Sziasztok! Először is, köszönöm nagyon nagyon nagyon
nagyon nagyon szépen a majd nem 110,00 ezres megtekintést.
Másodszor pedig, az 59-dik feliratkozót. Örülök neki, elképesztően. :)
Viszont, egy kicsit több komment jobban esne. :/ A vissza jelzés fontos
lenne számomra. De most, olvassátok el ezt a részt. Jó olvasást, pusszi! ♥♥♥♥♥♥♥♥♥
D xoxo
ülök a morcos férfihez. Kézfejem vállára helyezem, -Honnan veszed, hogy Marcel s köztem bármi is volt, vagy van? -fejem kicsit oldalra döntöm. Kínos csönd áll be kettőnk között. Fejem ingatom miközben kikászálódom az ágyból. Lábaim a fürdőbe visznek, ám de mielőtt teljesen beérnék Zayn megszólal;
-Nem is tudom drágám, -lép közelebb hozzám. -talán onnan, hogy elszöktél vele. -karjaival fejem mellett támaszkodik meg. Állam a padlót súrolja, kijelentésére.
-Elszöktem? -magamra mutatok, majd elnézek egy pillanatra. Hogy össze szedjem gondolataimat. Fél másodperc múlva, vissza vezettem Rá figyelmem. -Nem szöktem sehova se, fogalmam sincs arról, hogy hogyan kerültem Marcel házába! -mondom a szemébe, emelkedő hangerővel. Szemöldökeit az égbe emeli, kirohanásom végett.
-Persze Darcy. -elfordul s elindul az ajtó irányába. De még mielőtt elhagyná a helységet utána kiáltok;
-Tudod Zayn, néha gyerekes vagy. -evvel magamra csukom az ajtót, de mély hangját így is hallom.
-Ha nem vagyok jó neked, menj ahhoz a stréberhez. -érzem amint a vérnyomásom az egekbe szökik, Zayn néha tényleg idegesítően féltékeny. De, miért is? Hiszen nem csaltam meg, vagy valami! Dühömben kinyitom a fa tákolmányt, s teszek pár lépést a cigiző hímnemű felé.
-Tudod mit szívem? Jobban járnék. -felpillant rám szemei szikrákat szórnak, keze ökölbe feszül. Győzelemittasan billegek vissza a fürdőbe, s intézem el reggeli teendőimet. Egy tusolás, s egy hangyányi smink után késznek nyilvánítva magam lépek ki a fürdőből. Zayn ruhái takarják, karcsú testem. Hajamat egy törölközővel rögzítem fejem tetején, s amikor körbe pillantok szám tátva marad. A ruháim a földön hevernek, a sminkjeimmel és mindenemmel együtt. Zayn lép ki a gardróbból egy pár cipőmmel a kezében. Amit a földre hajít, értetlenkedve meredek az imádott férfira. Aki érzelemmentes arccal, mondhatom azt; hogy póker arccal fürkészi tekintettem.
-Mi a fenét művelsz? -üvöltöm. Vállat von, s az ajtó félfának dől.
-Azt mondtad jobb mint, én. -felei szemembe nézve, -Akkor tűnj el. -ujja az ajtóra mutat. Mellkasomon szúró érzés lesz úrrá, szemeimet szúrják a feltörő könnyek. Hogy mondhat ilyet?
-Felindulásból mondtam. -suttogom, első könnyem végig gördül arcomon. A megalázottság szörnyen maga alá kerít, kirohanok a szobából. De sajnos még hallom ahogy szitkozódik. Lábaim gyorsan elhagyják a rossz fiú házát, és hamar az utcára kerülök. Mezítláb, s sírva futok a járdán. Miért teszi ezt velem? Ennyire féltékeny lenne? Nem ez már nem az első alkalom, hogy ilyen mélységesen megbántott. Lehet, hogy soha nem kellettem neki? Lehetséges hogy csak a testemre volt szüksége? A sok ki nem mondott szó megöl belülről. A kételyek, a kérdőjelek a kapcsolatunkkal szemben. Elhatalmasodnak rajtam. Könnyeimtől fátyolosan látok, s elmélyülve gondolataimban megbotlok. Pontosabban, neki megyek egy erős mellkasnak. Amelynek következtében majd nem elesek.
-Elnézést. -motyogom, s kézfejemmel durván letörlöm könnyeim.
-Darcy?- a mély, rekedt hang megüti fülem s a vér is megáll bennem. Félve pillantok fel apámra, aki Marcel társaságában sétálgat London utcáin (?). -Mi történt veled kicsim? -az álarcom lehull a földre, s hangos zokogásban török ki. Apa magáz húz, és megnyugtat közelsége. Kérdésére a válaszom csak egy férfi neve. Egy férfié, akit szerettek. De hiába vagyok belé szerelmes, ha bánt.
-Z...Zayn. -mormogom. Érzem ahogyan karjai megfeszülnek.
-Mi a sz@rt csinált? -sziszegi apám fogai mögül.
* * *
nagyon nagyon szépen a majd nem 110,00 ezres megtekintést.
Másodszor pedig, az 59-dik feliratkozót. Örülök neki, elképesztően. :)
Viszont, egy kicsit több komment jobban esne. :/ A vissza jelzés fontos
lenne számomra. De most, olvassátok el ezt a részt. Jó olvasást, pusszi! ♥♥♥♥♥♥♥♥♥
D xoxo
Pár nap elteltével...
Föl kellek a hatalmas francia ágyban melynek illata pont olyan, mint a férfié akit szerettek. Azaz, Zayné. Egy ideig fekszek még, majd lassan a másik oldalamra fordulok. Ahol döbbenten látom, hogy nincs az imádott férfi. Zavartan ülök föl, s tekintek szét a hálóban. Sehol semmi, csak a terasz ajtó van nyitva. Amin a fekete hajú félmeztelen szerelmem lép be. Ajkam sarka felfele görbül, közelsége miatt. Hamar vissza kerül a tényleges közelembe, az ágyba.
-Felébredtél? -csiripeli édes, mély hangján. Ajka enyémen gördül, s lassú csókban forrunk össze. Teste ismét fölém kerül, így elmémben be villannak a tegnap este képei. Elhúzódóm tőle, s fejem hátra hajtom. Így szemébe tudok nézni, azokba a gyönyörű szempárba. Amely csak nekem szenteli a figyelmét. Ujjperceim férfias arcára siklanak, s simítják meg borostáját. Ajka halvány mosolyra húzódik, lehajol egy pusziért. Amit örömmel viszonozok, ajka nyakamra vándorol. Az idilli pillanatunkat egy kérdés töri meg, mely a hangjától remeg meg;
-Szereted őt? -hangja, komoly. Teste hirtelen megmerevedik, fölöttem. Arcomra a zavarodottság ül ki, mi a fenére gondol?
-Kicsodát Zayn? -teszem fel a legeslegelső kérdést, ami megfogalmazódik bennem. Elhúzódik nyakam környékétől, tekintetét összefonja enyémmel. Barna íriszei most, mintha sötétebbek lennének. Feltételezem dühös. De vajon miért?
-Tudod te, hogy kiről beszélek. -kimászik mellőlem, és az ágy végére ül. Hátát figyelem, elernyed ahogyan előre dől s bele túr éj fekete hajába. -A kis szemüveges fiúdról. - egészíti ki. Leesik a tantusz, és hangos nevetésben török ki. Marcelre lenne féltékeny?
-Nem is szemüveges. -csúszik ki ajkaimon. Válla fölött vett rám egy gyilkos pillantást. Közelebb
-Felébredtél? -csiripeli édes, mély hangján. Ajka enyémen gördül, s lassú csókban forrunk össze. Teste ismét fölém kerül, így elmémben be villannak a tegnap este képei. Elhúzódóm tőle, s fejem hátra hajtom. Így szemébe tudok nézni, azokba a gyönyörű szempárba. Amely csak nekem szenteli a figyelmét. Ujjperceim férfias arcára siklanak, s simítják meg borostáját. Ajka halvány mosolyra húzódik, lehajol egy pusziért. Amit örömmel viszonozok, ajka nyakamra vándorol. Az idilli pillanatunkat egy kérdés töri meg, mely a hangjától remeg meg;
-Szereted őt? -hangja, komoly. Teste hirtelen megmerevedik, fölöttem. Arcomra a zavarodottság ül ki, mi a fenére gondol?
-Kicsodát Zayn? -teszem fel a legeslegelső kérdést, ami megfogalmazódik bennem. Elhúzódik nyakam környékétől, tekintetét összefonja enyémmel. Barna íriszei most, mintha sötétebbek lennének. Feltételezem dühös. De vajon miért?
-Tudod te, hogy kiről beszélek. -kimászik mellőlem, és az ágy végére ül. Hátát figyelem, elernyed ahogyan előre dől s bele túr éj fekete hajába. -A kis szemüveges fiúdról. - egészíti ki. Leesik a tantusz, és hangos nevetésben török ki. Marcelre lenne féltékeny?
-Nem is szemüveges. -csúszik ki ajkaimon. Válla fölött vett rám egy gyilkos pillantást. Közelebb
 |
| DAL |
-Nem is tudom drágám, -lép közelebb hozzám. -talán onnan, hogy elszöktél vele. -karjaival fejem mellett támaszkodik meg. Állam a padlót súrolja, kijelentésére.
-Elszöktem? -magamra mutatok, majd elnézek egy pillanatra. Hogy össze szedjem gondolataimat. Fél másodperc múlva, vissza vezettem Rá figyelmem. -Nem szöktem sehova se, fogalmam sincs arról, hogy hogyan kerültem Marcel házába! -mondom a szemébe, emelkedő hangerővel. Szemöldökeit az égbe emeli, kirohanásom végett.
-Persze Darcy. -elfordul s elindul az ajtó irányába. De még mielőtt elhagyná a helységet utána kiáltok;
-Tudod Zayn, néha gyerekes vagy. -evvel magamra csukom az ajtót, de mély hangját így is hallom.
-Ha nem vagyok jó neked, menj ahhoz a stréberhez. -érzem amint a vérnyomásom az egekbe szökik, Zayn néha tényleg idegesítően féltékeny. De, miért is? Hiszen nem csaltam meg, vagy valami! Dühömben kinyitom a fa tákolmányt, s teszek pár lépést a cigiző hímnemű felé.
-Tudod mit szívem? Jobban járnék. -felpillant rám szemei szikrákat szórnak, keze ökölbe feszül. Győzelemittasan billegek vissza a fürdőbe, s intézem el reggeli teendőimet. Egy tusolás, s egy hangyányi smink után késznek nyilvánítva magam lépek ki a fürdőből. Zayn ruhái takarják, karcsú testem. Hajamat egy törölközővel rögzítem fejem tetején, s amikor körbe pillantok szám tátva marad. A ruháim a földön hevernek, a sminkjeimmel és mindenemmel együtt. Zayn lép ki a gardróbból egy pár cipőmmel a kezében. Amit a földre hajít, értetlenkedve meredek az imádott férfira. Aki érzelemmentes arccal, mondhatom azt; hogy póker arccal fürkészi tekintettem.
-Mi a fenét művelsz? -üvöltöm. Vállat von, s az ajtó félfának dől.
-Azt mondtad jobb mint, én. -felei szemembe nézve, -Akkor tűnj el. -ujja az ajtóra mutat. Mellkasomon szúró érzés lesz úrrá, szemeimet szúrják a feltörő könnyek. Hogy mondhat ilyet?
-Felindulásból mondtam. -suttogom, első könnyem végig gördül arcomon. A megalázottság szörnyen maga alá kerít, kirohanok a szobából. De sajnos még hallom ahogy szitkozódik. Lábaim gyorsan elhagyják a rossz fiú házát, és hamar az utcára kerülök. Mezítláb, s sírva futok a járdán. Miért teszi ezt velem? Ennyire féltékeny lenne? Nem ez már nem az első alkalom, hogy ilyen mélységesen megbántott. Lehet, hogy soha nem kellettem neki? Lehetséges hogy csak a testemre volt szüksége? A sok ki nem mondott szó megöl belülről. A kételyek, a kérdőjelek a kapcsolatunkkal szemben. Elhatalmasodnak rajtam. Könnyeimtől fátyolosan látok, s elmélyülve gondolataimban megbotlok. Pontosabban, neki megyek egy erős mellkasnak. Amelynek következtében majd nem elesek.
-Elnézést. -motyogom, s kézfejemmel durván letörlöm könnyeim.
-Darcy?- a mély, rekedt hang megüti fülem s a vér is megáll bennem. Félve pillantok fel apámra, aki Marcel társaságában sétálgat London utcáin (?). -Mi történt veled kicsim? -az álarcom lehull a földre, s hangos zokogásban török ki. Apa magáz húz, és megnyugtat közelsége. Kérdésére a válaszom csak egy férfi neve. Egy férfié, akit szerettek. De hiába vagyok belé szerelmes, ha bánt.
-Z...Zayn. -mormogom. Érzem ahogyan karjai megfeszülnek.
-Mi a sz@rt csinált? -sziszegi apám fogai mögül.
* * *
Félórával később, egy kávézó belsejében ülünk s hallgatunk. Marcel volt olyan udvarias, és oda adta nekem a kabátját. A csönd rettentően kínos köztünk, amíg apa elment telefonálni kettesben maradtunk. Eddig az Ő trágár szavait, és durva mondatait kellett tűrni.
-Jobban érzed magad? -kérdi Marcel, amikor is tekintettünk találkozik. Felnevettek kínomban, majd válaszolok.
-Hogyan érezzem jobban magam, ha tudom hogy csak játékszer voltam? -a fiú csöndben dől vissza a székébe, s mered rám. Míg gondolatai lefoglalják Őt.
