77.

                     Sziasztok! Kellemes Húsvéti Ünnepeket Szeretnék
                Kívánni ezzel a részel. Remélem mindenkinek tetszik, és
          ha így lesz akkor nyugodtan iratkozzatok fel, vagy csatlakozzatok
           a csoporthoz. Jó olvasást! :)

                                                                                        D xoxo



Idővel megérkezünk Manchester-be. Egy viszonylag drága hotelben száll meg a csapat, a stábbal együtt. Egy hátsó ajtónak tűnő ajtón jutunk be az épületbe, mondanom se kell. Gyönyörű. Minden fehérben s feketében pompázik. Míg a falak színe ragyog a fehér gyönyörtől, addig a bútorok többsége fekete színt visel. A lift belseje fekete, de tükörrel tapétázták ki. Legalább nézhetem magam valamiben...  Az ötödik emelet folyósólyán állunk, várjuk Antoina-t. Ki majd elmondja ki hol, kivel alszik.  Szüleim mellett állok, telefont nyomkodva. Míg nem egy kéz kilopja ujjaim közül a készüléket. Hitetlenkedve emelem fel fejem, apám meg lengeti szemem előtt a telefont majd dzsekije belső sebébe teszi.
-Hogy lehet egész nap ezen lógni...-elfordul, de én ezt nem hagyom annyiban. Kell a mobilom!
-Add vissza! -szállok szembe apámmal. Zöld szemeit levezeti rám, figyel. -Kérem. -ki nyújtom kacsómat, amibe bele csap. Majd elneveti magát, -Nem kapod vissza. Keres barátokat magadnak, ne a facebook-on lógjál egész életedben. -mondja, felhorkanok. Össze fonóm mellem alatt karjaimat, chh. Bezzeg neki szüksége van az Iphone-ra. Duzzogva neki dőlök a falnak, a szőke főnök megérkezik köreinkbe.
-Nos, meg vannak a szobák. És az elosztás. -jelenti be, mire kicsit megkönnyebbülés járja át testemet. Tudván, hogy nem sokára -végre- megint magam lehetek. A nő folytatja, -Az első lakosztályban, Mr Styles és családja kerül, a Tomlinson családdal. Illetve Mr Malik...-szemeim felragyognak e név hallatán,  persze apám azonnal beleszól;
-Nem. Zayn nem lehet a mi lakosztályunkban. -éles hangja süvít a levegőben. Zayn szemébe nézek, kinek tekintette apáméval találkozik. Állkapcsa megfeszül, s tudom -bár nem látom- kezei ökölbe

Mr Malik, and Mr Styles

feszülnek. A levegő hirtelen feszülté, idegessé válik.
-Miért Mr Styles? -kérdi Antonia finoman, mit sem sejtve a kapcsolatomról Zayn-el.
-Nem tűröm meg a családom közelében. -válaszolja, kitépi főnöke kezéből a kártyát mellyel kinyílik a lakosztály ajtaja. Megragadja alkaromat, és elráncigálna a "közönség elől" de Zayn keze megállít minket. Mintha egy kötél lennék apám, és Zayn között. Mindketten a karomat fogják, közben szemeik szikrákat szórnak.
-Nem bánhatsz így Darcy-val. -köszörüli meg torkát Zayn, majd enged szorításán csuklómnál. A fekete hajú felé egy hálás pillantást vettek, amiért kiáll mellettem. Óvatosan át pillantok vállam felett. Apám arca dühvel telt, közelebb lép hozzám.
-A lányom, és úgy bánok vele. Ahogyan kell. -még egy lépéssel közelebb lép, én viszont hátrálok. Karom kiszabadul ujjai fogságából, Zayn mögé kerülök.
-Harry. -anya hangja aggódóan szólítja meg apámat. Ki mit sem törődve ezzel, eléri Zayn-t.
-Nem engedem, hogy megalázd, Harry. -sziszegi előlem a férfi akit szeretek. Bátran áll előtem, ám a következő pillanatban a földön hever. Vérző orral. Sikoltok egyet, majd leguggolok Zayn mellé. Apám újra elkapja csuklómat, de ezúttal nem hagyom magam. Mellkasánál fogva el lököm magamtól, könnyel telt szemeim a földön heverő férfira terelődnek. Anya nyugtató mosolyt küld felém, de nem tudok megnyugodni. Nem akarok, nem is fogok. Apám felé fordulok, ki még mindig itt áll.
-Hogy teheted ezt velem? Miért kell mindig azt tenni amit te akarsz? -kérdezem, válaszra nem várva lehajolok Zayn-hez. -Nem tudom anya hogy bírta melletted, és nem is értem mit...-nem tudom befejezni a mondatot mert apám keze, csattan arcomon.
-Ehhez neked már semmi közöd. Most pedig, takarodj be abba a kibaszott lakosztályba, Darcy. -utasítja egyre emelkedő hangerővel. Megrázóm fejem, ekkor Zayn fel áll. Meg fogja kezemet, felhúz a földről és elhaladva apám mellett Antonia-hoz lép. Valamit beszél vele, amire most nem igazán szeretnék figyelni. Pár pillanattal később már egy teljesen külön helységben találjuk magunkat. Egy hálószobában. Kezeimbe temetem arcom, sírásban török ki. Elegem van, most már tényleg. Ölelő karok fonódnak derekam köré, amik meg tartanak. Fejem mellkasába temettem, ujjaival végig simít hajamon.
-Ne sírj. -töri meg a kínzóan rossz csendet. -Nem akart bántani...Csak...Ideges. -motyogja lágy hangján Zayn. Elhúzódom tőle, hogy a szemébe nézhessek. Szemei kétségbeesetten keresik tekintettemet. Idővel -pár perccel később- lenyugszom, s megpróbálok tisztán gondolkodni. Felpofozott. Egyszer se pofoztak fel, mostanáig. Zayn ujjai finoman simítanak végig a sajgó területen.
-Ideges volt mi? -megrázóm fejem, -Nem Zayn, szó nincs erről. Csupán utál engem. -jelentem ki egyszerűen, a nyilvánvalót. -Utál, mert én nem teljesítem minden egyes kérését. Mert nekem nem parancsolhat. -vissza bújók a hallgató férfihez. Ki karjait azonnal védelmezően emeli testem köré, akárcsak egy pajzsot. Arcom elrejtem mellkasában, s próbálok megnyugodni.
-Szeret téged. -suttogja halkan fülembe. -Akármit is tesz vagy teszel, szeretni fog. -ajkát fejem tetejéhez nyomja. Sóhajtok egyet, majd elhúzódom Tőle. Mélyen bele bámulok a gyönyörű barna szemekbe.
-Nem értelek. -döntöm fejem oldalra. Nagyokat pislogok, s közben arcát figyelem. Borosta borítja tökéletesen férfias arcát. -Miért állsz ki apám mellett? Hisz, megütött. Mindenki előtt. -mondom, mire kisebb nevetésben tör ki. Ujjaival arcomat érinti meg, tekintette ajkaimra összpontosul. Ám, amikor beszél vissza néz a szemembe.
-Majd ha annyi idős leszel, mint Én. Akkor majd megérted. És, különben is Darcy. Jól ismerem Harry-t, tudom vagyis...Eltudom képzelni milyen rossz érzés lehet az, amikor az egyetlen kicsi lányát akarják el venni tőle. -feleli. Kibontakozom karjaiból, és a hálóban fel-s alá kezdek járkálni.
-Elvenni? Ugyan már Zayn, ez...ez csak egy ürügy.  Ürügy arra, hogy a fogságában tartson. -mondom egy magasabb hangerővel. Fejét ingatja, miközben csípőjével a komódnak dől. Karjait össze fonja mellkasa előtt, maga elé mered.
-Védeni szeretne. -sóhajtja. -Darcy, csak meg akar óvni. -lágy hangja meg üti fülemet. Még hogy óvni akar...Ch, persze... Nem, ő mindenféle képen tönkre szeretné tenni az életemet.
-Óvni Zayn? Mégis mitől? -tárt karokkal várok válaszára.
-Az esetleges pofonoktól Darcy! -csattan, mire össze rezzenek. Idegesen hajába túr, majd mély levegőt vesz. Mellkasom fel-s le emelkedik. Nem kiabáltak még velem, soha sem. Főleg nem az, akit szeretek. Fejem lehajtom, rosszul érzem magam. Zayn-nek igaza lehet, de...Valamiért nem akarom elhinni szavait.
-Gyere ide. -töri meg a csendet. Felnézek rá, ki tárt karokkal ül a komódon. Nem habozok, azonnal karjai közé vettem magam. Vékony, rövid karjaimmal át ölelem derekát, homlokom mellkasának döntöm. Kezei csípőmön maradnak, míg állát kobakom tetején támasztja meg. -Bocsánat. -morogja. El motyogok egy "semmi baj"-t, s szorosabban ölelem Őt.
-Tetszett a csokor? -kérdi finoman, terelve a témát a folyóson történtekről. Illetve a mi kis veszekedésünkről. Elhúzódik, tekintette perzseli bőrömet. -Darcy? -ujjai állam alá tévednek, és felemelik fejemet. Ezzel kényszerítve engem a szemkontaktusra.
-I-igen. Gyönyörű volt, köszönöm Zayn. -hadarom néhol meg-meg akadva. Halovány mosoly terül szét arcán, magához von. Arcomra ad egy gyenge puszit, elmosolyodom. Ujjaim pólója szegélyével játszanak, míg fejem lehajtom. Zayn hirtelen leugrik a bútor darabról, össze fűzi ujjainkat s az ágyhoz húz. Leül az ágy elejére, lábai közé állít. Lepillantok Rá, két kezem oldalam mellet lóg -hozzá teszem- Zayn fogságában. Csintalanul vigyorog rám.
-Mi az? -kérdezem elpirulva. Tekintete kissé lefagyaszt, s nem tudok elnézni se. Túlságosan vonz engem. Egyik keze combom hátuljára csúszik, végig simít rajta néhányszor, érintése csontomig hatol. Hálát adok Istennek amiért ma reggel farmert vettem fel, rövid nadrág helyett. Ujjai combom belsejére siklanak, kézfejem csuklója köré fonóm. Lassan lefejtem lábamról kezét, ami egyértelműen nem tetszik neki. Kuncogva megingatja fejét, majd egy hirtelen mozdulattal magára ránt. Apró tenyereimet mellkasára helyezem, s azon egyensúlyosom test súlyomat -hogy ne kelljen rá támaszkodnom.  Derekamról fenekemre csúsznak hatalmasnak nevezhető kézfejei. Fejem Zayn-vel van egy magasságban, -a pozíciónk miatt. Ujjaim feljebb vándorolnak, kulcscsontjáról egészen a nyakához. Össze kulcsolom ujjaimat tarkója alatt, míg tekintettem az övébe mélyed. Belemarok fenekembe, mire felsikoltok. Ajka enyémhez ér, csókban forrunk össze. Nyelve felfedező útra indul számban, s kalandra hívja nyelvem. Ujjbegyeim hajával játszanak a tarkójánál, átfordulunk az ágyon -így teste alá kerülök. Lábaim szét nyílnak , s derekát fogják közre. Combjaim közt fekszik míg csókunk egyre vadabbá válik. Ágyéka nekem nyomul, felnyögök. Ajkaink fájdalmas búcsút vesznek egymástól, zihálok. Nyakam hajlatába rejti fejét, fogai karcolják puha bőrömet.
-Zayn...- lihegem. Mellkasán csúszik le kézfejem. Nedves csókokkal borítja nyakam, majd kulcscsontomon húzza végig forró nyelvét. Elhúzódik pont annyira, hogy szemembe nézhessen.
-Baj van? Kincsem. - hangja bájosan cseng. Ködös elmém nem hagy normálisan gondolkodni. Ujjperceim állához emelem, felkönyökölök. Megcsókolom. Hajába túrók, s megmarkolom azt. Csípője nekem dörgölőzik. vissza esem a matracra. Zayn alakjával fölém tornyosul, kezeivel fejem mellett támasztja meg magát. Egy mosolyt küld felém, ajkaimra mosoly kúszik. Ki nyújtom mind két karomat, körül ölelem nyakát. Ujjaimat tarkójánál fonóm össze, s annál fogva húzóm le magamhoz. Egy csókra. Ez most ártatlanabb, mint az előző. Csókot nyom szám sarkába, majd vissza tér nyakam kínzásához. Elvált ajkakkal válaszolok gyengéd, puha érintéseire. Keze feltérképezi testemet, majd pólóm alatt tűnik el. Hosszú ujjait hasamon vonszolja végig, majd a köldökömbe csíp. Amire a válaszom egy kuncogás, mellkasunk gyorsan emelkedik fel-s le. Időnként összeérnek. Kezét térdhajlatomba dugja s megemel. Így, csípőnk össze ér. Sóhaj csúszik ki ajkaim közül. Át ölelem derekát, s ujjaim pólója szegélyét rángatják felfele hátán. Ezzel felfedve tetovált bőrét. Ajka ismét enyémet érinti, s nyelve átcsúszik ajkaimon. Hajába markolok meghúzóm azt, ez mély nyögést vált ki belőle.
-Zayn gyere mert vala...-Niall hangja csapja meg fülemet. Zayn elhúzódik tőlem, majd megragadva egy párnát az ajtóhoz vágja. Vissza fekszik rám, fülembe liheg. Óvatosan mellém dől, és átkarolva derekamat magához von.
-Ilyen pontosan is, csak Niall tud jönni. -mondja szórakozottan. Szemei csukva vannak, míg karjaival erősen tart. Fejem mellkasára hajtom, hogy őszinte legyek; én örülök Niall zavarásának. Nem mintha nem akarnám Zayn-t, csak...Nem tudom. Most nem akartam semmit se csinálni, csak ezt. Feküdni, és nem csinálni semmit Vele.
-Zayn? -szólítom meg pár perccel később.
-Hmmm. -felpillantok rá pilláim alól. Ujjai hajam végével játszanak. Hallgatom szívverését.Ujjaim mellkasán tartom.
-Itt aludhatok ma? -hangom halk, szinte suttogás. Félénken teszem fel a kérdést, mintha nem is akarnék választ. Nevetés tölti be a háló terét, felülök, és kérdőn nézem a nevető férfit.
-Hogy kérdezhetsz ekkora butaságot? -kérdéssel válaszol kérdésemre. Homlokom ráncolom, karba fonóm karjaimat mellem alatt. De, amikor látom tekintetét elidőzni a mellkasomon leengedem karjaimat. Felül, - Velem maradsz. -csókot nyom homlokomra. Feláll felém nyújtja kezét, amit készségesen elfogadok. Maga mellé állít, össze fonja ujjainkat s kivezet a szobából a nappaliba. Ebben a lakosztályban Zayn, Niall illetve Liam van. Amint kilépünk az ajtón, figyelmem a kannapén ülő apámra terelődik. Hirtelen izzadni kezd a tenyerem, és komorrá válik arcom.
-Jól szórakoztok? -kérdezi gúnnyal a hangjában apám. Egyik karja a kannapé támláján fekszik, bokáját a térdére helyezi. Ujjaival combján dobol. Lefagyok, lábaim a talajba gyökereznek. Zayn maga mögé terel, míg gyilkos pillantásokat váltanak egymással. Érzem ahogy a levegő feszülté, idegessé válik. S csak reménykedek abban, hogy senki és semmi nem sérül meg az el kővendező beszélgetésben.