ezért el nyomom.A következő húsz csatorna se nyeri el a tetszésem.Az ezek után következő csatorna viszont annál inkább, egy akció film.Ami szerencsémre nem rég kezdődött el, kézfejem a tálba rakom és egy jó maroknyi pop corn-t a számba tömök.Tudom, nem túl nőies de ez van.Nézzem ahogyan az autók fel robbannak és a sok-sok golyót amik hol el találják az embert hol nem.Ijesztően hangzik, valójában pedig nem az.Tudjátok, így harmincadik évem fele már meg untam a Micimackót.Szeretem, de már nem nagyon lennék képes el nézni ahogy az a narancs színű medve a mézet enné.Belegondolva ebbe, vicces amiket csinál.Lehet az kéne, néznem.Hisz, egy kis Micimackó senkinek se árthat, nem igaz?
-Mit nézünk Kicsim? -ijedtemben a kezemben lévő kukoricát szét szórom, és hátra fordítom fejem.A hang irányába, férjem vigyorgó arcával találkozik tekintettem.Kezem a szívemhez kapom, levegőért kapkodok.Direkt csinálta, tudom.Kifekszek a kannapén, ujjaim egy párnát fognak közre.Majd képen törlöm vele Harry-t. Feje el mozdul az ellenkező irányba, -rendesen el találtam.
-Ha, így hát így. -mondja, és hozzám dob egy párnát.Jóval kisebb erővel, mint amekkorával tudná dobni.Mosolyogva emelem karjaimat az arcom elé, ezzel elhárítva a dísz párnát.Fel ülök, és le mászok a biztonságot nem nyújtó kannapéról.A földről fel szedek egy párnát, és fedezékbe vonulok.Az előbb említett bútorocska mögé.Ez lesz az Én "búvóhelyem", te jó ég! Miket gondolok? Teljesen meg hibbantam, Vele együtt! Harmincéves létemre párna csatázok? Nem nőttem ezt még ki? Ki kukucskálok a rejtek helyemről. Harry tőlem alig két méterre van, ördögien el mosolyodik, és közeledni kezd felém.A párnámba kapaszkodom, mintha az megvédhetne az el kővendező dolgoktól.
Le hajtom fejem és várom a végítéletemet.Hallom lépteit, ahogyan el tűn tetti a köztünk lévő távolságot.Egy másodpercig csönd honol a házon, és rajtunk is.Majd;
-Meg vagy. -suttogja fülembe.A hang mögülem (?!) jön.Fejem azonnal hátra fordítom mögöttem van.
Mosolyog, meg fordítom testem és le ülök.A párnát már nem fogom, szemei el varázsolnak.Ahogyan bámul velük, annyira magával tud ragadni.Lábaim közé fekszik, ajkaink pár centiméterre vannak egymásétól.Szinte könyörgöm értük.Csípője enyémnek nyomódik, ajkaink el érik egymást.Érzéki táncot járnak ajkaink.Karjaim nyaka köré fonódnak,kezével szoknyám alját tűri fel egy kicsit.Combomat simogatja hosszú ujjaival, míg ajka kényezteti enyémet.Lábaim közre fogják derekát, amint hátam a hideg kővel találkozik.Úgy érzem magam mintha megint tizennyolc lennék. mintha még mindig fiatalok lennénk.Csak, kár hogy úgy érzem.Ajkai számról, nyakamra térnek át.Ujjaim göndör fürtjeibe vezetem, szívverésem kezd az egekbe ugrani.S a levegő vételem is szaporább lett.Ajkai végig csókolják bőröm minden egyes szegletét, szemhéjam le zárul.S át adom magam a kellemes érzésnek.
-Ki nyerte a csatát? -kérdezem percek el teltével, halkan.
-Én. -motyogja két csók között.Fel nevetek, ujjaimmal haját tépem.Míg Ő nyakamat kényezteti.
-Ti meg mit csináltok?! -Darcy hangja zökkent ki minket "tevékenységünkből".Szemeim tágra nyílnak, hátra vetett fejemmel látom lányom arcát amin az undor és a szégyen önt el.Harry is őt nézi és a mellette álló Liam-et. Ő meg mit keres itt?~ Teszem fel magamnak a kérdést.Arcom vörös, és szégyen érzetem van.Harry le mászik rólam és föl segít, le hajtott fejjel várom hogy valaki meg törtje ezt a rettenetesen kínos csendet.