76

                        Sziasztok Bananasok! Elsősorban, köszönet a több
  mint 84,000 oldalmegjelenítésért! Nagyon hálás vagyok érte!
  Másodszor, elnézést kérek a rész miatt, nem lett túl hosszú :/
  Gondolom halottátok a tragikusan rossz hírt, Zayn kilépett a bandából.
 De Directionerek, nem szabad csüggedni! Zayn még mindig a One Direction -hoz tartózik, csak pihenésre van szüksége, és némi magán életre. :) Jó olvasást!
 
                                                                                            D xoxo



                        Két héttel később...


Megragadom rózsaszínű bőröndömet, és le vonszolom a földszintre. Az előszobában felveszem a szürke Vans cipőmet, és a fekete bőr dzsekimet. Oldal táskámból előhalászom napszemüvegem, majd a telefonomat a fülesemmel együtt kiveszem farmer zsebemből. A fülhallgatót a fülembe dugóm,  és választok valami autókázáshoz illő zenét. Miután ez is meg van, kinyitom az ajtót és kisétálok rajta a nagy bőrönddel. Csak a teraszig jutok el, beleunva az egészbe ott hagyom a nehéznek nevezhető tárgyat és az autóba ülök -a bőrönd nélkül. Majd apám berakja a kocsiba, ha már a kapcsolatommal elbírt akkor ez meg se fog kottyanni neki. Fülemben tombol a zene, míg elmémet beködösíti apám iránt érzet dühöm. Tudom, csak jót akar nekem. De, akkor is. A szerelmemről volt szó, a lelki nyugalmamról és biztonságomról. Amit ő figyelmen kívül hagyott. Nem sokára megérkeznek szüleim, vagyis. Anyám és az aki tönkre tette az életemet. Ki nyílik a jármű hátulja, apám bepakolja a csomagokat. S miután ezzel végzett beül előre, a volán mögé, anya mellé. Ma elkezdődik a turné, tegnap előtt volt az első koncertjük, itthon. Londonban. A következő koncert még Anglia területén lesz, és azon belül is; Manchester-ben. Utána pedig irány Glasgow, ezek után pedig Írországba megyünk. Remek lesz. A nap 24 órájában láthatom ahogyan Zayn újabb, és újabb lányokat ismer meg. Ez minden álmom... Észre se vettem, hogy elindultunk. Így megy ez, ha az ember szerelmes. Semmire se tud oda figyelni. Semmire se. Csak is arra, hogy hogyan járhasson szerelme kedvében -már ha van. Gúnyos ez az élet, az már egyszer biztos. Az út a reptérre nem volt hosszú, sajnos. A repülő térre érve már mindenki ott volt, Louis és a családja, Niall, Liam, Antonia a főnök és Zayn. Mondanom se kell, Antonia oldalán mosolyog. Kihúzóm fülemből a fülest, majd családommal együtt Louis-hoz sétálunk. A bőröndjeinkkel a személyzet vacakol, ahogyan mindenkiével.
-Harry, -fog kezet Louis apámmal.
-Louis, és a Tomlinson család. -mosolyog az állapotos Elenour-ra.
-Szia Dani! -puszilja arcon édesanyámat Tomlinson, majd utána engem is. A puszit viszonozom, de a lelkesedésem alábbhagy. A családom beszélgetésbe keveredik az előbb említett személyekkel, de engem hidegen hagynak szavaik. Tekintettem Zayn-en időzik. Már is elfelejtett volna? Enyhén megrázóm fejemet, és mély levegőt véve próbálok bekapcsolódni a kommunikálásba. Idővel csatlakozik hozzánk  Liam. Üdvözli családomat, majd oldalba bök.
-Mi van? -kérdezem durván mire szemöldök ráncolva néz rám. Odébb húz, hogy csak én halljam mondandóját. Ami jelenleg, egy csöppet se izgat.
-Mi történt köztettek? -kérdezi, s fejével biccent Zayn felé. Felhorkanok, majd körmömet birizgálva válaszolok;
-Kérdezd apámat. -felelem, hangomon undornak van nyoma. Most semmi kedvem nincs jó pofizni bárkivel is, és akivel a leginkább nem szerettem volna az az apám volt. Gyűlöltem amiért ezt tette velem. Meg tagadta tőlem a szerelmet. Tudom, hogy csak azért cselekedet így; mert védeni akart. De, azt nem vette figyelembe, hogy ez az egész Zayn-el nekem mit is jelent.
-Szakítottatok? -ejti ki a szót finoman, mire nagyot sóhajtva bólintok.
-Fején találtad a szöget. De nem szakítottunk, csak...Abba hagytuk azt, amit csináltunk. Tönkre tettük magunkat. - hangnemem kimért, erős. Liam megértően bólint, majd egy pillanatra Zayn felé néz. Hosszasan bámulja, Őt, és Antonia-t.
-Darcy. Nincs könnyű eseted. -figyelmét rám fordítja, -Zayn nagyon határozott, akaratos. A céljait pedig eléri, bármi legyen az. A lényeg, hogy tegnap elég rosszul festett. És szerintem, a kapcsolatotok miatt volt a padlón. -árulja el Liam. Szemeim csillognak, de agyam azt ordítja; hogy ez hazugság. Bár, szívem legmélyén reménykedek az ellenkezőjében. Családom, illetve Louis családja felé fordulok testemmel. Hallgatom fecsegésüket, ami cseppet se érdekel engem. Fél óra elteltével Antonia magára vonja a társaság figyel.
-Hey, egy kis figyelmet kérnék. -emeli meg a hangját a szőke démon. Felé fordulok, ahogy mindenki más is. -Ma, kezdetét veszi a One Direction vissza térése. Remélem sokan jönnek el a koncertre, többen mint az e hetire. Ma Manchester-be megyünk. Nagyon remélem, hogy a Directioner-ek izgatottan várják a mai napot. Pont úgy, ahogyan Én is. -közli lelkesen a nő, amire valaki felhorkant a tömegből.
-Kit érdekel ez? Induljunk. -szól be valaki, az a valaki pedig nagy -iszonyú nagy- meglepetésemre Zayn. Antonia a járólapot fürkészi, majd feltekint és egy monológ után beszállhatunk a buszba. Vagyis, a buszokba. Két busz áll a csapat rendelkezésére, Az elsőben a Tomlinson család, Liam, és mi foglaljuk el méltó helyünket. Míg a másikban; Niall, Antonia, és Zayn kerül -a személyzettel együtt. Hat rendőr autó, és még néhány motoros kísér minket utunkon Manchester városáig. Miután a csomagomat feltuszkolom a buszra, keresek egy olyan helyet a buszban, ahol nem vagyok szem előtt.
Azt hiszem fáj, hogy nem Zayn-el vagyok egy buszban. Habár tudom, a jelenléte csak rontana a helyzeten, de akkor is...Hiányolom. Az elmúlt tizennégy nap, borzalmasan telt nélküle. A szobámat alig hagytam el, és ha el is hagytam csak ételért, vagy a mosdóba mentem. A napaljaim azzal teltek, hogy nézzem a fotóinkat, az éjjeleim pedig azzal; hogy ki sírjam bánatomat. A párnám minden egyes könnycseppet elnyelt, s látott lecsurogni az arcomon. Kifújom levegőmet, és felhúzva térdeimet a mellkasomhoz, bekapcsolok egy zenét. Valami nosztalgikust. Az út, a koncert helyszínéig hosszú. És becsapnám magam, ha azt mondanám nem Zayn-en és Antonián jár az agyam. Felejtsd el. El kell felejtened.  ~Emlékeztet bensőm. De mit sem törődöm vele. Akárhogy próbálom elfelejteni, annál inkább tör fel bennem az iránta érzett szeretettem.
-Darcy? -hallom meg magam mellől anyám lágy hangját. Kihúzóm fülemből a fülest, és felé fordítom arcom.
-Hm? -leállítom a dalt, ami éppen üvöltött. Kérdező pillantást vettek anyám felé. -Mi van? -arc vonásai megfeszülnek, majd elernyednek. Sóhajt egyet, és egy nagy tasakot nyújt át nekem. Felvont szemöldökkel méregettem a...Nem tudom, szatyor szerű valamit?
-Csak nézd meg. -csókol homlokon, és magamra hagy. Le eresztem lábaimat a busz padlójára, s a csomagnak nevezhető tárgyat testem mellé helyezve kutakodni kezdek benne. Egy virágcsokrot látnak meg először barna szemeim, amelyhez egy levélke is tartozik. A vörös virágokat pásztázom, majd ujjaimmal a levélért nyúlok. Rózsaszínű és férfi parfüm illata van, egyből felismerem ezt a mennyei illatot. Ez Zayn-é.  Kinyitom a kicsi borítékot, s kihúzóm belőle a még kisebb levelet.

" Viseld a fekete mély kivágású szűk ruhádat, akkor amikor eljön az idő. Hidd el, tudni fogod a pontos időpontot. Minden tökéletes lesz Darcym.
                                                                                         Csókol Zayn. " 

Akaratom ellenére is mosolygok. Szavakat mintha hallottam volna a fejemben, Zayn lágy, mély, hangján. Fogalmam sincs mire akar célozni a levéllel, de örülök annak, hogy nem felejtett el. Nem felejtette el ki vagyok, és hogy emlékszik arra a darabra. Emlékszem megjegyezte, hogy látni akar abban a ruhában. És, úgy néz ki el jött az ideje.
-Mi van a kezedben? -hirtelen kapom fel tekintetemet, amikor is apám éles hangja süvít a levegőben. Lenyelem a torkomban lévő gombócot és megszólalok;
-Csak, Lisa-tól kaptam egy üzit. -füllentettem. Még egy ideig apám zöld tekintette rajtam ragad, aztán elsétált a busz végébe beszélgetni. Ki lélegezzem a bent maradt oxigént, s újat lélegzek be. Az orrom alá dugóm a levelet, s beszívom Zayn parfümjének erős,férfias, illatát. Majd a virágba helyezem azt, vissza rakom oda ahova való. Remélem magammal hoztam a ruhát, amit Zayn kért. De, várjunk. Van itt még valami. Anya hagyja hogy "barátkozzam" Zayn-el? Na és mi lesz akkor ha apám tudomást szerez róla? Eh? Akkor mi lesz? Mondjuk, őszintén szólva ez most nem is izgatott annyira. A testemben melegség áradt szét, ahogy arra gondoltam; hogy nemsokára úja vele lehetek. Csak vele. Boldogságom tagadhatatlan volt, és elfogyhatatlan. Két hete, már két hete nem csókolhattam rózsaszínes ajkait. Már több mint tizennégy napja hogy, nem öleltem tetovált testét. Már tizennégy napja, hogy nincs velem... De érzem, hogy néhány óra és ismét karjaiban olvadhatók el. Akár a jégkrém a gyilkos napon. Hátra dőlök a kényelmes bőrrel be vont fotelban, fejem hátra vettem. Már alig várom azt az időpontot...