68. Loving Husband, Daddy

                        Hii Everybody!! Karácsony alkalmából hoztam
               Nektek egy 68.Részt. Remélem, hogy Minden Olvasónak
       elnyeri majd a tetszését, és feliratkoztok, komiztok. :)
    Mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok! ♥ ♥ ♥

                                                                                D xoxo



Könnyeim szakadatlan folynak le arcomon. El lépek az ablaktól, a takarót szorítva magamhoz leülök az ágy szélére. A velem szemben lévő gardrób tükrében bámulom magamat. Ki sírt szemeim, szinte lángolnak. Lehunyót szemhéjakkal várom a lentről felhallatszó hangokat, melyek apámhoz tartoznak.

                                 Mr Styles 

Kézfejem a kilincsre csúsztatom, és kopogás nélkül nyitok be a nagy házba. Az idő már éjjel tizenegy óra körül járhat.  Magam mögött becsapom a fa tákolmányt és beljebb lépek. Az előszobából a nappaliba indulok, ahol is megpillantom a fekete hajú agglegényt -egy pohár whiskey társasságában.
A boltív alatt állok, ami elválasztja a két helységet egymástól, és figyelem lányom meg rontóját. 

-Hol a lányom Zayn? -töröm meg az idegesítő csendet. Ajkaim elnyílnak, válaszra várva ácsorgok.
-Nem fogok hazudni neked, Harry. -áll fel, testével felém fordul. Szemöldök ráncolva nézek rá, folytatja;

-A lányod, -kezd bele. Karjaimat össze fonóm mellkasom előtt, érdeklődve várom mondandóját.
-Mi rá jöttünk arra, hogy csak barátok vagyunk. -fejezi be a mondatát egy harmadik fél, a lányom. Mindketten felé fordítjuk fejünket.  A lépcsőn áll, még mindig abban a hülye szoknyában és magassarkúban. Elindul felém, cipőjének kopogása kitölti a zajtalan, csöndes házat. Mellém sétál, le kell néznem rá még így is. Hogy magassarkút visel.

-Mehetünk? -néz fel rám, bólintok. Kezet se rázva Zayn-nel, elindulunk a kijárat felé. Mielőtt ki lépnénk a küszöbön kiáltok egy "Hello"-t, majd az autóig meg sem állunk. Darcy hátra ül, Én pedig a volán mögött foglalom el méltó helyem. A kulcsot a lyukba helyezem, majd beindítom az én "szörnyetegemet" . Bekötöm övemet, a biztonság kedvéért. Majd, elhajtok. A visszapillantó tükörbe nézek, lányom az ablakon bámészkodik kifelé. Furcsának tartom viselkedését, ahogyan Zayn is. Történhetett valami olyasmi, amit nem akarnak elmondani. Vagy, csak  Darcy nem akarja a tudtomra adni? Az út csendben telik, se Darcy, se én nem szólalok meg. Egy ideig elviselem a kínzó csendet, de nem túl sokáig. Bekapcsolom a rádiót, és keresek valami normális zenét. Rock-ot. Feljebb tekerem a hangerőt, s élvezem a dallamokat. Melyek átjárják testemet, lelkemet, és mindenemet. Emlékeket ébresztenek fel bennem, és tüntetnek el. Szemhéjam lehunyom egy pillanatra, amikor egy piros lámpát kapok. Elmémben bevillan egy kép, amikor Daniella és Én mi még...Még csak gyerekek voltunk. Jó lenne most is csak úgy élni, ahogyan akkor. Gondok nélkül, nyugodtan. Ajkaimon kieresztek  egy hangos sóhajt. Az idő olyan gyorsan el megy, és csak most döbbentem rá arra; hogy

/Zene/

mindent el rontottam. Bárcsak újra kezdhetném az egész életemet, mindent másképpen csinálnék. Nem lennék ilyen, olyan lennék amilyen valójában vagyok. Nem pedig játszanék egy szerepet, ebben a fos életben.
-Zöld! -gondolataimból lányom hangja zökkent ki. Szemhéjam feltárom, a lámpa zölden mosolyog rám. Lábam a gázra teszem, s tövig lenyomom azt. A kocsim gumijai csikorognak a kemény aszfalton, majd elindul. Ujjaim a kormányt szorítják, előre meredek a sötét útra.



                             *                                      *                                        *


Becsapom autóm ajtaját, és lassan közelítem meg a bejárati ajtót. Melyet lányom nyitva hagyott. Hosszú lépteimmel megközelítem a fadarabot, majd be megyek rajta. Az ajtót halkan csukóm be magam mögött.  Házamon csönd honol, Daniella már biztosan alszik. Boka csizmámat lerúgom lábfejeimről, kabátomat a fogasra akasztom. Fel sétálok a lépcsőn, egyik kezemmel a korlátot fogom. Felvonszolom magamat az emeletre, korom sötétben tapogatózva eljuttok a hálónkig. Az ajtó előtt megtorpanok. Fülemet megüti egy furcsa női hang. Gyenge, s halk. Szinte már suttogás, remeg és fájdalmat sugároz. Ez a hang pedig lányomé. Szemöldök ráncolva meredek előre a feketeségbe. Miért ilyen a hangja? Kivel beszélhet, az éjszaka közepén? Sóhajtva tárom ki a háló ajtaját, és lépek be azon. Halkan csukóm be a fatákolmányt, és az ágyhoz lépdelek. A hold halovány fénye beragyogja a szobát, melyben éppen vagyok. Az ágy szélére ülök le, ingemet kigombolom. Közben a ma estén jár az eszem. Zayn-en, és Darcy-n. Túlságosan furcsán viselkedtek, egymással és velem is. A mintás darabot hagyom a földre hullani, majd megszabadulok nadrágomtól is. Fürödni már nincs kedvem, ezért így tisztátalanul fekszem be feleségem Daniella mellé. Felé fordulok testemmel, hogy lehet valaki olyan gyönyörű mint Ő? Ajkai kicsit elválnak egymástól, halk szuszogása megnyugtatja sajgó fejem, és lelkem. Hátamra fordulok, bal karomat fejem mögé teszem.
Szemeimmel a plafont bámulom. Ez alatt a tíz év alatt megtanultam, hogy az emberek problémásak. Problémásabbak mint mi férfiak. A nőkkel rengeteg gond van, és nekem jutott kettő is. Persze, Dani teljesen más. Más mint a többi, nem olyan szigorú. Próbál laza anya lenni, de rá kellene jönnie arra, hogy nem lehet az. Nem azért mert béna, vagy valami ilyesmi. Hanem azért, mert Ő nem olyan. Ő mindenre oda figyel, mindet mindig észben tart. Nincs olyan dolog, évszám, vagy idő pont amire Ő ne emlékezne. Mindent tud. És. ezt szerettem benne. Mindet tudó!  Időnként szeretnék megváltozni, de félek ha megteszem, elveszítem. Mert Ő így szeret, nincsenek kifogásai velem kapcsolatban. Elfogad. Már nagyon hosszú, hosszú, hosszú ideje. Gondolataimból két vékonyka kar zökkent ki, melyek meztelen derekam köré csavarodnak. Fejét nyakam hajlatában temeti el, ajkaim féloldalas mosolyra húzódnak. Meleg lehelete csiklandozza bőrömet, puha ajkai égetik kulcs csontomat.
-Csinálsz nekem palacsintát? -suttogja fülembe, amitől kuncogás tőr ki belőlem. Fölé kerekedek, hála hatalmas termetemnek ez sikerül is. Karjaimmal feje mellett két oldalt támasztom meg testsúlyom.
Nagy barna szemei csillognak a vágytól. Fejemet nyakához helyezem, ajkaim maguktól kezdik csókolgatni a puha felületet. Sorra keresem fel az érzékeny területeket, melyeket hamar meg is találok.
-Palacsintát kérsz? -sutyorgom a halkabbnál is halkabban. Heves bólogatásba kezd, szívni kezdem egy ponton bőrét. Mire felszisszen mit sem törődve vele, ajkaim folytatják a "barbár" kényeztetést.
Hosszú perceket jár körbe az óra. Mikor is rádöbbenek arra, hogy abba kéne hagynom.
-Milyet szeretnél? -nézzek mélyen szemébe, karjait össze fonja nyakam körül. Ujjbegyei hajammal kezdenek el foglalatoskodni. Apró tenyere tarkómon pihen meg, míg ujjaival göndör fürtjeimet húzogatja, csavarja.
-Milyet csinálsz? -kérdezi mosolyogva.
-Amilyet szeretnél. -csókolom meg. Ajkaink forrnak a másik érintésétől. Percekig táncolnak,  majd elszakadnak egymástól.
-Beszélj Darcy-val. -suttogom fülébe, és kimászok a melegséget árasztó ágyból. Az ajtóig elbotorkázom a vakító sötétben, tappancsom a kilincsre helyezem. Épp lenyomnám, a fém darabot. Amikor Daniella halk, hangja megállít.
-Mi történt Harry? -hangja érdeklődéssel, és félelemmel teli.
-Én is csak azt szeretném tudni. -mondom, majd elhagyom a hálót. Az ajtót behajtom mögöttem. És le ballagok a lépcsőn. A konyhában fel oltom a villanyt, és neki állok a palacsinta készítésnek. Hajnali kettőkor csak azért, hogy örömet okozhassak Neki.


Ui;  Bocsánat a rövid részért! :/