66.Rész

                                        Hii Everybody! Hoztam Nektek egy 66.Részt :)
                                   Remélem el nyeri majd a tetszéseteket, és feliratkoztok,
                                komiztok, illetve csatlakoztok a csoporthoz. Jó olvasást!

                                                                                                      D xoxo



Reggel a függönyön keresztül beszivárgó fényre tárom fel szemhéjamat. Pár percig még mozdulatlanul fekszem a takaró alatt, majd össze szedve magam ki nyitom szemem. Fel ülök, körbe pillantok a -már- ismerős hálóban, és ki mászok a puha ágy biztonságnyújtó melegéből. Meztelen lábfejem a hideg parkettához érintem, s fel állok. El sétálok az ajtóig, és kinyitva azt el hagyom Zayn hálóját. Ki érve a folyósora elmémben be villannak a tegnap este képei. Amint apám ott áll az ajtó fél fában, és megvetve néz rám. Enyhén megrázóm fejem, és vissza csöppenek a valóságba.
Tovább folytatom utam, amin a fekete hajú "hajas babát" keresem. Fülemet meg üti egy furcsa hang, ami zörgés szerű. Fejem a hang irányába fordítom, meg fordulok tengelyem körül. És vissza fele
kezdek sétálni, egy ajtó, két ajtó, három ajtó. Á, bingó! Vissza felé a harmadik ajtó résnyire nyitva van, s az ajtón túl van Zayn. A fatákolmányhoz lépek, ujjaim a kilincsre helyezem s be nyitok a vakítóan fehér helységbe. Nekem háttal áll Ő, és rajzol a falra. Apró mosoly ül ki arcomra. ahogyan

látom alkotás közben.Halkan csukóm be magam mögött az ajtót, s lépkedek Felé. Lassú, kis lépteimmel el érek hozzá. Mögötte állva, töröm meg a csöndet;
-Szép. -mondom, miközben az újabb mester művet figyelem. Fejét felém fordítja, egy fél oldalas mosollyal ajándékoz meg. Elmosolyodom, és közelebb lépek Hozzá és a falhoz, amin dolgozik. Egy angyalt rajzol, s pingál ki. A szárnyai hatalmasak, és gyönyörűek. Egy ideig nézem a  falat, majd a fekete hajú felé vettek egy pillantást. Ki büszkén, és örömmel nézi a remek művet. Tekintettem vissza szegezem, az angyalra. Különös, furcsa, fagyos, mégis magával ragadó. Ahogyan az angyal tollak a mélybe hullanak, és a fehérséget, feketeség lepi be. Ez...Több mint tökéletes.
-Miért nem mentél el? -kérdezi. Sóhajtva túrok kócos, barna fürtjeim közé.Eközben Ő leül a földre, és iszik egy kortyot. Hátát a falnak dönti, mogyoró barna íriszeit rajtam tartja.
-Apád ideges lesz. -teszi hozzá, rá emelem figyelmemet.
-Az meg lehet. Habár, Liam azt mondta beszél anyával. -felelem, és török ülésben le ülök én is a padlóra.
-Ó, Daniella és Liam. -mondja nosztalgikusian, szemöldök ráncolva bámulok Rá.
-Mi van velük? -teszem fel kérdésemet, váll rántva válaszolja;
-Semmi, semmi. -homlokom ráncolom, miért beszél ilyen furcsán? Kobakomban fel tevődik a kérdés;
Vajon tud valami olyat, amit én nem? Titkol valamit?
-Zayn, mond el. -nézzek rá könyörgő tekintettel. Hangosan fújja ki a bent tartott levegőjét, csönd telepszik ránk. Amely aggaszt. Miről nem tudok még? Mi az aminek köze van anyához? A másodpercek csak múlnak, és csak azon kapom magam, hogy közvetlen Ő előtte ülök és várok. Várok a válaszra, a válaszra mely egy újabb családi titkot derít fel nekem.
-Tehát tényleg nem tudod. -mondja, ismételten szemöldököm ráncolva figyelek Rá. -Anno...Amikor még csak három éves voltál. -hajába túr- Történtek dolgok. -feleli.
-Igen, és? -kérdezem tűkön ülve.
-Ők együtt voltak. -meg nyalja alsó ajkát, és folytatná. De azonnal megszólalok. Persze miután sikerült fel szednem az államat, a földről.
-Tessék?! Kizárt! Ezt kitaláltad! -tiltakozom. Nem hiszem el. Biztosan hazudik, biztosan! Fel áll, kezébe veszi a festék szórót s ismét a falat kezdi pingálni.
-Nem találtam ki. Ha mindent el mesélnék neked el hinnéd. Sőt, most is elhiszed. Csak félsz be vallani saját magadnak. Mert ugyan olyan makacs vagy mint az apád, és mert túlságosan fiatal vagy bizonyos dolgokhoz. -álló helyzetbe tornázom magam, és idegesen túrok fürtjeim közé.
-Fiatal vagyok? -rám emeli íriszeit, bólint. - Ezek szerint, hozzád is az vagyok? -teszem fel karba font kezekkel e kérdést. Sóhajtva fordul felém, s túr korom fekete hajába.
-Darcy, hisz tudod hogy az vagy. -tartom a szemkontaktust Vele szemben.
-Az vagyok, de nem érdekel. -lépek közelebb hozzá. Ezzel el tüntetve a köztünk lévő távolságot. Csípőm övének döntöm, karjaim nyaka köré fonóm. -Ahogy téged sem. -motyogom az utolsó szavakat, immáron fülébe. Tenyere derekamra siklik, s annál fogva húz magához.
-Tudod, hogy lesz@rom az embereket. -hangja el halkul. Kicsit elhúzódom tőle, és felnézve Rá tapasztom ajkaimat övére. Ujjaim hajába vándorolnak. Eközben kezei combomhoz érnek el, felemel és érzem ahogy meg pördülök a levegőben. Ajka el szakad enyémtől. Mosolyogva nézek le rá, Ő pedig fel rám.
-Akkor, el meséled? -kérdezem, pislogok néhányat. Vissza ereszt a biztonságos talajra, majd össze kulcsolja ujjainkat. Az alkotás falánál foglalunk helyet, egymás mellett. Zayn mesélni kezdi a régi koncertes sztorikat és minden mást. El mondja, hogy miként is ismerte meg apát illetve a többieket. Az x-faktoros időkről beszél, majd arról hogy hogyan jött össze Perrie Edwards-al. Ennél a résznél undorodva hallgattam Őt és várom, hogy témát váltson. Mesél a banda hülyeségeiről, az első turnéjáról. Na meg a többiről. El árulja hogy anya és Liam egy párt alkottak amikor Én még baba voltam. Utána, mond egy-két szót a többiek kapcsolatáról. Elmondja, hogy a banda miért szakadt szét. És hogy, a közeljövőben újra össze jön a One Direction. Mert egy irányba tartottak, tartanak, és fognak tartani. Árgus szemekkel hallgatom, és  figyelem Őt. Ezek után, a jelenen kezdek gondolkodni. Zayn sok mindent mondott, még életemben nem hallottam Őt ennyit beszélni. Nos, ezt is ki pipálhatom a listán. Órákig beszélgetünk a fehér. Pardon. Alkotó helyiségben. Minden szóba kerül, amiről beszélni lehet. Én pedig szívesen hallgatom Őt, hátra levő életemben.


                           Mrs Styles


-Le nyugodnál végre? -kérdezem férjemtől, ki éppen a pultot szorítva mered ki az ablakon.
-Hogy a f@szban nyugodjak le?! -förmed rám, -Dani, észre vetted hogy egy 35 éves férfival van? -kiáltja idegesen. Teljesen megértem amiért így viselkedik, mert őszintén szólva Én se értek egyet ezzel a Zayn-Darcy dologgal.
-Aki nem mellesleg, a legjobb barátod. -lépek közelebb hozzá. -Harry, nem csinálnak semmit. -ölelem át derekát. Kézfejem arcára helyezem, megcirógatom puha bőrét, s szájon csókolom.
-Daniella, kérlek. Legalább magadat ne csapd be. -bontakozik ki ölelésemből, és sétál át a nappaliba. Én viszont utána sietve követem Őt, a tágas társalgóba. Le ülök mellé a kannapéra.
-Mivel is? -kérdezem, mire szúrós pillantással illet meg. Közelebb csúszók hozzá, tenyerem az Ő hatalmasára teszem.
-Baby, miért ilyen nehéz? -mondja fájdalmasan. Ujjperceimet combján húzóm végig.
-Szülőnek lenni? Harry, ez az élet egyik legnagyobb kihívása. -nézzek mélyen szemébe. -Ha nem lenne az, hol lenne a kihívás? -fejem oldalra döntöm, és várom egyet értését. De ehelyett csak ennyit kapok;
-Ha haza jön, szoba fogságot adok neki. És el veszem a telefonját, a laptopját, és a tévéjét. -sóhajtva hajtom fejem vállára, s próbálok nem mosolyogni azon; hogy mennyire makacs.

65. Horrible Night

                                     Hii Everybody! I'm D, és új résszel jelentkezem!
                                  Bocsánat kéréssel tartozom a rövid rész miatt, remélem
                              meg értitek :) Köszönöm szépen az 53.Feliratkozót! Jó olvasást!
                            Pusszi ♥♥♥♥♥♥

                                                                                                       D xoxo





Zayn azonnal fel pattan, és apám elé lépve kezd el beszélni;
-Harry, haver... Ez nem az amire gondolsz. -hebegi, a fekete hajú. Hangját alig lehet hallani a be szűrődő zene miatt. Lassan ülő helyzetbe tornázom magam, s úgy figyelem a két férfit. A levegőben tapintani lehet a feszültséget.  Apám tesz egy lépést Zayn felé, akinek teste megfeszül. Szint így apámé is. Ajkai el vállnak de, nem hallok belőle semmit, halkan beszél. Ám tudom, hogy hangja sokkal rekedtesebb és fenyegetőbb mint általában. A következő pillanatban apám meg üti Őt, aki hátra lép egyet, de meg tartja magát. Fel pattanok és Zayn elé állok. Nem akarom hogy baja essen, és hogy verekedjenek. Egyszerűen nem bírnám a gondolatát se elviselni annak, hogy össze vesszenek;Miattam.
-Takarodj ki innen Darcy, most! -rivall rám, én pedig hátra felé kezdek el lépkedni. Mind addig míg, hátam egy mellkasnak nem ütközik .Zöld tekintetét szemembe fúrja, s úgy érzem el sírom magam ha

egy perccel is tovább kell néznem. Sosem voltam túl jó az e fajta helyzetekben, és azt hiszem nem is leszek jobb. Az agyam zakatol, a kérdések sínjein és képtelen vagyok le nyugodni. Annyira kétségbe estem pár perc le forgás alatt... A pulzusom az egekbe ugrott, és akármilyen kiút után keresek -nem találok egyet se. Ekkor Liam jelenik meg az ajtó fél fában. Könyörgően felé pillantok, szerencsémre észre veszi és azonnali hatállyal közbe lép. Felém kezd el sétálni, majd amikor el ér hozzám meg ragadja csuklómat s kiráncigál a helységből. A folyósora érve, kitépem karomat ujjai közül.Meg fordul, mogyoró barna szemei engem vizslatnak.
-Miért csináltad ezt? És,  -veszek egy mély levegőt- mit keres itt? -az előbb el hagyott szoba felé biccentek fejemmel.Közelebb sétál hozzám, és az arcomba vágja;
-Nem csináltam semmit se Darcy. Meg mondtam, hogy nem fogok hazudni Harry-nek. -feleli.Nem tudok erre mit mondani.Igaza van, Liam be tartotta a saját szabályát.Valahogy mindig igaza lesz neki, csak azt nem értem miért.Magamban dühöngve döntöm hátam a falnak.Az emberek el tűntek -állapítom meg a kihalt folyóból.Különös, ahogyan még sok más is.Liam magamra hagy, és eltűnik Zayn hálójában.Szemhéjam lehunyom, és a fejemben zakatoló kérdéseket "vizsgálom" .Mit művelek? Miért teszem ezt magammal, és a családommal?  Két kérdés melyre, se Én, se Ő , és senki nem tudja a választ.Őszintén szólva, Zayn jó társaság, kedves, jó fej, értelmes.Szinte már-már tökéletes pasi.Mégsem felel meg senkinek. Bár, ezt inkább a majd' két évtized kor különbségnek tudom be.Igazat adok azoknak az embereknek, akik ezt hozzák fel ellenzés kép.De, valahogy amikor a közelében vagyok.Nem tudom mi történik velem, csak...Egyszerűen, akkor teljesen más vagyok.Mintha nem is én lennék. Fura. Egy hangos sóhajt eresztek ki ajkaimon. El lököm magam a faltól és a lépcsőhöz lépdelek.Tekintettem a padlóra szegezem, a lábfejem kémlelem.Fejemben -ezer és meg annyi kérdés fordul meg.Egy hatalmas zajra üti meg fülemet, melynek következtében, 360-kos fordulatot teszek tengelyem körül. Kezem szám elé kapom, a vérző férfi láttán a padlón.Lábaim meg indulnak feléje, és mellé borulok.Íriszeim könnybe lábadnak véres arcát látván. A vörös folyadék be teríti az egész arcát, -azt a gyönyörű arcot.Egyik kezem a szám előtt tartom, hogy semmi esetre se sikítsak, a másikkal pedig Zayn kézfejét fogom meg.Keserves zokogásom csak rosszabb lesz amikor meg látom apám győzedelemmel teli arcát. Át lépi a küszöböt, és egy pillantást sem vetve a földön fekvő férfira sétál el mellette.Meg fogja fel karom, és fel ránt a padlóról.El kezd ráncigálni, de én meg torpanok.Földbe gyökerezett lábakkal állok, zokogva, összetörve.Könnyeim szakadatlanul folynak le arcomon, s érik el cél-úkat a földön.Homályosan, de látom ahogyan Zayn fel ül és a falnak dőlve nézi Apámat.
-Nem... megyek, veled sehova. -mondom halkan, szótagolva.Az előttem álló Liam minket figyel, olyan komoly, és nyugodt.Irigylem amiért minden helyzetben meg tudja tartani a higgadtságát.
-Ó, dehogyis nem! -szólal meg apám, kemény, rekedtes hangján- És egy életre le mondhatsz mindenről, Darcy! Mindenről! Na tűnj ki az autóba de kurva gyorsan!  -kiabálja.  Nem tud foglalkoztatni amit mond, nem tud érdekelni -jelen pillanatban, Fejem kicsit odébb fordítom, mélyem szívom be a levegőt.
Majd el lépek mellőle, ki rántom karomat szorítása alól.S Liam mögé bújva kezdek beszélni;
-Menny, ha annyira menni akarsz. -mondom, közben tartom a szemkontaktust vele. -De, én veled nem megyek sehova. -jelentem ki.Kézfejei teste mellett ökölbe feszülnek, a nyakán lévő erek ki dudorodnak.Vérben forgó szemekkel néz rám, ajkai el vállnak;
-Az apád vagyok! Meg szabhatok neked bizonyos dolgokat, és ide tartozik ez is! -mondja, nyelek egyet.Ezek a véget nem érő veszekedések kikészítenek, lelkileg és idegileg is. -Kifelé! -csapja még hozzá, sokkal hangosabban.Fejem ingatom.Meg indul felém, de azonnal a barna hajú és szemű férfi mögé bújok.
-Harry, ez nem meg oldás. -érvel Liam - Haza viszem, ígérem. -ígéri, apám keserűen fel nevet.Ehhez hozzá képzelem ahogyan idegesen hajába túr.
-Nem Liam, én viszem haza.Hiszen az én lányom. -mondja, nem lennék képes most egy légkörben lenni vele.Óvatosan Liam-re pillantok.Sóhajt egyet.
-Nyugodj meg Stlyes, bízhatsz bennem. -mondja magabiztosan Liam, amit félig-meddig én is elhiszek. Hosszú, idegölő percek, után meg szólal Apám;
-Egy óra Liam, nem több. Ha nem hozod haza, soha többet nem rakhatja be a lábát a házamba! -a szívem kihagy egy ütemet.Most...Megfenyegetett?
-Világos voltam, mindegyikőtök számára? -ezzel itt hagy minket.Hallom lépteit ahogyan végig sétál a folyóson majd le a lépcsőn, a bejárati ajtó ki nyitódik majd be csapódik. Liam meg fordul és magyarázni kezd nekem, de képtelen vagyok figyelni arra amit mond. Le guggolok Zayn mellé, és az arcát vizslatom. Liam segít be vinni Őt a hálóbába, le fektetjük az ágyra.Be takarom félmeztelen tetovált testét, le oltom a villanyt és kisétálok -Liam kérésére.Az ajtót halkan csukóm be magam mögött, majdan a fal mellett álldogáló férfira szegezem tekintettem. Arcáról a düh tükröződik, némi megbánással.
-Hiba volt ezt Előle el titkolni. -mondja szemembe nézni.Bólintásommal jelzem egyetértésemet, egyszerűen nem tudok ma már beszélni.A hangom el halt, az este folyamán.
-Liam, mit titkoltam el? Azt hogy barátok vagyunk? -kérdezem válaszra várva. Fejét ingatja, és újból meg szólal;
-A barátok, ilyeneket nem csinálnak. Lényegtelen, ez nem az én dolgom. De, most hogy már nyakig benne vagyok, csak annyit; hogy vigyázz. Apád még nem bánt így emberrel, és ahogyan beszélt. Azt csak a düh és a harag mondta. Nem ő volt. -feleli, végig hallgatom őt. Folyatja;- Az utolsó mondatait pedig vedd komolyan! Nem akarsz el menni igazam van? -bólintok- Megyek, beszélek Daniela-val. -értesít majd magamra hagy a végtelen folyóson.Egy ideig nézzem távolodó alakját és gondolkodom azon amit mondott.Majd vissza megyek Zayn-hez. Le mosom az arcát, és kitisztítom az alkarján lévő sebet, amit nemrég szerzett.Az ágy szélén ülök, és ujjbegyeimmel arcát simogatom. Ez a mai nap, túl hosszú és esemény dús volt Nekem. Nem értem Liam honnan tudja Anyám telefon számát, és egyáltalán hogy egyáltalán hogy tudta meg győzni apámat? Újabb titokzatos kérdések a családommal kapcsolatban. Remek!
-Darcy. -gondolataimból egy gyenge, mély hang zökkent ki. Szemeim Zayn-t vizslatják, aki csak ennyit mond; Köszönöm...