73. Össze Omlott Birodalom

                                Sziasztok, Újabb rész, Újabb lehetőség a
             kommentekre, a feliratkozásokra, illetve a csoportba való
             csatlakozásba! Jó olvasást! Ha tetszett, hagyj nyomot magad után!
                                                                               

                                                                                              D xoxo
                   




A tegnap este jár a fejemben. Egy órát se tudtam aludni, egyfolytában Zayn-en járt az agyam. Ne értelmezzétek félre;nem vagyok meleg. Két csodás nővel élhetek; a feleségemmel, és az én kicsi lány
nyommal. Gondolataimat inkább a Zayn-Darcy ügy zaklatja. Vajon mit tett az én egyetlen
gyermekemmel? Tett vele valami olyat, amiért kinyírnám? Sóhajtva kelek ki Daniella mellől, kit

Mr Styles

tegnap (ma hajnalban) hoztam haza a
kórházból. Szerencséjére, még nem tud a tegnap esti látogatásomról Zayn-nél. Hajamba túrok majd, az éjjeli szekrényről egy szál cigarettát teszek ajkaim közé és meggyújtom azt. Beleszívok egyet, és hagyom, hogy a füst távozzon szervezetemből. Hogy jutott a családom idáig? Bár, még pontosan nem tudom mi történik lányom, illetve Zayn között. De, addig nem tudok nyugodtan aludni; amíg nem tudom a teljes igazságot kettejük viszonyáról. -Már ha van-. Fel kellek az ágyból, és az erkélyre vonulok ki. Becsukom magam mögött az üveg ajtót, majd karjaimmal a korláton támaszkodva előre vetett fejjel, gondolkodom. Lehetetlenségnek tartom ezt az egész dolgot. Darcy nem buta lány, tudja, hogy mi -a szülei- ezt sosem díjaznánk. Miért ilyen nehéz, a szülők élete? Egy pillanatra felnézzek az égre, mely éppen ragyog. Ragyog, mert a nap beragyogja az egész eget. Bárcsak én is úgy ragyoghatnék, ahogyan az ég.
-Miért teszed ezt velem? -kérdezem. Mivel válaszra értelmetlen várni, tekintettem azonnal az udvarra irányítom. Lesz egy újabb gyermekem. Ajkaimra mosoly húzódik, ha már Darcy cseperedéséről lemaradtam. Most lehetőségem nyílik arra, hogy e vétkemet jóvá tegyem. Meztelen derekamra két vékony, ismerős kar fonódik. Le nézzek a az említett testrészekre, majd fejem kicsit oldalra döntöm, hogy láthassam a tulajdonosukat.
-Szia. -mosolyogja, s átbújva karom alatt csókot csen tőlem.
-Hmm, többet nem kapok? -motyogom ajkára, mire kislányos kuncogást hallok. Újabb csókot váltunk, majd megfordul karjaim közt. S együtt bámuljuk a messziséget. A várost.
-Te tudsz Darcy-ról és Zayn-ről? -kérdezem halkan. Nem akarom sem idegesíteni, sem bosszantani állapotos feleségemet. De, ezt a témát nem kerülheti el egyikünk se. -Dani? -szólítom meg, sóhajtva fordul meg tetovált karjaim közt. Először ujjait birizgálja, melyből azonnal le jön :mindent tud. Felnéz rám, majd gyönyörű telt ajkai el vállnak:
-Ami azt illeti, -kezd bele- Zayn...-keresi a megfelelő szót- a mi kislányunkkal kavar. -mondja mire meg se lepődök. Eddig az információig már én is eljutottam. -Harry, tartok attól hogy valami történt Darcy-val. -súgja mellkasomba, karjaival szorosan átöleli meztelen derekam. -Mostanában éjjel jár haza, és általában Zayn miatt marad ki éjszakánként. Beszélnem kell vele, erről is. És...a babáról. -feleli, majd felpillant rám. Szemei mosolyognak, de, az arcáról a szomorúság és a csalódottság keveréke tükröződik.
-Megyek, váltok vele néhány szót. -csókol meg, s vissza megy a házba. Reményeim szerint lányunk, hallgat Daniella-ra. Reményeim szerint. Vagy, Zayn talán teljesen elcsavarta a fejét? Hangosan fújom ki bent tartott levegőmet. S miután elszívtam cigimet, eloltom, és a hamutálcába teszem azt. Vissza sétálok a hálóba, felveszek egy melegítőt és egy fekete pólót. Hisz, nem akarok egész nap egy szál alsóban mászkálni. Ezek után, leballagok a konyhába hogy reggelit készíthessek családomnak.

                         Mrs Styles 

Belépve lányom szobájába, orromat azonnal megüti az alkohol szaga. Mély levegőt veszek, és halkan becsukóm az ajtót magam mögött. El lépdelek lányom ágyához, melyben még javában szunyókál.Tudom nem szereti, a korai ébresztést, de most ez sajnálatos mód nem tud érdekelni.

Régen volt már, úgymond "anya-lánya" beszélgetés kettőnk közt. De, semmit se késő helyre hozni. Nem igaz? Ha valaki, akkor Én, pontosan jól tudom milyen is ez a kor. Amelyben most ő van. Nem tudod eldönteni, szerelmes-e vagy, vagy csak tetszik az illető. Komoly érzéseket táplálsz bizonyos dolgok iránt. Illetve, ragaszkodóvá és könnyen hisztissé is válhatsz. Pont ilyen voltam anno, én is. Habár, a különbség csak az gyermekem és köztem, hogy nekem Harry volt akkoriban a "rossz fiúm". Aki aligha egy évvel volt idősebb nálam. Nem pedig hússzal. Valljuk be, ha Zayn fiatalabb lenne, és Darcy idősebb. Ez, akkor se jöhetne össze nekik.
Ez, amit most Darcy érez, az csak egy kamaszkori szerelem. Nem is szerelem, inkább illúzió. Egy olyan illúzió amely, megringat, és kételyek közé üldöz, s félő rossz döntéseket követsz el miatta. De, ez az egész csak kamaszkori dolog. Ki lehet nőni, és el is lehet felejteni. Persze, kell hozzá akarat erő bőven. Lányomat fürkészem, azt hiszem Zayn eléggé kiakasztja őt. Az én -jelenleg-, egyetlen gyermekemet.
-Mmm. -nyöszörgi gyermekem, -Anya? -dörzsöli meg szemét.
-Igen hét alvó. Anya az. -mondom felettébb vidáman. Felül az ágyban, és hátát az ágytámlának dönti. Még mindig a tegnapi ruhájában van, talán nem is fürdőt.
-Darcy, beszélnünk kellene. -kezdem el az "anyai beszédet". De, e szavaim után egyből közbe vág.
-Tudok a kis tesómról. Már várom, hogy legyen. - vágja rá egyből. Ettől nagyobb lesz a mosolyom, hisz egy ilyen mondtam lányomtól, nagyszerű érzést kölcsönöz. Be vallom, nem féltem attól hogy nem szeretné. De, mégis jól esik.
-Oh, igen erről is akartam. Illetve akartunk veled beszélni, de úgy tűnik most már nem kell. -közlöm, -De, lenne egy másik témánk is Darcy. Zayn. -arca komolyra válik, mondjuk úgy falfehér lesz,
-Mi, mi van Zayn-el? -kérdezi zavartan.
-Darcy, mi van közted és Zayn között? -konkrét kérdésemre, kitágult pupillákkal válaszol. Illetve egy nagyot nyel,
-Semmi. Barátok vagyunk. -hadarja, és kész kiugrani az ágyból de, megfogom  karját és leültettem. Ezt akkor is kivesézzük ha tetszik neki, ha nem.
-Na, mesélj csak kisasszony! -parancsolok rá. Természetesen, kellő hangnemmel. Leül az ágy szélére, lehajtja fejét. Pár percig csönd telepszik ránk, majd megszólal.
-Ha elmondanám, apa örökre bezárna ide. -motyogja szomorúan. Mire összeráncolt szemöldökkel meredek rá.
-Darcy, mégis miért tennénk mi ezt veled? Hm? -kérdezem tőle, mire vállat ránt. Sóhajtok egyet, majd kezemet hátára helyezem s végig simítok rajta néhányszor. -Nem tehetnénk ilyet veled soha, higgy nekem kicsim. -biztatom, felém fordul.
-Biztos? -motyogja. Hatalmasat bólintok, testével felém fordul. De nem néz rám, a földet pásztázza és közben ujjait tördeli. Újabb csöndes percek következnek, melyeket lányom halk, félő hangja szakít félbe.
-Haragudni fogsz rám... És, apa talán megöli Zayn-t, de előbb-utóbb így is úgy is megtudjátok az igazat rólunk. -feleli- Négy hónappal ezelőtt kezdődött minden. -kezd bele a mesélésbe...

                         Darcy Styles 


" Négy hónappal ezelőtt kezdődött minden. Egy étteremben voltunk a barátaimmal, és ott volt Ő. Egész végig engem nézett, és persze...Én is Őt. Miután hazaérkeztem, sms-ket kaptam Tőle. Sok-sok sms-t váltottunk egymással. Aminek köszönhető lett az, hogy megismerhettem. Aztán, eljött a ballagásra, és velem aludt. Majd, eljárkáltam hozzá, és...Nem tudom végül már csak azt érzetem kell nekem. Szükségem van Rá, mint növénynek a fényre, vagy a vízre. Mint, embernek az élelemre, a folyadékra. És Ő az volt számomra; egy táplálék, egy egészséges életmód, egy drog. -sóhajtottam- Még többet találkoztam Vele, és...Olyan bűnt követett el elennem, amelyet sosem bocsájthatnék meg neki. De, naiv kislány fejjel meg tettem. Vagyis, valami olyasmit csináltam. -Anyám értetlenül néz rám, tudom mit nem ért. Hogy mit tett. -Zayn...Anya, én. Nem akartam. De, megtörtént. -vallom be, szája elé kapja kezét. S fejét ingatja, hogy ez lehetetlen. Nem történhetett meg ily' gyorsan. Nem lett volna szabad, ilyen gyorsan nővé válnom. Látom, hogyan szemei  csalódott könnyel telnek meg, miattam. Az én butaságom végett. Kétségbe esetten fogja fejét, agyal, hogy mit tehet ezek után. Azok után hogy, gyermekét -engem Darcy Styles-t- megrontották. Megrontottak? Ugyan már, én tettem ezt magammal. S  bűneim fizetsége, szüleim, anyám dagadt sós könnycseppjei melyek miattam csordulnak le derült arcán. "

Ez történt ma reggel, és azóta anya meg se tudott szólalni. A reggelinél is, csak egy falatott evet. Ó, és mi lesz majd ha apa megtudja? Mit kapok tőle? Örök szobafogságot, amíg be nem töltöm a negyvenet? Ó, az még egy finomabb büntetés lenne. De, ennél komolyabb lesz a büntetésem. Az ablakon bámészkodom kifele, és azon agyalok; hogy hogyan oldjam meg ezt a problémát. Még mielőtt szét szedné a családomat. Jó nagy slamasztikába kevertem magam Zayn miatt. Istenem, pár nap, és kezdődik az a nyamvadt turné amin én is ott leszek. És Ő is, és a szüleim is, a családom. Hát, ezt nem gondoltam át teljes egészében.  Fáj, a fejem a tegnap esti kisebb iszogatástól. És a fenébe, széttörte az Iphone-m, szemét! A szüleim sokat dolgozott érte, ez meg csak úgy össze töri! Bunkó seggfej! Bárcsak felhívhatnám, hogy elmondhassam, kitálaltam. Nem bírtam tovább magamban tartani azt, hogy egy rongyként bántak velem. Muszáj volt, kiönteni a lelkemet valakinek. És, az a valaki az édesanyám. Jaj ha elmondja a fateromnak, nekem végem.
-Darcy? -e szent pillanatban apám mély, rekedt hangja ráncigál ki zavarodott gondolataim közül. Félve hátam mögé lesek, s látom Őt. Nyelek egyet, majd szép lassan szembe fordulok velük. Vége, búcsúz el a szabad élettől, a hétvégi bevásárlásoktól, a saját tv-től...
-Beszélnünk kellene. -jön beljebb az ajtóból- Kérlek, gyere le a nappaliba. Fontos. -evvel elhagyja hálómat. Hangosan fújom ki levegőmet, és megtörlöm homlokomat -mintha egy izzadság csepp lenne ott. Mélyen szívom be a levegőt, és le "sietek" a nappaliba. Az ítélet hozó hely felé közeledve, egyre idegesebb és idegesebb leszek. Le érve a rettegett helyre, meg pillantom a kannapén ülő Zayn-t, és a fotelban helyét elfoglaló anyámat. -Mondanom se kell, mellette apám áll karba font kezekkel-, Lassú, iszonyatosan lassú léptekkel közelítem meg a kannapét, s ülők le a Tőle legtávolabb eső helyre.
-Örülök hogy itt vagy Zayn. -üdvözli áll hangon apám, az illetőt ki aprót mosolyog majd rám néz.
-Ja, miért hívtatok? Nem mintha nem szívesen jönnék, csak a tegnap esti beszélgetésünk után, nem erre számítottam. -vallja be. Hát én se,  -hogy egészen őszinte legyek. Tegnap este? Oh, jaj ne már. Teljesen ki ment a fejemből, a kéz fogásunk.
-Igen, tudom Zayn. -mondja rekedten- Én arra nem számítottam volna, hogy idáig süllyedtél haver. -kezdődik, a szócsata. Rettegek ettől a beszélgetéstől, vérfagyasztó ahogyan apám szavait hallom.
-Mi a fenéről beszélsz Hazza? -kérdezi a fekete hajú zavartan. -Zayn, ha tudnád amit Ők. -
-Arról, amit a lányommal tettél. -lép közelebb hozzá a magas göndör fürtökkel meg áldott apám.
-Várj, -dől előre a fekete kannapén - én nem önszántamból tettem. Mind ketten benne voltunk. -pillant rám. Apám kínosan felnevet.
-Hogy mered magad férfinek nevezni? Miért nem vállalod a következményeket Zayn? -tesz még egy lépést Zayn felé. -Nem elég az, amit tettél. De, fel se vállalod? El kéne ásnod magad Zayn, mert most az én szememben te egy senki lettél. -mondja szemébe nézve apám. Érzem amint mellkasomra mázsás súlyok nehezednek rá, annyira fáj. Fáj itt legbelül ez az egész helyzet. Zayn fel áll, így most már szemtől szemben állnak egymással.
-Vállalom a következményeket, ha jól emlékszem te nem vállaltad őket! -jelenti ki mire, mindkettejük meg feszül. -Nem vállaltad a saját...-ekkor egy jókora ütést kap hibátlan arcába, melytől arca elfordul a másik irányba. Szám elé kapok kézfejem, s abban a pillanatban Zayn elé állok.
-Fáj az igazság Harry? -kérdezi mélyen Zayn, mire apám ökölbe feszíti kézfejét.
-Nem bánthatod. -üvöltöm képébe, s tudom minden szempár engem figyel. -Előttem sosem!- evvel elrántom a férfit kiért életemet adnám, apám színe elől. S az ajtóig meg sem állok vele, arca már most kezd belilulni. De, tudom, holnapra ez sokkal csúnyább lesz mint most. Felhúzóm vans cipőmet, és gyorsan ki siettek vele az ajtón. Egészen a felhajtóig loholok, ahol felülök motorjára, és szinte könyörgöm hogy tűnjünk el innen. Fel ül a fekete jószágra, majd bukóját felveszi és be indítja a szörnyeteget. Erősen ölelem át izmost derekát, és érzem a gyorsaságot, mely egy távolabb, jobb világba röpít minket.