Eyo x.x I'm Debora! És meghoztam Nektek a 62.Részt!
Köszönöm a kommenteket és a több mint 56,000 ezer
oldalmegjelenítést!! + Azt amilyen fantasztikus Olvasók vagytok! :)
Jó olvasást! Feliratkozni, szabad ahogyan komizni és csatlakozni is! :P
D xoxo
Mrs Styles
Üveges tekintettel bámulom a tévé képernyőjét.Bár szemeim és az arcom a plazma tv-t bámulják, attól még a gondolataim teljesen el kalandoztak.Nem tudom el dönteni hogy mi lenne a helyes; ha
Harry-nek adnék igazat, vagy ha le ülnék és meg beszélném Zayn-el ezt az egészet.Igazából engem nem igazán lep meg a barátságuk, hetek óta tartják egymással a kapcsolatot.Amit sajnos, nem mondam el Férjemnek.Hogy miért nem? Mert a legapróbb dolgokat is fel fúja.Mint ahogyan, mindent.Nem történt semmi Darcy, és Zayn közt.De, Ő mégis ki akadt; a semmiért.Ugyan már, Zayn az Én kislányommal? Soha! Ezt honnan vette Harry hogy meg engedném? Néha úgy érzem, hogy nem ismerem.És hogy Ő se ismer engem igazán.Miért kell ilyeneket feltételezni, a lányunkról és a legjobb barátjáról? Mint ahogyan arra már évekkel ezelőtt rá jöttem; Ő kiszámíthatatlan,és gyerekes.Az, egytől egyig.Hiába magyarázod el neki a dolgokat, nem képes el fogadni.Mert valami teljesen mást gondol, és hisz.Bárcsak tudnám, hogy miért teszi ezt.Egy sóhaj szökik ki ajkaimon amikor is, telefonom rezeg egyet az éjjeli asztalomon.Fel állok ülőhelyzetemből és az ágy azon felére sétálok ahol a kis szekrényke van.Ujjaim közé veszem a készüléket s a képernyőre pillantok.Fel oldom azt, majd az "új üzenet"-re nyomom ujjbegyem.Gondolkodnom se kell hogy tudjam kitől jött,mert tudom; hogy Harry-től.
"Engedj be... Kérlek Hxx"
Szemeim végig futnak a rövid, s tömör üzeneten.Majd a tenyeremben lévő mobilt vissza helyezem az éjjeli szekrényre.Föl egyenesedem, lábaim az ajtó felé kezdenek el vinni.Ujjaim a fa darab kilincsére
csúsznak, ki nyitom azt.A fehér tákolmány mögött, férjem áll.Semmit mondó arccal bámul rám, miközben azon gondolkodom merre járt.
-Szia. -töröm meg a számomra kellemetlen csendet.
-Szia. -mondja, szemei csillognak.Ajkai egy vonallá préselődtek, arca meggyötörtnek s csalódottnak látszik.Egy sóhaj szökik ki, puha telt ajkain.Fekete pólója feszül rajta, ahogyan nadrágja is.Csak tudnám hogyan fér bele egy ilyenbe...
-Be mehetek?- szakít ki, halk rekedtes hangja gondolataimból.Meg fordulok tengelyem körül és el sétálok az útból.Az erkélyre sétálok, bár már nincs annyira meleg mégis ki megyek.Karjaimmal körül ölelem magam, fázom.Pár másodperc múlva meg hallom lépteit, melyek el árulják Őt.Meg áll mellettem, mindketten magunk elé bámulunk.
-Daniella, -kezd bele.Felé fordulok, s közbe vágok még mielőtt bármit is mondhatna.Nekem kell beszélnem,és megosztanom vele a gondolataimat.
-Harry, nézd tudom hogy ez az egész nehéz Neked.De hidd el nekem, -teszem vállára a kezem- Zayn és Darcy között nincs semmi olyan.Mint amire te gondolsz.Ők csakis kizárólag barátok. -mondom, remélve hogy hisz nekem.Közelebb lépek hozzá, arcom a nyakába temetem.Karjaimmal át ölelem derekát, nem viszonozza de tudom hogy nem sokára meg töröm nála a jeget.
-Édes. -suttogom fülébe, hallom ahogyan ki fújja bent tartott levegőjét majd le pillant, rám.
-Mi az? -kérdezi, zöld szemei kicsit sem félelmetesek, inkább nyugodnak tűnnek.
-Ne csináld ezt, jó? -szempilláim alól nézzek fel Rá.Nem szeretem ha feldúlt, olyankor nem Őt hanem egy teljesen másik Harry-t láttok.Azt a Harry-t pedig utálom! Fejem mellkasába rejtem.
-Nem akarom hogy ilyen legyél. -motyogom.Karjaimat szorosan fonom körbe csípőjén.Tartom Őt, úgy ahogyan Ő szokott engem.Kézfeje derekamra csúszik,ajkaim a mély kivágású pólójának köszönhetően a bőrére tudom rakni.Végig puszilom néhány tetoválását, amit elérek.Lábujjhegyre állok, s nyakát kezdem el harapdálni.Kuncogni kezd, nem értem milyen oknál fogva.
-Daniella, az erkélyen akarod? -sutyorogja fülembe, fejemben egy perverz vigyorgós fej villan be Róla.Tudom, hogy az a mosoly ült ki az arcára, hiszen hangján is hallatszik.
-Nem, nem akarok semmit se. -kezdek tiltakozásba, elhúzódóm tőle és körbe nézzek- Főleg nem itt. -mondom, majd el engedem és be sétálok a szobába.Örülök hogy nem lett veszekedés és tányér törés a dolgok vége.Ez a 24 óra bőven elég volt a férfiakból és Harry tévhitéből.Át sétálok a hálószobánkon, majd ki megyek az ajtón és le sétálok a lépcsőn.Egyik kezem a korláton siklik le míg lábaim a fokokat szelik.Se perc alatt lent találom magam a földszinten, a konyhában.Kézfejeim a szekrények ajtajait nyitogatják valami nassolni való után kutatva.Pár perc múlva meg találom a pop corn-os dobozt és be rakok belőle egy csomagot a mikroba.Amíg a pop corn-om el készül addig, öntök magamnak egy pohárba Cappy-t.Eközben a mikró egy sípolással jelzi hogy le telt az a pár perc ami ahhoz kellett hogy ki pattogjon a kukorica.Elő szedek egy tálat az alsó szekrényből, a mikróból ki veszem a zsíros nasit amit a gyomromba akarok juttatni.Ki nyitom a meleg zacskót, és az említett tálba öntöm annak tartalmát.Orromat meg csapja a vajas-kukorica illata.Az üres zacsit a kukába hajítom, meg fogom az italomat és a pop-tálat és a kannapéhoz sétálok.Le ülök a kényelmes fekete bőr bútor darabra, a dohányzó asztalra teszem a poharat és a tálat.El veszem az üveg asztalról a tévé távirányított, vissza helyezkedem előző fekvő helyzetembe.Fejemet egyik karomon támasztom meg.
A csatornák közt válogatok, valami nézhető után.Még csak fél öt van, és fáradt vagyok.Habár, ezt a dolgot inkább a takarításnak tudom be.Egész nap takarítottam, a tegnapi ballagás olyan mintha hetekkel ezelőtt lett volna.Ez a mai nap, nagyon hosszú és tartalmas volt.Számomra legalább is, a reggeli incidens és az azt követő kisebb viták.Uh, borzalmas.Azért remélem Zayn-nek nem esett nagy baja.Íriszeim a képernyőre ragadnak, valami ház alakítok műsora megy.Vagy tudom is Én, nem igazán köt le ezért el nyomom.A következő húsz csatorna se nyeri el a tetszésem.Az ezek után következő csatorna viszont annál inkább, egy akció film.Ami szerencsémre nem rég kezdődött el, kézfejem a tálba rakom és egy jó maroknyi pop corn-t a számba tömök.Tudom, nem túl nőies de ez van.Nézzem ahogyan az autók fel robbannak és a sok-sok golyót amik hol el találják az embert hol nem.Ijesztően hangzik, valójában pedig nem az.Tudjátok, így harmincadik évem fele már meg untam a Micimackót.Szeretem, de már nem nagyon lennék képes el nézni ahogy az a narancs színű medve a mézet enné.Belegondolva ebbe, vicces amiket csinál.Lehet az kéne, néznem.Hisz, egy kis Micimackó senkinek se árthat, nem igaz?
-Mit nézünk Kicsim? -ijedtemben a kezemben lévő kukoricát szét szórom, és hátra fordítom fejem.A hang irányába, férjem vigyorgó arcával találkozik tekintettem.Kezem a szívemhez kapom, levegőért kapkodok.Direkt csinálta, tudom.Kifekszek a kannapén, ujjaim egy párnát fognak közre.Majd képen törlöm vele Harry-t. Feje el mozdul az ellenkező irányba, -rendesen el találtam.
-Ha, így hát így. -mondja, és hozzám dob egy párnát.Jóval kisebb erővel, mint amekkorával tudná dobni.Mosolyogva emelem karjaimat az arcom elé, ezzel elhárítva a dísz párnát.Fel ülök, és le mászok a biztonságot nem nyújtó kannapéról.A földről fel szedek egy párnát, és fedezékbe vonulok.Az előbb említett bútorocska mögé.Ez lesz az Én "búvóhelyem", te jó ég! Miket gondolok? Teljesen meg hibbantam, Vele együtt! Harmincéves létemre párna csatázok? Nem nőttem ezt még ki? Ki kukucskálok a rejtek helyemről. Harry tőlem alig két méterre van, ördögien el mosolyodik, és közeledni kezd felém.A párnámba kapaszkodom, mintha az megvédhetne az el kővendező dolgoktól.
Le hajtom fejem és várom a végítéletemet.Hallom lépteit, ahogyan el tűn tetti a köztünk lévő távolságot.Egy másodpercig csönd honol a házon, és rajtunk is.Majd;
-Meg vagy. -suttogja fülembe.A hang mögülem (?!) jön.Fejem azonnal hátra fordítom mögöttem van.
Mosolyog, meg fordítom testem és le ülök.A párnát már nem fogom, szemei el varázsolnak.Ahogyan bámul velük, annyira magával tud ragadni.Lábaim közé fekszik, ajkaink pár centiméterre vannak egymásétól.Szinte könyörgöm értük.Csípője enyémnek nyomódik, ajkaink el érik egymást.Érzéki táncot járnak ajkaink.Karjaim nyaka köré fonódnak,kezével szoknyám alját tűri fel egy kicsit.Combomat simogatja hosszú ujjaival, míg ajka kényezteti enyémet.Lábaim közre fogják derekát, amint hátam a hideg kővel találkozik.Úgy érzem magam mintha megint tizennyolc lennék. mintha még mindig fiatalok lennénk.Csak, kár hogy úgy érzem.Ajkai számról, nyakamra térnek át.Ujjaim göndör fürtjeibe vezetem, szívverésem kezd az egekbe ugrani.S a levegő vételem is szaporább lett.Ajkai végig csókolják bőröm minden egyes szegletét, szemhéjam le zárul.S át adom magam a kellemes érzésnek.
-Ki nyerte a csatát? -kérdezem percek el teltével, halkan.
-Én. -motyogja két csók között.Fel nevetek, ujjaimmal haját tépem.Míg Ő nyakamat kényezteti.
-Ti meg mit csináltok?! -Darcy hangja zökkent ki minket "tevékenységünkből".Szemeim tágra nyílnak, hátra vetett fejemmel látom lányom arcát amin az undor és a szégyen önt el.Harry is őt nézi és a mellette álló Liam-et. Ő meg mit keres itt?~ Teszem fel magamnak a kérdést.Arcom vörös, és szégyen érzetem van.Harry le mászik rólam és föl segít, le hajtott fejjel várom hogy valaki meg törtje ezt a rettenetesen kínos csendet.
Köszönöm a kommenteket és a több mint 56,000 ezer
oldalmegjelenítést!! + Azt amilyen fantasztikus Olvasók vagytok! :)
Jó olvasást! Feliratkozni, szabad ahogyan komizni és csatlakozni is! :P
D xoxo
Mrs Styles
Üveges tekintettel bámulom a tévé képernyőjét.Bár szemeim és az arcom a plazma tv-t bámulják, attól még a gondolataim teljesen el kalandoztak.Nem tudom el dönteni hogy mi lenne a helyes; ha
 |
| Mr Styles |
"Engedj be... Kérlek Hxx"
Szemeim végig futnak a rövid, s tömör üzeneten.Majd a tenyeremben lévő mobilt vissza helyezem az éjjeli szekrényre.Föl egyenesedem, lábaim az ajtó felé kezdenek el vinni.Ujjaim a fa darab kilincsére
csúsznak, ki nyitom azt.A fehér tákolmány mögött, férjem áll.Semmit mondó arccal bámul rám, miközben azon gondolkodom merre járt.
-Szia. -töröm meg a számomra kellemetlen csendet.
-Szia. -mondja, szemei csillognak.Ajkai egy vonallá préselődtek, arca meggyötörtnek s csalódottnak látszik.Egy sóhaj szökik ki, puha telt ajkain.Fekete pólója feszül rajta, ahogyan nadrágja is.Csak tudnám hogyan fér bele egy ilyenbe...
-Be mehetek?- szakít ki, halk rekedtes hangja gondolataimból.Meg fordulok tengelyem körül és el sétálok az útból.Az erkélyre sétálok, bár már nincs annyira meleg mégis ki megyek.Karjaimmal körül ölelem magam, fázom.Pár másodperc múlva meg hallom lépteit, melyek el árulják Őt.Meg áll mellettem, mindketten magunk elé bámulunk.
-Daniella, -kezd bele.Felé fordulok, s közbe vágok még mielőtt bármit is mondhatna.Nekem kell beszélnem,és megosztanom vele a gondolataimat.
-Harry, nézd tudom hogy ez az egész nehéz Neked.De hidd el nekem, -teszem vállára a kezem- Zayn és Darcy között nincs semmi olyan.Mint amire te gondolsz.Ők csakis kizárólag barátok. -mondom, remélve hogy hisz nekem.Közelebb lépek hozzá, arcom a nyakába temetem.Karjaimmal át ölelem derekát, nem viszonozza de tudom hogy nem sokára meg töröm nála a jeget.
-Édes. -suttogom fülébe, hallom ahogyan ki fújja bent tartott levegőjét majd le pillant, rám.
-Mi az? -kérdezi, zöld szemei kicsit sem félelmetesek, inkább nyugodnak tűnnek.
-Ne csináld ezt, jó? -szempilláim alól nézzek fel Rá.Nem szeretem ha feldúlt, olyankor nem Őt hanem egy teljesen másik Harry-t láttok.Azt a Harry-t pedig utálom! Fejem mellkasába rejtem.
-Nem akarom hogy ilyen legyél. -motyogom.Karjaimat szorosan fonom körbe csípőjén.Tartom Őt, úgy ahogyan Ő szokott engem.Kézfeje derekamra csúszik,ajkaim a mély kivágású pólójának köszönhetően a bőrére tudom rakni.Végig puszilom néhány tetoválását, amit elérek.Lábujjhegyre állok, s nyakát kezdem el harapdálni.Kuncogni kezd, nem értem milyen oknál fogva.
-Daniella, az erkélyen akarod? -sutyorogja fülembe, fejemben egy perverz vigyorgós fej villan be Róla.Tudom, hogy az a mosoly ült ki az arcára, hiszen hangján is hallatszik.
-Nem, nem akarok semmit se. -kezdek tiltakozásba, elhúzódóm tőle és körbe nézzek- Főleg nem itt. -mondom, majd el engedem és be sétálok a szobába.Örülök hogy nem lett veszekedés és tányér törés a dolgok vége.Ez a 24 óra bőven elég volt a férfiakból és Harry tévhitéből.Át sétálok a hálószobánkon, majd ki megyek az ajtón és le sétálok a lépcsőn.Egyik kezem a korláton siklik le míg lábaim a fokokat szelik.Se perc alatt lent találom magam a földszinten, a konyhában.Kézfejeim a szekrények ajtajait nyitogatják valami nassolni való után kutatva.Pár perc múlva meg találom a pop corn-os dobozt és be rakok belőle egy csomagot a mikroba.Amíg a pop corn-om el készül addig, öntök magamnak egy pohárba Cappy-t.Eközben a mikró egy sípolással jelzi hogy le telt az a pár perc ami ahhoz kellett hogy ki pattogjon a kukorica.Elő szedek egy tálat az alsó szekrényből, a mikróból ki veszem a zsíros nasit amit a gyomromba akarok juttatni.Ki nyitom a meleg zacskót, és az említett tálba öntöm annak tartalmát.Orromat meg csapja a vajas-kukorica illata.Az üres zacsit a kukába hajítom, meg fogom az italomat és a pop-tálat és a kannapéhoz sétálok.Le ülök a kényelmes fekete bőr bútor darabra, a dohányzó asztalra teszem a poharat és a tálat.El veszem az üveg asztalról a tévé távirányított, vissza helyezkedem előző fekvő helyzetembe.Fejemet egyik karomon támasztom meg.
A csatornák közt válogatok, valami nézhető után.Még csak fél öt van, és fáradt vagyok.Habár, ezt a dolgot inkább a takarításnak tudom be.Egész nap takarítottam, a tegnapi ballagás olyan mintha hetekkel ezelőtt lett volna.Ez a mai nap, nagyon hosszú és tartalmas volt.Számomra legalább is, a reggeli incidens és az azt követő kisebb viták.Uh, borzalmas.Azért remélem Zayn-nek nem esett nagy baja.Íriszeim a képernyőre ragadnak, valami ház alakítok műsora megy.Vagy tudom is Én, nem igazán köt le ezért el nyomom.A következő húsz csatorna se nyeri el a tetszésem.Az ezek után következő csatorna viszont annál inkább, egy akció film.Ami szerencsémre nem rég kezdődött el, kézfejem a tálba rakom és egy jó maroknyi pop corn-t a számba tömök.Tudom, nem túl nőies de ez van.Nézzem ahogyan az autók fel robbannak és a sok-sok golyót amik hol el találják az embert hol nem.Ijesztően hangzik, valójában pedig nem az.Tudjátok, így harmincadik évem fele már meg untam a Micimackót.Szeretem, de már nem nagyon lennék képes el nézni ahogy az a narancs színű medve a mézet enné.Belegondolva ebbe, vicces amiket csinál.Lehet az kéne, néznem.Hisz, egy kis Micimackó senkinek se árthat, nem igaz?
-Mit nézünk Kicsim? -ijedtemben a kezemben lévő kukoricát szét szórom, és hátra fordítom fejem.A hang irányába, férjem vigyorgó arcával találkozik tekintettem.Kezem a szívemhez kapom, levegőért kapkodok.Direkt csinálta, tudom.Kifekszek a kannapén, ujjaim egy párnát fognak közre.Majd képen törlöm vele Harry-t. Feje el mozdul az ellenkező irányba, -rendesen el találtam.
-Ha, így hát így. -mondja, és hozzám dob egy párnát.Jóval kisebb erővel, mint amekkorával tudná dobni.Mosolyogva emelem karjaimat az arcom elé, ezzel elhárítva a dísz párnát.Fel ülök, és le mászok a biztonságot nem nyújtó kannapéról.A földről fel szedek egy párnát, és fedezékbe vonulok.Az előbb említett bútorocska mögé.Ez lesz az Én "búvóhelyem", te jó ég! Miket gondolok? Teljesen meg hibbantam, Vele együtt! Harmincéves létemre párna csatázok? Nem nőttem ezt még ki? Ki kukucskálok a rejtek helyemről. Harry tőlem alig két méterre van, ördögien el mosolyodik, és közeledni kezd felém.A párnámba kapaszkodom, mintha az megvédhetne az el kővendező dolgoktól.
Le hajtom fejem és várom a végítéletemet.Hallom lépteit, ahogyan el tűn tetti a köztünk lévő távolságot.Egy másodpercig csönd honol a házon, és rajtunk is.Majd;
-Meg vagy. -suttogja fülembe.A hang mögülem (?!) jön.Fejem azonnal hátra fordítom mögöttem van.
Mosolyog, meg fordítom testem és le ülök.A párnát már nem fogom, szemei el varázsolnak.Ahogyan bámul velük, annyira magával tud ragadni.Lábaim közé fekszik, ajkaink pár centiméterre vannak egymásétól.Szinte könyörgöm értük.Csípője enyémnek nyomódik, ajkaink el érik egymást.Érzéki táncot járnak ajkaink.Karjaim nyaka köré fonódnak,kezével szoknyám alját tűri fel egy kicsit.Combomat simogatja hosszú ujjaival, míg ajka kényezteti enyémet.Lábaim közre fogják derekát, amint hátam a hideg kővel találkozik.Úgy érzem magam mintha megint tizennyolc lennék. mintha még mindig fiatalok lennénk.Csak, kár hogy úgy érzem.Ajkai számról, nyakamra térnek át.Ujjaim göndör fürtjeibe vezetem, szívverésem kezd az egekbe ugrani.S a levegő vételem is szaporább lett.Ajkai végig csókolják bőröm minden egyes szegletét, szemhéjam le zárul.S át adom magam a kellemes érzésnek.
-Ki nyerte a csatát? -kérdezem percek el teltével, halkan.
-Én. -motyogja két csók között.Fel nevetek, ujjaimmal haját tépem.Míg Ő nyakamat kényezteti.
-Ti meg mit csináltok?! -Darcy hangja zökkent ki minket "tevékenységünkből".Szemeim tágra nyílnak, hátra vetett fejemmel látom lányom arcát amin az undor és a szégyen önt el.Harry is őt nézi és a mellette álló Liam-et. Ő meg mit keres itt?~ Teszem fel magamnak a kérdést.Arcom vörös, és szégyen érzetem van.Harry le mászik rólam és föl segít, le hajtott fejjel várom hogy valaki meg törtje ezt a rettenetesen kínos csendet.
Nagyon jóóó !!
VálaszTörlésHamar a kövit ! :)
Egyszeruen imadom!!! Csak ugy tovabb !! Alug vaarom a folytatast!!
VálaszTörlésJo lett varom a kovit
VálaszTörlés