69. Dangerous

                                   Eyo x.x I'm D, és itt egy 69.Rész :)
                       Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!!! Jó olvasást,
                    ha tetszett tudjátok mit kell tennetek...

                                                                                D xoxo

                    Hetekkel később...
                                                  Darcy Styles




Elkezdődött a félévig tartó turné. Most még Londonban vagyunk, a bandának itt lesz az első koncertje. Valamelyik nagyobb klubban, mivel az új menedzsment kíváncsi arra hogy hányan jönnek el. És, hogy még mindig szeretik e őket, úgy ahogyan régen.  Őszintén szólva, fogalmam sincs arról, hogy ki lesz apám főnöke. Még se Ő, se a többiek nem találkoztak vele. Ha minden igaz, ma lesz egy kisebb össze jövettel a One Direction családok között. Mindegyikükkel egy épületben leszünk, valami puccos helyen. És, ott fogunk először találkozni azzal a titokzatos személlyel aki a srácok főnöke lesz az idei turnén. Sajnos, Zayn is ott lesz. És...Mosolyognom kell előtte, a szüleim nem tudnak arról a "csodálatos" estéről. Mellyen megrontott. Habár, kit akarok álltatni? Tudtam, hogy csak szexre megy az egész. Sóhajtva kellek ki ágyam melegéből, és sétálok át a fürdőbe. Amely a folyosó végén kap helyet. Ma hosszú napja lesz a Styles családnak. Mint mondtam, nem ismerjük még a Főnököt. És mivel, a mai nap mindenki számára tökéletes, ezért ma lesz a nagy ismerkedés.
Semmi kedvem nincs ott lenni a bandával, -és Zayn-el- egy helyen. Borzalmas lesz a mai nap. Miután végzek a mosdóban, vissza kullogok az én kis birodalmamba. Majd a szekrényemhez lépdelek, és keresek valami hordható göncöt. Nem leszek szexi, se prűd se semmi ilyesmi. Elegánsnak szeretnék látszani, mégis visszafogottnak és kicsit szeretném az emberiség tudtára adni; hogy egy nagy lány vagyok már. Fél óra válogatás után, megtalálom a megfelelő  darabot. Egy combközépig érő, pánt nélküli szoknya, szandállal. Csuklómra fel helyezem a fekete régi karórámat, a fülembe teszek egy  rózsás fülbevalót. Hajam ki engedem, majd megfésülöm. Sajnos, az alja göndör. Ezt, apámtól örököltem... Hülye göndör tincsek. Miután elkészülök mindennel, fel veszem a szandálomat majd elhagyom a szobát. Le sétálok a földszintre, ahol anya már a reggelit készíti nekem.
-Jó reggelt. -mondom, miközben helyet foglalok az asztalnál. Anya is így tesz, majd megkapom a mai reggelimet. Menten neki látok, eközben csatlakozik hozzám apám is. Aki nem a reggelijét, hanem a kávéját pusztítja. Lassan befejezem a pirítósomat, s kényelmesen hátra dőlök a székben.
-Te aztán gyors vagy. -jegyzi meg apám, rá pillantok. Az újság mögött rejti el nagy fejét, minek olvassa azt a szemetet? Csupa hülyeség az egész, minden apró dologról képesek ezek a vacak firkászok írni. Csak azért, hogy be kerüljenek a tévébe. -Szánalmas- .
-Készen vagytok? -anyám csilingelő hangja zökkent ki, beteg gondolataimból. Fel állok, és a tányéromat a mosogatóba teszem. Majd,  az előszobába sétálok. Felveszem fekete bőrdzsekimet, és kisétálok az autóhoz. Helyem a hátsó ülésen foglalom el, zsebemből előkotorászom a telefonomat és a fülhallgatómat. A két készüléket össze "kötöm" , és keresek a zenelejátszóban valami autókázáshoz illő zenét. Kis idő múlva szüleim is megérkeznek, végig mérem őket. Hogy bírták ki egymás mellett ennyi ideig? Hogyan? Egyáltalán, hogyan került e két személy össze? Sóhajtva nézzem végig, ahogyan apám ajtót nyit édesanyámnak. Megvárja míg beszáll, és utána ő is beül. Hallom a Range Rover motorjának zaját, s érzem hogy elindulunk. Kihajtunk a kapun, s az 1D találkozójának helyszínéig meg sem állunk. Mint általában, most is az ablakon bámészkodom kifele, miközben fülembe üvölt Zayn Malik, és a többi One Direction tag hangja. Igen, odáig vagyok a zenéikért. Nagyon jók. Legalábbis nekem tetszenek. Időnként értem, hogy miért is szerették ezt az Öt srácot annyira. Egyszerűek, mégis van bennük valami ami csábítóan hat ránk, Nőkre. Mint azt tudjátok, az idő rettentően gyorsan telik. Pont mint most, se perc alatt ide értünk. Ide, erre a helyre. Ahol ott vannak a banda tagok, és Ő. Van egy olyan érzésem, hogy erre a napra örökké emlékezni fogok.
A Range Rover lassulni kezd, s megáll. Ki kapcsolom az övemet, és apa után kiszállok a nagy,fekete járműből. Az autó mellett állok, mind addig amíg anyáék meg nem indulnak az épület bejárata felé. Fülemből kihúzom a fülest, és zsebre teszem azt. Anya után lépek be a tágas helységbe. Ami, -ha jól látom- a társalgó. A hely jobb oldali falánál, egy bár van. Mindenhol emberek nyüzsögnek, újságírókkal van tele az egész kóceráj. Itt-ott meg pillantok egy-egy ismerőst, s intek nekik. Apám először Liam-hez megy, mi pedig követjük Őt. Elérünk a borostás öltönyös férfihez.
-Harold. -fognak kezet, Liam kedvesen ránk mosolyog majd ad anyámnak két arcra puszit. Én is megkapom ezt a két puszit, ha akarom ha nem. Anyámék beszélgetésbe kezdenek, s hárman el is vannak. Valahogy eszembe jutnak Zayn szavai;  "Anno...Amikor még csak három éves voltál...Történtek dolgok...Ők ketten, együtt voltak."  Talán igaz, talán hazugság. De, ha Liam anya ex-e akkor miért cseveg ilyen jól apámmal? Pazar! Íriszeim tudtomon kívül meg akadnak Rajta. Öltönye tökéletesen feszül rá, fekete lakcipőjével ötvözve. Kezében egy pohár whisky-vel áll a pult sarkánál. Szemeit testemen legelteti, még innen a terem közepéből is jól látszik. -Szemétláda. -motyogom magamnak. Szerencsémre senki se hallotta meg, a megjegyzésemet. Jobb is, nem szeretnék magyarázkodni. A szüleim el sétálnak tőlünk, és a banda tagoknak köszönnek. Én viszont, kettesben maradok az "öreg" Payne-el.
-Minden rendben Darcy? -zökkent ki gondolataimból Liam lágy hangja.
-Hm? -kapom felé a tekintettem. -Szóltál? -kérdezem, talán tényleg hozzám szólt. Upsz.
-Azt kérdeztem, hogy jól-e vagy? -ismétli meg, zavarba jövők. Ez is miatta van! Átkozott Malik!
-Igen, velem minden oké. Veled? -terelem gyorsan a témát. Liam az egyetlen ember aki tud Zayn-ről, és Rólam. Egy ideig figyel, majd belekortyol poharába. Egy torok köszörülést hallunk meg hátunk mögül, abban a pillanatban megfordulunk. A helyre csönd telepszik, senki se szólal meg. Mindannyia
egy húszad éves hosszú szőke hajú, fehér kosztümös nőt nézünk. Végig méri a társaságot, és

Antonia Smith

megszólal;
-Jó napot mindenkinek! A nevem Antonia Smith, én leszek a One Direction menedzsere az idei turnén. -mondja magabiztosan. Mire utolsó szavánál Liam kiköpi az alkoholt amit épp lenyelt volna.
-Te? Nem vagy kicsit fiatal ide? -kérdezi Liam, mire a nő mosolyog egy sort, a földet pásztázva.
-Nézze, Mr Payne. Ha nem tud együtt dolgozni egy nővel, az nem az én bajom. -mondja, mire néhányan nevetni kezdenek. De, nem mi.
-Mi az, az öreged kidobott otthonról? -kérdezi valaki, amin mindenki nevet. Kicsit viccesnek találom, hisz itt egy nő. Magabiztos, ki áll öt férfi elé. S azoknak a családja elé. Már mint, nincsenek családok. Csak a Styles, és nem sokára a Tomlinson. Igen, Lou apa lesz.
-Mr Tomlinson, látom ön se változhatott sokat. -mondja- Nézzék, nem tehettek arról, hogy ide osztottak be. Ez van, ezt dobta a gép. Ha tetszik, ha nem a főnökük leszek a jövő hónaptól kezdve. Mr Higgins elment,  -a lány folytatná de, valaki közbe szól;
-Ne merd a szádra venni őt, -ez apám éles, erős rekedt hangja. -semmi keresni valód nincs itt. Ez a nagyok játszó tere, te pedig kislány vagy. - mondja. Uh, de nem lennék a csaj helyében.
-Biztosak ebben? Higgyék el, hogy tudok meglepetéseket okozni. -feleli bátran. A többiek sugdolózni kezdenek, szüleimre pillantok. Kik a már-már félkör végén állnak. Látom anya arcán azt, hogy próbál mosolyogni. De nem igazán sikerül neki, s hogy nincs túl jó kedvében. Miért?
-Hosszú lesz ez a turné. -mondja Liam, és lehúzza pohara tartalmát.
-Meghiszem azt. -értek egyet vele, -Merre találom a mosdót? -kérdezem, közben felnézzek rá. El árulja, hogy hol van az az átkozott mosdó s elindulok. Kisétálok a hatalmas teremből, melyben annyi ember van. Végig sétálok egy hosszú folyóson, és ahogy Liam mondta jobbra fordulok. Két ajtót is találok, az egyik a női a másik a férfi. Nagy betűkkel ki van írva a velem szemben levőre "Women" , kezem a kilincsre csúsztatom s épp amikor benyitnék. Ki nyílik a férfi, és csodák csodájára ki lép ki rajta? Zayn! Hát nem remek? Csodás... Elvigyorodik, és még mielőtt bármit is mondhatna rám, be menekülök a női mosdóba.  A fa darab hangosan csapódik be hátam mögött s csak imádkozni tudok, hogy ne jöjjön utánam.  Meg nézzem magam a kicsi tükörbe, majd tovább megyek a kis helységben.
Amint becsukóm magamat a wc-be, pont ebben a pillanatban hallom hogy nyílik a hely ajtaja. Halkan csukja be valaki, hallom lépteit. Cipője kopog a csempén. Lehunyom a szemhéjam, s egy sóhajt eresztek ki ajkaimon,
-Darcy, tudom hogy itt vagy. -mondja mély hangján. Szívem a torkomban dobog, és tudom hogy ezt Ő is hallja. Testem remegni kezd, sötétségbe takaródzik a mosdó, mintha ezt is Ő tenné. Hangosan lélegzem ki-be a levegőt. Érzem ahogyan az ajtó elé áll, lábát látom ahogy le nézzek. Nyelek egyet.
Nem akarok ilyen közel lenni hozzá, nem megy. -Darcy, -még a fatákolmányon keresztül is érzem leheletét, -Meg vagy. -hangja halkabb, mégis élesebb. Vissza tartom levegőmet, hátha feladja és elmegy. Igen ez lehetséges. Persze Darcy, az...  Hirtelen a fa amelynek eddig neki dőltem, most eltűnt. Zuhanni kezdek, nekem végem. Ez az amire gondolni tudok, na meg arra; hogy hogyan nyitotta ki azt a sz@rt? Két kar elkap, még időben így nem a hideg csempén kötök ki. Felnyitom az egyik szemhéjam, körbe pillantok -nem esett bajom. Huh, yeah. Tekintettem Zayn-re vándorol, csábos mosollyal az arcán figyel engem. Uh, de letörölném azt a mosolyt az arcáról egy pofonnal...
Gyorsan ki mászok karjából, és állásba tornászom magam. Ő is így tesz, majd meg áll előttem.
-Nem esett bajod, ugye? Bele halnék ha bajod esne. -mondja, hangja tele van gúnnyal. Grimaszt vágva szavaira, kikerülöm és ki sétálok a mosdóból. Vagyis, sétálnék. De vissza ránt felkaromnál fogva.
-Jól vagy? -kérdezi most már komolyan. Karom kirántom kézfeje fogságából, és azzal a lendülettel hátrébb lépek. Úgy... Két métert.
-Mit érdekel az téged?! Akkor sem érdekelt, most se érdekeljen! -akadok ki, most már ténylegesen az agyamra megy. Mát egyszer sikerült teljesen tönkre tennie, de azok után már nem fog. Ezt pedig garantálom.
-Darcy,  -közelít felém, -tudod jól hogy érdekel. Miért ne érdekelne? -nevet fel, keze arcomra simul. Tekintetét enyémbe fúrja, a köztünk lévő távolság eltűnt. Tudtam, hogy ez lesz, Hogy találkozni fogok vele, tudtam. Próbálok át nézni rajta, de nem megy. Szemei lángolnak a szenvedélytől, s a veszélytől. Mert Ő az, veszélyes. Kisebb ideig tart, mire megtalálom hangomat. De, amikor ez megtörténik, ajkaim el vállnak;
-Te közveszélyes vagy Zayn. Nem csak rám nézve, de az összes nőre nézve, undorodom tőled. -teste még jobban nekem feszül, ami kezd kellemetlené válni. Nagyon is. Érzem leheletét, s hallom szívverését, mely mellkasát verdesi.
-Közveszélyes vagyok? -sziszegi, ajka bőrömet érinti. S csak reménykedem abban hogy nem csinál többet, a száj jártatáson kívül. 

68. Loving Husband, Daddy

                        Hii Everybody!! Karácsony alkalmából hoztam
               Nektek egy 68.Részt. Remélem, hogy Minden Olvasónak
       elnyeri majd a tetszését, és feliratkoztok, komiztok. :)
    Mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok! ♥ ♥ ♥

                                                                                D xoxo



Könnyeim szakadatlan folynak le arcomon. El lépek az ablaktól, a takarót szorítva magamhoz leülök az ágy szélére. A velem szemben lévő gardrób tükrében bámulom magamat. Ki sírt szemeim, szinte lángolnak. Lehunyót szemhéjakkal várom a lentről felhallatszó hangokat, melyek apámhoz tartoznak.

                                 Mr Styles 

Kézfejem a kilincsre csúsztatom, és kopogás nélkül nyitok be a nagy házba. Az idő már éjjel tizenegy óra körül járhat.  Magam mögött becsapom a fa tákolmányt és beljebb lépek. Az előszobából a nappaliba indulok, ahol is megpillantom a fekete hajú agglegényt -egy pohár whiskey társasságában.
A boltív alatt állok, ami elválasztja a két helységet egymástól, és figyelem lányom meg rontóját. 

-Hol a lányom Zayn? -töröm meg az idegesítő csendet. Ajkaim elnyílnak, válaszra várva ácsorgok.
-Nem fogok hazudni neked, Harry. -áll fel, testével felém fordul. Szemöldök ráncolva nézek rá, folytatja;

-A lányod, -kezd bele. Karjaimat össze fonóm mellkasom előtt, érdeklődve várom mondandóját.
-Mi rá jöttünk arra, hogy csak barátok vagyunk. -fejezi be a mondatát egy harmadik fél, a lányom. Mindketten felé fordítjuk fejünket.  A lépcsőn áll, még mindig abban a hülye szoknyában és magassarkúban. Elindul felém, cipőjének kopogása kitölti a zajtalan, csöndes házat. Mellém sétál, le kell néznem rá még így is. Hogy magassarkút visel.

-Mehetünk? -néz fel rám, bólintok. Kezet se rázva Zayn-nel, elindulunk a kijárat felé. Mielőtt ki lépnénk a küszöbön kiáltok egy "Hello"-t, majd az autóig meg sem állunk. Darcy hátra ül, Én pedig a volán mögött foglalom el méltó helyem. A kulcsot a lyukba helyezem, majd beindítom az én "szörnyetegemet" . Bekötöm övemet, a biztonság kedvéért. Majd, elhajtok. A visszapillantó tükörbe nézek, lányom az ablakon bámészkodik kifelé. Furcsának tartom viselkedését, ahogyan Zayn is. Történhetett valami olyasmi, amit nem akarnak elmondani. Vagy, csak  Darcy nem akarja a tudtomra adni? Az út csendben telik, se Darcy, se én nem szólalok meg. Egy ideig elviselem a kínzó csendet, de nem túl sokáig. Bekapcsolom a rádiót, és keresek valami normális zenét. Rock-ot. Feljebb tekerem a hangerőt, s élvezem a dallamokat. Melyek átjárják testemet, lelkemet, és mindenemet. Emlékeket ébresztenek fel bennem, és tüntetnek el. Szemhéjam lehunyom egy pillanatra, amikor egy piros lámpát kapok. Elmémben bevillan egy kép, amikor Daniella és Én mi még...Még csak gyerekek voltunk. Jó lenne most is csak úgy élni, ahogyan akkor. Gondok nélkül, nyugodtan. Ajkaimon kieresztek  egy hangos sóhajt. Az idő olyan gyorsan el megy, és csak most döbbentem rá arra; hogy

/Zene/

mindent el rontottam. Bárcsak újra kezdhetném az egész életemet, mindent másképpen csinálnék. Nem lennék ilyen, olyan lennék amilyen valójában vagyok. Nem pedig játszanék egy szerepet, ebben a fos életben.
-Zöld! -gondolataimból lányom hangja zökkent ki. Szemhéjam feltárom, a lámpa zölden mosolyog rám. Lábam a gázra teszem, s tövig lenyomom azt. A kocsim gumijai csikorognak a kemény aszfalton, majd elindul. Ujjaim a kormányt szorítják, előre meredek a sötét útra.



                             *                                      *                                        *


Becsapom autóm ajtaját, és lassan közelítem meg a bejárati ajtót. Melyet lányom nyitva hagyott. Hosszú lépteimmel megközelítem a fadarabot, majd be megyek rajta. Az ajtót halkan csukóm be magam mögött.  Házamon csönd honol, Daniella már biztosan alszik. Boka csizmámat lerúgom lábfejeimről, kabátomat a fogasra akasztom. Fel sétálok a lépcsőn, egyik kezemmel a korlátot fogom. Felvonszolom magamat az emeletre, korom sötétben tapogatózva eljuttok a hálónkig. Az ajtó előtt megtorpanok. Fülemet megüti egy furcsa női hang. Gyenge, s halk. Szinte már suttogás, remeg és fájdalmat sugároz. Ez a hang pedig lányomé. Szemöldök ráncolva meredek előre a feketeségbe. Miért ilyen a hangja? Kivel beszélhet, az éjszaka közepén? Sóhajtva tárom ki a háló ajtaját, és lépek be azon. Halkan csukóm be a fatákolmányt, és az ágyhoz lépdelek. A hold halovány fénye beragyogja a szobát, melyben éppen vagyok. Az ágy szélére ülök le, ingemet kigombolom. Közben a ma estén jár az eszem. Zayn-en, és Darcy-n. Túlságosan furcsán viselkedtek, egymással és velem is. A mintás darabot hagyom a földre hullani, majd megszabadulok nadrágomtól is. Fürödni már nincs kedvem, ezért így tisztátalanul fekszem be feleségem Daniella mellé. Felé fordulok testemmel, hogy lehet valaki olyan gyönyörű mint Ő? Ajkai kicsit elválnak egymástól, halk szuszogása megnyugtatja sajgó fejem, és lelkem. Hátamra fordulok, bal karomat fejem mögé teszem.
Szemeimmel a plafont bámulom. Ez alatt a tíz év alatt megtanultam, hogy az emberek problémásak. Problémásabbak mint mi férfiak. A nőkkel rengeteg gond van, és nekem jutott kettő is. Persze, Dani teljesen más. Más mint a többi, nem olyan szigorú. Próbál laza anya lenni, de rá kellene jönnie arra, hogy nem lehet az. Nem azért mert béna, vagy valami ilyesmi. Hanem azért, mert Ő nem olyan. Ő mindenre oda figyel, mindet mindig észben tart. Nincs olyan dolog, évszám, vagy idő pont amire Ő ne emlékezne. Mindent tud. És. ezt szerettem benne. Mindet tudó!  Időnként szeretnék megváltozni, de félek ha megteszem, elveszítem. Mert Ő így szeret, nincsenek kifogásai velem kapcsolatban. Elfogad. Már nagyon hosszú, hosszú, hosszú ideje. Gondolataimból két vékonyka kar zökkent ki, melyek meztelen derekam köré csavarodnak. Fejét nyakam hajlatában temeti el, ajkaim féloldalas mosolyra húzódnak. Meleg lehelete csiklandozza bőrömet, puha ajkai égetik kulcs csontomat.
-Csinálsz nekem palacsintát? -suttogja fülembe, amitől kuncogás tőr ki belőlem. Fölé kerekedek, hála hatalmas termetemnek ez sikerül is. Karjaimmal feje mellett két oldalt támasztom meg testsúlyom.
Nagy barna szemei csillognak a vágytól. Fejemet nyakához helyezem, ajkaim maguktól kezdik csókolgatni a puha felületet. Sorra keresem fel az érzékeny területeket, melyeket hamar meg is találok.
-Palacsintát kérsz? -sutyorgom a halkabbnál is halkabban. Heves bólogatásba kezd, szívni kezdem egy ponton bőrét. Mire felszisszen mit sem törődve vele, ajkaim folytatják a "barbár" kényeztetést.
Hosszú perceket jár körbe az óra. Mikor is rádöbbenek arra, hogy abba kéne hagynom.
-Milyet szeretnél? -nézzek mélyen szemébe, karjait össze fonja nyakam körül. Ujjbegyei hajammal kezdenek el foglalatoskodni. Apró tenyere tarkómon pihen meg, míg ujjaival göndör fürtjeimet húzogatja, csavarja.
-Milyet csinálsz? -kérdezi mosolyogva.
-Amilyet szeretnél. -csókolom meg. Ajkaink forrnak a másik érintésétől. Percekig táncolnak,  majd elszakadnak egymástól.
-Beszélj Darcy-val. -suttogom fülébe, és kimászok a melegséget árasztó ágyból. Az ajtóig elbotorkázom a vakító sötétben, tappancsom a kilincsre helyezem. Épp lenyomnám, a fém darabot. Amikor Daniella halk, hangja megállít.
-Mi történt Harry? -hangja érdeklődéssel, és félelemmel teli.
-Én is csak azt szeretném tudni. -mondom, majd elhagyom a hálót. Az ajtót behajtom mögöttem. És le ballagok a lépcsőn. A konyhában fel oltom a villanyt, és neki állok a palacsinta készítésnek. Hajnali kettőkor csak azért, hogy örömet okozhassak Neki.


Ui;  Bocsánat a rövid részért! :/ 

67. Interesting Eveing

           Hii Everybody! I'm Debora! És, hoztam nektek a blog
 egyéves évfordulója alkalmából egy részt :) Remélem tetszik majd
Nektek és komiztok, feliratkoztok, illetve csatlakoztok a csopihoz.
    Jó olvasást kívánok minden egyes Olvasónak!! ♥ ♥ ♥

                                                                                                 D xoxo



         "Tettek, melyekkel következmények járnak...
         Járnak, lesznek, s vannak..." ~Darcy Styles 


                             Mr Styles

Fejem hátra vetem a kannapén, szemhéjam lehunyom. Miért teszed ezt velem? Mit tettem, amiért ezt érdemlem? Mit?! ~Fejemben e kérdések forognak válaszra várva. Amit, nem kapnak meg. Hangosan fújom ki bent tartott levegőm. Még tisztán él bennem a tegnapi éjszaka. Nem hiszem el, hogy pont a saját lányom az, aki egy olyan férfival kavar mint Zayn. Nem engedhetem meg, hogy tönkre tegye. Úgy ahogyan az előző tíz nőt is. Gondolat menetemet feleségem ajkai zavarják meg. Melyek nyakam vonalát érintik meg. Ki nyitom szememet fejem kicsit balra döntöm, hogy jobban hozzá férjen. Érzem mosolyát bőrömön.
-Dani, hagyd abba. -a szavakat szinte suttogom. Nem vagyok túl jó hangulatban, bár ki lenne ebben a pillanatban? Semelyik apa se lenne az!
-Még mindig nem bízol meg Zayn-ben, se a lányodban. -evvel a mondatával magamra a nagy helyiségben. Szavai víz-hangoznak bennem, s még több kérdést tesznek fel nekem. Sóhajtva nyúlok a dohányzó asztalon lévő cigarettámért, és veszek ki belőle egyet. Számba helyezem a káros szálat, majd meggyújtom. Beleszívok, és kifújom a levegőmmel együtt. Vajon mit csinálhatnak? Össze
takarítanak?  Nevetséges, nevetséges vagy Styles!  Takarítanak, persze... Csakis. Bele se merek gondolni abba, hogy mit csinálhatnak... Cigimből szívok még egy mélyet, s magam elé meredve próbálom meg nyugtatni magamat...

Mr Styles

   Darcy Styles 

Nevetve fogom a festék szórót, és a fal felé tartva próbálok valami normálisat alkotni.
-Rosszul csinálod. -mondja és mögém áll.
-Na ne mond! -mosolygom. Megfogja kézfejem, és segít az alkotásban. Az egész napot itt töltöttem Nála, és szerintem az éjszakát is itt fogom. A kezemben lévő fekete színt árasztó kis dobozka ki ürül. Zayn el veszi tőlem, és a sarokban lévő rakásba hajítja. Szemem sarkából végig mérem, még egyszer. Fekete farmerja feszül rajta, fehér pólója tökéletesen áll nem túl izmos felső testén. Sötét haját egy szintén sötét sapka alatt rejti el. Íriszeim vissza szegezem művünkre. Ami, hát... Valójában, semmi. Csak különböző színű vonalak, összessége. És, talán épp ettől olyan... Elragadó. Mert a sok szín, megragadja az ember figyelmét és nem engedi el azt. A formák szabálytalansága, és azoknak "színezése"-ről is ugyan ezt lehet el mondani. Ez egy nagy irkafirka! Se több, se kevesebb.
-Remek lett. -jelenti ki Zayn, immáron mellőlem. Fel pillantok rá, a falat vizslatja gyönyörű barna szemeivel. Tekintetem ismételten a színes akármire irányítom. Mit akartunk ki hozni eleinte, hogy ez lett belőle?  Bambulásomból két kar zökkent ki, melyek derekam köré fonódnak. Állát vállamra helyezi, lehelete csiklandozza bőrömet. Még sosem éreztem így magam férfi társaságában. A szívverésem felgyorsul, akárhányszor találkozunk. És a pulzusom is a háromszorosára emelkedik olykor. Megfordulok ölelésében, fel kell néznem Rá. Ahhoz képest, hogy nem olyan magas mégis fel emelem a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Azokba a mogyoró barna szemekbe. Lehajol hozzám, s ajkait enyéimre helyezi. Ajka mozogni kezd, enyémmel együtt. S érzéki táncot járnak egymással. Kézfejemet fel futtatom karján, egészen a hajáig. Ujjperceimet a selymes hajában rejtem el. Lépkedni kezdünk, hátra fele. Mind addig míg hátam a falnak nem ütközik. Testét ellenem nyomja, és azt a pár centiméter távolságot is el tünteti kettőnk között. Testünk egybe simul, közben ajkaink egymásét tépik -folyamatosan. Kezét le vezeti oldalamon, és combom közepénél állítja meg. Meg emel, melynek következtében vékony lábaimmal körül ölelem csípőjét. Lábam közt állva csókol tovább, ajka bejárja nyakam vonalát. S a fülem alatti részt kezdi el szívni. Felszisszenek, majd kis idő elteltével már élvezem tettét. Hirtelen el visz a faltól, és ki nyitva az ajtót a folyóson kötünk ki. Fejem nyaka hajlatában rejtem el, s kulcs csontjánál állapodnak meg ajkaim. Be rúgja az egyik ajtót, majd be lépdel annak küszöbén. Maga mögött -mögöttünk- be csapja a fatákolmányt. A következő pillanatban az ágyon feküdve találom magam. Fejem mellett két oldalt támaszkodik, ajkaival nyakamtól egyre lejjebb és lejjebb halad. Lábam között fekszik, ruhám szegélyét húzogatja amit nem nézzek túl jó szemmel.
-Zayn. -lihegem, a vékony anyagot még feljebb csúsztatja oldalamon, és hasamon. Fel könyökölök, hogy szemébe tudjak nézni. Vagyis tudnék nézni, ha nem azzal lenne elfoglalva hogy a ruhámtól szabadítson meg. -Zayn elég... -motyogom erőmet vesztetten. Pár percbe bele telik mire rám néz.
Felveszi velem a szemkontaktust, féloldalasan el mosolyodik fülemhez hajol.
-Mitől félsz, kislány ? -hangja szórakozottan cseng. Nem igazán nyeri el tetszésemet, ahogyan szavai sem. Nagy szemekkel bámulok rá, túlságosan szórakozott. Látszik rajta, hogy mire is megy igazából.
Talán, apámnak van igaza? És Zayn nem az, akit Én látok valójában? Lehetséges hogy, az amit érzek iránta az téves. Téves, és rossz. Nem kellene itt lennem. Lassan kiszabadulok alóla, majd az ágy szélére ülve fel veszem magassarkúmat. Amelyet tegnap este viseltem, ki egyenesedem és éppen elindulnék az ajtó felé. De egy kéz nem engedi, mely a csuklóm köré tekeredik.
-Darcy, -lehunyom szemhéjamat, olyan jó az Ő szájából hallani a nevemet. - minden rendben? -aggodalommal telt hangja meg kavar. Nem, nem és nem! Darcy, nem helyes! ~Üvölti belsőm, teljes igazsággal. Hangosan, remegő ajkakkal fújom ki a tüdőmben lévő oxigént.
-Zayn, miért csinálod ezt Velem? -finoman vissza nézek rá vállam felett. Arcáról a meglepettség vehető le, és a zavarodottság. Le húz magához, ezzel egy szinten vagyunk -ismét. A fejem zsong, és nem tudok normálisan gondolkodni. Egy szere fázom, és van melegem is. Kézfeje arcomra csúszik, s azt tartva szólal meg;
-Micsodát? -vigyorodik el egy percre, majd kellő komolysággal néz mélyen szemembe.
-Ezt! -lököm el kezét,- Miért teszed ezt velem? -hangom elcsuklik. A csönd ami körül leng minket, kínos. Keze fedetlen combomon pihen meg, le nézek a nagy mancsra. Melyben enyém mindig elveszik. Ujjaival fülem mögé tűr egy szálat, be nyálazza alsó ajkát. S közelebb hajol, ajkaink súrolják egymást.  Ajkam bele remeg ebbe az érintésbe. Karjaim újra nyakánál ragadnak, ujjaimmal fekete haját piszkálom. Homlokát enyémnek dönti, annyira magabiztos. És annyira...Megtud fogni, egyetlen mosolyával. Egy pillantással, a jelenlétével. Ajkaink újra megtáncoltatják egymást, s pillanatokon belül alatta terülök el. Keze oldalamon siklik fel, majd alkarján támaszkodva fekszik felettem. A ruhám felcsúszott rajtam, a hirtelen mozdulattól és helyzetváltástól. Lassan át tér nyakamra s azt, kezdi elhalmozni csókjaival. Lehunyót szemhéjakkal élvezem ajka kényeztetését.
Kis ideig nyakamnál időzik el , majd elhúzódik tőlem. Feltárom szemhéjam, s figyelem ahogyan leveszi felsőjét sapkájával együtt. És azt követően a földre dobja a vékony anyagot. Íriszeim akaratom ellenére is tetoválásaira tévednek, melyek testét díszítik.  Kezével felhúzza szoknyámat, és át bújtatja rajta a fejem. Immáron fehérneműben fekszem ágyában, a ruhám is a földön köt ki. Feljebb csúszom az ágyon, kezemet Zayn övére teszem. Szerencsétlenkedni kezdnek a fém darabbal, fel ülök hogy jobban hozzá tudjak férni. Próbálkozásaim kudarcba fulladnak, Ő pedig ezen kuncog. Fel pillantok az isteni hang tulajdonosára. Aki ismételten egy bájos mosollyal illet meg. Kézfeje arcomra csúszik, s tarkómnál fogva tartja meg azt. Ajkaink újra egymásra találnak, karjaimat nyaka köré fonóm. Szép lassan érzem a puha anyagot hátamhoz simulni. Elszakadunk majd, fel áll és le veszi a nadrágját. Hátal áll nekem, a fekete farmerját le veszi magáról bokszerével együtt. Vissza fekszik mellém, s újra nyakamat kezdi puszilgatni. Kezei nem tétlenkednek egy percig sem, lassan meg szabadít alsó neműmtől. Ujjperceivel megfogja melltartó pántomat, és végül azt is eltávolítja testem felületéről. Teste fölém kerül, féloldalasan elmosolyodik. Majd le hajol hozzám s egy apró csókot lehel ajkamra.
-Gyengéd leszek. -suttogja. Fejét nyakam hajlatában rejti el, két oldalamon alkarján támaszkodik. Ujjaival megszorítja a párnát, miközben belém hatol. A fájdalom szinte azonnal át járja alsó testemet. Lassú mozgása következtében könnyeim előtörnek. S egyesével folynak le arcomon, a dagadt könnycseppek. Karjaimmal hátát ölelem át, lábaim felhúzóm a következő lökésnél. Körmeim bőrébe vájom, s azt kapargálom. A fájdalom melyet először éreztem, most sem múlt el. Sőt, talán...Erősödött. Zayn meleg leheletét érzem bőröm felületén. Egyik kezével az ágytábláját markolássza, miközben ki-be jár bennem. A pillangók kezdenek fel ébredni gyomrom bugyrában. A gyönyörűség, oly közel van már.  S tudom, nem sokára elér. Ajkaim el vállnak, megszólalok;
-Szerelmes vagyok beléd Zayn. -hangom suttogásnak se ér fel, az üres szobában. Pillanatokon belül rá döbbenek arra, hogy mit is mondtam. Hogy mit tettem, ezekkel a szavakkal. A gyönyör el ér minket, s hamar át esve rajta vége ennek a szenvedésnek. Mellyel, elveszítettem ártatlanságomat. Mégis, boldog vagyok. Azért mert, Vele történt meg. És, mert...Szerettem. Kihúzódik belőlem, majd lemászik rólam. Az ágy szélére ül, felöltözik -félig meddig. Árgus szemekkel figyelem cselekedeteit.
Meg vakarja feje búbját, meg töri a ránk telepedő csöndet.
-Tudom Darcy. -mondja, maga elé meredve. Szavai megnyugtatóan hatnak rám. Lélegzet vételem kezd vissza térni a normálishoz, ahogy pulzusom is. A takarót szorosan magamhoz fogva várok. Folytatja; -De, én nem érzek irántad semmit. -pillant rám válla felett.
-Tessék?! -a mosolyom, a boldogságommal együtt eltűnik. Fel áll, felém fordul.
-Jól halottad, nem kellesz. Ha akarod, így -mutat rám, majd magára- össze jöhetünk. De ennyi. Mást nem akarok. -szavai mélyen bennem maradnak. Könnybe lábadt szemekkel bámulok magam elé. Hagytam, hogy kihasználjanak. Hogy átverjenek. Úgy érzem, apró darabokra törtem. S most már értem, miért tiltottak Tőle ennyire. Most már minden világos számomra. Csak kár, hogy ilyen későn ébredtem rá erre. Gondolatmenetemet, még a be csapódó ajtó hangja se zavarja meg. Homályosan látok könnyeimtől, melyek sűrűn hagyják el könny csatornámat. Térdeimet magamhoz húzóm, fejem le hajtom rá. Az agyam zakatol, s kérdéseket tesz fel nekem. Rengeteg kérdést. Mint például; Hogy lehettem ilyen hülye? Vagy, "Hogy lehettem ilyen naiv?" ... stb. A levegő vétel, és minden más most...Olyan nehéznek bizonyul. El kell mennem innen. ~Kiáltja belsőm. Próbálom össze szedni magam, de testem nem moccan. Akárhogy is próbálkozom, nem megy. Az eszem azt mondja "Állj fel! És menj el! " de a testem ellenáll. A helyiség üressége megőrjít, és úgy érzem...Ha valaki nem ment meg innen akkor, itt halok meg. Lépteket halok az ajtó felől, az egyik felem abban reménykedik; hogy ő az, és visszatér hozzám. De a másik felem tudja, ez nem lehetséges. A szavait a memóriám el rakta emlékbe örökül, hogy tudjam kitől kell távol tartanom magamat. Hirtelen a léptek hangja nem hallatszódik, mintha csak képzeltem volna őket. Fejem fel kapom, amikor is hallok egy autó ajtó csapást. Nehezen fel állok, és kitekintek az ablakon. Apám nagy léptekkel közelíti meg a ház bejáratát. Könnyeim még jobban folyni kezdenek. Mert igaza volt, és tiltott. S én mégis megszegtem mindent, Miatta..