78.

                                   78. Rész. Jó olvasást, ha tetszett komizz,
                              iratkozz fel, vagy csatlakozz a csoporthoz. :)
     
                                                                                 D xoxo




Ujjaim izzadni kezdenek Zayn tenyerében. Apám fagyos tekintette lyukat égett rajtam. Lábaim a földbe gyökereznek, amikor fel áll a fehér bőr kannapéról.
-Darcy, hibát követsz el ezzel. -néz a páromra undorral- Tönkre fogod tenni magadat kislányom. Miért nem akarod megérteni, hogy anyáddal csak jót akarunk neked? -közelebb lép hozzánk. Zayn teste eltakarja az én gyenge, remegő testemet. Csönd áll be a beszélgetésünkben, szemhéjamat lehunyom. Miért kell ezt tennie velem?  Szeretem a szüleimet, bár most egy nagyon rossz hullám völgyben vagyunk. Tudom, csak segíteni akar. De...ha igazán szeretnének elfogadnák a kapcsolatomat Zayn-el.
-Tudom. -motyogom. Óvatosan az előttem álló férfi mellé lépek. Fejem felemelem, s egyenesen apám smaragd zöld szemeibe nézzek. Ujjaink még mindig össze gabalyodva lógnak testünk között. Sóhajtok egyet. -Nézd... Menny el. -jelentem ki, állkapcsa megfeszül. Szavaimat fel se tudom fogni. Apám szemei kitágulnak, majd összeszűkülnek.
-Azt kéred, hogy hagyjalak itt ezzel? - hangjában a megvetés, és az elégedetlenség keveredik. Elengedem Zayn kezét, s megszólalok. Még mielőtt át gondolhatnám az egészet.
-Ő is ember apa! -csattanok- Nem beszélhetsz róla így, mert ha ő ember számba vesz akkor te is vedd abba! -kiabálom. Mondatom végére magamtól is megijedek. -És.. -pillantok a pultnál lévő Niall-re, majd  apám izzó tekintetébe nézzek- Itt maradok. -jelentem ki. Önbizalmam a plafonon, és a bátorságom is csak emelkedik.
-Nem maradsz itt Darcy. -elindul a kijárat felé. De, az ajtóban megtorpan. Vissza fordul, szemembe néz -Haza mész. -informál. Pupilláim kitágulnak, nem fogok vissza menni Londonba. Nem!
-És, ha a ti lakosztályotokban aludna? -kérdi mögülem Zayn. Megfordulok tengelyem körül, kérdőn nézzek rá. Tekintette apámon csücsül.
-Nem Zayn, a kislányom haza megy. -elhagyja a helységet. Érzem amint íriszeim könnyekkel telnek meg. Nem szeretnék haza menni, még nem.  Itt akarok maradni, a turnén Vele. Javítani akarok a "kapcsolatunkon". Még akkor is, ha csak az ágyba kellek neki. Miközben tudom hogy nem. Zokogva omlok össze, lábaim össze csuklanak s a földre huppanok. Lehajtom fejem, hajam függönyként omlik kobakom köré. Egyik kézfejemmel a szőnyeget markolászom, míg a másikat a szám elé tartom. Nem, nem, nem. Nem akarok nélküle elmenni. A szerelme nélkül. Anélkül nem menne, nekem szükségem van Rá. Az ostoba becenevekre, az éjféli szavaira, nekem szükségem van a kapcsolatunkra... A lényére, mely bearanyozza a legsötétebb napjaimat.  Nem akarok megtántorodni semmitől, s tőle sem. Akarom Őt. Minden formátumban. Tudom, hogy ez a fajta kapcsolat lehetetlenül bonyolult. És valószínű, hogy soha senki nem fogad el minket. Keserves zokogásom visszhangzik a nappali helységben, Zayn-t látom magam előtt. Bár, könnyeimtől homályosan vélem felfedezni tökéletes arcát.  Elmém kizárja a külvilágot, s lassan elsötétül minden...


                          Mrs Styles

Az egész napi program csúszott amikor lányom, kórházba került. Eszméletét vesztette, fogalmam sincs hogy miért. Habár egyet, tudok tippelni. Harry. Mostanában annyira, más. Furcsa. Nem csak a barátaival, hanem a családjával is. Az rendben van, hogy nem akarja a lányát rossz kezek közt tudni. De, akkor sem kellett volna felpofoznia mindenki előtt. Kezd elszakadni az a bizonyos cérna. A recepciós nő, ezt a kórtermet mondta, 222. Mély levegőt veszek, majd benyitok a fertőtlenítő illatú szobába. Magam mögött halkan csukóm be az ajtót, gyermekem mellé lépek. Olyan szomorú, azt látni ahogy az életem két legfontosabb része, marja egymást. Kézfejem lányom arcára simítom. Szegénykém, én is ugyan így voltam Harry-vel anno...Csak, közöttünk egy év kor különbség volt. Nem huszonegy. Leülök a ágy melletti fehér székre. Nem tudom mit kellene tennem. Ha a gyermekemtől vonom meg a boldogságot, az olyan...Olyan lenne mintha megölném őt. Nem tehetem ezt vele. Viszont, ha így folytatjuk...A családom darabokra szakadhat. És azt, végkép nem szeretném.
Az állapotosságom pedig csak ront a helyzeten. Hogy teljesen őszinte legyek, megfordult a fejemben az, hogy elvetettem. Bár, erről még nem szóltam túl sok embernek -senkinek sem. Sóhajtva hajtom le fejem, ujjaimmal halántékomat dörzsölöm. Miért ilyen nehéz az élet?
-Hey, jobban van? -kérdezi egy ismerősen csengő hang. Fejem felemelem, s a felém közeledő Liam-et nézem.
-Hát, igen. -válaszolom csendesen. -Az orvos szerint, az érzelmei okozták az ájulást. Holnap már haza is jöhet. -tájékoztatom, miközben ő bólogat.
-Remek, mert Zayn-t alig bírtam lenyugtatni. -kissé felnevet- Úgy tűnik tényleg szereti. -említi. Kérdőn nézzek rá, majd tekintettem lányomra szegezem.
-Liam, ez a kapcsolat, vagy mi a fene...Nem tesz túl jót az én kislányomnak. Beszélni szeretnék Zayn-nel, mituán Darcy-t haza vittem. -mondom. A mogyoró barna szemű kitágult szemekkel néz rám.
-Haza viszed? -kérdezi, bólintok.
-Nem tehetek mást. Haza megyünk. -sóhajtom. Lábamat keresztbe rakom, kiegyenesedve Liam-re nézek. Még mindig ugyan olyan jól elbeszélgetünk, mint tíz évvel ezelőtt. Nagyon jó társ, és barát. Legalábbis, én annak ismertem meg abban a kis időszakban amíg Ő volt a párom. Bár, nem szerettem teljes szívemből úgy,mint Harry-t. Attól még szerettem, mint egy barátot. Nagyszerű ember. Becsülni kell.
-Mi a véleményed a kapcsolatukról? -kérdezi hirtelen, felé fordulok. Pár percig bámulok, mielőtt megszólalhatnék. Fogalmam nincsen a köztük lévő dolgokról. Darcy épphogy beavatott ebbe.
-Háát... Nem tudom. Először... Úgy gondoltam, csak barátok. Aztán, Harry kezdett egyre gyanakvóbbá válni az ügyben. Darcy éjszakákat kihagyott, valószínűleg Zayn miatt. De, az igazat megvallva, örültem annak hogy Zayn-t választja egy kis drogos hülye gyerek helyet. -fejtem ki véleményemet. Még mindig úgy gondolom, hogy Zayn jó az én gyerekemhez. De nem most. Mondjuk egy öt év múlva, vagy kevesebb idő múlva de...Nem most, amikor még olyan fiatal. Az idő lassan telt. A percek óráknak tűntek. S a halálos csöndet csak a lányom körül pittyegő gépek törik meg. Negyed óra elteltével Zayn is megérkezik körénk. Ám, mielőtt megnézhetné Darcy-t kihívom a folyosóra beszélgetni. Maga elé enged az ajtóban, majd utánam kisétál ő is.
-Zayn. Tudom jól, hogy a lányom odáig van érted. De, látod hogy most is mi történt. -kezdem- Nem szívesen látom, ezt. Ezért arra szeretnélek kérni, hogy holnap búcsúzkodj el tőle. Mert haza utazik velem, vissza Londonba. -közlöm vele a hírt. Az állkapcsa megfeszül, s látni lehet rajta az idegességet.
-Daniella, te is tudod hogy ezt az egészet a f@sz férjednek köszönhetjük. -ellenkezik. Lehunyom szemhéjamat majd feltárom azt, mély levegőt veszek. Fejezze már be, az anyja vagyok. Meg mondhatom a saját gyermekemnek hogy mit szabad illetve, hogy mit nem!
-Ne nevezd így a férjemet ez az egyik, a másik pedig az; hogy nem érdekel ki mit kezdett Zayn. A lényeg a kislányom lelki, és fizikai állapota. Érted? Nem szeretném többször így látni, rendben? Tudom, te nem akartál semmi rosszat sem. Ez nem a te vagy Harry bűnje. Csupán.. -az enyém- Mindegy Zayn. Csak, szeretnélek erre megkérni, jó? Menni fog? -kérdezem feszengve.
-Ja, de...Szeretem a lányotokat. -evvel vissza megy kórterembe én pedig ott maradok könnyekkel küszködve a folyóson. Minden az én hibám. Túlságosan engedékeny voltam a gyermekemmel szemben. Ha akkor úgy mond "rövid pórázon" fogom, most nem lenének ilyen borzasztó kapcsoalti problémái.  Mindent nekem köszönhet.
                                         
                                                  *             *            *

   Miután Zayn megígérte, hogy bent marad Darcy-val Liam vissza hozott a hotelba. Én viszont nem vagyok képes végig élni még egy kiabálást Harry-vel. Inkább a hotel bárjához mentem, s erős italokba fojtom bánatomat. Ami lényegében annyi; hogy anya ként, meg buktam. Egy redbull-vodkát iszogatva indulok el a lift felé, dülöngélve lépek be a vasdobozba. Megnyomok négy-vagy öt gombot annak reményében, hogy a jó emeletét is beütöttem. Nehezen de, sikerül a megfelelő szintre jutom ahol a lakosztályunk van. Leveszem a magassarkúm, s a folyosó közepén hagyva tovább sétálok. Nem érdekel semmi, csak az hogy elérjem a szobánkat. Megtorpanok az ajtóban, amit ütni kezdek mint valami elmebeteg. A fatákolmány perceken belül nyitódik, s férjemmel találom szembe magam.
-Szívi. -visítom, majd elsétálva mellette bemegyek a nappaliba. Elbotorkálok a pultig ahol, poharamat leteszem.
-Daniella, te ittál? -kérdezi rekedten, amikor mellém ér. Büszkén bólogatok, majd egy kis -fogalmam sincs mit- öntök még a vodkámhoz. -Dani, terhes vagy. Nem ihatsz. -motyogja. Vállat rántok, majd lehúzóm a poharam tartalmát. A poharat véletlenül a földre ejtem, így az össze törik a padlón. Le szállok a bárszékről. És egyenesen az üvegbe lépek, mit sem törődve az üvegszilánkokkal talpamon be imbolygok a hálóba. Leszaggatom magamról a farmerem, s a szürke pólómat majd megfordulok. Szemtől szemben megállok Vele.  -Daniella, jól érzed magad? -kérdi, közelebb lép hozzám, én viszont az ágyon terülök el.
-Soha jobban édesem. -mosolygom. Érzem ahogy az alkohol áramol testemben, s bátorságot kölcsönöz nekem. Ezzel egy időben tör rám az őszinteségi roham, s mindent ki kotyogok amit eddig nem tudtam elmondani senkinek se.


                       Mr Styles


Homlokom ráncolom, Daniella viselkedésén. Mi a fene ütött belé? Nem fogyaszthat alkoholt, hisz gyereket vár. Mellkasom előtt össze fonóm karjaimat, s úgy vizslatom a fehérneműben fekvő tudatlan nőt.
-Nem szeretsz engem. -mondja, szemöldököm az egekbe emelkedik. Mit mondott? Az ágy végére ülök, tekintettem egy pillanatra se veszem le feleségemről. -Ezért nem lesz újabb gyermekünk se. -jelenti ki, szemeim a kétszeresükre nőnek.
-Daniella, miért mondasz ilyeneket? -akaratom ellenére csúszik ki ajkaimon a kérdés. Értelmetlen  egy részeg nőt kérdezgetni, bármiről is. A szavak amiket mond fáj, miért nem szeretné a babát? Alig egy hónappal ezelőtt, szerette volna. Mi változott meg? Vagy, inkább ki változtatta meg.
-Miért ne Harry? -térdel mellém, -Netalántán, nem viseled el az őszinteséget? -kérdi. Hangosan fújom ki bent tartott levegőmet. Úgy viselkedik mint egy tizenhét éves kislány, aki életében először ivott. -Soha se mondtam meg neked semmit, -folytatja- de ma, bármit képes lennék neked megmondani. -fel áll, és egyből mellette termek mielőtt elesne és összetörné magát. Hirtelen szembe fordul velem, -Utálod Zayn-t mert tudod,hogy képes lenne boldoggá tenni a mi kislányunkat.- karjait nyakam köré fonja, míg csípőjét ölelem. -És én, utálom magam... Amiért te jó szülő vagy, én pedig szörnyű. -az ütő megáll bennem. Mi a f@sz?! Daniella, a világ egyik legjobb szülője így érez. Nyelek egyet, majd Dani-vel együtt a fürdőbe megyek. Megpróbálom ki józanítani. Beállítom a zuhanykabinba, hátal áll nekem. Ezért könnyedén letudom fogni remegő testét a hideg víz alatt. Tizenöt-húsz perc hideg zuhany után. Daniella magához térve kéri, a törölközött. Amit örömmel adok a kezébe. Ki kászálódunk a kabinból, majd holnap elbeszélgetek vele a kis kalandjáról. A fürdőben állva figyelem, ahogy gondosan megszárítja a haját. A mai napig, fogalmam sem volt arról; hogy így érez. Mióta érezheti ezt? Egyáltalán miért ostromolja magát, amikor tökéletes? Ilyen gondolatok közepette fekszem be az ágyba. De, se aludni, se mást csinálni nem tudok. Csak is Daniella-n jár az agyam.

77.

                     Sziasztok! Kellemes Húsvéti Ünnepeket Szeretnék
                Kívánni ezzel a részel. Remélem mindenkinek tetszik, és
          ha így lesz akkor nyugodtan iratkozzatok fel, vagy csatlakozzatok
           a csoporthoz. Jó olvasást! :)

                                                                                        D xoxo



Idővel megérkezünk Manchester-be. Egy viszonylag drága hotelben száll meg a csapat, a stábbal együtt. Egy hátsó ajtónak tűnő ajtón jutunk be az épületbe, mondanom se kell. Gyönyörű. Minden fehérben s feketében pompázik. Míg a falak színe ragyog a fehér gyönyörtől, addig a bútorok többsége fekete színt visel. A lift belseje fekete, de tükörrel tapétázták ki. Legalább nézhetem magam valamiben...  Az ötödik emelet folyósólyán állunk, várjuk Antoina-t. Ki majd elmondja ki hol, kivel alszik.  Szüleim mellett állok, telefont nyomkodva. Míg nem egy kéz kilopja ujjaim közül a készüléket. Hitetlenkedve emelem fel fejem, apám meg lengeti szemem előtt a telefont majd dzsekije belső sebébe teszi.
-Hogy lehet egész nap ezen lógni...-elfordul, de én ezt nem hagyom annyiban. Kell a mobilom!
-Add vissza! -szállok szembe apámmal. Zöld szemeit levezeti rám, figyel. -Kérem. -ki nyújtom kacsómat, amibe bele csap. Majd elneveti magát, -Nem kapod vissza. Keres barátokat magadnak, ne a facebook-on lógjál egész életedben. -mondja, felhorkanok. Össze fonóm mellem alatt karjaimat, chh. Bezzeg neki szüksége van az Iphone-ra. Duzzogva neki dőlök a falnak, a szőke főnök megérkezik köreinkbe.
-Nos, meg vannak a szobák. És az elosztás. -jelenti be, mire kicsit megkönnyebbülés járja át testemet. Tudván, hogy nem sokára -végre- megint magam lehetek. A nő folytatja, -Az első lakosztályban, Mr Styles és családja kerül, a Tomlinson családdal. Illetve Mr Malik...-szemeim felragyognak e név hallatán,  persze apám azonnal beleszól;
-Nem. Zayn nem lehet a mi lakosztályunkban. -éles hangja süvít a levegőben. Zayn szemébe nézek, kinek tekintette apáméval találkozik. Állkapcsa megfeszül, s tudom -bár nem látom- kezei ökölbe

Mr Malik, and Mr Styles

feszülnek. A levegő hirtelen feszülté, idegessé válik.
-Miért Mr Styles? -kérdi Antonia finoman, mit sem sejtve a kapcsolatomról Zayn-el.
-Nem tűröm meg a családom közelében. -válaszolja, kitépi főnöke kezéből a kártyát mellyel kinyílik a lakosztály ajtaja. Megragadja alkaromat, és elráncigálna a "közönség elől" de Zayn keze megállít minket. Mintha egy kötél lennék apám, és Zayn között. Mindketten a karomat fogják, közben szemeik szikrákat szórnak.
-Nem bánhatsz így Darcy-val. -köszörüli meg torkát Zayn, majd enged szorításán csuklómnál. A fekete hajú felé egy hálás pillantást vettek, amiért kiáll mellettem. Óvatosan át pillantok vállam felett. Apám arca dühvel telt, közelebb lép hozzám.
-A lányom, és úgy bánok vele. Ahogyan kell. -még egy lépéssel közelebb lép, én viszont hátrálok. Karom kiszabadul ujjai fogságából, Zayn mögé kerülök.
-Harry. -anya hangja aggódóan szólítja meg apámat. Ki mit sem törődve ezzel, eléri Zayn-t.
-Nem engedem, hogy megalázd, Harry. -sziszegi előlem a férfi akit szeretek. Bátran áll előtem, ám a következő pillanatban a földön hever. Vérző orral. Sikoltok egyet, majd leguggolok Zayn mellé. Apám újra elkapja csuklómat, de ezúttal nem hagyom magam. Mellkasánál fogva el lököm magamtól, könnyel telt szemeim a földön heverő férfira terelődnek. Anya nyugtató mosolyt küld felém, de nem tudok megnyugodni. Nem akarok, nem is fogok. Apám felé fordulok, ki még mindig itt áll.
-Hogy teheted ezt velem? Miért kell mindig azt tenni amit te akarsz? -kérdezem, válaszra nem várva lehajolok Zayn-hez. -Nem tudom anya hogy bírta melletted, és nem is értem mit...-nem tudom befejezni a mondatot mert apám keze, csattan arcomon.
-Ehhez neked már semmi közöd. Most pedig, takarodj be abba a kibaszott lakosztályba, Darcy. -utasítja egyre emelkedő hangerővel. Megrázóm fejem, ekkor Zayn fel áll. Meg fogja kezemet, felhúz a földről és elhaladva apám mellett Antonia-hoz lép. Valamit beszél vele, amire most nem igazán szeretnék figyelni. Pár pillanattal később már egy teljesen külön helységben találjuk magunkat. Egy hálószobában. Kezeimbe temetem arcom, sírásban török ki. Elegem van, most már tényleg. Ölelő karok fonódnak derekam köré, amik meg tartanak. Fejem mellkasába temettem, ujjaival végig simít hajamon.
-Ne sírj. -töri meg a kínzóan rossz csendet. -Nem akart bántani...Csak...Ideges. -motyogja lágy hangján Zayn. Elhúzódom tőle, hogy a szemébe nézhessek. Szemei kétségbeesetten keresik tekintettemet. Idővel -pár perccel később- lenyugszom, s megpróbálok tisztán gondolkodni. Felpofozott. Egyszer se pofoztak fel, mostanáig. Zayn ujjai finoman simítanak végig a sajgó területen.
-Ideges volt mi? -megrázóm fejem, -Nem Zayn, szó nincs erről. Csupán utál engem. -jelentem ki egyszerűen, a nyilvánvalót. -Utál, mert én nem teljesítem minden egyes kérését. Mert nekem nem parancsolhat. -vissza bújók a hallgató férfihez. Ki karjait azonnal védelmezően emeli testem köré, akárcsak egy pajzsot. Arcom elrejtem mellkasában, s próbálok megnyugodni.
-Szeret téged. -suttogja halkan fülembe. -Akármit is tesz vagy teszel, szeretni fog. -ajkát fejem tetejéhez nyomja. Sóhajtok egyet, majd elhúzódom Tőle. Mélyen bele bámulok a gyönyörű barna szemekbe.
-Nem értelek. -döntöm fejem oldalra. Nagyokat pislogok, s közben arcát figyelem. Borosta borítja tökéletesen férfias arcát. -Miért állsz ki apám mellett? Hisz, megütött. Mindenki előtt. -mondom, mire kisebb nevetésben tör ki. Ujjaival arcomat érinti meg, tekintette ajkaimra összpontosul. Ám, amikor beszél vissza néz a szemembe.
-Majd ha annyi idős leszel, mint Én. Akkor majd megérted. És, különben is Darcy. Jól ismerem Harry-t, tudom vagyis...Eltudom képzelni milyen rossz érzés lehet az, amikor az egyetlen kicsi lányát akarják el venni tőle. -feleli. Kibontakozom karjaiból, és a hálóban fel-s alá kezdek járkálni.
-Elvenni? Ugyan már Zayn, ez...ez csak egy ürügy.  Ürügy arra, hogy a fogságában tartson. -mondom egy magasabb hangerővel. Fejét ingatja, miközben csípőjével a komódnak dől. Karjait össze fonja mellkasa előtt, maga elé mered.
-Védeni szeretne. -sóhajtja. -Darcy, csak meg akar óvni. -lágy hangja meg üti fülemet. Még hogy óvni akar...Ch, persze... Nem, ő mindenféle képen tönkre szeretné tenni az életemet.
-Óvni Zayn? Mégis mitől? -tárt karokkal várok válaszára.
-Az esetleges pofonoktól Darcy! -csattan, mire össze rezzenek. Idegesen hajába túr, majd mély levegőt vesz. Mellkasom fel-s le emelkedik. Nem kiabáltak még velem, soha sem. Főleg nem az, akit szeretek. Fejem lehajtom, rosszul érzem magam. Zayn-nek igaza lehet, de...Valamiért nem akarom elhinni szavait.
-Gyere ide. -töri meg a csendet. Felnézek rá, ki tárt karokkal ül a komódon. Nem habozok, azonnal karjai közé vettem magam. Vékony, rövid karjaimmal át ölelem derekát, homlokom mellkasának döntöm. Kezei csípőmön maradnak, míg állát kobakom tetején támasztja meg. -Bocsánat. -morogja. El motyogok egy "semmi baj"-t, s szorosabban ölelem Őt.
-Tetszett a csokor? -kérdi finoman, terelve a témát a folyóson történtekről. Illetve a mi kis veszekedésünkről. Elhúzódik, tekintette perzseli bőrömet. -Darcy? -ujjai állam alá tévednek, és felemelik fejemet. Ezzel kényszerítve engem a szemkontaktusra.
-I-igen. Gyönyörű volt, köszönöm Zayn. -hadarom néhol meg-meg akadva. Halovány mosoly terül szét arcán, magához von. Arcomra ad egy gyenge puszit, elmosolyodom. Ujjaim pólója szegélyével játszanak, míg fejem lehajtom. Zayn hirtelen leugrik a bútor darabról, össze fűzi ujjainkat s az ágyhoz húz. Leül az ágy elejére, lábai közé állít. Lepillantok Rá, két kezem oldalam mellet lóg -hozzá teszem- Zayn fogságában. Csintalanul vigyorog rám.
-Mi az? -kérdezem elpirulva. Tekintete kissé lefagyaszt, s nem tudok elnézni se. Túlságosan vonz engem. Egyik keze combom hátuljára csúszik, végig simít rajta néhányszor, érintése csontomig hatol. Hálát adok Istennek amiért ma reggel farmert vettem fel, rövid nadrág helyett. Ujjai combom belsejére siklanak, kézfejem csuklója köré fonóm. Lassan lefejtem lábamról kezét, ami egyértelműen nem tetszik neki. Kuncogva megingatja fejét, majd egy hirtelen mozdulattal magára ránt. Apró tenyereimet mellkasára helyezem, s azon egyensúlyosom test súlyomat -hogy ne kelljen rá támaszkodnom.  Derekamról fenekemre csúsznak hatalmasnak nevezhető kézfejei. Fejem Zayn-vel van egy magasságban, -a pozíciónk miatt. Ujjaim feljebb vándorolnak, kulcscsontjáról egészen a nyakához. Össze kulcsolom ujjaimat tarkója alatt, míg tekintettem az övébe mélyed. Belemarok fenekembe, mire felsikoltok. Ajka enyémhez ér, csókban forrunk össze. Nyelve felfedező útra indul számban, s kalandra hívja nyelvem. Ujjbegyeim hajával játszanak a tarkójánál, átfordulunk az ágyon -így teste alá kerülök. Lábaim szét nyílnak , s derekát fogják közre. Combjaim közt fekszik míg csókunk egyre vadabbá válik. Ágyéka nekem nyomul, felnyögök. Ajkaink fájdalmas búcsút vesznek egymástól, zihálok. Nyakam hajlatába rejti fejét, fogai karcolják puha bőrömet.
-Zayn...- lihegem. Mellkasán csúszik le kézfejem. Nedves csókokkal borítja nyakam, majd kulcscsontomon húzza végig forró nyelvét. Elhúzódik pont annyira, hogy szemembe nézhessen.
-Baj van? Kincsem. - hangja bájosan cseng. Ködös elmém nem hagy normálisan gondolkodni. Ujjperceim állához emelem, felkönyökölök. Megcsókolom. Hajába túrók, s megmarkolom azt. Csípője nekem dörgölőzik. vissza esem a matracra. Zayn alakjával fölém tornyosul, kezeivel fejem mellett támasztja meg magát. Egy mosolyt küld felém, ajkaimra mosoly kúszik. Ki nyújtom mind két karomat, körül ölelem nyakát. Ujjaimat tarkójánál fonóm össze, s annál fogva húzóm le magamhoz. Egy csókra. Ez most ártatlanabb, mint az előző. Csókot nyom szám sarkába, majd vissza tér nyakam kínzásához. Elvált ajkakkal válaszolok gyengéd, puha érintéseire. Keze feltérképezi testemet, majd pólóm alatt tűnik el. Hosszú ujjait hasamon vonszolja végig, majd a köldökömbe csíp. Amire a válaszom egy kuncogás, mellkasunk gyorsan emelkedik fel-s le. Időnként összeérnek. Kezét térdhajlatomba dugja s megemel. Így, csípőnk össze ér. Sóhaj csúszik ki ajkaim közül. Át ölelem derekát, s ujjaim pólója szegélyét rángatják felfele hátán. Ezzel felfedve tetovált bőrét. Ajka ismét enyémet érinti, s nyelve átcsúszik ajkaimon. Hajába markolok meghúzóm azt, ez mély nyögést vált ki belőle.
-Zayn gyere mert vala...-Niall hangja csapja meg fülemet. Zayn elhúzódik tőlem, majd megragadva egy párnát az ajtóhoz vágja. Vissza fekszik rám, fülembe liheg. Óvatosan mellém dől, és átkarolva derekamat magához von.
-Ilyen pontosan is, csak Niall tud jönni. -mondja szórakozottan. Szemei csukva vannak, míg karjaival erősen tart. Fejem mellkasára hajtom, hogy őszinte legyek; én örülök Niall zavarásának. Nem mintha nem akarnám Zayn-t, csak...Nem tudom. Most nem akartam semmit se csinálni, csak ezt. Feküdni, és nem csinálni semmit Vele.
-Zayn? -szólítom meg pár perccel később.
-Hmmm. -felpillantok rá pilláim alól. Ujjai hajam végével játszanak. Hallgatom szívverését.Ujjaim mellkasán tartom.
-Itt aludhatok ma? -hangom halk, szinte suttogás. Félénken teszem fel a kérdést, mintha nem is akarnék választ. Nevetés tölti be a háló terét, felülök, és kérdőn nézem a nevető férfit.
-Hogy kérdezhetsz ekkora butaságot? -kérdéssel válaszol kérdésemre. Homlokom ráncolom, karba fonóm karjaimat mellem alatt. De, amikor látom tekintetét elidőzni a mellkasomon leengedem karjaimat. Felül, - Velem maradsz. -csókot nyom homlokomra. Feláll felém nyújtja kezét, amit készségesen elfogadok. Maga mellé állít, össze fonja ujjainkat s kivezet a szobából a nappaliba. Ebben a lakosztályban Zayn, Niall illetve Liam van. Amint kilépünk az ajtón, figyelmem a kannapén ülő apámra terelődik. Hirtelen izzadni kezd a tenyerem, és komorrá válik arcom.
-Jól szórakoztok? -kérdezi gúnnyal a hangjában apám. Egyik karja a kannapé támláján fekszik, bokáját a térdére helyezi. Ujjaival combján dobol. Lefagyok, lábaim a talajba gyökereznek. Zayn maga mögé terel, míg gyilkos pillantásokat váltanak egymással. Érzem ahogy a levegő feszülté, idegessé válik. S csak reménykedek abban, hogy senki és semmi nem sérül meg az el kővendező beszélgetésben.