Hii Guys!! I'm D. És meg hoztam nektek a 40.Részt.
Hihetetlen hogy már is itt járunk :// No de mindegy! Itt a rész.
Köszönöm Nektek a 24,000-oldalmegjelenítést!!!!!
Jó olvasást, komizni feliratkozni ér ;)))
D xoxo
"Végre helyre jön az életed, és akkor jön valami, ami újra padlóra küld,
Utálom ezt az érzést, ezt látni,
De fel kell állni, és tovább kell lépni...Más különben nem fogsz élni."~Harry Styles.
Ajka el szakad enyémtől.Kicsit boldogabbnak érzem magam, tudván hogy ki békültünk.Vagy, valami ilyesmit csináltunk az előbb.Zöld íriszeit enyémbe mélyeszti, s lassan dönt hátra.Érzem, ahogy hátam érintkezik a puha ágyneművel.Fölém tornyosul,tenyereit fejemmel víz szintesen helyezi el.Lélegzetem fokozatosan kezd fel gyorsulni.Szemeit rajtam legelteti pár másodpercig, közben arcát el temeti nyakamban.
Puha ajkaival fel forrósítja bőröm, s testem teljes egészét.
-Harry, -szólalok föl- a szüleid házában vagyunk. -motyogom fülébe.Abba hagyja nyakam kényeztetését.
-Shh, nem lesz semmi gond. -duruzsolja fülembe, majd vissza tér előző tevékenységéhez.Csókokkal halmozza el nyakam minden egyes szegletét.Piercinges ajkával sorra keresi fel gyenge pontjaimat.Szemhéjam
lassan le zárul.Egy pillanatra sikerül ki zárni a külvilágot.S élvezni az életet,Őt.Mikor is, az ajtó ki csapódik.
-Ó, bocsánat a zavarásért. -mondja Gemma vissza fojtót nevetéssel folytatja- Kész az ebéd. -ezzel magunkra hagy minket.Távozik a szobából. Harry le mászik rólam, majd mellém ül.Most már tudom hogy Harry kitől örökölte a pimaszságát, és a perverzségét.Göndörömre pillantok.Nincs annyira meglepve Nővérén.Föl állok meg igazítom magamon a ruhát, Harry-re nézzek.Ő is így tesz, majd kézen fogva vissza sétálunk a nappaliba.Ahol Anne még mindig el van foglalva Lányunkkal.Mi is csatlakozunk hozzájuk. Anne-től át veszem kislányom.Barátommal helyet foglalunk a kannapén. Darcy karjaimból, apja karjaiba vándorol.
Harry örömmel veszi őt át.Meg mosolyogtat látványuk.Vagyis, inkább az hogy Harry punk.Ami engem egyáltalán nem zavar, de mégis olyan furcsa.Hogy Ő már férfi.Tetovált karjaiban üldögél lányunk.Annyi minden történt már, vele, és velem is.Nem tudom, de valamiért annyira furán érzem magam. Harry sose mesélt még a családjáról, sem magáról.Vajon miért nem? ~Teszem föl magamnak a kérdést. És ha már itt tartunk, hol az apja? Harry életét mindig homály fedte, mindig.Akkor miért pont most oszlana el az a bizonyos köd? Ami csak a Te fejedben létezik...
-Daniella, -legyinti meg orom előtt kezét Harry- itt vagy? -kérdezi.Enyhén meg rázom fejem, hogy vissza térjek a valóságba. Hupsz! El mélyültem a gondolataimban, megint.Rá emelem barna íriszeim.Zöld szemei engem pásztáznak. Szedd már össze magad Te szerencsétlen! ~Kiabál velem belsőm.
-Uhm, igen. -motyogom bizonytalanul.
-Gyere. -int fejével.Majd föl áll, és el indul Darcy-val. Én is föl állok, és utánuk megyek.Hatalmas alakja mögött szinte észre vétlenül sétálok be az ebédlőbe.Először Harry és Darcy ülnek le, majd én is.Pontosan Harry mellé.Gemma velem szemben ül, az asztal meg van terítve. Anne pedig a konyhában tétlenkedik.Pár perc várakozás után ő is megérkezik, egy tálal a kezében.Amit az asztal közepén helyez el.Ha jó felismerő vagyok -már pedig nem- akkor ez leves.Majd ő is le ül.Ereszt felém egy mosolyt, amit viszonozok.És neki láttuk az ételnek.Mindenki szed magának, Harry viszont lányával eszik.Ami megint csak vicces.
-És Daniella, -szól Gemma, rá nézzek- milyen volt gyereket csinálni? -kérdezi vigyorogva.Az étel meg akad a torkomon.Tágra nyílt szemekkel nézzek az előttem ülőre.
-Gemma! -szól rá Anne. Meg törlöm a szám, és próbálok valamit ki nyögni.
-Öhm,hát -nézzek Harry-re- ez bonyolult. -hajtom le fejemet.
-Gemma, és neked miért nincs gyereked? -szólal föl Barátom rekedtes hangon.Az imént említett le teszi az evőeszközét.Testvérére figyel.
-Azért Öcsi, mert nincs pasim.Ha lenne akkor talán lenne gyerekem. -válaszolja.Közben lányom át mászik az én ölembe.
-De csak azért kérdeztem, mert neked van egy kislányod. -folytatja Gemma,majd az ételével kezd el foglalatoskodni.
-Már neked is lehetne. -jegyzi meg Harry. Mint az öt évesek, komolyan.Lányom és Én érdeklődve figyeljük a testvér párt, akik marják egy mást.
-Csak lehetne, -szól vissza Gemma- de szerencsémre nincs. -mondja.Eszik egy falatot, és ismét testvérére néz.
-Igen, és ezt is nekem köszönheted. -újra a rekedtes hang tulajdonosa beszél.Gemma össze szűkített szemekkel bámul Harry-re.
-Igazam van Gemma? -idegesíti nővérét.Pár perc csend után meg szólal.
-Igen, Harry. Most az egyszer. -mondja nővére. Hihetetlen milyen makacsak.Mind a ketten.
* * *
Az egész nap Harry és Gemma-val telt el.Délután 14:26 perc van. Harry és nővére egész ebéd alatt piszkálta egymást.És ez még most is tart.Már ezer és ezer sztorit, és viccet hallottam.Ma tőlük.Persze, a céljuk az az volt; hogy le égessék egymást a vendégek előtt.Pontosabban előttem, és Darcy előtt.Lányom figyelemmel kíséri apját, s az ő lány tesóját.Hihetetlen testvérek az egyszer biztos.
-Ó, és arra emlékszel amikor a lányok a suliból el vették az összes ruhád és egy szál alsóban jöttél haza? -röhögi Gemma. Anne az egyik fotelban ül fejét csóválja gyermekein.Míg Harry mellettem ül a kannapén.
Gemma pedig a másik fotelban terpeszkedik.
-Igen Gemma emlékszem. -mondja Harry- És arra emlékszel amikor Jake-től meg védtelek? -kérdezi Barátom.Egyik karját a vállamon hagyja, kettőnk közt lányunk ül.S figyel, hallgat.
-Ja, rémlik a dolog.De az sokkal viccesebb volt amikor haza jöttél abban az alsóban. -még mindig nevet.
Hogy bírta ezt Anne? Azt hiszem Én meg állok egy gyereknél, nem kell több.
-Gemma, Harry elég legyen! Daniella nem azért jött el hogy ezt hallgassa! -szól közbe Anne, és helyre teszi gyerekit.Felnőtt gyerekeit.
-Daniella, a szüleid mit szóltak a kisbabához? -mosolyog rám kedvesen Anne. Ouch! Rossz téma.Arcom kicsit el torzul a "szüleid" szónál.Örömöm alább hagy.Ahogy eszembe jutnak az emlékek.Amikor a szüleim meg tudták hogy állapotos vagyok, el dobtak maguktól.Nyelek egyet. Érzem ahogy, szemeim meg telnek könnyel.Úgy érzem, bármelyik pillanatban el sírhatom magam.Valaki meg fogja a kezem, s meg szorítja.
Harry zöld íriszeibe ütközöm.Szemei kétségbe esetten fürkésznek.Nem akarok jelenetet rendezni.
-Ki kell mennem. -hadarom, lányom magam mellé ültettem.El engedem barátom kezét.Föl pattanok és ki siettek a házból.Minél messzebb akarok kerülni, Tőle, és mindenkitől.Ki csapóm az ajtót, és ki szaladok.Ki a kertbe, a kert legel dugottabb részébe.Könnyeim utat törnek, és én a földre rogyok.Arcom kezeimbe temetem.Keservesen zokogok.Miért velem történik minden ilyesmi? Miért én szenvedek? Miért? ~Kérdések sokasága lepi el elmém.Melyekre nem kapok választ.Soha.A szívem mintha ketté hasadna.Több mint négy éve nem láttam a szüleimet, még csak nem is beszéltem velük.Csupán boldog akartam lenni, semmi mást nem akartam.Tudom hogy hibáztam, nem is kicsit.De akkor se érdemlem ezt! Vagy igen?
-Daniella! -hallom hátam mögül a rekedtes hangot.Kezeimet el veszem arcomtól.Hallom lépteit, és már el is ért hozzám.
-Daniella, -hangja sokkal lágyabb, és gyengébb mint az előbb.Fel vesz karjaiba.Amolyan "menny asszonyi"
pózba.Fejem mellkasába fúrom.Nem bírok senkire se nézni, karjaim nyaka köré fonom.Egyik kezével hátamat , másikkal combomat tartja.Vissza a visz a házba.Lassú léptekkel halad az épület felé, majd be azon.Át sétál velem a nappalin.Fel visz a lépcsőn, és be a háló szobába.Lábával ki rúgja az ajtót, és be miután be lépet.Az ágyra fektet.Fejem el fordítom, felettem helyezi el testét.Az ablakon nézzek ki felé, tekintette perzseli bőröm.Le hunyom szemhéjam, a sírást már abba hagytam.De attól tartok bár mikor rám törhet.
-Daniella, -suttogja szinte- kérlek, néz rám. -kérleli.Hangját aligha lehet hallani.Teszem amit kér, pár másodperc múlva vissza fordítom fejem.Ki nyitom szemeim, zöld íriszeivel találom magam szembe.
Ajkaim remegnek, ahogy testem teljes egésze.Szemhéjam le csukódik.Gyengének érzem magam, és sebesültnek.A régi sebeknek miért kell fel szakadnia? Miért nem gyógyulhatnak be?(!) Nem értem.
Ajkait homlokomra teszi, s ott tartja pár másodpercig.
-Annyira sajnálom Daniella. -motyogja.Mintha Ő lenne az oka mindennek.Valójában pedig, Én vagyok az ok.Ha anno nem kezdek ki Harry-vel, akkor nincs ez.Normális életem lehetett volna, és nem lenn lányom.
De, én szerettem a gyerekem, és Harry-t is.Nem akarom el veszíteni Őket.Most hogy végre helyre állt az életem.Nem hagyhatom hogy egy emlék miatt minden boruljon.Ajkát el veszi homlokomról, ujjpercivel végig simítja arcom.Állam, orcám.Kézfejem övére rakom.
-Szeretlek. -suttogom.Ujjaimmal arcát tapogatom, simogatom.Annyira puha a bőre.Mint egy angyal, bár nem látom.De el tudom képzelni.Piercinges ajkát enyémen érzem.Lassú, s érzéki csókban forrunk össze.
Nyelvét át csúsztatja enyémbe,s kalandra hívja nyelvem.Kicsit feljebb csúszok az ágyon.Hatalmas kezét le vezeti oldalamon, egészen a combomig.Azt kezdi simogatni.El szakadunk pár perc után.Szemébe nézzek.
Végre ki mondtam, ki mertem mondani azt.Amit hónapok óta érzek.
-Baby, -nyílnak el ajkai- felejtsük el azt ami lent történt, oké? -mondja.Bólintok.
-Boldognak akarlak látni, nem akarom hogy szenvedj.Mert, -szünet- Te teszel erőssé. -ajkaink újra meg találják egymást.De csak egy puszi erejéig.Majd még egy puszi, és még egy, és még egy.Fel kuncogok.Majd kapok egy utolsó puszit.És fejem álomra hajtom.Mellém fekszik, karjait védelmezően körém fonja, s el alszom.
Hihetetlen hogy már is itt járunk :// No de mindegy! Itt a rész.
Köszönöm Nektek a 24,000-oldalmegjelenítést!!!!!
Jó olvasást, komizni feliratkozni ér ;)))
D xoxo
"Végre helyre jön az életed, és akkor jön valami, ami újra padlóra küld,
Utálom ezt az érzést, ezt látni,
De fel kell állni, és tovább kell lépni...Más különben nem fogsz élni."~Harry Styles.
Ajka el szakad enyémtől.Kicsit boldogabbnak érzem magam, tudván hogy ki békültünk.Vagy, valami ilyesmit csináltunk az előbb.Zöld íriszeit enyémbe mélyeszti, s lassan dönt hátra.Érzem, ahogy hátam érintkezik a puha ágyneművel.Fölém tornyosul,tenyereit fejemmel víz szintesen helyezi el.Lélegzetem fokozatosan kezd fel gyorsulni.Szemeit rajtam legelteti pár másodpercig, közben arcát el temeti nyakamban.
Puha ajkaival fel forrósítja bőröm, s testem teljes egészét.
-Harry, -szólalok föl- a szüleid házában vagyunk. -motyogom fülébe.Abba hagyja nyakam kényeztetését.
-Shh, nem lesz semmi gond. -duruzsolja fülembe, majd vissza tér előző tevékenységéhez.Csókokkal halmozza el nyakam minden egyes szegletét.Piercinges ajkával sorra keresi fel gyenge pontjaimat.Szemhéjam
lassan le zárul.Egy pillanatra sikerül ki zárni a külvilágot.S élvezni az életet,Őt.Mikor is, az ajtó ki csapódik.
-Ó, bocsánat a zavarásért. -mondja Gemma vissza fojtót nevetéssel folytatja- Kész az ebéd. -ezzel magunkra hagy minket.Távozik a szobából. Harry le mászik rólam, majd mellém ül.Most már tudom hogy Harry kitől örökölte a pimaszságát, és a perverzségét.Göndörömre pillantok.Nincs annyira meglepve Nővérén.Föl állok meg igazítom magamon a ruhát, Harry-re nézzek.Ő is így tesz, majd kézen fogva vissza sétálunk a nappaliba.Ahol Anne még mindig el van foglalva Lányunkkal.Mi is csatlakozunk hozzájuk. Anne-től át veszem kislányom.Barátommal helyet foglalunk a kannapén. Darcy karjaimból, apja karjaiba vándorol.
Harry örömmel veszi őt át.Meg mosolyogtat látványuk.Vagyis, inkább az hogy Harry punk.Ami engem egyáltalán nem zavar, de mégis olyan furcsa.Hogy Ő már férfi.Tetovált karjaiban üldögél lányunk.Annyi minden történt már, vele, és velem is.Nem tudom, de valamiért annyira furán érzem magam. Harry sose mesélt még a családjáról, sem magáról.Vajon miért nem? ~Teszem föl magamnak a kérdést. És ha már itt tartunk, hol az apja? Harry életét mindig homály fedte, mindig.Akkor miért pont most oszlana el az a bizonyos köd? Ami csak a Te fejedben létezik...
-Daniella, -legyinti meg orom előtt kezét Harry- itt vagy? -kérdezi.Enyhén meg rázom fejem, hogy vissza térjek a valóságba. Hupsz! El mélyültem a gondolataimban, megint.Rá emelem barna íriszeim.Zöld szemei engem pásztáznak. Szedd már össze magad Te szerencsétlen! ~Kiabál velem belsőm.
-Uhm, igen. -motyogom bizonytalanul.
-Gyere. -int fejével.Majd föl áll, és el indul Darcy-val. Én is föl állok, és utánuk megyek.Hatalmas alakja mögött szinte észre vétlenül sétálok be az ebédlőbe.Először Harry és Darcy ülnek le, majd én is.Pontosan Harry mellé.Gemma velem szemben ül, az asztal meg van terítve. Anne pedig a konyhában tétlenkedik.Pár perc várakozás után ő is megérkezik, egy tálal a kezében.Amit az asztal közepén helyez el.Ha jó felismerő vagyok -már pedig nem- akkor ez leves.Majd ő is le ül.Ereszt felém egy mosolyt, amit viszonozok.És neki láttuk az ételnek.Mindenki szed magának, Harry viszont lányával eszik.Ami megint csak vicces.
-És Daniella, -szól Gemma, rá nézzek- milyen volt gyereket csinálni? -kérdezi vigyorogva.Az étel meg akad a torkomon.Tágra nyílt szemekkel nézzek az előttem ülőre.
-Gemma! -szól rá Anne. Meg törlöm a szám, és próbálok valamit ki nyögni.
-Öhm,hát -nézzek Harry-re- ez bonyolult. -hajtom le fejemet.
-Gemma, és neked miért nincs gyereked? -szólal föl Barátom rekedtes hangon.Az imént említett le teszi az evőeszközét.Testvérére figyel.
-Azért Öcsi, mert nincs pasim.Ha lenne akkor talán lenne gyerekem. -válaszolja.Közben lányom át mászik az én ölembe.
-De csak azért kérdeztem, mert neked van egy kislányod. -folytatja Gemma,majd az ételével kezd el foglalatoskodni.
-Már neked is lehetne. -jegyzi meg Harry. Mint az öt évesek, komolyan.Lányom és Én érdeklődve figyeljük a testvér párt, akik marják egy mást.
-Csak lehetne, -szól vissza Gemma- de szerencsémre nincs. -mondja.Eszik egy falatot, és ismét testvérére néz.
-Igen, és ezt is nekem köszönheted. -újra a rekedtes hang tulajdonosa beszél.Gemma össze szűkített szemekkel bámul Harry-re.
-Igazam van Gemma? -idegesíti nővérét.Pár perc csend után meg szólal.
-Igen, Harry. Most az egyszer. -mondja nővére. Hihetetlen milyen makacsak.Mind a ketten.
* * *
Az egész nap Harry és Gemma-val telt el.Délután 14:26 perc van. Harry és nővére egész ebéd alatt piszkálta egymást.És ez még most is tart.Már ezer és ezer sztorit, és viccet hallottam.Ma tőlük.Persze, a céljuk az az volt; hogy le égessék egymást a vendégek előtt.Pontosabban előttem, és Darcy előtt.Lányom figyelemmel kíséri apját, s az ő lány tesóját.Hihetetlen testvérek az egyszer biztos.
-Ó, és arra emlékszel amikor a lányok a suliból el vették az összes ruhád és egy szál alsóban jöttél haza? -röhögi Gemma. Anne az egyik fotelban ül fejét csóválja gyermekein.Míg Harry mellettem ül a kannapén.
Gemma pedig a másik fotelban terpeszkedik.
-Igen Gemma emlékszem. -mondja Harry- És arra emlékszel amikor Jake-től meg védtelek? -kérdezi Barátom.Egyik karját a vállamon hagyja, kettőnk közt lányunk ül.S figyel, hallgat.
-Ja, rémlik a dolog.De az sokkal viccesebb volt amikor haza jöttél abban az alsóban. -még mindig nevet.
Hogy bírta ezt Anne? Azt hiszem Én meg állok egy gyereknél, nem kell több.
-Gemma, Harry elég legyen! Daniella nem azért jött el hogy ezt hallgassa! -szól közbe Anne, és helyre teszi gyerekit.Felnőtt gyerekeit.
-Daniella, a szüleid mit szóltak a kisbabához? -mosolyog rám kedvesen Anne. Ouch! Rossz téma.Arcom kicsit el torzul a "szüleid" szónál.Örömöm alább hagy.Ahogy eszembe jutnak az emlékek.Amikor a szüleim meg tudták hogy állapotos vagyok, el dobtak maguktól.Nyelek egyet. Érzem ahogy, szemeim meg telnek könnyel.Úgy érzem, bármelyik pillanatban el sírhatom magam.Valaki meg fogja a kezem, s meg szorítja.
Harry zöld íriszeibe ütközöm.Szemei kétségbe esetten fürkésznek.Nem akarok jelenetet rendezni.
-Ki kell mennem. -hadarom, lányom magam mellé ültettem.El engedem barátom kezét.Föl pattanok és ki siettek a házból.Minél messzebb akarok kerülni, Tőle, és mindenkitől.Ki csapóm az ajtót, és ki szaladok.Ki a kertbe, a kert legel dugottabb részébe.Könnyeim utat törnek, és én a földre rogyok.Arcom kezeimbe temetem.Keservesen zokogok.Miért velem történik minden ilyesmi? Miért én szenvedek? Miért? ~Kérdések sokasága lepi el elmém.Melyekre nem kapok választ.Soha.A szívem mintha ketté hasadna.Több mint négy éve nem láttam a szüleimet, még csak nem is beszéltem velük.Csupán boldog akartam lenni, semmi mást nem akartam.Tudom hogy hibáztam, nem is kicsit.De akkor se érdemlem ezt! Vagy igen?
-Daniella! -hallom hátam mögül a rekedtes hangot.Kezeimet el veszem arcomtól.Hallom lépteit, és már el is ért hozzám.
-Daniella, -hangja sokkal lágyabb, és gyengébb mint az előbb.Fel vesz karjaiba.Amolyan "menny asszonyi"
pózba.Fejem mellkasába fúrom.Nem bírok senkire se nézni, karjaim nyaka köré fonom.Egyik kezével hátamat , másikkal combomat tartja.Vissza a visz a házba.Lassú léptekkel halad az épület felé, majd be azon.Át sétál velem a nappalin.Fel visz a lépcsőn, és be a háló szobába.Lábával ki rúgja az ajtót, és be miután be lépet.Az ágyra fektet.Fejem el fordítom, felettem helyezi el testét.Az ablakon nézzek ki felé, tekintette perzseli bőröm.Le hunyom szemhéjam, a sírást már abba hagytam.De attól tartok bár mikor rám törhet.
-Daniella, -suttogja szinte- kérlek, néz rám. -kérleli.Hangját aligha lehet hallani.Teszem amit kér, pár másodperc múlva vissza fordítom fejem.Ki nyitom szemeim, zöld íriszeivel találom magam szembe.
Ajkaim remegnek, ahogy testem teljes egésze.Szemhéjam le csukódik.Gyengének érzem magam, és sebesültnek.A régi sebeknek miért kell fel szakadnia? Miért nem gyógyulhatnak be?(!) Nem értem.
Ajkait homlokomra teszi, s ott tartja pár másodpercig.
-Annyira sajnálom Daniella. -motyogja.Mintha Ő lenne az oka mindennek.Valójában pedig, Én vagyok az ok.Ha anno nem kezdek ki Harry-vel, akkor nincs ez.Normális életem lehetett volna, és nem lenn lányom.
De, én szerettem a gyerekem, és Harry-t is.Nem akarom el veszíteni Őket.Most hogy végre helyre állt az életem.Nem hagyhatom hogy egy emlék miatt minden boruljon.Ajkát el veszi homlokomról, ujjpercivel végig simítja arcom.Állam, orcám.Kézfejem övére rakom.
-Szeretlek. -suttogom.Ujjaimmal arcát tapogatom, simogatom.Annyira puha a bőre.Mint egy angyal, bár nem látom.De el tudom képzelni.Piercinges ajkát enyémen érzem.Lassú, s érzéki csókban forrunk össze.
Nyelvét át csúsztatja enyémbe,s kalandra hívja nyelvem.Kicsit feljebb csúszok az ágyon.Hatalmas kezét le vezeti oldalamon, egészen a combomig.Azt kezdi simogatni.El szakadunk pár perc után.Szemébe nézzek.
Végre ki mondtam, ki mertem mondani azt.Amit hónapok óta érzek.
-Baby, -nyílnak el ajkai- felejtsük el azt ami lent történt, oké? -mondja.Bólintok.
-Boldognak akarlak látni, nem akarom hogy szenvedj.Mert, -szünet- Te teszel erőssé. -ajkaink újra meg találják egymást.De csak egy puszi erejéig.Majd még egy puszi, és még egy, és még egy.Fel kuncogok.Majd kapok egy utolsó puszit.És fejem álomra hajtom.Mellém fekszik, karjait védelmezően körém fonja, s el alszom.
Nagyon jó lett....:)
VálaszTörlésÚÚÚÚ Imádom!! :) Csak így tovább! :)
VálaszTörlés