Sziasztok!!! Két hét szünet után új résszel jelentkezem.
Már leírtam az előző bejegyzésben, hogy miért nem 'üzemelt'
a blog. De végre, itt vagyok. Új résszel, és folytattom az
I Need Your Love-ot! Na de, elég a fecsegésből Jó olvasást!! ♥♥♥
D xoxo
-Valahogy haza kell jutnom. -sóhajtja. Fölállok az asztaltól, és a pulthoz lépek. Kezeimmel a szekrényeket kezdem nyitogatni, és csukogatni. Elő veszek két tányért, és néhány hozzávalót a reggeli elkészítéshez. -Nem tudsz elvinni? -töri meg a nyugodt csendet.
-Nem. Nincs autóm. -vallom be. Nem szégyenlem azt, hogy nincs se járművem se jogosítványom. Nem szerettek vezetni, mondjuk úgy félek. Nem túl férfias dolog, de nem érdekel.
-Huszonnégy éves vagy, és nincs autód? Szánalmas. -köpi a szavakat. Kicsit rosszul esik hangneme, de miért érdekeljen a véleménye? Hiszen, csak a főnököm lánya. És különben is, móresre kell tanítanom. Nem pedig jó pofiznom kell vele.
-Darcy neked mid van? Apuci aki mindent megvesz. -szembe fordulok vele. - Nézd, te még gyerek vagy. Nem hinném, hogy több mindened van, mint nekem. -figyelmem ismét a reggeli elkészítésének szentelem. Szavaim süvítenek a levegőben, mondatai -melyeket szívesen mondana most-, torkán akadnak. Magamban mosolygok egy kicsit, hisz végre elhallgatott ez a lány. A reggeli nem más mint két-két szendvics. Sajnos, most nincs túl sok kedvem valami egzotikusat csinálni, Főleg nem ő nagyságának. Leteszem elé a tányért, amiben az étel van. Undorodva tekint a mai reggelijére.
Pedig amíg itt leszel, nem lesznek különleges ételek. ~Mondom magamban. Helyet foglalok vele szemben a négy személyes asztalnál. Nem foglalkozom Vele, és a nem tetszésével a reggelivel szemben. Enni kezdem az ételt amit készítettem.
-Ha nem eszel, éhen maradsz. -mondom két falat között. Amivel elpusztítom az utolsó szendvicsemet is. Szemöldök s homlok ráncolva tekint rám.
-És? Majd eszek valamit. -legyint. Hát oké. A porcelán darabot a mosogatóba helyezem, majd ott hagyva őt elindulok a szobámba. Magam után becsukom az ajtót, amikor be érek az említett helységbe. A szekrényemhez lépek, amelyből egy fehér inget és egy fekete nem túl feszülős nadrágot veszek ki. Az ing alá egy fehér atlétát veszek föl, ezután a nadrágot aggatom magamra. Amit a nővérem vett nekem, hogy ne legyen olyan "hivatalos" az öltözékem. Nem úgy öltözködöm mint a korombeliek, s ennek roppant örülök. Miután végzek önmagam értékelésével, felveszek egy zoknit és egy cipőt. Beágyazok, majd elhagyom a hálószobámat. Lábaim a szobámmal szemben lévő fürdőbe vezetnek. Nincs nagy házam, de nekem elég egy kicsi is. Amint beérek a fürdőbe, kezembe veszem a fogkefém s a fogkrémem. Egy gyors fogmosás után teljesen késznek nyilvánítom magam, s vissza térek a nappaliba. Darcy ugyan úgy ül az asztalnál, ahogyan korábban is. A kannapén lévő kabátomért nyúlók, majd magamra öltöm azt.
-Hova mész? -kérdi, az ismerős hang. Fejemmel a lány felé fordulok, közben a cipzárt felhúzóm nem túl vastag kabátomon. Ezt az egyet nem szerettem Londonban, néha nyáron is olyan hideg van, hogy kabátot kell húzni. De, ehhez már hozzá szoktam.
-Dolgozni. Tudod, az átlagos embereknek kell. -mondom lekezelően. Arcára a meglepettség ül ki, amin magamban mosolygok. Kézfejem a kilincsre csúsztatom,
-Várj! Én is veled megyek. -jelenti ki. Zavarodottan tekintek a lányra, ki máris cipőjébe bújik. Magára aggatja a pulcsiját, s mellettem terem. -Induljunk. -ki tárja az ajtót, s elhagyja a lakásom. Én is kilépek a zajos Londonba, majd miután bezártam lakásomat elindulok a munkahelyemre. Kezeimet zsebembe rejtem, a hideg elől. Lassan Darcy mellé érek, aki már korábban elindult. Egymás mellett sétálunk a nyüzsgő városban. Hatalmas szerencsém, hogy nem lakok messze a munkahelyemtől.
Ami egy p lázában van. Valójában egy diplomával többre is vihetném, de a főnökeim remekek, a fizetésem tökéletes és...Azt hiszem Mr Styles megbízik bennem. Hisz, a lányát is rám bízta. Na jó, ez nem teljesen így van. De lényegében ez történt. Ráadásul fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjek hozzá Darcy 'neveléséhez'. Ezt nem lehet máshogy nevezni, nevelés. Megtanítok neki néhány dolgot úgy, hogy ne tudja hogy tanítom. Ó Marcel, mibe keverted magad! Hangos sóhaj hagyja el ajkaimat, amire a mellettem sétáló alacsony lány is felfigyel.
-Mi az? -kérdi, hangjából az érdektelenség tükröződik. Milyen ez a kislány...
-Ühm... Semmi. -válaszolom halkan, sosem voltam hangos ember. Mondhatjuk úgyis, hogy stréber gyerek voltam. Az iskola néha rémálom volt. -Veled? Miért vagy Zayn-el? -csúszik ki számon a kérdés ami, még engem is meglep. A kínos csend hamar beáll kettőnk közé, nem mintha eddig nem kussoltunk volna..
-Semmi...-válaszolja halkan, megtörve ezzel a csöndet. Amely már kezdet idegesítővé válni. -Miért kérdezel Zayn-ről? -hangja még halkabb, mondhatni suttogás amelyet elnyel a reggeli szele. Vállat rántok, amikor szempillái alól feltekint rám. Most először láttam a szemét csillogni, amióta ismerem. A szerelem tenné ezt?
-Csak úgy... -legyintek. Először kiderítem mennyire van odáig a srácért, utána megpróbálkozok a neveléssel. Amit fogalmam sincs hogyan fogok csinálni. Ugyanis nem egy ötévesről beszélünk, akinek adok egy nyalókát és minden oké. Istenem miért keveredtem bele a Styles család háborújába? Miért? Miért nem volt bennem elég bátorság, hogy nemet mondjak? Most már hiába tépem magam e miatt, már nyakig benne vagyok.
-Különös. -állapítja meg rejtélyesen. Ez az utolsó beszélgetésünk, -a mai nap folyamán legalábbis. Amint beérünk a boltba Darcy az apja irodájába menekül. Míg én a személyzeti részlegre sétálok. Ahol megszabadulok a kabátomtól, s feltűzöm a kicsi kártyát a pólómra amelyen a nevem van. Vissza sétálok az üzletbe, köszönök néhány kollégámnak és kezdetét veszi a munka.
* * *
A nap hosszan telik el, s unalmasan. Darcy-t egész nap nem láttam, kicsit aggódom miatta. Lehet éhen halt ott bent? Hülyeség nem hinném hogy éhen halt. Vagy, hogy lelépet volna. Csak a bejáraton lehet távozni, akkor..még bent van. Vissza ugorva a munkába, le ellenőrzöm az aznapi bevételt. Ám ebben a pillanatban a kis csengő megszólal, amely jelzi hogy vevő érkezett. Felpillantok a papírlapokból, tágra nyílt szemekkel bámulok a fekete hajú férfira. Ki egészen a pulthoz sétál, -az az hozzám. Kezeit az üveg pultra helyezi, míg tekintetével a hosszú barna hajú lányt keresi.
-Segíthettek valamiben, Mr Malik? -egyenesedek ki, így körülbelül egy magasak vagyunk. Barna tekintetét rám emeli, arca érzelemmentes. Fagyos.
-Nem láttad véletlenül, Darcy Styles-t? -egyik szemöldökét az egekbe emeli. Mély levegőt veszek, és próbálok kitalálni valamit. Nem mondhatok semmit se, nem? Mert akkor vissza viszi a turnéra. -Hé, hülye gyerek kérdeztem valamit. -mondja flegmán. Mintha te jobb lennél, pénzel tömött senki.
-Nem. - a szó szinte automatikusan jön ki a számon. Furcsán méreget, majd hátat fordítva nekem elindul a kijárat felé. Sapkáját vissza veszi feje tetejére, s kilép az üzletből. Nem szimpatikus ez az ürge. Enyhén megrázóm fejem, és vissza térek a munkához. Egy perc nem telik el, Darcy lép ki
az iroda ajtaján. Tekintettünk össze akad, s enyhén zöld íriszeimmel az ő barnáiba bámulok. Mintha sejtene valamit..
-Mit csinálsz? -kérdi közelebb lépve hozzám. Figyelmemet a kezeimben heverő lapokra vezetem. Kis teste eltörpül az enyém mellett.
-Csak papírokat olvasok át, és írok alá. -válaszolom miközben a nevem oda firkantom az egyik pontozott vonalra. Mi szerint, a múltheti ruhaszállítmányt megkaptam és átvettem.
-Hmm.. Ezt én is megtudnám csinálni. -torkomból mély kuncogás tör fel anélkül, hogy megállíthatnám. A szívverésem a helyére állt, azóta mióta Zayn itt járt. Biztosan dühös lesz, ha megtudja a barátnője egész végig itt volt. Magamban mosolygok egy sort, s vissza térek a jelenbe.
-Ne hidd, hogy olyan könnyű. -figyelmeztettem. Mire szemeit forgatja, lassan végzek a 'papír munkával' és bezárom a boltot. Kifele tartunk a p lázából, de mielőtt kiérnénk a mellettem lévő lány meglátja a 'Starbucks' feliratot. Így utunk a zsúfolt kávézóba vezet, belépünk a takaros kis üzletbe. Hozzá kell tennem, bár ne tettük volna. Mert ahogy lábam a padlót éri, tekintettem össze akad a fekete hajú, tetovált, piercinges férfiéval. Az az, Mr Malik-val.
Már leírtam az előző bejegyzésben, hogy miért nem 'üzemelt'
a blog. De végre, itt vagyok. Új résszel, és folytattom az
I Need Your Love-ot! Na de, elég a fecsegésből Jó olvasást!! ♥♥♥
D xoxo
-Valahogy haza kell jutnom. -sóhajtja. Fölállok az asztaltól, és a pulthoz lépek. Kezeimmel a szekrényeket kezdem nyitogatni, és csukogatni. Elő veszek két tányért, és néhány hozzávalót a reggeli elkészítéshez. -Nem tudsz elvinni? -töri meg a nyugodt csendet.
-Nem. Nincs autóm. -vallom be. Nem szégyenlem azt, hogy nincs se járművem se jogosítványom. Nem szerettek vezetni, mondjuk úgy félek. Nem túl férfias dolog, de nem érdekel.
-Huszonnégy éves vagy, és nincs autód? Szánalmas. -köpi a szavakat. Kicsit rosszul esik hangneme, de miért érdekeljen a véleménye? Hiszen, csak a főnököm lánya. És különben is, móresre kell tanítanom. Nem pedig jó pofiznom kell vele.
-Darcy neked mid van? Apuci aki mindent megvesz. -szembe fordulok vele. - Nézd, te még gyerek vagy. Nem hinném, hogy több mindened van, mint nekem. -figyelmem ismét a reggeli elkészítésének szentelem. Szavaim süvítenek a levegőben, mondatai -melyeket szívesen mondana most-, torkán akadnak. Magamban mosolygok egy kicsit, hisz végre elhallgatott ez a lány. A reggeli nem más mint két-két szendvics. Sajnos, most nincs túl sok kedvem valami egzotikusat csinálni, Főleg nem ő nagyságának. Leteszem elé a tányért, amiben az étel van. Undorodva tekint a mai reggelijére.
Pedig amíg itt leszel, nem lesznek különleges ételek. ~Mondom magamban. Helyet foglalok vele szemben a négy személyes asztalnál. Nem foglalkozom Vele, és a nem tetszésével a reggelivel szemben. Enni kezdem az ételt amit készítettem.
-Ha nem eszel, éhen maradsz. -mondom két falat között. Amivel elpusztítom az utolsó szendvicsemet is. Szemöldök s homlok ráncolva tekint rám.
-És? Majd eszek valamit. -legyint. Hát oké. A porcelán darabot a mosogatóba helyezem, majd ott hagyva őt elindulok a szobámba. Magam után becsukom az ajtót, amikor be érek az említett helységbe. A szekrényemhez lépek, amelyből egy fehér inget és egy fekete nem túl feszülős nadrágot veszek ki. Az ing alá egy fehér atlétát veszek föl, ezután a nadrágot aggatom magamra. Amit a nővérem vett nekem, hogy ne legyen olyan "hivatalos" az öltözékem. Nem úgy öltözködöm mint a korombeliek, s ennek roppant örülök. Miután végzek önmagam értékelésével, felveszek egy zoknit és egy cipőt. Beágyazok, majd elhagyom a hálószobámat. Lábaim a szobámmal szemben lévő fürdőbe vezetnek. Nincs nagy házam, de nekem elég egy kicsi is. Amint beérek a fürdőbe, kezembe veszem a fogkefém s a fogkrémem. Egy gyors fogmosás után teljesen késznek nyilvánítom magam, s vissza térek a nappaliba. Darcy ugyan úgy ül az asztalnál, ahogyan korábban is. A kannapén lévő kabátomért nyúlók, majd magamra öltöm azt.
-Hova mész? -kérdi, az ismerős hang. Fejemmel a lány felé fordulok, közben a cipzárt felhúzóm nem túl vastag kabátomon. Ezt az egyet nem szerettem Londonban, néha nyáron is olyan hideg van, hogy kabátot kell húzni. De, ehhez már hozzá szoktam.
-Dolgozni. Tudod, az átlagos embereknek kell. -mondom lekezelően. Arcára a meglepettség ül ki, amin magamban mosolygok. Kézfejem a kilincsre csúsztatom,
-Várj! Én is veled megyek. -jelenti ki. Zavarodottan tekintek a lányra, ki máris cipőjébe bújik. Magára aggatja a pulcsiját, s mellettem terem. -Induljunk. -ki tárja az ajtót, s elhagyja a lakásom. Én is kilépek a zajos Londonba, majd miután bezártam lakásomat elindulok a munkahelyemre. Kezeimet zsebembe rejtem, a hideg elől. Lassan Darcy mellé érek, aki már korábban elindult. Egymás mellett sétálunk a nyüzsgő városban. Hatalmas szerencsém, hogy nem lakok messze a munkahelyemtől.
 |
| Darcy Styles |
-Mi az? -kérdi, hangjából az érdektelenség tükröződik. Milyen ez a kislány...
-Ühm... Semmi. -válaszolom halkan, sosem voltam hangos ember. Mondhatjuk úgyis, hogy stréber gyerek voltam. Az iskola néha rémálom volt. -Veled? Miért vagy Zayn-el? -csúszik ki számon a kérdés ami, még engem is meglep. A kínos csend hamar beáll kettőnk közé, nem mintha eddig nem kussoltunk volna..
-Semmi...-válaszolja halkan, megtörve ezzel a csöndet. Amely már kezdet idegesítővé válni. -Miért kérdezel Zayn-ről? -hangja még halkabb, mondhatni suttogás amelyet elnyel a reggeli szele. Vállat rántok, amikor szempillái alól feltekint rám. Most először láttam a szemét csillogni, amióta ismerem. A szerelem tenné ezt?
-Csak úgy... -legyintek. Először kiderítem mennyire van odáig a srácért, utána megpróbálkozok a neveléssel. Amit fogalmam sincs hogyan fogok csinálni. Ugyanis nem egy ötévesről beszélünk, akinek adok egy nyalókát és minden oké. Istenem miért keveredtem bele a Styles család háborújába? Miért? Miért nem volt bennem elég bátorság, hogy nemet mondjak? Most már hiába tépem magam e miatt, már nyakig benne vagyok.
-Különös. -állapítja meg rejtélyesen. Ez az utolsó beszélgetésünk, -a mai nap folyamán legalábbis. Amint beérünk a boltba Darcy az apja irodájába menekül. Míg én a személyzeti részlegre sétálok. Ahol megszabadulok a kabátomtól, s feltűzöm a kicsi kártyát a pólómra amelyen a nevem van. Vissza sétálok az üzletbe, köszönök néhány kollégámnak és kezdetét veszi a munka.
* * *
A nap hosszan telik el, s unalmasan. Darcy-t egész nap nem láttam, kicsit aggódom miatta. Lehet éhen halt ott bent? Hülyeség nem hinném hogy éhen halt. Vagy, hogy lelépet volna. Csak a bejáraton lehet távozni, akkor..még bent van. Vissza ugorva a munkába, le ellenőrzöm az aznapi bevételt. Ám ebben a pillanatban a kis csengő megszólal, amely jelzi hogy vevő érkezett. Felpillantok a papírlapokból, tágra nyílt szemekkel bámulok a fekete hajú férfira. Ki egészen a pulthoz sétál, -az az hozzám. Kezeit az üveg pultra helyezi, míg tekintetével a hosszú barna hajú lányt keresi.
-Segíthettek valamiben, Mr Malik? -egyenesedek ki, így körülbelül egy magasak vagyunk. Barna tekintetét rám emeli, arca érzelemmentes. Fagyos.
-Nem láttad véletlenül, Darcy Styles-t? -egyik szemöldökét az egekbe emeli. Mély levegőt veszek, és próbálok kitalálni valamit. Nem mondhatok semmit se, nem? Mert akkor vissza viszi a turnéra. -Hé, hülye gyerek kérdeztem valamit. -mondja flegmán. Mintha te jobb lennél, pénzel tömött senki.
-Nem. - a szó szinte automatikusan jön ki a számon. Furcsán méreget, majd hátat fordítva nekem elindul a kijárat felé. Sapkáját vissza veszi feje tetejére, s kilép az üzletből. Nem szimpatikus ez az ürge. Enyhén megrázóm fejem, és vissza térek a munkához. Egy perc nem telik el, Darcy lép ki
| Zayn Malik |
-Mit csinálsz? -kérdi közelebb lépve hozzám. Figyelmemet a kezeimben heverő lapokra vezetem. Kis teste eltörpül az enyém mellett.
-Csak papírokat olvasok át, és írok alá. -válaszolom miközben a nevem oda firkantom az egyik pontozott vonalra. Mi szerint, a múltheti ruhaszállítmányt megkaptam és átvettem.
-Hmm.. Ezt én is megtudnám csinálni. -torkomból mély kuncogás tör fel anélkül, hogy megállíthatnám. A szívverésem a helyére állt, azóta mióta Zayn itt járt. Biztosan dühös lesz, ha megtudja a barátnője egész végig itt volt. Magamban mosolygok egy sort, s vissza térek a jelenbe.
-Ne hidd, hogy olyan könnyű. -figyelmeztettem. Mire szemeit forgatja, lassan végzek a 'papír munkával' és bezárom a boltot. Kifele tartunk a p lázából, de mielőtt kiérnénk a mellettem lévő lány meglátja a 'Starbucks' feliratot. Így utunk a zsúfolt kávézóba vezet, belépünk a takaros kis üzletbe. Hozzá kell tennem, bár ne tettük volna. Mert ahogy lábam a padlót éri, tekintettem össze akad a fekete hajú, tetovált, piercinges férfiéval. Az az, Mr Malik-val.
Szia. A blogomon vár rád egy díj...
VálaszTörléshttp://hamishamupipoketortenet.blogspot.hu