78.

                                   78. Rész. Jó olvasást, ha tetszett komizz,
                              iratkozz fel, vagy csatlakozz a csoporthoz. :)
     
                                                                                 D xoxo




Ujjaim izzadni kezdenek Zayn tenyerében. Apám fagyos tekintette lyukat égett rajtam. Lábaim a földbe gyökereznek, amikor fel áll a fehér bőr kannapéról.
-Darcy, hibát követsz el ezzel. -néz a páromra undorral- Tönkre fogod tenni magadat kislányom. Miért nem akarod megérteni, hogy anyáddal csak jót akarunk neked? -közelebb lép hozzánk. Zayn teste eltakarja az én gyenge, remegő testemet. Csönd áll be a beszélgetésünkben, szemhéjamat lehunyom. Miért kell ezt tennie velem?  Szeretem a szüleimet, bár most egy nagyon rossz hullám völgyben vagyunk. Tudom, csak segíteni akar. De...ha igazán szeretnének elfogadnák a kapcsolatomat Zayn-el.
-Tudom. -motyogom. Óvatosan az előttem álló férfi mellé lépek. Fejem felemelem, s egyenesen apám smaragd zöld szemeibe nézzek. Ujjaink még mindig össze gabalyodva lógnak testünk között. Sóhajtok egyet. -Nézd... Menny el. -jelentem ki, állkapcsa megfeszül. Szavaimat fel se tudom fogni. Apám szemei kitágulnak, majd összeszűkülnek.
-Azt kéred, hogy hagyjalak itt ezzel? - hangjában a megvetés, és az elégedetlenség keveredik. Elengedem Zayn kezét, s megszólalok. Még mielőtt át gondolhatnám az egészet.
-Ő is ember apa! -csattanok- Nem beszélhetsz róla így, mert ha ő ember számba vesz akkor te is vedd abba! -kiabálom. Mondatom végére magamtól is megijedek. -És.. -pillantok a pultnál lévő Niall-re, majd  apám izzó tekintetébe nézzek- Itt maradok. -jelentem ki. Önbizalmam a plafonon, és a bátorságom is csak emelkedik.
-Nem maradsz itt Darcy. -elindul a kijárat felé. De, az ajtóban megtorpan. Vissza fordul, szemembe néz -Haza mész. -informál. Pupilláim kitágulnak, nem fogok vissza menni Londonba. Nem!
-És, ha a ti lakosztályotokban aludna? -kérdi mögülem Zayn. Megfordulok tengelyem körül, kérdőn nézzek rá. Tekintette apámon csücsül.
-Nem Zayn, a kislányom haza megy. -elhagyja a helységet. Érzem amint íriszeim könnyekkel telnek meg. Nem szeretnék haza menni, még nem.  Itt akarok maradni, a turnén Vele. Javítani akarok a "kapcsolatunkon". Még akkor is, ha csak az ágyba kellek neki. Miközben tudom hogy nem. Zokogva omlok össze, lábaim össze csuklanak s a földre huppanok. Lehajtom fejem, hajam függönyként omlik kobakom köré. Egyik kézfejemmel a szőnyeget markolászom, míg a másikat a szám elé tartom. Nem, nem, nem. Nem akarok nélküle elmenni. A szerelme nélkül. Anélkül nem menne, nekem szükségem van Rá. Az ostoba becenevekre, az éjféli szavaira, nekem szükségem van a kapcsolatunkra... A lényére, mely bearanyozza a legsötétebb napjaimat.  Nem akarok megtántorodni semmitől, s tőle sem. Akarom Őt. Minden formátumban. Tudom, hogy ez a fajta kapcsolat lehetetlenül bonyolult. És valószínű, hogy soha senki nem fogad el minket. Keserves zokogásom visszhangzik a nappali helységben, Zayn-t látom magam előtt. Bár, könnyeimtől homályosan vélem felfedezni tökéletes arcát.  Elmém kizárja a külvilágot, s lassan elsötétül minden...


                          Mrs Styles

Az egész napi program csúszott amikor lányom, kórházba került. Eszméletét vesztette, fogalmam sincs hogy miért. Habár egyet, tudok tippelni. Harry. Mostanában annyira, más. Furcsa. Nem csak a barátaival, hanem a családjával is. Az rendben van, hogy nem akarja a lányát rossz kezek közt tudni. De, akkor sem kellett volna felpofoznia mindenki előtt. Kezd elszakadni az a bizonyos cérna. A recepciós nő, ezt a kórtermet mondta, 222. Mély levegőt veszek, majd benyitok a fertőtlenítő illatú szobába. Magam mögött halkan csukóm be az ajtót, gyermekem mellé lépek. Olyan szomorú, azt látni ahogy az életem két legfontosabb része, marja egymást. Kézfejem lányom arcára simítom. Szegénykém, én is ugyan így voltam Harry-vel anno...Csak, közöttünk egy év kor különbség volt. Nem huszonegy. Leülök a ágy melletti fehér székre. Nem tudom mit kellene tennem. Ha a gyermekemtől vonom meg a boldogságot, az olyan...Olyan lenne mintha megölném őt. Nem tehetem ezt vele. Viszont, ha így folytatjuk...A családom darabokra szakadhat. És azt, végkép nem szeretném.
Az állapotosságom pedig csak ront a helyzeten. Hogy teljesen őszinte legyek, megfordult a fejemben az, hogy elvetettem. Bár, erről még nem szóltam túl sok embernek -senkinek sem. Sóhajtva hajtom le fejem, ujjaimmal halántékomat dörzsölöm. Miért ilyen nehéz az élet?
-Hey, jobban van? -kérdezi egy ismerősen csengő hang. Fejem felemelem, s a felém közeledő Liam-et nézem.
-Hát, igen. -válaszolom csendesen. -Az orvos szerint, az érzelmei okozták az ájulást. Holnap már haza is jöhet. -tájékoztatom, miközben ő bólogat.
-Remek, mert Zayn-t alig bírtam lenyugtatni. -kissé felnevet- Úgy tűnik tényleg szereti. -említi. Kérdőn nézzek rá, majd tekintettem lányomra szegezem.
-Liam, ez a kapcsolat, vagy mi a fene...Nem tesz túl jót az én kislányomnak. Beszélni szeretnék Zayn-nel, mituán Darcy-t haza vittem. -mondom. A mogyoró barna szemű kitágult szemekkel néz rám.
-Haza viszed? -kérdezi, bólintok.
-Nem tehetek mást. Haza megyünk. -sóhajtom. Lábamat keresztbe rakom, kiegyenesedve Liam-re nézek. Még mindig ugyan olyan jól elbeszélgetünk, mint tíz évvel ezelőtt. Nagyon jó társ, és barát. Legalábbis, én annak ismertem meg abban a kis időszakban amíg Ő volt a párom. Bár, nem szerettem teljes szívemből úgy,mint Harry-t. Attól még szerettem, mint egy barátot. Nagyszerű ember. Becsülni kell.
-Mi a véleményed a kapcsolatukról? -kérdezi hirtelen, felé fordulok. Pár percig bámulok, mielőtt megszólalhatnék. Fogalmam nincsen a köztük lévő dolgokról. Darcy épphogy beavatott ebbe.
-Háát... Nem tudom. Először... Úgy gondoltam, csak barátok. Aztán, Harry kezdett egyre gyanakvóbbá válni az ügyben. Darcy éjszakákat kihagyott, valószínűleg Zayn miatt. De, az igazat megvallva, örültem annak hogy Zayn-t választja egy kis drogos hülye gyerek helyet. -fejtem ki véleményemet. Még mindig úgy gondolom, hogy Zayn jó az én gyerekemhez. De nem most. Mondjuk egy öt év múlva, vagy kevesebb idő múlva de...Nem most, amikor még olyan fiatal. Az idő lassan telt. A percek óráknak tűntek. S a halálos csöndet csak a lányom körül pittyegő gépek törik meg. Negyed óra elteltével Zayn is megérkezik körénk. Ám, mielőtt megnézhetné Darcy-t kihívom a folyosóra beszélgetni. Maga elé enged az ajtóban, majd utánam kisétál ő is.
-Zayn. Tudom jól, hogy a lányom odáig van érted. De, látod hogy most is mi történt. -kezdem- Nem szívesen látom, ezt. Ezért arra szeretnélek kérni, hogy holnap búcsúzkodj el tőle. Mert haza utazik velem, vissza Londonba. -közlöm vele a hírt. Az állkapcsa megfeszül, s látni lehet rajta az idegességet.
-Daniella, te is tudod hogy ezt az egészet a f@sz férjednek köszönhetjük. -ellenkezik. Lehunyom szemhéjamat majd feltárom azt, mély levegőt veszek. Fejezze már be, az anyja vagyok. Meg mondhatom a saját gyermekemnek hogy mit szabad illetve, hogy mit nem!
-Ne nevezd így a férjemet ez az egyik, a másik pedig az; hogy nem érdekel ki mit kezdett Zayn. A lényeg a kislányom lelki, és fizikai állapota. Érted? Nem szeretném többször így látni, rendben? Tudom, te nem akartál semmi rosszat sem. Ez nem a te vagy Harry bűnje. Csupán.. -az enyém- Mindegy Zayn. Csak, szeretnélek erre megkérni, jó? Menni fog? -kérdezem feszengve.
-Ja, de...Szeretem a lányotokat. -evvel vissza megy kórterembe én pedig ott maradok könnyekkel küszködve a folyóson. Minden az én hibám. Túlságosan engedékeny voltam a gyermekemmel szemben. Ha akkor úgy mond "rövid pórázon" fogom, most nem lenének ilyen borzasztó kapcsoalti problémái.  Mindent nekem köszönhet.
                                         
                                                  *             *            *

   Miután Zayn megígérte, hogy bent marad Darcy-val Liam vissza hozott a hotelba. Én viszont nem vagyok képes végig élni még egy kiabálást Harry-vel. Inkább a hotel bárjához mentem, s erős italokba fojtom bánatomat. Ami lényegében annyi; hogy anya ként, meg buktam. Egy redbull-vodkát iszogatva indulok el a lift felé, dülöngélve lépek be a vasdobozba. Megnyomok négy-vagy öt gombot annak reményében, hogy a jó emeletét is beütöttem. Nehezen de, sikerül a megfelelő szintre jutom ahol a lakosztályunk van. Leveszem a magassarkúm, s a folyosó közepén hagyva tovább sétálok. Nem érdekel semmi, csak az hogy elérjem a szobánkat. Megtorpanok az ajtóban, amit ütni kezdek mint valami elmebeteg. A fatákolmány perceken belül nyitódik, s férjemmel találom szembe magam.
-Szívi. -visítom, majd elsétálva mellette bemegyek a nappaliba. Elbotorkálok a pultig ahol, poharamat leteszem.
-Daniella, te ittál? -kérdezi rekedten, amikor mellém ér. Büszkén bólogatok, majd egy kis -fogalmam sincs mit- öntök még a vodkámhoz. -Dani, terhes vagy. Nem ihatsz. -motyogja. Vállat rántok, majd lehúzóm a poharam tartalmát. A poharat véletlenül a földre ejtem, így az össze törik a padlón. Le szállok a bárszékről. És egyenesen az üvegbe lépek, mit sem törődve az üvegszilánkokkal talpamon be imbolygok a hálóba. Leszaggatom magamról a farmerem, s a szürke pólómat majd megfordulok. Szemtől szemben megállok Vele.  -Daniella, jól érzed magad? -kérdi, közelebb lép hozzám, én viszont az ágyon terülök el.
-Soha jobban édesem. -mosolygom. Érzem ahogy az alkohol áramol testemben, s bátorságot kölcsönöz nekem. Ezzel egy időben tör rám az őszinteségi roham, s mindent ki kotyogok amit eddig nem tudtam elmondani senkinek se.


                       Mr Styles


Homlokom ráncolom, Daniella viselkedésén. Mi a fene ütött belé? Nem fogyaszthat alkoholt, hisz gyereket vár. Mellkasom előtt össze fonóm karjaimat, s úgy vizslatom a fehérneműben fekvő tudatlan nőt.
-Nem szeretsz engem. -mondja, szemöldököm az egekbe emelkedik. Mit mondott? Az ágy végére ülök, tekintettem egy pillanatra se veszem le feleségemről. -Ezért nem lesz újabb gyermekünk se. -jelenti ki, szemeim a kétszeresükre nőnek.
-Daniella, miért mondasz ilyeneket? -akaratom ellenére csúszik ki ajkaimon a kérdés. Értelmetlen  egy részeg nőt kérdezgetni, bármiről is. A szavak amiket mond fáj, miért nem szeretné a babát? Alig egy hónappal ezelőtt, szerette volna. Mi változott meg? Vagy, inkább ki változtatta meg.
-Miért ne Harry? -térdel mellém, -Netalántán, nem viseled el az őszinteséget? -kérdi. Hangosan fújom ki bent tartott levegőmet. Úgy viselkedik mint egy tizenhét éves kislány, aki életében először ivott. -Soha se mondtam meg neked semmit, -folytatja- de ma, bármit képes lennék neked megmondani. -fel áll, és egyből mellette termek mielőtt elesne és összetörné magát. Hirtelen szembe fordul velem, -Utálod Zayn-t mert tudod,hogy képes lenne boldoggá tenni a mi kislányunkat.- karjait nyakam köré fonja, míg csípőjét ölelem. -És én, utálom magam... Amiért te jó szülő vagy, én pedig szörnyű. -az ütő megáll bennem. Mi a f@sz?! Daniella, a világ egyik legjobb szülője így érez. Nyelek egyet, majd Dani-vel együtt a fürdőbe megyek. Megpróbálom ki józanítani. Beállítom a zuhanykabinba, hátal áll nekem. Ezért könnyedén letudom fogni remegő testét a hideg víz alatt. Tizenöt-húsz perc hideg zuhany után. Daniella magához térve kéri, a törölközött. Amit örömmel adok a kezébe. Ki kászálódunk a kabinból, majd holnap elbeszélgetek vele a kis kalandjáról. A fürdőben állva figyelem, ahogy gondosan megszárítja a haját. A mai napig, fogalmam sem volt arról; hogy így érez. Mióta érezheti ezt? Egyáltalán miért ostromolja magát, amikor tökéletes? Ilyen gondolatok közepette fekszem be az ágyba. De, se aludni, se mást csinálni nem tudok. Csak is Daniella-n jár az agyam.