76

                        Sziasztok Bananasok! Elsősorban, köszönet a több
  mint 84,000 oldalmegjelenítésért! Nagyon hálás vagyok érte!
  Másodszor, elnézést kérek a rész miatt, nem lett túl hosszú :/
  Gondolom halottátok a tragikusan rossz hírt, Zayn kilépett a bandából.
 De Directionerek, nem szabad csüggedni! Zayn még mindig a One Direction -hoz tartózik, csak pihenésre van szüksége, és némi magán életre. :) Jó olvasást!
 
                                                                                            D xoxo



                        Két héttel később...


Megragadom rózsaszínű bőröndömet, és le vonszolom a földszintre. Az előszobában felveszem a szürke Vans cipőmet, és a fekete bőr dzsekimet. Oldal táskámból előhalászom napszemüvegem, majd a telefonomat a fülesemmel együtt kiveszem farmer zsebemből. A fülhallgatót a fülembe dugóm,  és választok valami autókázáshoz illő zenét. Miután ez is meg van, kinyitom az ajtót és kisétálok rajta a nagy bőrönddel. Csak a teraszig jutok el, beleunva az egészbe ott hagyom a nehéznek nevezhető tárgyat és az autóba ülök -a bőrönd nélkül. Majd apám berakja a kocsiba, ha már a kapcsolatommal elbírt akkor ez meg se fog kottyanni neki. Fülemben tombol a zene, míg elmémet beködösíti apám iránt érzet dühöm. Tudom, csak jót akar nekem. De, akkor is. A szerelmemről volt szó, a lelki nyugalmamról és biztonságomról. Amit ő figyelmen kívül hagyott. Nem sokára megérkeznek szüleim, vagyis. Anyám és az aki tönkre tette az életemet. Ki nyílik a jármű hátulja, apám bepakolja a csomagokat. S miután ezzel végzett beül előre, a volán mögé, anya mellé. Ma elkezdődik a turné, tegnap előtt volt az első koncertjük, itthon. Londonban. A következő koncert még Anglia területén lesz, és azon belül is; Manchester-ben. Utána pedig irány Glasgow, ezek után pedig Írországba megyünk. Remek lesz. A nap 24 órájában láthatom ahogyan Zayn újabb, és újabb lányokat ismer meg. Ez minden álmom... Észre se vettem, hogy elindultunk. Így megy ez, ha az ember szerelmes. Semmire se tud oda figyelni. Semmire se. Csak is arra, hogy hogyan járhasson szerelme kedvében -már ha van. Gúnyos ez az élet, az már egyszer biztos. Az út a reptérre nem volt hosszú, sajnos. A repülő térre érve már mindenki ott volt, Louis és a családja, Niall, Liam, Antonia a főnök és Zayn. Mondanom se kell, Antonia oldalán mosolyog. Kihúzóm fülemből a fülest, majd családommal együtt Louis-hoz sétálunk. A bőröndjeinkkel a személyzet vacakol, ahogyan mindenkiével.
-Harry, -fog kezet Louis apámmal.
-Louis, és a Tomlinson család. -mosolyog az állapotos Elenour-ra.
-Szia Dani! -puszilja arcon édesanyámat Tomlinson, majd utána engem is. A puszit viszonozom, de a lelkesedésem alábbhagy. A családom beszélgetésbe keveredik az előbb említett személyekkel, de engem hidegen hagynak szavaik. Tekintettem Zayn-en időzik. Már is elfelejtett volna? Enyhén megrázóm fejemet, és mély levegőt véve próbálok bekapcsolódni a kommunikálásba. Idővel csatlakozik hozzánk  Liam. Üdvözli családomat, majd oldalba bök.
-Mi van? -kérdezem durván mire szemöldök ráncolva néz rám. Odébb húz, hogy csak én halljam mondandóját. Ami jelenleg, egy csöppet se izgat.
-Mi történt köztettek? -kérdezi, s fejével biccent Zayn felé. Felhorkanok, majd körmömet birizgálva válaszolok;
-Kérdezd apámat. -felelem, hangomon undornak van nyoma. Most semmi kedvem nincs jó pofizni bárkivel is, és akivel a leginkább nem szerettem volna az az apám volt. Gyűlöltem amiért ezt tette velem. Meg tagadta tőlem a szerelmet. Tudom, hogy csak azért cselekedet így; mert védeni akart. De, azt nem vette figyelembe, hogy ez az egész Zayn-el nekem mit is jelent.
-Szakítottatok? -ejti ki a szót finoman, mire nagyot sóhajtva bólintok.
-Fején találtad a szöget. De nem szakítottunk, csak...Abba hagytuk azt, amit csináltunk. Tönkre tettük magunkat. - hangnemem kimért, erős. Liam megértően bólint, majd egy pillanatra Zayn felé néz. Hosszasan bámulja, Őt, és Antonia-t.
-Darcy. Nincs könnyű eseted. -figyelmét rám fordítja, -Zayn nagyon határozott, akaratos. A céljait pedig eléri, bármi legyen az. A lényeg, hogy tegnap elég rosszul festett. És szerintem, a kapcsolatotok miatt volt a padlón. -árulja el Liam. Szemeim csillognak, de agyam azt ordítja; hogy ez hazugság. Bár, szívem legmélyén reménykedek az ellenkezőjében. Családom, illetve Louis családja felé fordulok testemmel. Hallgatom fecsegésüket, ami cseppet se érdekel engem. Fél óra elteltével Antonia magára vonja a társaság figyel.
-Hey, egy kis figyelmet kérnék. -emeli meg a hangját a szőke démon. Felé fordulok, ahogy mindenki más is. -Ma, kezdetét veszi a One Direction vissza térése. Remélem sokan jönnek el a koncertre, többen mint az e hetire. Ma Manchester-be megyünk. Nagyon remélem, hogy a Directioner-ek izgatottan várják a mai napot. Pont úgy, ahogyan Én is. -közli lelkesen a nő, amire valaki felhorkant a tömegből.
-Kit érdekel ez? Induljunk. -szól be valaki, az a valaki pedig nagy -iszonyú nagy- meglepetésemre Zayn. Antonia a járólapot fürkészi, majd feltekint és egy monológ után beszállhatunk a buszba. Vagyis, a buszokba. Két busz áll a csapat rendelkezésére, Az elsőben a Tomlinson család, Liam, és mi foglaljuk el méltó helyünket. Míg a másikban; Niall, Antonia, és Zayn kerül -a személyzettel együtt. Hat rendőr autó, és még néhány motoros kísér minket utunkon Manchester városáig. Miután a csomagomat feltuszkolom a buszra, keresek egy olyan helyet a buszban, ahol nem vagyok szem előtt.
Azt hiszem fáj, hogy nem Zayn-el vagyok egy buszban. Habár tudom, a jelenléte csak rontana a helyzeten, de akkor is...Hiányolom. Az elmúlt tizennégy nap, borzalmasan telt nélküle. A szobámat alig hagytam el, és ha el is hagytam csak ételért, vagy a mosdóba mentem. A napaljaim azzal teltek, hogy nézzem a fotóinkat, az éjjeleim pedig azzal; hogy ki sírjam bánatomat. A párnám minden egyes könnycseppet elnyelt, s látott lecsurogni az arcomon. Kifújom levegőmet, és felhúzva térdeimet a mellkasomhoz, bekapcsolok egy zenét. Valami nosztalgikust. Az út, a koncert helyszínéig hosszú. És becsapnám magam, ha azt mondanám nem Zayn-en és Antonián jár az agyam. Felejtsd el. El kell felejtened.  ~Emlékeztet bensőm. De mit sem törődöm vele. Akárhogy próbálom elfelejteni, annál inkább tör fel bennem az iránta érzett szeretettem.
-Darcy? -hallom meg magam mellől anyám lágy hangját. Kihúzóm fülemből a fülest, és felé fordítom arcom.
-Hm? -leállítom a dalt, ami éppen üvöltött. Kérdező pillantást vettek anyám felé. -Mi van? -arc vonásai megfeszülnek, majd elernyednek. Sóhajt egyet, és egy nagy tasakot nyújt át nekem. Felvont szemöldökkel méregettem a...Nem tudom, szatyor szerű valamit?
-Csak nézd meg. -csókol homlokon, és magamra hagy. Le eresztem lábaimat a busz padlójára, s a csomagnak nevezhető tárgyat testem mellé helyezve kutakodni kezdek benne. Egy virágcsokrot látnak meg először barna szemeim, amelyhez egy levélke is tartozik. A vörös virágokat pásztázom, majd ujjaimmal a levélért nyúlok. Rózsaszínű és férfi parfüm illata van, egyből felismerem ezt a mennyei illatot. Ez Zayn-é.  Kinyitom a kicsi borítékot, s kihúzóm belőle a még kisebb levelet.

" Viseld a fekete mély kivágású szűk ruhádat, akkor amikor eljön az idő. Hidd el, tudni fogod a pontos időpontot. Minden tökéletes lesz Darcym.
                                                                                         Csókol Zayn. " 

Akaratom ellenére is mosolygok. Szavakat mintha hallottam volna a fejemben, Zayn lágy, mély, hangján. Fogalmam sincs mire akar célozni a levéllel, de örülök annak, hogy nem felejtett el. Nem felejtette el ki vagyok, és hogy emlékszik arra a darabra. Emlékszem megjegyezte, hogy látni akar abban a ruhában. És, úgy néz ki el jött az ideje.
-Mi van a kezedben? -hirtelen kapom fel tekintetemet, amikor is apám éles hangja süvít a levegőben. Lenyelem a torkomban lévő gombócot és megszólalok;
-Csak, Lisa-tól kaptam egy üzit. -füllentettem. Még egy ideig apám zöld tekintette rajtam ragad, aztán elsétált a busz végébe beszélgetni. Ki lélegezzem a bent maradt oxigént, s újat lélegzek be. Az orrom alá dugóm a levelet, s beszívom Zayn parfümjének erős,férfias, illatát. Majd a virágba helyezem azt, vissza rakom oda ahova való. Remélem magammal hoztam a ruhát, amit Zayn kért. De, várjunk. Van itt még valami. Anya hagyja hogy "barátkozzam" Zayn-el? Na és mi lesz akkor ha apám tudomást szerez róla? Eh? Akkor mi lesz? Mondjuk, őszintén szólva ez most nem is izgatott annyira. A testemben melegség áradt szét, ahogy arra gondoltam; hogy nemsokára úja vele lehetek. Csak vele. Boldogságom tagadhatatlan volt, és elfogyhatatlan. Két hete, már két hete nem csókolhattam rózsaszínes ajkait. Már több mint tizennégy napja hogy, nem öleltem tetovált testét. Már tizennégy napja, hogy nincs velem... De érzem, hogy néhány óra és ismét karjaiban olvadhatók el. Akár a jégkrém a gyilkos napon. Hátra dőlök a kényelmes bőrrel be vont fotelban, fejem hátra vettem. Már alig várom azt az időpontot...

75. Biztosíték

                               Eyo :D I'm D, és itt egy újabb rész.
                 Köszönöm a több mint 80,000 ezer oldalmegjelenítést.
              És a komikat, :) Jó olvasást, ha tetszett iratkozz fel, komizz, csatlakozz!

                                                                                                  D xoxo




                               Mr Styles 

Játszik vele. Tudom, ebben a pillanatban is áltatja őt. A hazugságai be ívódnak elméjébe, és ő minden szavát elhiszi. Mindet. Jól tudom, milyen lesz hallani lányom keserves zokogását. Melyet majd egy Zayn Malik nevezetű férfi miatt fog hallatni. Most még boldog, most. De mi lesz akkor, ha Zayn meg mutatja foga fehérét? Akkor mit tesz Darcy? Mit tesz majd, amikor rá döbben a tényekre. A tényre, hogy csak egy jó buli volt. Arra, hogy nem szerette. Mi lesz akkor lányommal? Mit fog, nem is. Inkább mit tesz ? Mit tud majdan csinálni, amikor kis szíve darabokra törik? Apa ként, nem hagyhatom azt hogy , meg történjen. Nem hagyhatom... Lehunyom szemhéjamat, remélem még semmi komolyat nem tett Zayn. Remélem nem tett még olyat, amiért koporsóba tenném. Meg kellene akadályoznom kettejük kapcsolatát. Istenem, miket gondolok! Kapcsolat? Az én kislányom életében? Kizárt. Fel tárom szemhéjamat, túl sokat vártam. Túl sokat engedtem, remélem nem késtem el. Óvatosan ki mászok feleségem, Daniella mellől. Föl ülök a hatalmas francia ágyunkban. Véget vetek ma mindennek. Zayn hülyeségeinek, a mocskos játékának. Lábaimra állok, majd felvéve fekete nadrágomat, pólómat ki ballagok a hálóból. A lécsőhöz veszem az irányt, de tekintettem lányom szobájára irányul. Percekig gondolkodok, s végül be megyek. Be nyitok, feloltom a villanyt így a szoba fényben úszik. Lábfejem át billen a küszöb felett, be sétálok a helység közepére. Körbe nézzek. Mindene meg volt. Miért csinálta? Vajon direkt ? Vagy, talán, mégis szerelmes lenne?
Nem Harry, nem. Az nem lehet!  Darcy túlságosan fiatal ahhoz, hogy szerelembe essen. Túlságosan.
Író asztalához lépek, papírok, ceruzák, színesek. Fotók. Tenyerembe veszem az egyik képet, melyen Daniella, és én vagyok kezünkben Vele. Darcy-val. A kép, az esküvőről van. Egy kerti díványon ülünk, ölünkben a rakoncátlan gyermekkel. Milyen szép idők voltak azok. Nem voltak fiúk, férfiak az életében. Csak Én. Ki lélegzem az oxigént, és mély levegőt veszek. A képet vissza helyezem az asztalra, majd kezembe akad egy másik. Arcom megfeszül, a papíron látottak miatt. Amin Zayn, és Darcy van. Lányom karjaival öleli a vénült Malik-ot, míg Zayn is öleli lányom derekát. Mosoly tündököl arcukon. Ha nem ismerném őket, azt hinném...Szerelmesek. Fintorogva vissza teszem a képet, majd egy másik akad ujjaim közé. Ezen is a lányom, és Zayn van. Csak itt, éppen. -Nagyot nyelek.- Csókolóznak. Össze gyűrőm a papír darabot, és ledobom az asztalra. Kézfejeimmel meg kapaszkodom az asztalban, és ordítok egyet. Nem lehet, nem! Darcy nem szeretheti.  Nem lehetnek szerelmesek! Nem!
-Harry? -nem érdekel ki az. Most nem tud érdekelni semmi se. Csak a saját utálatom. Hogy nem vehettem észre? Hiszen annyiszor láttam őket együtt, nem ismertem fel azt ami nyilvánvaló volt. Nagyot sóhajtok, majd az ajtóban lévőre pillantok. Állkapcsom megfeszül testemmel együtt. Ökölbe szorított kezekkel lököm el magam az asztaltól, és sétálok Felé.
-Mit akarsz itt? Van képed ide jönni azok után, amit tettél? -meg állok előtte. Szemébe nézzek. Miért nem felel? Miért nem retteg?  A kezem műve, arcát díszíti. Mily' szép, lila folt.
-Mit tettem Harry? -kérdezi. Kis ártatlan. -Mi az amiért ennyire utálsz? -teszi fel újabb, szinte értelmetlen kérdését.
-Azt kérdezed, miért gyűlöllek? -bólint, - Csupán azért Zayn, mert elvetted a kislányomat! Ez az egyetlen ok, amiért utállak! Tudod milyen érzés ez Zayn? -magyarázóm- Fogalmad sincs róla, és nem is lesz. Érted? Neked nincs gyereked, nem tudod milyen érzés az ördög kezei között látni a saját véred, és húsod. -evvel hátrébb lépek, Arca rezzenés telen, mondhatni érzéstelen. Amilyen a szíve is.
Csönd telepszik ránk, még mindig az ajtóban áll. Féreg.
-A lányod szeret engem. -jelenti ki. Düh kerít hatalmába, s áramolni kezd testemben. Felé fordulok, vérben forgó szemekkel majd ahelyett hogy, oda mennék hozzá és őt ütném meg. A falba verem ökölbe rakott kezem. A fal szét roncsolja bőrömet, s látom amint vérem végig folyik a fehér falon. -És, nem tudom észre e vetted, kellek neki. Harcol értem. -mondja, mire kezem kihúzóm a falból és elé sétálok. Gallérjánál fogom meg, így kezdek el beszélni hozzá. Csak hogy föl fogja szavaim súlyát.
-Hagyd el őt Zayn. Hagyd el a lányomat! Ez az egy kérésem van, hagyd őt békén. -mondom, nem is. Kérem szemébe nézve. -Zayn,  Darcy túl fiatal hozzád. Ő még nem lehet szerelmes. -jelentem ki, mire felszólal.
-A szerelmet nem lehet határolni Harry, ezt te tudod a legjobban. -mondja, felhorkanok.
-Tudom, de akkor is az apja vagyok! És jogom van ahhoz hogy megtiltsak neki bizonyos dolgokat. Így azt is megfogom akadályozni, hogy tönkre tedd. -vázlatolom, majd az ajtóhoz sétálok ahol áll.
-Zayn, hagyd el a lányomat. Jobban járunk mind ketten. És Darcy is jobban jár. -ezzel el megyek mellette ,és a fürdő felé veszem az irányt. De hangja, szavai végett megtorpanok.
-De ha majd elhagyom, és ha azt mered mondani neki; -itt már szembe fordulok vele, közelebb jön- hogy én magamtól hagytam el. Akkor remélem, rémálmaid lesznek miattam. A lányod szerelme miatt. És, ha Darcy össze törik, s ha nem lesz olyan mint régen. Azért Harry csak is magadat okolhatod majd. -el sétál mellettem le a lépcsőn, tekintettem követi fekete alakját. Látom amint lányomhoz lép, ki épp anyja mellett tevékenykedik. Valamit a fülébe súg, ki vonulnak a helységből. E tettüknek köszönhető a tény, hogy már nem követhettem szemmel a jelenetet. Daniella befejezve a mosogatást  fel sétál hozzám, az emeletre. Karba fonja karjait előttem, majd megszólal;
-Miben sántikálsz? -kérdezi szemöldök ráncolva. Mire beletúrók göndör fürtjeimbe, és a csuklómon lévő gumival összekötöm azt. Zavar, most az egyszer zavar hajam hossza. És különben is, nagy rakoncátlan fürtjeimmel nem mindig vesznek komolyan.
-Semmiben, -rántok vállat, - csak helyre hozom az életét. - feleségem nyugodt arca, át vált idegessé, aggódóvá.
-Mit csináltál?! -kérdi, nem is inkább követeli a választ. Meg gondolom minden szavam, s utána válaszolok.
-Meg kértem Zayn-t arra, hogy hagyja el Darcy-t. -mondom ki egyszerűen, magabiztosan, büszkén. De, elismerés helyett csak egy pofont kapok. Sajgó kézfejem a -most már- sajgó részhez teszem. Mérgesen nézek feleségemre, ki még mindig előttem áll.
-Harry, hogy tehetted ezt? Egyáltalán miért teszed ezt? Miért vagy ilyen? -halmoz kérdéseivel, amiből már rohadtul elegem van. Csak a gyermekemet akarom védeni, egy rossz mocsoktól. És lám, már megint én vagyok a fekete bárány.
-Milyen Daniella? Ilyen... védelmező? -a falhoz szorítom úgy, mint régen. Idáig hallom szívének ütemét, gyors. -Sajnálom, hogy neked nem tetszik az, hogy a lányomat próbálom meg menteni. Egy esetleges rossz élettől. Daniella értsd már meg, a kurva életbe is Zayn tönkre tenné Őt. -üvöltöm ki kelve magamból. És csak akkor térek vissza az élők sorába, amikor lányom hangja megüti fülemet.
-Nem teheted ezt velem! -mondja határozottan. Meg fordulok, vele szembe. Könnyes szemekkel néz fel rám, míg mellkasa gyorsan emelkedik fel s-le, zokog. -Nem veheted el tőlem az egyetlen jó dolgot, amit szeretek! -jelenti ki. Le nyelem mocskos szavaimat, gyermekemre figyelek. Ki éppen válságos helyzetben van, tudom jól mit érez. Én is éreztem ezt, ha tudná hányszor maradtam egyedül. Ha tudná, a szerelem fortélyait, s veszteségeit. Biztosra veszem, nem merne ilyeneket a fejemhez vágni. Zokog, sír, szenved lehajtja fejét majd újabb ostobaság hagyja el száját.

Mr Styles, and His Daughter

-Elköltözöm. -mondja, tágra nyílt pupillákkal nézek Darcy-ra.
Daniella meglök, s ennek hatására lányomhoz lépek. Ki lehajtott fejjel zokog, tetovált karjaimmal átölelem remegő testét. Viszonozza ölelésem, tovább sír. -Sz..Szeretem Őt. -motyogja, a lépcső közepére pillantok Zayn-re. Nyel egyet, és ő is lehajtja fejét. Tarkóját vakargatja, és a cipője orrát vizslatja. Mint valami rossz tini, esküszöm.
-Darcy, neked nem Ő kell. -mondom, mert tudom hogy jön majd egy másik, egy jobb, egy fiatalabb, érző fiú. Aki talán, esetleg, lehetséges, hogy illik gyermekemhez. -De, apa...Szeretem. -Daniella karja át öleli derekam, majd át adva lányunkat Neki elengedem Őt. Daniella a szobájába vezeti Őt, az ajtó becsukódik, s ebben a pillanatban Zayn meg töri a keserves csendet.
-Ezt akartad Harry? Így szeretted volna látni a lányodat? -kérdezi, majd fejét ingatva -mintha ő jobb lenne- le sétál a lépcsőn. Át az előszobába, ki az ajtón, ki az életünkből, lányom életéből. Darcy ajtajához lépek, lehunyom szemhéjam s bekopogok. Nem kell sokat várnom, feleségem pár percen belül ajtót nyit és csuk. Előttem áll meg, ismerem ezt a nézést. Most, oktatás következik. Úgy érzem magam,mint egy diák a tanteremben miután elkövet valami rosszat.
-Harry, -sóhajtja. - Darcy szerelmes. Neked miért ennyire fontos az, hogy kibe? -kérdezi fáradtan.
-Zayn harmincöt éves Daniella, harmincöt! Nem járhat egy nálam is idősebbel. Még családot se alapíthatnának, soha nem fogadnák el őket. Baby, azt akarod hogy szenvedjen? -kérdezi, és látom hogy egy újabb pofont fogok kapni, ha nem fogom be.
-Inkább egy olyan férfi legyen vele akit mi, a szülei is ismerünk. Mintsem egy olyan kis senkiházi, aki semmit se tud. Aki tapasztalatlan az tudná megbántani, Zayn nem. És, nem védem mert nem. De, Harry, Zayn jobb mint a többi. Ezt valahol, itt -bök a szívemre mutató ujjával- te is pontosan tudod. - ajka súrolja enyémet, s újra lányunk szobájának ajtaja mögött tűnik el feleségem. Nagyon sóhajtok, majd a hálónkba megyek, aludni. Ez túl sok, túl sok dráma egy napra.

74.

                                     Sziasztok! Itt a 74.Rész. Jó olvasást!
                               Ha tetszett, iratkozz fel, komizz vagy csatlakozz
                          a csoporthoz!
 
                                                                              D xoxo



Vékony karjaimmal szorosan ölelem át erős derekát. Fejem hátára fektettem ,halkan sírok. Könnyeim szaporán futnak le orcámon, s érik el céljukat Zayn bőr dzsekijén. Annyi minden cikázik bennem. A bűntudat, a keserűség, a rosszalló gondolatok velem és Zayn-el kapcsolatban. Az istenit, tudom hogy
több mint húsz év van köztünk. De arról, hogy bele szeretem arról nem tehetek. A szívemnek lehetetlenség lenne parancsolni. Az olyan lenne mintha, azt mondanám egy tanárnak hogy ne tanítson. Vagy, ha a virágnak azt mondanám; hogy ne nyíljon ki -amikor jön a kikelet. Ilyen nincs!
Ha a szív, ki választ valakit akkor azt el kell fogadni. Akkor is, ha a kor különbség két évtized. Fáj,

Zayn Malik 

igen fáj, a tény hogy csalódást okozom szüleimnek. A világnak. De, nem tehetek róla. Szeretem e férfit. Ezt a kissé kiszámíthatatlan "hajas babát". Szeretem a vastag szemöldökét, a nagynak nevezhető gyönyörű mogyoró barna szemeit. A telt, rózsaszín ajkait. A fekete, korom fekete haját, amely mindig tökéletesen van fel állítva feje tetején. Mely' oly annyira selymes, és puha. Szerelmes vagyok a barna bőrébe, az illatába. A tetoválásai sokaságába.  A titokzatosságába. A lényébe...  Az őszinte hazugságaiba. A szavai komolyságába, a mosolyába. A tekintetébe. Belé... A motor lassacskán meg áll alattam, majd a férfi le száll róla. Ezért elengedem derekát -megkönnyítve ezzel dolgát. Kézfejemmel durván törlöm le sós könnycseppjeimet arcomról. Ujjbegyeit állam alá helyezi, s felemeli azt -ezzel kényszerítve engem a szemkontaktusra. Barna íriszeit bele vési enyéimbe, aggódva vizslat. Meg fogja kacsómat, és lesegít a fekete szörnyetegről. Majd karjait kitárva, ölelésbe vonja testem. Természetesen, ölelése nem marad viszonzatlan. Kobakom, mellkasába bújtatom s tovább sírdogálok karjaiban. Ajkait gyengéden halántékomra nyomja, s apró csókokat helyez el rajta. Míg, ujjpercei fel-és le futkosnak gerincem peremén. Nyugtató hatást idézve e tettével Nekem. Fogalmam sincs arról, hogy meddig állhatunk így. Csak abban voltam biztos, hogy vele akarok lenni. Most, holnap, és azután és azután és azután. Örökké! Az életem minden egyes percében szeretni akarom Őt. És szeretni is fogom! Ha elfogadja a föld, ha nem. És...A szüleimre most -jelenleg- nem szeretnék gondolni. Szó nincs itt arról, hogy nem szeretem őket. Mert, igen! Tisztelem azokat, kik nemzettek, és a munkájukat is imádom. Főleg apáét. Mert, apámnak köszönhető e zavarodott kapcsolat köztem s Zayn között. Elmémet beködösíti az a bizonyos rózsaszín köd. És ennek következtében, a világ mámorító számomra.
-Mindent tönkre tettem. -motyogom pólójába. Hallom ahogy mély levegőt vesz, majd ki fúja azt. Kicsit elhúzódik tőlem, pont annyira hogy elkapja tekintetemet. Ujjperceivel végig simít arc csontomon, egészen állam vonaláig. Majd, lehajolva ajkaimhoz gyengéd csókban részesít. Forró ajka felmelegíti elhalt testemet, lelkemet, szívemet. Tenyereivel megtartja arcom, hogy meg ne próbáljak elszakadni tőle. Bár ki az a hülye, aki egy ilyen pasit ne csókolna? Szerintem, ilyen lány, nő nincs az univerzumban. Csókunk nem tart soká, csak addig amíg lelkem újra nem éled. Kecses ajka elválik enyémtől. S dideregve bújok vissza a melegséget árasztó férfihez. Nem túl izmos karjai csípőmre siklanak.
-Semmit se tettél tönkre. -szólal fel, -Darcy, menjünk haza. Majd nálam meg beszélünk mindent. -javasolja, mire bólintok -egyetértésem jeléül. Vissza ülünk a motorra, és elindulunk újra. Az  út hátra levő része nyugtató volt, a szél fújta hosszú mogyoró barna hajamat. Karjaim Zayn testét ölelték, míg szívem erős ütemet vert minden pillanatban. Akárcsak egy dobszóló, olyannyira heves, s gyors. Lehunyt pillákkal élveztem a szél érintését, a nap simogatását. Az életet.  Lassan elérjük a "rossz fiú"
lakását, majd  le szállunk a fekete járműről. Zayn össze fűzi ujjainkat, s beinvitál házába. Át lépve a küszöböt, megtorpanok az előszoba kellős közepén. A nagy két ajtós bejárati ajtó bezáródik, de én még mindig kővé dermedve állok. Az emlékeim előtörnek bennem, és mintha tévén nézném úgy játszódnak le fejemben. Észbe kapok, amikor is egy kéz lábfejemnél ügyködik (?). Le pillantok, az általam imádott férfi előttem guggol. S épp Vans cipőmet veszi le rólam. Amint le kerülnek rólam a csodálatos lábbelik, fel áll és meg fogva kézfejemet a nappaliba sétálunk. Le ültet a sötét bőr kannapéra, majd le ülve mellém ölébe ültet. Egyik karja hátam mögött, a karfán pihen, míg másik felhúzót térdemen foglalja el méltó helyét. Szemei mélyen enyéimbe néznek. Mit vár? Tán tapsra vár, vagy mi?  Félő tekintettel vizslatom Őt, beszélnünk kellene. Mert lenne miről.
-Darcy, ami köztünk van. Az nem álca, nem egy...Hazugság, kitaláció. Nem egy illúzió. -töri meg a kínzó csendet, - Mindenen túl megy, kettőnk kapcsolata. Tudom, túlságosan fiatal vagy hozzám. De, a gond az, hogy ez engem nem érdekel. Mert szerelmes vagyok beléd. A tetteim mást mutatnak, mint amit valójában szerettem volna. Én... Nem engedlek el. - vallja. Boldog mosoly ül ki arcomra, majd hamar amilyen hamar jött. Olyan hamar távozik is arcomról. Át gondolva mondataimat, megszólalok;
-Hiába szeretjük egymást Zayn. A törvény ezt a fajta kor különbséget bünteti. És, én...Attól tartok, rossz dolgok történhetnek ha min ketten együtt maradunk. -mondom fojtott, elcsukló hangon. Ujjai végig csúsznak combomon, majd meg fogja kezemet s megcsókolja azt. Miért?
-Darcy, bármi történhet. Csak állj mellém baby. -arcomhoz érinti puha tenyerét. Mibe, bele remegek. -Mellém állsz? Mellettem leszel? -kérdezi komoly hangnemben, most fogadalmat vár tőlem? -Darcy, válaszolj. -követeli kétségbeesetten. Elmosolyodom. Kiegyenesedem, és ölébe ülök -vele szemben. Ajkaimon, még mindig ott csücsül a levakarhatatlan mosoly. Ajkamat ajkára helyezem, s mély, hosszú, tüzes csókba kényszerítem. Karjaival derekamat öleli, szorosan tart. Ajkaink elválnak.
-Ezzel kielégítő választ adtam kérdésedre? -vigyorgom, mire Ő is mosolyra fakad. Gyönyörű mosolya fel villanyoz engem, és a helységet is. Ahol vagyunk.
-Még mindig nem vagyok teljesen biztos. -mondja ravaszul, s újabb s újabb csókot váltunk egymással. Majd miután ajkaink -és mi is- el fáradunk a kanapén el dőlünk akár a kártya vár. S mint a jó kis gyerekek tévét nézünk. Hiszen, a szerelem az. Egy gyerekes játék, amelyben mind a két fél kicsit gyerek lesz nagyjából örökre.

                
                          Mrs Styles 
                     
Miután lányunk távozott Zayn társaságában, Harry megörült. A fél lakás darabokban hever, férjem düh kitörése miatt. Most nem is lányom, hanem inkább férjem miatt aggódom elsősorban. A nappali a konyha a feje tetejére állt. Csak is abban reménykedem, hogy Darcy ma nem jön haza. És nem látja ezt, a rettenetet. Fel állva az ágyunkról, ki megyek hálónkból. A lépcsőhöz lépdelek, és le sétálva azon a konyhába megyek. Már nincs csörömpölés, melytől az imént zengett a ház. Be kukkantok a lakás kedvenc helységébe, s amit látok. Az cseppet sem tetszik. Szám elé kapva kezem, óvatosan sétálok el az üveg, és porcelán darabok mellett hogy elérhessem Harry-t. Ki a padlón ülve fejét fogva gondolkodik. Elérve a férjemet, le térdelek elé és megfogva karját elérem hogy rám figyeljen. De, csak ennyit mond:
-Hol csesztem el? Hol a francban rontottam el Daniella? -kérdezi, mire közre fogom arcát.
-Harry, semmit se rontottál el. -simítok végig hibátlan arcán. -Nincs okod arra, hogy hibáztasd magad. -nyugtatom meg, mire felmordul.
-Nincs Daniella? Valóban nincs? A gyerekünk egy harmincévessel jár! A legjobb barátommal, érted? Borzasztó apa vagyok. -állapítja meg. Fel állok és amilyen hangosan tudok, beszélni kezdek.
-Úgy érzed az vagy? Harry, az élet az ilyen. Nehéz, sőt mi több borzalmas! Ami Darcy-val történik, az...Az nem lehet hogy szerelem? Nem lehet hogy szerelmes? Nézd, tudom Zayn idős, de..-folytatnám de abban a pillanatban közbe vág.
-Nem azzal van a gond hogy idős. Vagyis, nem csak azzal. -feleli, - Édesem, Zayn nem bánik jól a nőkkel. Éveken keresztül éltem vele, ismerem már annyira; hogy tudjam hogy megy ez nála. Meg szerzi, elcsábítja , majd megfekteti néhányszor és elhagyja. Ez az amit Zayn csinál. Mond, te komolyan hagyod neki ezt? -néz rám. Mély levegőt veszek, s közelebb sétálok hozzá. Karjaimat derekára simítom.
-Ennyire rossz anyának ismersz? -kérdezem felvont szemöldökkel.
-Nem. -vonakodva válaszolja.
-Harry, fiatal. Darcy nem buta lány. Tudja hogy mit szabad, illetve hogy mit nem. Ez az egyik, a másik pedig az. Szerinted, ha Zayn nem szeretné, akkor Darcy zaklatná Őt? Hm? Tenne ilyen a mi kislányunk? -billentem oldalra a fejem.
-Valószínűleg nem. -válaszolja. Kuncogok.
-Na, most hogy ezt megbeszéltük. -simítok végig ajkán.
-Jöhet a szex? -kérdezi, mire elnevettem magam.
-Nem, a takarítás! -szabadul ki karjai közül, majd a nappaliba mennék ha elengedne.
-Hóhóhó! Én takarítók, te pihensz. -csókol szájon, majd kisebb vizását után. Együtt fel számoljuk a lakásunkban kitört harmadik világ háborút. Takarítás közben, Zayn-en jár az eszem. Valóban szereti gyerekem? Vagy csak hülyíti? Nem, van esze Zayn-nek. És, ahogyan ismerem nem tenne rosszat lányommal.