73. Össze Omlott Birodalom

                                Sziasztok, Újabb rész, Újabb lehetőség a
             kommentekre, a feliratkozásokra, illetve a csoportba való
             csatlakozásba! Jó olvasást! Ha tetszett, hagyj nyomot magad után!
                                                                               

                                                                                              D xoxo
                   




A tegnap este jár a fejemben. Egy órát se tudtam aludni, egyfolytában Zayn-en járt az agyam. Ne értelmezzétek félre;nem vagyok meleg. Két csodás nővel élhetek; a feleségemmel, és az én kicsi lány
nyommal. Gondolataimat inkább a Zayn-Darcy ügy zaklatja. Vajon mit tett az én egyetlen
gyermekemmel? Tett vele valami olyat, amiért kinyírnám? Sóhajtva kelek ki Daniella mellől, kit

Mr Styles

tegnap (ma hajnalban) hoztam haza a
kórházból. Szerencséjére, még nem tud a tegnap esti látogatásomról Zayn-nél. Hajamba túrok majd, az éjjeli szekrényről egy szál cigarettát teszek ajkaim közé és meggyújtom azt. Beleszívok egyet, és hagyom, hogy a füst távozzon szervezetemből. Hogy jutott a családom idáig? Bár, még pontosan nem tudom mi történik lányom, illetve Zayn között. De, addig nem tudok nyugodtan aludni; amíg nem tudom a teljes igazságot kettejük viszonyáról. -Már ha van-. Fel kellek az ágyból, és az erkélyre vonulok ki. Becsukom magam mögött az üveg ajtót, majd karjaimmal a korláton támaszkodva előre vetett fejjel, gondolkodom. Lehetetlenségnek tartom ezt az egész dolgot. Darcy nem buta lány, tudja, hogy mi -a szülei- ezt sosem díjaznánk. Miért ilyen nehéz, a szülők élete? Egy pillanatra felnézzek az égre, mely éppen ragyog. Ragyog, mert a nap beragyogja az egész eget. Bárcsak én is úgy ragyoghatnék, ahogyan az ég.
-Miért teszed ezt velem? -kérdezem. Mivel válaszra értelmetlen várni, tekintettem azonnal az udvarra irányítom. Lesz egy újabb gyermekem. Ajkaimra mosoly húzódik, ha már Darcy cseperedéséről lemaradtam. Most lehetőségem nyílik arra, hogy e vétkemet jóvá tegyem. Meztelen derekamra két vékony, ismerős kar fonódik. Le nézzek a az említett testrészekre, majd fejem kicsit oldalra döntöm, hogy láthassam a tulajdonosukat.
-Szia. -mosolyogja, s átbújva karom alatt csókot csen tőlem.
-Hmm, többet nem kapok? -motyogom ajkára, mire kislányos kuncogást hallok. Újabb csókot váltunk, majd megfordul karjaim közt. S együtt bámuljuk a messziséget. A várost.
-Te tudsz Darcy-ról és Zayn-ről? -kérdezem halkan. Nem akarom sem idegesíteni, sem bosszantani állapotos feleségemet. De, ezt a témát nem kerülheti el egyikünk se. -Dani? -szólítom meg, sóhajtva fordul meg tetovált karjaim közt. Először ujjait birizgálja, melyből azonnal le jön :mindent tud. Felnéz rám, majd gyönyörű telt ajkai el vállnak:
-Ami azt illeti, -kezd bele- Zayn...-keresi a megfelelő szót- a mi kislányunkkal kavar. -mondja mire meg se lepődök. Eddig az információig már én is eljutottam. -Harry, tartok attól hogy valami történt Darcy-val. -súgja mellkasomba, karjaival szorosan átöleli meztelen derekam. -Mostanában éjjel jár haza, és általában Zayn miatt marad ki éjszakánként. Beszélnem kell vele, erről is. És...a babáról. -feleli, majd felpillant rám. Szemei mosolyognak, de, az arcáról a szomorúság és a csalódottság keveréke tükröződik.
-Megyek, váltok vele néhány szót. -csókol meg, s vissza megy a házba. Reményeim szerint lányunk, hallgat Daniella-ra. Reményeim szerint. Vagy, Zayn talán teljesen elcsavarta a fejét? Hangosan fújom ki bent tartott levegőmet. S miután elszívtam cigimet, eloltom, és a hamutálcába teszem azt. Vissza sétálok a hálóba, felveszek egy melegítőt és egy fekete pólót. Hisz, nem akarok egész nap egy szál alsóban mászkálni. Ezek után, leballagok a konyhába hogy reggelit készíthessek családomnak.

                         Mrs Styles 

Belépve lányom szobájába, orromat azonnal megüti az alkohol szaga. Mély levegőt veszek, és halkan becsukóm az ajtót magam mögött. El lépdelek lányom ágyához, melyben még javában szunyókál.Tudom nem szereti, a korai ébresztést, de most ez sajnálatos mód nem tud érdekelni.

Régen volt már, úgymond "anya-lánya" beszélgetés kettőnk közt. De, semmit se késő helyre hozni. Nem igaz? Ha valaki, akkor Én, pontosan jól tudom milyen is ez a kor. Amelyben most ő van. Nem tudod eldönteni, szerelmes-e vagy, vagy csak tetszik az illető. Komoly érzéseket táplálsz bizonyos dolgok iránt. Illetve, ragaszkodóvá és könnyen hisztissé is válhatsz. Pont ilyen voltam anno, én is. Habár, a különbség csak az gyermekem és köztem, hogy nekem Harry volt akkoriban a "rossz fiúm". Aki aligha egy évvel volt idősebb nálam. Nem pedig hússzal. Valljuk be, ha Zayn fiatalabb lenne, és Darcy idősebb. Ez, akkor se jöhetne össze nekik.
Ez, amit most Darcy érez, az csak egy kamaszkori szerelem. Nem is szerelem, inkább illúzió. Egy olyan illúzió amely, megringat, és kételyek közé üldöz, s félő rossz döntéseket követsz el miatta. De, ez az egész csak kamaszkori dolog. Ki lehet nőni, és el is lehet felejteni. Persze, kell hozzá akarat erő bőven. Lányomat fürkészem, azt hiszem Zayn eléggé kiakasztja őt. Az én -jelenleg-, egyetlen gyermekemet.
-Mmm. -nyöszörgi gyermekem, -Anya? -dörzsöli meg szemét.
-Igen hét alvó. Anya az. -mondom felettébb vidáman. Felül az ágyban, és hátát az ágytámlának dönti. Még mindig a tegnapi ruhájában van, talán nem is fürdőt.
-Darcy, beszélnünk kellene. -kezdem el az "anyai beszédet". De, e szavaim után egyből közbe vág.
-Tudok a kis tesómról. Már várom, hogy legyen. - vágja rá egyből. Ettől nagyobb lesz a mosolyom, hisz egy ilyen mondtam lányomtól, nagyszerű érzést kölcsönöz. Be vallom, nem féltem attól hogy nem szeretné. De, mégis jól esik.
-Oh, igen erről is akartam. Illetve akartunk veled beszélni, de úgy tűnik most már nem kell. -közlöm, -De, lenne egy másik témánk is Darcy. Zayn. -arca komolyra válik, mondjuk úgy falfehér lesz,
-Mi, mi van Zayn-el? -kérdezi zavartan.
-Darcy, mi van közted és Zayn között? -konkrét kérdésemre, kitágult pupillákkal válaszol. Illetve egy nagyot nyel,
-Semmi. Barátok vagyunk. -hadarja, és kész kiugrani az ágyból de, megfogom  karját és leültettem. Ezt akkor is kivesézzük ha tetszik neki, ha nem.
-Na, mesélj csak kisasszony! -parancsolok rá. Természetesen, kellő hangnemmel. Leül az ágy szélére, lehajtja fejét. Pár percig csönd telepszik ránk, majd megszólal.
-Ha elmondanám, apa örökre bezárna ide. -motyogja szomorúan. Mire összeráncolt szemöldökkel meredek rá.
-Darcy, mégis miért tennénk mi ezt veled? Hm? -kérdezem tőle, mire vállat ránt. Sóhajtok egyet, majd kezemet hátára helyezem s végig simítok rajta néhányszor. -Nem tehetnénk ilyet veled soha, higgy nekem kicsim. -biztatom, felém fordul.
-Biztos? -motyogja. Hatalmasat bólintok, testével felém fordul. De nem néz rám, a földet pásztázza és közben ujjait tördeli. Újabb csöndes percek következnek, melyeket lányom halk, félő hangja szakít félbe.
-Haragudni fogsz rám... És, apa talán megöli Zayn-t, de előbb-utóbb így is úgy is megtudjátok az igazat rólunk. -feleli- Négy hónappal ezelőtt kezdődött minden. -kezd bele a mesélésbe...

                         Darcy Styles 


" Négy hónappal ezelőtt kezdődött minden. Egy étteremben voltunk a barátaimmal, és ott volt Ő. Egész végig engem nézett, és persze...Én is Őt. Miután hazaérkeztem, sms-ket kaptam Tőle. Sok-sok sms-t váltottunk egymással. Aminek köszönhető lett az, hogy megismerhettem. Aztán, eljött a ballagásra, és velem aludt. Majd, eljárkáltam hozzá, és...Nem tudom végül már csak azt érzetem kell nekem. Szükségem van Rá, mint növénynek a fényre, vagy a vízre. Mint, embernek az élelemre, a folyadékra. És Ő az volt számomra; egy táplálék, egy egészséges életmód, egy drog. -sóhajtottam- Még többet találkoztam Vele, és...Olyan bűnt követett el elennem, amelyet sosem bocsájthatnék meg neki. De, naiv kislány fejjel meg tettem. Vagyis, valami olyasmit csináltam. -Anyám értetlenül néz rám, tudom mit nem ért. Hogy mit tett. -Zayn...Anya, én. Nem akartam. De, megtörtént. -vallom be, szája elé kapja kezét. S fejét ingatja, hogy ez lehetetlen. Nem történhetett meg ily' gyorsan. Nem lett volna szabad, ilyen gyorsan nővé válnom. Látom, hogyan szemei  csalódott könnyel telnek meg, miattam. Az én butaságom végett. Kétségbe esetten fogja fejét, agyal, hogy mit tehet ezek után. Azok után hogy, gyermekét -engem Darcy Styles-t- megrontották. Megrontottak? Ugyan már, én tettem ezt magammal. S  bűneim fizetsége, szüleim, anyám dagadt sós könnycseppjei melyek miattam csordulnak le derült arcán. "

Ez történt ma reggel, és azóta anya meg se tudott szólalni. A reggelinél is, csak egy falatott evet. Ó, és mi lesz majd ha apa megtudja? Mit kapok tőle? Örök szobafogságot, amíg be nem töltöm a negyvenet? Ó, az még egy finomabb büntetés lenne. De, ennél komolyabb lesz a büntetésem. Az ablakon bámészkodom kifele, és azon agyalok; hogy hogyan oldjam meg ezt a problémát. Még mielőtt szét szedné a családomat. Jó nagy slamasztikába kevertem magam Zayn miatt. Istenem, pár nap, és kezdődik az a nyamvadt turné amin én is ott leszek. És Ő is, és a szüleim is, a családom. Hát, ezt nem gondoltam át teljes egészében.  Fáj, a fejem a tegnap esti kisebb iszogatástól. És a fenébe, széttörte az Iphone-m, szemét! A szüleim sokat dolgozott érte, ez meg csak úgy össze töri! Bunkó seggfej! Bárcsak felhívhatnám, hogy elmondhassam, kitálaltam. Nem bírtam tovább magamban tartani azt, hogy egy rongyként bántak velem. Muszáj volt, kiönteni a lelkemet valakinek. És, az a valaki az édesanyám. Jaj ha elmondja a fateromnak, nekem végem.
-Darcy? -e szent pillanatban apám mély, rekedt hangja ráncigál ki zavarodott gondolataim közül. Félve hátam mögé lesek, s látom Őt. Nyelek egyet, majd szép lassan szembe fordulok velük. Vége, búcsúz el a szabad élettől, a hétvégi bevásárlásoktól, a saját tv-től...
-Beszélnünk kellene. -jön beljebb az ajtóból- Kérlek, gyere le a nappaliba. Fontos. -evvel elhagyja hálómat. Hangosan fújom ki levegőmet, és megtörlöm homlokomat -mintha egy izzadság csepp lenne ott. Mélyen szívom be a levegőt, és le "sietek" a nappaliba. Az ítélet hozó hely felé közeledve, egyre idegesebb és idegesebb leszek. Le érve a rettegett helyre, meg pillantom a kannapén ülő Zayn-t, és a fotelban helyét elfoglaló anyámat. -Mondanom se kell, mellette apám áll karba font kezekkel-, Lassú, iszonyatosan lassú léptekkel közelítem meg a kannapét, s ülők le a Tőle legtávolabb eső helyre.
-Örülök hogy itt vagy Zayn. -üdvözli áll hangon apám, az illetőt ki aprót mosolyog majd rám néz.
-Ja, miért hívtatok? Nem mintha nem szívesen jönnék, csak a tegnap esti beszélgetésünk után, nem erre számítottam. -vallja be. Hát én se,  -hogy egészen őszinte legyek. Tegnap este? Oh, jaj ne már. Teljesen ki ment a fejemből, a kéz fogásunk.
-Igen, tudom Zayn. -mondja rekedten- Én arra nem számítottam volna, hogy idáig süllyedtél haver. -kezdődik, a szócsata. Rettegek ettől a beszélgetéstől, vérfagyasztó ahogyan apám szavait hallom.
-Mi a fenéről beszélsz Hazza? -kérdezi a fekete hajú zavartan. -Zayn, ha tudnád amit Ők. -
-Arról, amit a lányommal tettél. -lép közelebb hozzá a magas göndör fürtökkel meg áldott apám.
-Várj, -dől előre a fekete kannapén - én nem önszántamból tettem. Mind ketten benne voltunk. -pillant rám. Apám kínosan felnevet.
-Hogy mered magad férfinek nevezni? Miért nem vállalod a következményeket Zayn? -tesz még egy lépést Zayn felé. -Nem elég az, amit tettél. De, fel se vállalod? El kéne ásnod magad Zayn, mert most az én szememben te egy senki lettél. -mondja szemébe nézve apám. Érzem amint mellkasomra mázsás súlyok nehezednek rá, annyira fáj. Fáj itt legbelül ez az egész helyzet. Zayn fel áll, így most már szemtől szemben állnak egymással.
-Vállalom a következményeket, ha jól emlékszem te nem vállaltad őket! -jelenti ki mire, mindkettejük meg feszül. -Nem vállaltad a saját...-ekkor egy jókora ütést kap hibátlan arcába, melytől arca elfordul a másik irányba. Szám elé kapok kézfejem, s abban a pillanatban Zayn elé állok.
-Fáj az igazság Harry? -kérdezi mélyen Zayn, mire apám ökölbe feszíti kézfejét.
-Nem bánthatod. -üvöltöm képébe, s tudom minden szempár engem figyel. -Előttem sosem!- evvel elrántom a férfit kiért életemet adnám, apám színe elől. S az ajtóig meg sem állok vele, arca már most kezd belilulni. De, tudom, holnapra ez sokkal csúnyább lesz mint most. Felhúzóm vans cipőmet, és gyorsan ki siettek vele az ajtón. Egészen a felhajtóig loholok, ahol felülök motorjára, és szinte könyörgöm hogy tűnjünk el innen. Fel ül a fekete jószágra, majd bukóját felveszi és be indítja a szörnyeteget. Erősen ölelem át izmost derekát, és érzem a gyorsaságot, mely egy távolabb, jobb világba röpít minket.

72.

                             Eyo :D Itt a rész, ha tetszett tudjátok mit kell
                           tennetek! Jó olvasást! Pusszi ♥ ♥ ♥ 

                                                                D xoxo

Ui:Bocsánat a rövid részért. :/ 

Úgy érzem lábaim gyökeret eresztettek, s nem bírok meg mozdulni. Lehetséges lenne, hogy Zayn nem csak egy seggfej?  Ez lehetséges? Hisz, annyira sokat ártott már nekem. Nem csak a tetteivel

de, a szavaival is. A hülye ígéreteivel, melyeket naivan elhittem Neki. Biztosan ez is egy újabb fajta

/Zene/

csapda, amivel az ágyába csalhat. Erőmet össze szedve fordulok szembe az ördöggel. Sajnos, fel kell néznem rá magasságom miatt de ez se tántorít el. Barna íriszeibe bámulok, majd ajkaim elválnak és kezdődik a szófosás;
-Hm, ügyes Zayn. Ügyes. De tudod, amióta ismerlek rá jöttem egy-két dologra. Főként  veled kapcsolatban. -mosolygom magabiztosan- Te, egy szomjas f@sz vagy. -jelentem ki, mire pupillái kitágulnak.
-Szomjas f@sz? -vigyorogja. Állj, miért vigyorog? Hiszen, a tervét épp most lőttem le. Akkor mégis mi a fenéért mutogatja a hófehér fogsorát?!  -Ez tetszik. Még egy hölgytől se hallottam ezt. -mondja. Pofátlan!
-Ugyan Zayn. Már biztosan használták ezeket a szavakat rád nézve. Mert, -nézek mélyen szemébe, - valljuk be, több nem vagy egy hazug, seggfejnél. -felelem. Evvel kikerülöm Őt, és a konyhát tűzöm ki ulticélomnak. Szinte, meztelen lábaimat egymás után rakodva érek el a tágasnak nevezhető helyiségbe. Melyben hamar megtalálom a számomra értékes dolgokat. Félre értés ne essen, nem a coca Coca-Cola-ra gondoltam. Ha nem, a jó öreg Jack Daniel's- re. Amióta Zayn-nel "barátkozom" egyre többet veszem magamhoz az e fajta "segítséget". A polcról le emelem a drága alkoholt, majd a pultra helyezem azt. Óvatosan letekerem a tetején lévő fekete kupakot, s ajkamhoz emelem azt. Ám ekkor, egy kéz kiveszi ujjaim közül az agykárosító, szív gyógyító folyadékot.
-Hé! -nyúlók az üvegem után. -Ad vissza! -parancsolok rá, mire fejét ingatva odébb lerakja az italomat.
-Kislány vagy te még ehhez. -mondja, karjaimat össze fonóm mellkasom előtt.
-Kislány? -kérdezem felháborodva, -Ez érdekes, azon az estén is kislány lettem volna? -ismételten ki kerülöm, de karomnál fogva vissza ránt. Felszisszenek az újonnan jött érzéstől, melyet felkaromon érzek.

-Felejtsd el azt az éjjelt. -mondja rezzenés telen arccal- Ígérem, lesznek még szebbek s jobbak annál az egynél. -hangja komolyan cseng, ami egy kevés jót se jelent számomra. Elengedi karomat, majd az alkohollal telt üveghez lép. Karomat dörzsölgetem, amely holnap biztosan egy lila foltot fog mutatni. Emlékül e "gyönyörű" éjszakából. Megfordulok, hogy láthassam mit csinál az ördög fia. Figyelem amint tölt egy-egy pohárba a whisky-ből, és az egyiket felém nyújtja. Amit elveszek tőle, Ő is markába veszi a porcelán darabot s rám néz.
-Hm, előbb el tiltasz tőle. Aztán meg le itatsz? -mondom, és utána lehúzóm a poharam tartalmát. A folyadék végig csúszik torkomon, a nyelőcsövemen majd a gyomromba kerül. Égető érzés veszi hatalmába az előbb említett részeimet, de nem bánom. Még pár ilyen érzés, s felettébb jól fogom érezni magam.
-Tudod, -sétál közelebb, melynek következtében én hátrálok. Mindaddig míg nem, csípőm a pultnak nem ütközik. S ezzel csapdába nem esek. - ha hagyod magad. Az nem minősül itatásnak. -szembesít a tényekkel, mire vállat vonok. Poharamat a pultra teszem, s kézfejeimet Zayn mellkasára simítom. Ismét itt vagyok. Itt vagyok, hogy le futhassam az újabb ördögi körömet. Leteszi poharát ő is, tenyereit csípőmre helyezi. Hosszú, perceken keresztül -melyek inkább óráknak tűnek- nézünk egymással farkasszemet. Ujjaimat feljebb simítom testén, kulcscsontján, nyakán s ajkánál állapodnak meg. Ujjbegyem végig vontatom rajta párszor. Lábujj hegyre állva, megcsókolom Őt. Tudom, váratlanul éri Őt, pontosan úgy ahogyan engem is. Közelebb von magához, alsó ajkába harapok. Kezei combom alá siklanak, melyek fel emelnek s így a pultra kerülök. Testével lábaim közé férkőzik, karjaimat nyaka köré fonóm s annál fogva húzóm közelebb Őt magamhoz. Felhevült ajkaink hosszú, rettentően hosszú táncot járnak egymással. Ujjbegyei combom külsején simítanak végig, melynek következtében gerincemen liba bőr fut végig. Duzzadt ajkaink elszakadnak egymástól, s lehunyt pillákkal várok. Ajka egy újabb csókkal ajándékoz meg, ámde ez sokkalta rövidebb mint az előző. Eltaszít magától, majd el veszi a poharakat s újra tölti azokat. Hajamba túrók, és kicsit hátrébb dobom a tincseimet melyek szemembe hullanak. Szemeimmel figyelem minden egyes mozdulatát a tetovált férfinak, egy pillanatra rám néz. Ejt felém egy bájos mosolyt, majdan felém fordul az italokkal a kezében. Le ugrok a fekete márvány pultról, és előtte állok meg. Kiveszem ujjai közül a poharat, és felemelve azt koccintok egyet Vele.
-Ránk. -mondja selymes hangján, mély levegőt veszek. -Ránk. -ismétlem meg, majd ajkamhoz emelem a hideg porcelánt.Belekortyolok, és elveszem számtól. Tekintettemmel a pohárra meredek, mely kezemben kap helyet. Tizennégy évesen nem pont ezt a vacakot szerettem volna inni. De, ilyen az élet nem? Keserű, és csalódásokkal teli. Ujjai állam alá, vándorolnak s annál fogva emeli fel fejem. Sóhajtva vezetem Rá tekintettem, miközben a poharat le teszem.
-Szeretsz? -kérdezi, hirtelen nagyot nyelek. Hogy ez ide? Miért kérdezi meg, ha tudja a választ? Barna szemei, kétségbe esetten keresik tekintettemet, de sajnos át nézek Zayn-en. Hiába nézek rá, ha valójában a fehér falat bámulom mely mögötte van. -Hm, Darcy? Érzel még valamit irántam? -halmoz kérdéseivel, melyekre egy egyszerű "igen" lenne a válaszom. De, ezt hangosan kimondani. Lehetetlenség. Túl sok van már a számlámon, és ha még jön néhány számla rá. Félek, nekem végleg befellegzett.
-Hiszen tudod Zayn, hogy hogy  érzek. -motyogom. Fogságban érzem magam, fojtó fogságban. Miért kell, mindig ilyen helyzetbe hoznia?
-Tudom, de hallani akarom. -suttogja, -A  szádból. -morogja fülembe, amitől a hideg futkos a hátamon. Ujjaimat tördelem, ha be vallom örökre a markában ragadok. Ha nem, magamat kínzom.
Mit veszíthettek?  Fel emelem kobakom, s ki mondom azt a bizonyos "sz" betűs szót. Mocskos ajkaira mosoly húzódik, melytől halványan én is elmosolyodom. Ajkaink újra és újra érintik egymásét, és lassan vissza kerülök a pultra. Ujjpercei combom oldalán siklanak végig párszor, hajába túrók. Erőteljesen meghúzóm, amikor is ujjai bugyim vonalához érnek. Felmordul, de csókunk nem törik meg. Kicsit hátra dőlök, s hagyom hogy felül kerekedjen rajtam. Ajka nyakam ívével kezd foglalatoskodni, zihálásunk kitölti a rendelkezésére álló teret -a házat. Ruhám feljebb csúszik testemen a hirtelen a helyzetváltozástól. Ujjaimat finoman felcsúsztatom hasán, s érzem amint megremeg felettem.  Egy pillanatig nézzük egymást, majd lassan -lassan- lehajol hozzám. Ajkaink pár miniméterre vannak egymástól, amikor az a fránya csengő megszólal. Ezzel tönkre téve mindent. Le mászunk a pultról, és kézen fogva az előszobába sétálunk. -Hogy ajtót nyithassunk váratlan vendégünknek.- Zayn mögött lépdelek, miközben elérünk a nagy fekete fából készült tákolmányhoz.
Zayn a kilincsre helyezi mancsát, majd kitárja az ajtót. Állam a padlót súrolja amikor is meg látom apámat a küszöb túl oldalán.
-Apa? -kérdezem, amint meg találom hangomat. Nagyot nyelek, most jön a lecseszés... Figyeljetek.
Látom, ahogy nagy levegőt vesz, majd nagy göndör hajába túr. S bele kezd mondani valójába;
-Daniella, terhes, -közli velünk. Mire Zayn azonnal gratulál. Én pedig se köpni, se nyelni nem tudok az új információ hallatára. Anya...Anya terhes? Kizárt.
-Gyere be haver. -áll arrébb a fekete hajú. az öltönyös beljebb merészkedik. Majd a nappaliba megy, és ott telepedik le. Furcsa módon, észre se vette a kézfogást. Remek! Követve apámat, mi is a nappaliba sétálunk. És leülünk, pontosítok Zayn ül le. Én még mindig lefagyva mászkálok mint egy zombi.
-Darcy, minden rendben? -jön a hang mellőlem. Mire csak bólogatok magam elé nézve. "Persze minden oké" -ezt várják el tőlem. Közben pedig semmi sincs rendben. Nem értem ezt az egészet, lesz egy kis tesóm? Mi a fene?!
-Darcy, -ez apám mély, és egyben rekedt hangja. - kérlek, hagyj magunkra minket egy kicsit. Beszédem van Zayn-el. -ennél a résznél, már kezdek magamhoz térni a kisebb sokból. Apám akárcsak egy ragadozó, úgy néz a férfire. Kinek még most is fogom a kezét. Aprót bólintva vettek egy pillantást Zayn-re, ki nyugtatóan biccent egyet. Sóhajtva hagyom őket magukra, ám épp hogy felérek a lépcsőn már is meg hallom apám vérfagyasztó hangját.

                            Mr Styles 

Előre ülök a bőr kannapén, mely barátom Zayn tulajdona. Könyökeimet térdeimen támasztom meg, s össze fűzött ujjakkal meredek Zayn-re. A tekintettem kemény, és fagyos akárcsak a hangulatom.
-Harry, gratulálok az újabb gyermekhez. Daniella jól van? -mondja ártatlanul, de mit se törődve kérdésével közbe vágok. Még mielőtt bármi mást is mondhatna. Ne higgyétek azt, hogy nem érdekel a feleségem, mert érdekel. De megkért arra, hogy ügyeljek Darcy-ra, és szeretem teljesíteni a kéréseket. Főkként ha a kislányomról van szó.
-Remekül van Zayn. És te jól szórakozol a lányommal? -kérdezem gúnnyal telt hangomon. Megfeszül, fel állok helyemről. És egy körbe nézés után -mivel nem válaszolt- újra megszólalok.
-Nem akarlak Darcy közelében látni, értetted Zayn? -evvel fel lököm a rózsa csokrot és az emelet felé indulok el.
-És mi van ha engem ez nem érdekel, Harry? -hátra fordulok, teljesen komolyan gondolja ezeket?
-Jobban tennéd ha érdekelne, tudod molesztálásért sok embert vittek már börtönbe. -ezzel elindulok az emeletre lányom megkeresése érdekében.
-Nem hinném, hogy molesztálásnak számít az amit teszünk. -meg állok, kezd fel menni bennem a pumpa. Ökölbe feszített kezekkel sétálok vissza hozzá, mit nem ért meg abból hogy ne menjen a lányom közelébe? Tudtommal Zayn nem hülye.
-Tesztek? Figyelj Zayn, te harmincöt éves vagy ő tizennégy. Soha nem fogom engedni ezt. Vedd tudomásul. -mondom emelkedő hangerővel, -A rohadt életbe már, értsd meg hogy ezt nem teheted! -ordítom. Majd hajamba túrok, s most már tényleg meg keresem Darcy-t. Nem tudom elhinni azt, hogy a legjobb barátomtól kell megvédenem a lányomat. Chh, ez kész...