32.Rész

                                Hii Guys!!! I'm D.És ez itt a 32.Rész!!
                            Sokat szoktam késni, ezért ismét bocsánatot kérek!!!
                          Öhm...Jó olvasást kívánok! Továbbra is feliratkozni ér!!
                                                                                                                        D xoxo
                       









            "


              

Nem hiszek a szememnek.Az a lány, akinek annyi csalódást és bánatot okoztam.Itt van.Itt fekszik alattam,
fehérneműben.Agyamban már ezer és meg annyi mocskos dolog jár.És mindet ki akarom próbálni rajta.
Farkas szemet nézzek vele, nem fogok meg hátrálni.Tudom hogy mire megy ki a játék.Hülye azért
nem vagyok.Igaz, csináltam már néhány dolgot az életben ami nem volt helyén való.De most, ma a pillanatnak akarok élni.És nem akarom ezt a lehetőséget el szalajtani.S Őt nem hagyom ma el sétálni.Meg változtak a kották.Ma Én diktálok, és nem Ő.Meg kell mutatnod ki a vezér, ahhoz hogy utána tudják ki az Úr a háznál.Arcára koncentrálok, s féloldalas mosolyt vettek felé.Mellkasa föl, és le emelkedik.Gyorsabb a lélegzette, sokkal gyorsabb.Meg nyalom alsó ajkam.Fejem nyaka hajlatába rejtem, és újra csókokkal halmozom.Közben, meg szabadítom harisnyájától is.Ő sem tétlenkedik sokáig, felsőm alját birizgálja.Nem telik bele két percbe, és le veszi rólam.Jobb kezemmel combját simogatom.Hallom sóhajait.Amelyek még jobban be indítanak.
-Harry, -motyogja fülembe,amint gyenge pontját kezdem szívni.Abba hagyom kínzását, s fölé kerekedek.
Szemei könnyekkel teltek.Karjai nyakam köré fonódtak.Úgy érzem bár melyik pillanatban össze törhet karjaimban.De, miért tenné? Hisz Liam-mel az élete maga a tökély.Vagy, még sem? Le hunyja szemhéját, s le folyik arcán az első könnycsepp.Majd a következő.Íriszeit újra fel tárja.Ajkai el vállnak, meg akar szólalni de hang nem jön ki a torkán.Le nyelem azt a bizonyos gombócot ami a torkomban akadt.Le mászok róla, és a földön heverő nadrágomért nyúlók.Magamra húzóm a fekete szűk farmeremet.Vissza fordulok az ágy felé, Ő fel ült.És maga elé mered.Hallom ahogy szipog egyet-egyet. Gyerünk Styles, mutasd meg az érzékeny oldalad!!!  ~ szólal meg bennem valaki.Mély levegőt veszek és Hozzá sétálok.Helyet foglalok mellette,s rá emelem tekintettem.Ujjaimat övéihez érintem, s össze kulcsolom azokat.
-Hé, -fordítom magam felé- mi a baj? -hangom kissé rekedtes.Szemeimből szüntelenül folynak a könnyek.
Kérdésem inkább hallattszódott kijelentésnek, mint kérdésnek.Hogy őszinte legyek, nem szoktam vigasztalgatni senkit.Általában ha egy lány meg volt, utána már nem kell.Általában, ezt ne felejtsük el.Persze,
Daniella-nál teljesen más a helyzet.Őt ismerem, ahogy Ő is Engem.Tudjuk hogy mit akarunk, és mit nem.Ismerjük egymás legrosszabb tulajdonságait, mégis szeretjük egymást.Bár, Ő ezt még nem vallotta be, Én tudom.
-Liam, -motyogja.Ezzel ki zökkent gondolataimból.Mi mi van Liam-mel? ~fut át agyamon a kérdés.Rám pillant de egyből vissza néz a padlóra.Kezét ki szabadítja enyémből.S babrálni kezd velük.
-Mi van Liam-mel? -ráncolóm szemöldököm.
-Semmi, -nemlegesen rázza fejét.Mély levegőt vesz, le törli sós könnyeit.Majd halvány mosollyal rám néz.
Mindig is csodáltam ezt, ezt a tulajdonságát.Ezt, amit valószínűleg mellettem sokat csinálta.Sír, de túl erős ahhoz hogy mások meg lássák Őt.Vagy meg tudják.Mekkora idióta lehettem.Ő vagy századjára csinálja ezt, ebben száz-százalékig biztos vagyok.Mert valljuk be, nem bántam vele úgy ahogy kellett volna.
-Baby, -babrálom a haját- mondjad, nekem mindent el mondhatsz.Ezt pontosan tudod.- egy rakoncátlan tincsét a füle mögé tűrőm.Érzem hogy ennek sírás lesz a vége.Mély levegőt vesz.Bele telik pár percbe amíg -gondolom Én -össze szedi magát.Szipog még egyet,majd beszélni kezd;
-Körülbelül két hónapja, Liam szakított velem.Azt mondta,jobb lesz ez így. Darcy-val vissza költöztünk a régi a házunkba, ő pedig vissza ment Sophia-hoz.Mondjuk, jól tette hisz Sophia gyönyörű lány.Aztán találtam egy munkát.Eleinte jó volt de, mostanra már utálok oda be járni. Harry, -néz a szemembe- kérhettek egy szívességet? -bólintok,hangosan fújja ki a levegőt- Fektess le.-le hidalok.Nem, Ő nem kérhette ezt.
Hiszen utál, gyűlöl amióta megismert, az utálata hatalmas irántam.Zöld íriszeim kitágulnak.Ő nem kérhet tőlem ilyet.Ő nem!Arca közelíteni kezd az enyémhez.De nem akarok vele részegen szeretkezni.Részegen nem.Le fogom két karját és a hátára döntöm.Térdemmel csípője mellett helyezkedem el.
-Kérlek, -nyöszörgi.Fejem ingatom.
-Nem, Daniella.Neked nem rám van szükséged.-mondom.Le hajolok hozzá.Ajkaink súrolják egymást,majd össze akadnak.Lassan csókolom meg.Ajkaink érzéki táncot járnak a sötét hold fényben.Percekig el merülünk egymásban.Mindez alatt pozíciót váltunk.Ő van felül, s vadul csókol.Karjaimmal át ölelem vékony derekát.Fejem a párnára zuhan.Karjai ismét nyakam köré tekeredtek.Úgy érzem évekig lennék így, csak Ő és Én.És Darcy. Igen ez kell nekem, a családom.El vállunk, levegő hiány miatt.Szívverésem gyors, pont úgy ahogy az Övé is.
-Minden rendben lesz, Baby. -csókolom szájon.Lassan át fordítom magunkat,s magam mellé fektetem.Ki mászok mellőle, be zárom a háló szoba ajtaját.Vissza sétálok hozzá, be fekszem mellé.Oda ahol az előbb is voltam.Be takarom Őt, és Magamat.Át ölelem, Ő viszont inkább hozzám bújik. Pont mint régen.Még órákig fent vagyok.Amikor Ő már halkan szuszog.A zene idő közben el halkul.Ahogy a hangos emberek is.Végül valamikor hajnal tájt, nekem is sikerül el aludnom.

                         
                                                        Reggel

Már a konyhában tétlenkedem, amíg Ő alszik.Reggelit is készítettem, az másnapos embereket haza küldtem.Ki takarítottam a házamat.Minden vissza állt a házamban.Szerencsémre semmi maradandó kár nincs.Itt ablak törésre vagy rosszabbra gondolok.Mobilomra pillantok, 10:48 percet mutat.Hajnalban keltem
föl, s kezdtem takarítani.Daniella még -szerintem- alussza az igazak álmát.Ami nem is olyan nagy baj, mert velem biztonságban van.A reggelit meg terítettem, ami nem más mint palacsinta. Nutellával, és más egyébbel tálalva.Elő veszek egy doboz cigit, és rá gyújtok egyre.Le ülök az asztal egyik végébe, magam elé meredek.
Mi történt velem? Tegnap este annyira el érzék ültem.Mi lett a nagy "Harry Styles-sal?".~Kérdezem magamtól.Meg akarok érte változni.Csak akkor van esélyem nála.Ezt Ő is meg mondta. Jól van Superman
csak ne siesd el a dolgokat! ~ szólal meg belsőm.Gondolataimból, Daniella zavar meg.Magassarkúját a kezében tartja.Miniszoknyájából hosszú lábai ki látszódnak.Végig mérem Őt párszor, csak utána nézzek a szemébe.Várom hogy helyet foglaljon mellettem, az asztalnál.De meg torpan a lépcsőnél.El nyomom a cigarettámat, majd felé siettek.
-Csináltam reggelit, -töröm meg a csendet.Szemeit az asztalra szegezi, majd vissza rám.Be nyálazza alsó ajkát.
-Sajnálom, de mennem kell.-motyogja.Alig hallom amit mond, olyan halkan beszél.Ki kerül és el sétál mellettem, az elő szobába lépdel.Fel veszi magassarkúját.Vissza néz rám, a szemembe néz.Barna íriszében látom a fájdalmat, a csalódottságot.A könnyeket, s azt amit még soha.Le hajtott fejjel hagyja el házam ajtaját.S megy ki a hideg, nyüzsgő városba.