Sziasztok! Meghoztam Nektek a 79.Részt!
Nagyon remélem, hogy tetszeni fog és hogy; komiztok,
feliratkoztok. Illetve csatlakoztok! Köszönöm a múltkori résznél
a komikat, :) Jó Olvasást! Pusszi! ♥ ♥ ♥ ♥
D xoxo
Mr Styles
Lassan nyitom ki a szemeimet. Az este folyamán jó ha két órát aludtam. Egész éjjel gondolkodtam, folyamatosan Daniella szavai visszhangoztak bennem. Szemhéjam egy pillanatra lezárul, amint arra gondolok, amikor kifejtette véleményét -magáról. A szívem össze szorul, ha arra gondolok rossznak tartja magát. Bárcsak tudnám, miért érzi ezt. Bárcsak... Egy sóhaj szökik ki ajkaimon, majd fölülök az ágyban. A mellettem elterülő szépségre szegezem zöld íriszeimet. Vajon mióta érezheti ezt?
De a legfontosabb kérdés az az; hogy miért nem mondta el nekem? Ha már tizenegy kibaszott éve együtt vagyunk, ennyit elvárnék tőle. Tényleg olyan nehéz lett volna beavatnia az érzéseibe? Ha egyszer így érez, akkor legalább megpróbálhatta volna elmondani. De nem tette, és ez bánt a legjobban. Persze csak azután, hogy azt hiszi nem szerettem.. Fogalmam sincs arról, hogy most mi van vele. De ki fogom deríteni, és addig nem fogom ezt a témát elengedni. Ameddig nem tudom meg az igazságot. E gondolattal kimászok a hatalmas francia ágyból, s a konyhába megyek. Kezeimmel a szekrényeket nyitogatom valami élelem után kutatva. Miután minden hozzávalót megtalálok a reggelihez, neki állok a palacsinta elkészítésének. A serpenyőt ami a gáztűzhelyre rakom, majd bele öntöm a palacsinta folyékony formáját. Várok öt-tíz percet, majd egy "laza" mozdulattal megfordítom a palacsintát -ne hogy félig legyen csak kész. Ezt a folyamatot még hússzor megismétlem, a kész palacsintákat egy tányéra helyezem. Amelyet az ebédlő asztal közepére helyezek, Megterítem az asztalt két főre, majd le elfoglalva méltó helyemet. Előveszek egy szál cigarettát. Ajkaim közé veszem a gyilkos szálat, és meggyújtom azt. Letüdőzőm, a füstöt pedig kifújom piercinges ajkaim közt. Eközben Daniella foglal helyet velem szemben, fekete combközépig érő köntösében. Elvesz egy palacsintát, a tányérjára rakja. Megszórja kakaóval, össze tekeri és falatozni kezd. Érzelemmentes arccal figyelem mozdulatait, melyet tesz. Újra kifújom a füstöt, majd elnyomom a cigi csikket az üveg asztalon.
-Miért tetted ezt Daniella? -utalok a tegnap esti kis 'kiruccanására'. Le nyeli a szájában lévő falatot, az eszközöket le teszi, megtörli kecses ajkait.
-Harry, nézd, -kezdi a mentegetőzést, a kifogásokat keresi.
-Nem érdekelnek a hazugságok. -csapok az asztalra, -Annyit kérdeztem, miért tetted? -hangom még rekedt a reggelnek köszönhetően. Sóhajtva hajába túr, majd elfordítja fejét. Mi az, már a szemembe se bír nézni? -Daniella? -szólítom nevén, tekintetét rám vezeti. Nagy levegőt vesz.
-Mert már elegem van belőled Harry, -feleli halnak, -Elegem van a folytonos háborúzásból közted és Darcy között! -kiabálja, felpattan és a hálóba menekül. Tipikus Daniella, menekül. Felállok én is, és utána rohanok. Ezzel itt, nincs vége.
-Én háborúzok? -kérdem, miközben belépek a helységbe. Éppen bőröndjébe dobálja ruha darabjait, dolgait. Mi a fene?
-Igen te! -néz rám egy pillanatra, majd a laptopot is bedobja a bőröndbe. Nem hinném hogy egyben marad. Feláll az ágyról, -Miért nem tudod elfogadni, ha szereti Zayn-t?! -hisztérikus hangja bassza a fülemet. Mi van?! A düh áramol ereimben, amint Lányomra és arra az idiótára gondolok.
-Mert Zayn...-éppen végig sérteném az említettet, mindenféle trágár kifejezéssel amikor is Daniella közbe szól;
-Jó ember? Elfogadható? Mert, -itt már előttem áll, karba font kezekkel- Zayn tökéletes lenne a lányunkhoz? -szemöldökét az égbe emeli, s kínosan felnevet. -Jobb ha, mi egy kicsit -mutat rám, majd magára -szünetet tartunk. -evvel elfordul, ismét a bőröndjébe pakol. Mellé lépek, elkapom felkarját s a matracra nyomom annál fogva. A csípője két oldalára térdelek, most lett kurvára elegem.
-Miért akarsz szünetet, tizenegy év után? Hm? Talán van valaki más, aki jobb nálam? -hangom egyre mélyebb, s mélyebb a szavak után. Teste meg remeg enyém alatt, tudom le kéne állnom. De , miért is? -Szeretőd van.-szűröm fogaim közt. Ujjaim elfehéredésig szorítják vékony felkarját. Arcát fürkészem, lehunyja szemhéját s könnyei folyni kezdenek.
-Ha szeretőm lenne, szerinted itt lennék veled most ebben a pillanatban? -suttogja a kérdést. Elengedem karját, kinyitja szemeit. -Itt lennék Harry? -erőteljesen ejti ki a szavakat, majd keze csattan arcomon. Aminek hatására fejem elfordul az ellenkező irányba. -Válaszolj! -üvölti. Kezeimmel megtámasztom magam karjai mellett. Tekintettem elveszem a falról, s állapotos
feleségemre vezetem. Sós könnycseppek áztatják tökéletes arcát.
-Nem. -motyogom. Kínos csönd áll be kettőnk közt. Hirtelen fel akar kelni, de testem gátolja szabadságát.
-Engedj el! -emeli meg hangját, könyökein támaszkodik meg. Így, ajkaink szinte össze érnek. Fejem ingatom kérésére, muszáj megbeszélnünk a gondjainkat. Muszáj.
-Miért nem akarod a babát? -teszem fel a furdaló kérdést. Egész este csak e miatt nem tudtam aludni. Folyton a választ kerestem, de nem találtam. Miért? Letörli könnyeit, és ismét megpróbál elmenekülni előlem. Előlem és a tények elől. -Daniella! Kérlek, mond el. -könyörgöm, miközben csuklóit a matrachoz szorítom -a feje fölött.
-Miattad Harry, -sírja, -miattad nem akarom. -szemeit lehunyja. Elengedem csuklóját, s csípőjére ülök. Lefagytam. Az egész...Miattam lenne? Mit vétettem, amiért nem lehet újabb gyermekem? Hangosan fújom ki bent tartott levegőm. Miért? Miért kapom ezt? - Túl sokat...Veszekszel. -folytatja- Attól tartok, ha ez...ez így megy tovább, a családunk nem lesz többé...- zokogja. Egyik alkaromon támaszkodom meg, míg szabad kézfejemet arcához emelem. Ujjperceimmel óvatosan törlöm le könnyeit.
-Ne, Dani. Ne sírj. -kérlelem, különben én is elsírom magam. -Férfi létemre- Ujjbegyeim felitatják a csalódott könnyeket feleségem arcán. -Sajnálom, érted? Csak... -keresem a szavakat- Nehéz végig nézni azt, hogy a lányom felnő. -vallom be. Daniella felnevet, kérdőn nézzek rá. Hüvelykujjammal letörlöm utolsó könnyeit is.
-Harry, -suttogja, - ő mindig a mi kislányunk lesz. -tenyere arcomhoz simul. Melynek hatására szemeim lezárulnak. Ajkaim megremegnek, miközben kifújom bent tartott levegőmet.
-Tudom, de akkor is rossz látni, ezt...Ezt a folyamatot. -mondom akadozva. Hű, ilyen se volt még. A nagy Harry Styles akadozva beszél? Mi történt velem?!
-Tudom, -ajka súrolja enyémet. S lassú, szenvedélyes csókban forrnak össze ajkaink. Finoman hátára fektettem, kezeimen tartom meg testsúlyomat. Melyekkel feje két oldalán támaszkodom. Nyelveink gyengéden kényeztetik egymást. Csókunk véget nem érő, de a levegő -mint, mindennek- ennek is véget tud vetni. Elszakadva tőle, ajkaim nyakára vándorolnak. Apró csókokkal hintem be selymes bőrét, mely az elmúlt tizenegy évben kényeztetett engem. Fogaim közé veszem bőrét, s meghúzóm azt. Felszisszen, de tudom jól esik neki. Szereti a "barbár" kényeztetést. Időnként meg szívom bőrét, hogy mindenki tudja ismét az enyém. Egyik kézfejem levándorol testén, hasánál megállok. Ujjaimmal kicsomagolóm köntöséből, amely alatt -örömmel látom- nincs túl sok minden. Kibújtatom a fekete anyagból, és a földre hajítom azt.
Mrs Styles
Forró nyelvét végig vonszolja kulcscsontomon, majd megharapja azt. Az érzés kellemesen fájdalmas. Ajkai mellkasomon időznek el, s egyre lejjebb s lejjebb halad testemen. Mintha én lennék a vászon, Ő meg a művész. Ő alkot, én engedem. Én vagyok az, amire alkothat. Én a része vagyok, az Ő része.
Ujjai nemi szervemen siklanak végig. A levegő egyetlenül jár ki-be bennem, míg mellkasom folyamatosan emelkedik fel-s le. Hirtelen az érzés eltűnik, valami...Vagy, inkább valaki eltünteti. Zihálva könyökölök fel, s szembesülök a ténnyel Harry nincs itt. Hol van?~Teszem fel magamnak a kérdést. Pár perccel később egy tálal a kezében tér vissza. Kíváncsi tekintettemmel követem teste mozgását. Amikor lép, izmai kirajzolódnak. S a rajtuk lévő tetoválás megmozdul, mintha önálló
életet élnének. A tálat le teszi az ágy elé, majd kivesz belőle egy jég kocka darabot. Ajkai közé veszi
azt, vissza helyezkedik fölém. Ajkát a kulcscsontomhoz érinti, a hideg jég perzseli felhevült bőrömet. Szinte azonnal olvadni kezd. Hátamon terülök el, karjaimat a fejem fölött hagyom. Ezzel teljesen átadva magamat Neki. Neki és az érintéseknek. Harry végig húzza a jeget testemen, egészen a bugyim vonaláig. Itt már, szinte semmi sincs a kocka darabból. Kinyitom szemeimet, felkönyökölök majd fordítok helyzetünkön. Lovagló ülésben ülök csípőjére, hátán terül el. Miközben tartja velem a szemkontaktust. Lassan lehajolok hozzá, s csókban forrok össze puha, telt ajkaival. Nyelvem könnyedén csúszik át ajkai közt, s játszik nyelvével. Ráharap nyelvem végére, aminek hatására elhúzódom. Csóválva megmozdítom csípőmet, felnyög. Ajkaimra gonosz mosoly húzódik, finoman mozgatni kezdem csípőm. Míg ő hátra vetett fejjel élvezi cselekedeteimet. Fejem nyaka hajlatába rejtem el. Ezernyi csókkal hintem be puha, tetovált bőrét. Hatalmas tenyerei derekam két oldalára kerülnek, lejjebb csúsztatja tappancsait. Majd letépi fekete csipkés bugyimat. Lassan lekerül róla is a zavaró ruhadarab. Teste enyém fölé kerül, hátam érintkezik az ágy takarójával. Lábaimmal körül ölelem derekát, karjaimat nyaka köré fonóm. Gyors tempót diktál, amihez -mostanra már- hozzá szoktam. Arca nyakam hajlatába esik, s fülembe suttog mocskosabbnál mocskosabb dolgokat. Ujjam hajával foglalatoskodnak, a csendes helységet a mi zihálásunk tölti be. Ágyékunk össze ér, minden egyes lökésnél. Fejem hátra szegezem, sokkal gyorsabban kezd el mozogni. Amikor is, az ajtó ki nyitódik. Azonnal megragadja figyelmemet az ajtóban álló Zayn és Darcy.
-Bocs. -mondja Zayn, és gyorsan ránk csapja az ajtót.
-A..rohadt életbe. -morgom, s össze szedve magam kiszabadulok Harry izzadt teste alól. Köntösöm azonnal magamra aggatom, és valami fehérnemű után kutatok. Amit hamar meg is találok a bőröndöm belsejében. Vörös arccal fordulok férjem felé, aki már farmerban ül az ágyon. -Nem hiszem el...Én...Jézusom! -járkálok föl-s alá. Ez.. Miért pont velünk történik meg? Harry elém rohan, és tenyerei közé veszi arcom.
-Nem történt semmi. -feleli lazán. Mi van?! Idegesen fejtem le kezeit arcomról, majd átölelve derekát fejem mellkasára hajtom.
-Ja, csak láttak minket intim pillanataink közepette. -motyogom. Legszívesebben elásnám magam, hihetetlen hogy harminc évesen ilyeneket csinálunk. Borzasztó. Borzalmas anya vagyok. Kuncogást hallok, elhúzódom tőle szúrós szemekkel fürkészem. -Harry, már nem vagyunk húsz évesek. -mondom komolyan. Nem kellene így elengednünk magunkat.
-De ötven évesek se. -nevetésben török ki, igaza van. De nem tudom, ez így...Nem fair. -Dani, nekünk erre szükségünk van. -informál. Hm, jó tudni. -A szex mindenkinek kell. A k*rva életbe. -szájon verem, mire komoly arccal néz le rám. -Ne ütögess. Ez nem a szürke ötven árnyalata, hogy ilyen eszközökhöz folyamodj. -közli velem, szemöldököm az egekbe szökik. -De, ha szeretnéd, ki kötözlek. -súgja, mellkasánál fogva eltolom magamtól majd az ajtó felé lépkedek.
-Kussolj Styles. -evvel ki nyitom az ajtót, és kíváncsi tekintetekkel találom szembe magam. Sóhajtva lépek ki eléjük, majd megyek el mellettük a konyhába. A kínos csönd beáll köztem és Darcy-ék közt.
Amit fogalmam sincs ki fog megtörni.
Nagyon remélem, hogy tetszeni fog és hogy; komiztok,
feliratkoztok. Illetve csatlakoztok! Köszönöm a múltkori résznél
a komikat, :) Jó Olvasást! Pusszi! ♥ ♥ ♥ ♥
D xoxo
Mr Styles
Lassan nyitom ki a szemeimet. Az este folyamán jó ha két órát aludtam. Egész éjjel gondolkodtam, folyamatosan Daniella szavai visszhangoztak bennem. Szemhéjam egy pillanatra lezárul, amint arra gondolok, amikor kifejtette véleményét -magáról. A szívem össze szorul, ha arra gondolok rossznak tartja magát. Bárcsak tudnám, miért érzi ezt. Bárcsak... Egy sóhaj szökik ki ajkaimon, majd fölülök az ágyban. A mellettem elterülő szépségre szegezem zöld íriszeimet. Vajon mióta érezheti ezt?
 |
-Miért tetted ezt Daniella? -utalok a tegnap esti kis 'kiruccanására'. Le nyeli a szájában lévő falatot, az eszközöket le teszi, megtörli kecses ajkait.
-Harry, nézd, -kezdi a mentegetőzést, a kifogásokat keresi.
-Nem érdekelnek a hazugságok. -csapok az asztalra, -Annyit kérdeztem, miért tetted? -hangom még rekedt a reggelnek köszönhetően. Sóhajtva hajába túr, majd elfordítja fejét. Mi az, már a szemembe se bír nézni? -Daniella? -szólítom nevén, tekintetét rám vezeti. Nagy levegőt vesz.
-Mert már elegem van belőled Harry, -feleli halnak, -Elegem van a folytonos háborúzásból közted és Darcy között! -kiabálja, felpattan és a hálóba menekül. Tipikus Daniella, menekül. Felállok én is, és utána rohanok. Ezzel itt, nincs vége.
-Én háborúzok? -kérdem, miközben belépek a helységbe. Éppen bőröndjébe dobálja ruha darabjait, dolgait. Mi a fene?
-Igen te! -néz rám egy pillanatra, majd a laptopot is bedobja a bőröndbe. Nem hinném hogy egyben marad. Feláll az ágyról, -Miért nem tudod elfogadni, ha szereti Zayn-t?! -hisztérikus hangja bassza a fülemet. Mi van?! A düh áramol ereimben, amint Lányomra és arra az idiótára gondolok.
-Mert Zayn...-éppen végig sérteném az említettet, mindenféle trágár kifejezéssel amikor is Daniella közbe szól;
-Jó ember? Elfogadható? Mert, -itt már előttem áll, karba font kezekkel- Zayn tökéletes lenne a lányunkhoz? -szemöldökét az égbe emeli, s kínosan felnevet. -Jobb ha, mi egy kicsit -mutat rám, majd magára -szünetet tartunk. -evvel elfordul, ismét a bőröndjébe pakol. Mellé lépek, elkapom felkarját s a matracra nyomom annál fogva. A csípője két oldalára térdelek, most lett kurvára elegem.
-Miért akarsz szünetet, tizenegy év után? Hm? Talán van valaki más, aki jobb nálam? -hangom egyre mélyebb, s mélyebb a szavak után. Teste meg remeg enyém alatt, tudom le kéne állnom. De , miért is? -Szeretőd van.-szűröm fogaim közt. Ujjaim elfehéredésig szorítják vékony felkarját. Arcát fürkészem, lehunyja szemhéját s könnyei folyni kezdenek.
-Ha szeretőm lenne, szerinted itt lennék veled most ebben a pillanatban? -suttogja a kérdést. Elengedem karját, kinyitja szemeit. -Itt lennék Harry? -erőteljesen ejti ki a szavakat, majd keze csattan arcomon. Aminek hatására fejem elfordul az ellenkező irányba. -Válaszolj! -üvölti. Kezeimmel megtámasztom magam karjai mellett. Tekintettem elveszem a falról, s állapotos
feleségemre vezetem. Sós könnycseppek áztatják tökéletes arcát.
-Nem. -motyogom. Kínos csönd áll be kettőnk közt. Hirtelen fel akar kelni, de testem gátolja szabadságát.
-Engedj el! -emeli meg hangját, könyökein támaszkodik meg. Így, ajkaink szinte össze érnek. Fejem ingatom kérésére, muszáj megbeszélnünk a gondjainkat. Muszáj.
-Miért nem akarod a babát? -teszem fel a furdaló kérdést. Egész este csak e miatt nem tudtam aludni. Folyton a választ kerestem, de nem találtam. Miért? Letörli könnyeit, és ismét megpróbál elmenekülni előlem. Előlem és a tények elől. -Daniella! Kérlek, mond el. -könyörgöm, miközben csuklóit a matrachoz szorítom -a feje fölött.
-Miattad Harry, -sírja, -miattad nem akarom. -szemeit lehunyja. Elengedem csuklóját, s csípőjére ülök. Lefagytam. Az egész...Miattam lenne? Mit vétettem, amiért nem lehet újabb gyermekem? Hangosan fújom ki bent tartott levegőm. Miért? Miért kapom ezt? - Túl sokat...Veszekszel. -folytatja- Attól tartok, ha ez...ez így megy tovább, a családunk nem lesz többé...- zokogja. Egyik alkaromon támaszkodom meg, míg szabad kézfejemet arcához emelem. Ujjperceimmel óvatosan törlöm le könnyeit.
-Ne, Dani. Ne sírj. -kérlelem, különben én is elsírom magam. -Férfi létemre- Ujjbegyeim felitatják a csalódott könnyeket feleségem arcán. -Sajnálom, érted? Csak... -keresem a szavakat- Nehéz végig nézni azt, hogy a lányom felnő. -vallom be. Daniella felnevet, kérdőn nézzek rá. Hüvelykujjammal letörlöm utolsó könnyeit is.
-Harry, -suttogja, - ő mindig a mi kislányunk lesz. -tenyere arcomhoz simul. Melynek hatására szemeim lezárulnak. Ajkaim megremegnek, miközben kifújom bent tartott levegőmet.
-Tudom, de akkor is rossz látni, ezt...Ezt a folyamatot. -mondom akadozva. Hű, ilyen se volt még. A nagy Harry Styles akadozva beszél? Mi történt velem?!
-Tudom, -ajka súrolja enyémet. S lassú, szenvedélyes csókban forrnak össze ajkaink. Finoman hátára fektettem, kezeimen tartom meg testsúlyomat. Melyekkel feje két oldalán támaszkodom. Nyelveink gyengéden kényeztetik egymást. Csókunk véget nem érő, de a levegő -mint, mindennek- ennek is véget tud vetni. Elszakadva tőle, ajkaim nyakára vándorolnak. Apró csókokkal hintem be selymes bőrét, mely az elmúlt tizenegy évben kényeztetett engem. Fogaim közé veszem bőrét, s meghúzóm azt. Felszisszen, de tudom jól esik neki. Szereti a "barbár" kényeztetést. Időnként meg szívom bőrét, hogy mindenki tudja ismét az enyém. Egyik kézfejem levándorol testén, hasánál megállok. Ujjaimmal kicsomagolóm köntöséből, amely alatt -örömmel látom- nincs túl sok minden. Kibújtatom a fekete anyagból, és a földre hajítom azt.
Mrs Styles
Forró nyelvét végig vonszolja kulcscsontomon, majd megharapja azt. Az érzés kellemesen fájdalmas. Ajkai mellkasomon időznek el, s egyre lejjebb s lejjebb halad testemen. Mintha én lennék a vászon, Ő meg a művész. Ő alkot, én engedem. Én vagyok az, amire alkothat. Én a része vagyok, az Ő része.
Ujjai nemi szervemen siklanak végig. A levegő egyetlenül jár ki-be bennem, míg mellkasom folyamatosan emelkedik fel-s le. Hirtelen az érzés eltűnik, valami...Vagy, inkább valaki eltünteti. Zihálva könyökölök fel, s szembesülök a ténnyel Harry nincs itt. Hol van?~Teszem fel magamnak a kérdést. Pár perccel később egy tálal a kezében tér vissza. Kíváncsi tekintettemmel követem teste mozgását. Amikor lép, izmai kirajzolódnak. S a rajtuk lévő tetoválás megmozdul, mintha önálló
életet élnének. A tálat le teszi az ágy elé, majd kivesz belőle egy jég kocka darabot. Ajkai közé veszi
 |
-Bocs. -mondja Zayn, és gyorsan ránk csapja az ajtót.
-A..rohadt életbe. -morgom, s össze szedve magam kiszabadulok Harry izzadt teste alól. Köntösöm azonnal magamra aggatom, és valami fehérnemű után kutatok. Amit hamar meg is találok a bőröndöm belsejében. Vörös arccal fordulok férjem felé, aki már farmerban ül az ágyon. -Nem hiszem el...Én...Jézusom! -járkálok föl-s alá. Ez.. Miért pont velünk történik meg? Harry elém rohan, és tenyerei közé veszi arcom.
-Nem történt semmi. -feleli lazán. Mi van?! Idegesen fejtem le kezeit arcomról, majd átölelve derekát fejem mellkasára hajtom.
-Ja, csak láttak minket intim pillanataink közepette. -motyogom. Legszívesebben elásnám magam, hihetetlen hogy harminc évesen ilyeneket csinálunk. Borzasztó. Borzalmas anya vagyok. Kuncogást hallok, elhúzódom tőle szúrós szemekkel fürkészem. -Harry, már nem vagyunk húsz évesek. -mondom komolyan. Nem kellene így elengednünk magunkat.
-De ötven évesek se. -nevetésben török ki, igaza van. De nem tudom, ez így...Nem fair. -Dani, nekünk erre szükségünk van. -informál. Hm, jó tudni. -A szex mindenkinek kell. A k*rva életbe. -szájon verem, mire komoly arccal néz le rám. -Ne ütögess. Ez nem a szürke ötven árnyalata, hogy ilyen eszközökhöz folyamodj. -közli velem, szemöldököm az egekbe szökik. -De, ha szeretnéd, ki kötözlek. -súgja, mellkasánál fogva eltolom magamtól majd az ajtó felé lépkedek.
-Kussolj Styles. -evvel ki nyitom az ajtót, és kíváncsi tekintetekkel találom szembe magam. Sóhajtva lépek ki eléjük, majd megyek el mellettük a konyhába. A kínos csönd beáll köztem és Darcy-ék közt.
Amit fogalmam sincs ki fog megtörni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése