75. Biztosíték

                               Eyo :D I'm D, és itt egy újabb rész.
                 Köszönöm a több mint 80,000 ezer oldalmegjelenítést.
              És a komikat, :) Jó olvasást, ha tetszett iratkozz fel, komizz, csatlakozz!

                                                                                                  D xoxo




                               Mr Styles 

Játszik vele. Tudom, ebben a pillanatban is áltatja őt. A hazugságai be ívódnak elméjébe, és ő minden szavát elhiszi. Mindet. Jól tudom, milyen lesz hallani lányom keserves zokogását. Melyet majd egy Zayn Malik nevezetű férfi miatt fog hallatni. Most még boldog, most. De mi lesz akkor, ha Zayn meg mutatja foga fehérét? Akkor mit tesz Darcy? Mit tesz majd, amikor rá döbben a tényekre. A tényre, hogy csak egy jó buli volt. Arra, hogy nem szerette. Mi lesz akkor lányommal? Mit fog, nem is. Inkább mit tesz ? Mit tud majdan csinálni, amikor kis szíve darabokra törik? Apa ként, nem hagyhatom azt hogy , meg történjen. Nem hagyhatom... Lehunyom szemhéjamat, remélem még semmi komolyat nem tett Zayn. Remélem nem tett még olyat, amiért koporsóba tenném. Meg kellene akadályoznom kettejük kapcsolatát. Istenem, miket gondolok! Kapcsolat? Az én kislányom életében? Kizárt. Fel tárom szemhéjamat, túl sokat vártam. Túl sokat engedtem, remélem nem késtem el. Óvatosan ki mászok feleségem, Daniella mellől. Föl ülök a hatalmas francia ágyunkban. Véget vetek ma mindennek. Zayn hülyeségeinek, a mocskos játékának. Lábaimra állok, majd felvéve fekete nadrágomat, pólómat ki ballagok a hálóból. A lécsőhöz veszem az irányt, de tekintettem lányom szobájára irányul. Percekig gondolkodok, s végül be megyek. Be nyitok, feloltom a villanyt így a szoba fényben úszik. Lábfejem át billen a küszöb felett, be sétálok a helység közepére. Körbe nézzek. Mindene meg volt. Miért csinálta? Vajon direkt ? Vagy, talán, mégis szerelmes lenne?
Nem Harry, nem. Az nem lehet!  Darcy túlságosan fiatal ahhoz, hogy szerelembe essen. Túlságosan.
Író asztalához lépek, papírok, ceruzák, színesek. Fotók. Tenyerembe veszem az egyik képet, melyen Daniella, és én vagyok kezünkben Vele. Darcy-val. A kép, az esküvőről van. Egy kerti díványon ülünk, ölünkben a rakoncátlan gyermekkel. Milyen szép idők voltak azok. Nem voltak fiúk, férfiak az életében. Csak Én. Ki lélegzem az oxigént, és mély levegőt veszek. A képet vissza helyezem az asztalra, majd kezembe akad egy másik. Arcom megfeszül, a papíron látottak miatt. Amin Zayn, és Darcy van. Lányom karjaival öleli a vénült Malik-ot, míg Zayn is öleli lányom derekát. Mosoly tündököl arcukon. Ha nem ismerném őket, azt hinném...Szerelmesek. Fintorogva vissza teszem a képet, majd egy másik akad ujjaim közé. Ezen is a lányom, és Zayn van. Csak itt, éppen. -Nagyot nyelek.- Csókolóznak. Össze gyűrőm a papír darabot, és ledobom az asztalra. Kézfejeimmel meg kapaszkodom az asztalban, és ordítok egyet. Nem lehet, nem! Darcy nem szeretheti.  Nem lehetnek szerelmesek! Nem!
-Harry? -nem érdekel ki az. Most nem tud érdekelni semmi se. Csak a saját utálatom. Hogy nem vehettem észre? Hiszen annyiszor láttam őket együtt, nem ismertem fel azt ami nyilvánvaló volt. Nagyot sóhajtok, majd az ajtóban lévőre pillantok. Állkapcsom megfeszül testemmel együtt. Ökölbe szorított kezekkel lököm el magam az asztaltól, és sétálok Felé.
-Mit akarsz itt? Van képed ide jönni azok után, amit tettél? -meg állok előtte. Szemébe nézzek. Miért nem felel? Miért nem retteg?  A kezem műve, arcát díszíti. Mily' szép, lila folt.
-Mit tettem Harry? -kérdezi. Kis ártatlan. -Mi az amiért ennyire utálsz? -teszi fel újabb, szinte értelmetlen kérdését.
-Azt kérdezed, miért gyűlöllek? -bólint, - Csupán azért Zayn, mert elvetted a kislányomat! Ez az egyetlen ok, amiért utállak! Tudod milyen érzés ez Zayn? -magyarázóm- Fogalmad sincs róla, és nem is lesz. Érted? Neked nincs gyereked, nem tudod milyen érzés az ördög kezei között látni a saját véred, és húsod. -evvel hátrébb lépek, Arca rezzenés telen, mondhatni érzéstelen. Amilyen a szíve is.
Csönd telepszik ránk, még mindig az ajtóban áll. Féreg.
-A lányod szeret engem. -jelenti ki. Düh kerít hatalmába, s áramolni kezd testemben. Felé fordulok, vérben forgó szemekkel majd ahelyett hogy, oda mennék hozzá és őt ütném meg. A falba verem ökölbe rakott kezem. A fal szét roncsolja bőrömet, s látom amint vérem végig folyik a fehér falon. -És, nem tudom észre e vetted, kellek neki. Harcol értem. -mondja, mire kezem kihúzóm a falból és elé sétálok. Gallérjánál fogom meg, így kezdek el beszélni hozzá. Csak hogy föl fogja szavaim súlyát.
-Hagyd el őt Zayn. Hagyd el a lányomat! Ez az egy kérésem van, hagyd őt békén. -mondom, nem is. Kérem szemébe nézve. -Zayn,  Darcy túl fiatal hozzád. Ő még nem lehet szerelmes. -jelentem ki, mire felszólal.
-A szerelmet nem lehet határolni Harry, ezt te tudod a legjobban. -mondja, felhorkanok.
-Tudom, de akkor is az apja vagyok! És jogom van ahhoz hogy megtiltsak neki bizonyos dolgokat. Így azt is megfogom akadályozni, hogy tönkre tedd. -vázlatolom, majd az ajtóhoz sétálok ahol áll.
-Zayn, hagyd el a lányomat. Jobban járunk mind ketten. És Darcy is jobban jár. -ezzel el megyek mellette ,és a fürdő felé veszem az irányt. De hangja, szavai végett megtorpanok.
-De ha majd elhagyom, és ha azt mered mondani neki; -itt már szembe fordulok vele, közelebb jön- hogy én magamtól hagytam el. Akkor remélem, rémálmaid lesznek miattam. A lányod szerelme miatt. És, ha Darcy össze törik, s ha nem lesz olyan mint régen. Azért Harry csak is magadat okolhatod majd. -el sétál mellettem le a lépcsőn, tekintettem követi fekete alakját. Látom amint lányomhoz lép, ki épp anyja mellett tevékenykedik. Valamit a fülébe súg, ki vonulnak a helységből. E tettüknek köszönhető a tény, hogy már nem követhettem szemmel a jelenetet. Daniella befejezve a mosogatást  fel sétál hozzám, az emeletre. Karba fonja karjait előttem, majd megszólal;
-Miben sántikálsz? -kérdezi szemöldök ráncolva. Mire beletúrók göndör fürtjeimbe, és a csuklómon lévő gumival összekötöm azt. Zavar, most az egyszer zavar hajam hossza. És különben is, nagy rakoncátlan fürtjeimmel nem mindig vesznek komolyan.
-Semmiben, -rántok vállat, - csak helyre hozom az életét. - feleségem nyugodt arca, át vált idegessé, aggódóvá.
-Mit csináltál?! -kérdi, nem is inkább követeli a választ. Meg gondolom minden szavam, s utána válaszolok.
-Meg kértem Zayn-t arra, hogy hagyja el Darcy-t. -mondom ki egyszerűen, magabiztosan, büszkén. De, elismerés helyett csak egy pofont kapok. Sajgó kézfejem a -most már- sajgó részhez teszem. Mérgesen nézek feleségemre, ki még mindig előttem áll.
-Harry, hogy tehetted ezt? Egyáltalán miért teszed ezt? Miért vagy ilyen? -halmoz kérdéseivel, amiből már rohadtul elegem van. Csak a gyermekemet akarom védeni, egy rossz mocsoktól. És lám, már megint én vagyok a fekete bárány.
-Milyen Daniella? Ilyen... védelmező? -a falhoz szorítom úgy, mint régen. Idáig hallom szívének ütemét, gyors. -Sajnálom, hogy neked nem tetszik az, hogy a lányomat próbálom meg menteni. Egy esetleges rossz élettől. Daniella értsd már meg, a kurva életbe is Zayn tönkre tenné Őt. -üvöltöm ki kelve magamból. És csak akkor térek vissza az élők sorába, amikor lányom hangja megüti fülemet.
-Nem teheted ezt velem! -mondja határozottan. Meg fordulok, vele szembe. Könnyes szemekkel néz fel rám, míg mellkasa gyorsan emelkedik fel s-le, zokog. -Nem veheted el tőlem az egyetlen jó dolgot, amit szeretek! -jelenti ki. Le nyelem mocskos szavaimat, gyermekemre figyelek. Ki éppen válságos helyzetben van, tudom jól mit érez. Én is éreztem ezt, ha tudná hányszor maradtam egyedül. Ha tudná, a szerelem fortélyait, s veszteségeit. Biztosra veszem, nem merne ilyeneket a fejemhez vágni. Zokog, sír, szenved lehajtja fejét majd újabb ostobaság hagyja el száját.

Mr Styles, and His Daughter

-Elköltözöm. -mondja, tágra nyílt pupillákkal nézek Darcy-ra.
Daniella meglök, s ennek hatására lányomhoz lépek. Ki lehajtott fejjel zokog, tetovált karjaimmal átölelem remegő testét. Viszonozza ölelésem, tovább sír. -Sz..Szeretem Őt. -motyogja, a lépcső közepére pillantok Zayn-re. Nyel egyet, és ő is lehajtja fejét. Tarkóját vakargatja, és a cipője orrát vizslatja. Mint valami rossz tini, esküszöm.
-Darcy, neked nem Ő kell. -mondom, mert tudom hogy jön majd egy másik, egy jobb, egy fiatalabb, érző fiú. Aki talán, esetleg, lehetséges, hogy illik gyermekemhez. -De, apa...Szeretem. -Daniella karja át öleli derekam, majd át adva lányunkat Neki elengedem Őt. Daniella a szobájába vezeti Őt, az ajtó becsukódik, s ebben a pillanatban Zayn meg töri a keserves csendet.
-Ezt akartad Harry? Így szeretted volna látni a lányodat? -kérdezi, majd fejét ingatva -mintha ő jobb lenne- le sétál a lépcsőn. Át az előszobába, ki az ajtón, ki az életünkből, lányom életéből. Darcy ajtajához lépek, lehunyom szemhéjam s bekopogok. Nem kell sokat várnom, feleségem pár percen belül ajtót nyit és csuk. Előttem áll meg, ismerem ezt a nézést. Most, oktatás következik. Úgy érzem magam,mint egy diák a tanteremben miután elkövet valami rosszat.
-Harry, -sóhajtja. - Darcy szerelmes. Neked miért ennyire fontos az, hogy kibe? -kérdezi fáradtan.
-Zayn harmincöt éves Daniella, harmincöt! Nem járhat egy nálam is idősebbel. Még családot se alapíthatnának, soha nem fogadnák el őket. Baby, azt akarod hogy szenvedjen? -kérdezi, és látom hogy egy újabb pofont fogok kapni, ha nem fogom be.
-Inkább egy olyan férfi legyen vele akit mi, a szülei is ismerünk. Mintsem egy olyan kis senkiházi, aki semmit se tud. Aki tapasztalatlan az tudná megbántani, Zayn nem. És, nem védem mert nem. De, Harry, Zayn jobb mint a többi. Ezt valahol, itt -bök a szívemre mutató ujjával- te is pontosan tudod. - ajka súrolja enyémet, s újra lányunk szobájának ajtaja mögött tűnik el feleségem. Nagyon sóhajtok, majd a hálónkba megyek, aludni. Ez túl sok, túl sok dráma egy napra.