67. Interesting Eveing

           Hii Everybody! I'm Debora! És, hoztam nektek a blog
 egyéves évfordulója alkalmából egy részt :) Remélem tetszik majd
Nektek és komiztok, feliratkoztok, illetve csatlakoztok a csopihoz.
    Jó olvasást kívánok minden egyes Olvasónak!! ♥ ♥ ♥

                                                                                                 D xoxo



         "Tettek, melyekkel következmények járnak...
         Járnak, lesznek, s vannak..." ~Darcy Styles 


                             Mr Styles

Fejem hátra vetem a kannapén, szemhéjam lehunyom. Miért teszed ezt velem? Mit tettem, amiért ezt érdemlem? Mit?! ~Fejemben e kérdések forognak válaszra várva. Amit, nem kapnak meg. Hangosan fújom ki bent tartott levegőm. Még tisztán él bennem a tegnapi éjszaka. Nem hiszem el, hogy pont a saját lányom az, aki egy olyan férfival kavar mint Zayn. Nem engedhetem meg, hogy tönkre tegye. Úgy ahogyan az előző tíz nőt is. Gondolat menetemet feleségem ajkai zavarják meg. Melyek nyakam vonalát érintik meg. Ki nyitom szememet fejem kicsit balra döntöm, hogy jobban hozzá férjen. Érzem mosolyát bőrömön.
-Dani, hagyd abba. -a szavakat szinte suttogom. Nem vagyok túl jó hangulatban, bár ki lenne ebben a pillanatban? Semelyik apa se lenne az!
-Még mindig nem bízol meg Zayn-ben, se a lányodban. -evvel a mondatával magamra a nagy helyiségben. Szavai víz-hangoznak bennem, s még több kérdést tesznek fel nekem. Sóhajtva nyúlok a dohányzó asztalon lévő cigarettámért, és veszek ki belőle egyet. Számba helyezem a káros szálat, majd meggyújtom. Beleszívok, és kifújom a levegőmmel együtt. Vajon mit csinálhatnak? Össze
takarítanak?  Nevetséges, nevetséges vagy Styles!  Takarítanak, persze... Csakis. Bele se merek gondolni abba, hogy mit csinálhatnak... Cigimből szívok még egy mélyet, s magam elé meredve próbálom meg nyugtatni magamat...

Mr Styles

   Darcy Styles 

Nevetve fogom a festék szórót, és a fal felé tartva próbálok valami normálisat alkotni.
-Rosszul csinálod. -mondja és mögém áll.
-Na ne mond! -mosolygom. Megfogja kézfejem, és segít az alkotásban. Az egész napot itt töltöttem Nála, és szerintem az éjszakát is itt fogom. A kezemben lévő fekete színt árasztó kis dobozka ki ürül. Zayn el veszi tőlem, és a sarokban lévő rakásba hajítja. Szemem sarkából végig mérem, még egyszer. Fekete farmerja feszül rajta, fehér pólója tökéletesen áll nem túl izmos felső testén. Sötét haját egy szintén sötét sapka alatt rejti el. Íriszeim vissza szegezem művünkre. Ami, hát... Valójában, semmi. Csak különböző színű vonalak, összessége. És, talán épp ettől olyan... Elragadó. Mert a sok szín, megragadja az ember figyelmét és nem engedi el azt. A formák szabálytalansága, és azoknak "színezése"-ről is ugyan ezt lehet el mondani. Ez egy nagy irkafirka! Se több, se kevesebb.
-Remek lett. -jelenti ki Zayn, immáron mellőlem. Fel pillantok rá, a falat vizslatja gyönyörű barna szemeivel. Tekintetem ismételten a színes akármire irányítom. Mit akartunk ki hozni eleinte, hogy ez lett belőle?  Bambulásomból két kar zökkent ki, melyek derekam köré fonódnak. Állát vállamra helyezi, lehelete csiklandozza bőrömet. Még sosem éreztem így magam férfi társaságában. A szívverésem felgyorsul, akárhányszor találkozunk. És a pulzusom is a háromszorosára emelkedik olykor. Megfordulok ölelésében, fel kell néznem Rá. Ahhoz képest, hogy nem olyan magas mégis fel emelem a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Azokba a mogyoró barna szemekbe. Lehajol hozzám, s ajkait enyéimre helyezi. Ajka mozogni kezd, enyémmel együtt. S érzéki táncot járnak egymással. Kézfejemet fel futtatom karján, egészen a hajáig. Ujjperceimet a selymes hajában rejtem el. Lépkedni kezdünk, hátra fele. Mind addig míg hátam a falnak nem ütközik. Testét ellenem nyomja, és azt a pár centiméter távolságot is el tünteti kettőnk között. Testünk egybe simul, közben ajkaink egymásét tépik -folyamatosan. Kezét le vezeti oldalamon, és combom közepénél állítja meg. Meg emel, melynek következtében vékony lábaimmal körül ölelem csípőjét. Lábam közt állva csókol tovább, ajka bejárja nyakam vonalát. S a fülem alatti részt kezdi el szívni. Felszisszenek, majd kis idő elteltével már élvezem tettét. Hirtelen el visz a faltól, és ki nyitva az ajtót a folyóson kötünk ki. Fejem nyaka hajlatában rejtem el, s kulcs csontjánál állapodnak meg ajkaim. Be rúgja az egyik ajtót, majd be lépdel annak küszöbén. Maga mögött -mögöttünk- be csapja a fatákolmányt. A következő pillanatban az ágyon feküdve találom magam. Fejem mellett két oldalt támaszkodik, ajkaival nyakamtól egyre lejjebb és lejjebb halad. Lábam között fekszik, ruhám szegélyét húzogatja amit nem nézzek túl jó szemmel.
-Zayn. -lihegem, a vékony anyagot még feljebb csúsztatja oldalamon, és hasamon. Fel könyökölök, hogy szemébe tudjak nézni. Vagyis tudnék nézni, ha nem azzal lenne elfoglalva hogy a ruhámtól szabadítson meg. -Zayn elég... -motyogom erőmet vesztetten. Pár percbe bele telik mire rám néz.
Felveszi velem a szemkontaktust, féloldalasan el mosolyodik fülemhez hajol.
-Mitől félsz, kislány ? -hangja szórakozottan cseng. Nem igazán nyeri el tetszésemet, ahogyan szavai sem. Nagy szemekkel bámulok rá, túlságosan szórakozott. Látszik rajta, hogy mire is megy igazából.
Talán, apámnak van igaza? És Zayn nem az, akit Én látok valójában? Lehetséges hogy, az amit érzek iránta az téves. Téves, és rossz. Nem kellene itt lennem. Lassan kiszabadulok alóla, majd az ágy szélére ülve fel veszem magassarkúmat. Amelyet tegnap este viseltem, ki egyenesedem és éppen elindulnék az ajtó felé. De egy kéz nem engedi, mely a csuklóm köré tekeredik.
-Darcy, -lehunyom szemhéjamat, olyan jó az Ő szájából hallani a nevemet. - minden rendben? -aggodalommal telt hangja meg kavar. Nem, nem és nem! Darcy, nem helyes! ~Üvölti belsőm, teljes igazsággal. Hangosan, remegő ajkakkal fújom ki a tüdőmben lévő oxigént.
-Zayn, miért csinálod ezt Velem? -finoman vissza nézek rá vállam felett. Arcáról a meglepettség vehető le, és a zavarodottság. Le húz magához, ezzel egy szinten vagyunk -ismét. A fejem zsong, és nem tudok normálisan gondolkodni. Egy szere fázom, és van melegem is. Kézfeje arcomra csúszik, s azt tartva szólal meg;
-Micsodát? -vigyorodik el egy percre, majd kellő komolysággal néz mélyen szemembe.
-Ezt! -lököm el kezét,- Miért teszed ezt velem? -hangom elcsuklik. A csönd ami körül leng minket, kínos. Keze fedetlen combomon pihen meg, le nézek a nagy mancsra. Melyben enyém mindig elveszik. Ujjaival fülem mögé tűr egy szálat, be nyálazza alsó ajkát. S közelebb hajol, ajkaink súrolják egymást.  Ajkam bele remeg ebbe az érintésbe. Karjaim újra nyakánál ragadnak, ujjaimmal fekete haját piszkálom. Homlokát enyémnek dönti, annyira magabiztos. És annyira...Megtud fogni, egyetlen mosolyával. Egy pillantással, a jelenlétével. Ajkaink újra megtáncoltatják egymást, s pillanatokon belül alatta terülök el. Keze oldalamon siklik fel, majd alkarján támaszkodva fekszik felettem. A ruhám felcsúszott rajtam, a hirtelen mozdulattól és helyzetváltástól. Lassan át tér nyakamra s azt, kezdi elhalmozni csókjaival. Lehunyót szemhéjakkal élvezem ajka kényeztetését.
Kis ideig nyakamnál időzik el , majd elhúzódik tőlem. Feltárom szemhéjam, s figyelem ahogyan leveszi felsőjét sapkájával együtt. És azt követően a földre dobja a vékony anyagot. Íriszeim akaratom ellenére is tetoválásaira tévednek, melyek testét díszítik.  Kezével felhúzza szoknyámat, és át bújtatja rajta a fejem. Immáron fehérneműben fekszem ágyában, a ruhám is a földön köt ki. Feljebb csúszom az ágyon, kezemet Zayn övére teszem. Szerencsétlenkedni kezdnek a fém darabbal, fel ülök hogy jobban hozzá tudjak férni. Próbálkozásaim kudarcba fulladnak, Ő pedig ezen kuncog. Fel pillantok az isteni hang tulajdonosára. Aki ismételten egy bájos mosollyal illet meg. Kézfeje arcomra csúszik, s tarkómnál fogva tartja meg azt. Ajkaink újra egymásra találnak, karjaimat nyaka köré fonóm. Szép lassan érzem a puha anyagot hátamhoz simulni. Elszakadunk majd, fel áll és le veszi a nadrágját. Hátal áll nekem, a fekete farmerját le veszi magáról bokszerével együtt. Vissza fekszik mellém, s újra nyakamat kezdi puszilgatni. Kezei nem tétlenkednek egy percig sem, lassan meg szabadít alsó neműmtől. Ujjperceivel megfogja melltartó pántomat, és végül azt is eltávolítja testem felületéről. Teste fölém kerül, féloldalasan elmosolyodik. Majd le hajol hozzám s egy apró csókot lehel ajkamra.
-Gyengéd leszek. -suttogja. Fejét nyakam hajlatában rejti el, két oldalamon alkarján támaszkodik. Ujjaival megszorítja a párnát, miközben belém hatol. A fájdalom szinte azonnal át járja alsó testemet. Lassú mozgása következtében könnyeim előtörnek. S egyesével folynak le arcomon, a dagadt könnycseppek. Karjaimmal hátát ölelem át, lábaim felhúzóm a következő lökésnél. Körmeim bőrébe vájom, s azt kapargálom. A fájdalom melyet először éreztem, most sem múlt el. Sőt, talán...Erősödött. Zayn meleg leheletét érzem bőröm felületén. Egyik kezével az ágytábláját markolássza, miközben ki-be jár bennem. A pillangók kezdenek fel ébredni gyomrom bugyrában. A gyönyörűség, oly közel van már.  S tudom, nem sokára elér. Ajkaim el vállnak, megszólalok;
-Szerelmes vagyok beléd Zayn. -hangom suttogásnak se ér fel, az üres szobában. Pillanatokon belül rá döbbenek arra, hogy mit is mondtam. Hogy mit tettem, ezekkel a szavakkal. A gyönyör el ér minket, s hamar át esve rajta vége ennek a szenvedésnek. Mellyel, elveszítettem ártatlanságomat. Mégis, boldog vagyok. Azért mert, Vele történt meg. És, mert...Szerettem. Kihúzódik belőlem, majd lemászik rólam. Az ágy szélére ül, felöltözik -félig meddig. Árgus szemekkel figyelem cselekedeteit.
Meg vakarja feje búbját, meg töri a ránk telepedő csöndet.
-Tudom Darcy. -mondja, maga elé meredve. Szavai megnyugtatóan hatnak rám. Lélegzet vételem kezd vissza térni a normálishoz, ahogy pulzusom is. A takarót szorosan magamhoz fogva várok. Folytatja; -De, én nem érzek irántad semmit. -pillant rám válla felett.
-Tessék?! -a mosolyom, a boldogságommal együtt eltűnik. Fel áll, felém fordul.
-Jól halottad, nem kellesz. Ha akarod, így -mutat rám, majd magára- össze jöhetünk. De ennyi. Mást nem akarok. -szavai mélyen bennem maradnak. Könnybe lábadt szemekkel bámulok magam elé. Hagytam, hogy kihasználjanak. Hogy átverjenek. Úgy érzem, apró darabokra törtem. S most már értem, miért tiltottak Tőle ennyire. Most már minden világos számomra. Csak kár, hogy ilyen későn ébredtem rá erre. Gondolatmenetemet, még a be csapódó ajtó hangja se zavarja meg. Homályosan látok könnyeimtől, melyek sűrűn hagyják el könny csatornámat. Térdeimet magamhoz húzóm, fejem le hajtom rá. Az agyam zakatol, s kérdéseket tesz fel nekem. Rengeteg kérdést. Mint például; Hogy lehettem ilyen hülye? Vagy, "Hogy lehettem ilyen naiv?" ... stb. A levegő vétel, és minden más most...Olyan nehéznek bizonyul. El kell mennem innen. ~Kiáltja belsőm. Próbálom össze szedni magam, de testem nem moccan. Akárhogy is próbálkozom, nem megy. Az eszem azt mondja "Állj fel! És menj el! " de a testem ellenáll. A helyiség üressége megőrjít, és úgy érzem...Ha valaki nem ment meg innen akkor, itt halok meg. Lépteket halok az ajtó felől, az egyik felem abban reménykedik; hogy ő az, és visszatér hozzám. De a másik felem tudja, ez nem lehetséges. A szavait a memóriám el rakta emlékbe örökül, hogy tudjam kitől kell távol tartanom magamat. Hirtelen a léptek hangja nem hallatszódik, mintha csak képzeltem volna őket. Fejem fel kapom, amikor is hallok egy autó ajtó csapást. Nehezen fel állok, és kitekintek az ablakon. Apám nagy léptekkel közelíti meg a ház bejáratát. Könnyeim még jobban folyni kezdenek. Mert igaza volt, és tiltott. S én mégis megszegtem mindent, Miatta..