70. The Grip Of The Devil

              Eyo, hoztam Nektek egy 70.Részt.
     HA tetszett, iratkozz fel, komizz, és csatlakozz a csoporthoz;          https://www.facebook.com/groups/239674476215134/
                 Jó olvasást mindenkinek. :) ♥ ♥ ♥

                                                                                      D xoxo

Szívem a torkomban dobog, hetek -hónapok- óta nem éreztem ezt. S ezzel együtt Őt sem. Egy részemet el kábítja jellegzetes illata, de iránta való gyűlöletem nagyobb. Szerettem, de undorodom Tőle. Éreztettek ti már így, valaha is? Akárhányszor eszembe jut, egyszerre szabadulnak fel bennem a pillangók, s ezzel együtt -időnként- legszívesebben elhánynám magamat. És ezt utálom! Miért nem tudom csak utálni? Miért nem?! Mert gyenge vagyok és hagyom, hogy irányítson.  De, nem most, nem ma! Kézfejeimmel melyeket mellkasán tartok, eltolom magamtól. Még ha csak párcentiméternyire is, de az is megfelel nekem.
-Hagyj békén Zayn! -akadok ki, el lépek előle. -Nem érdekelsz, fogd fel. Keress mást, olyat akit újra tönkre tehetsz! -ezzel az ajtó felé fordulok, de az kinyílik s ezért meg hátrálok. Anyám lép be rajta, könnyekkel telt szemeit először rám, majd a mögöttem lévő férfira vezeti tekintetét. Ki kerülöm anyámat, s elhagyom a kis helyiséget. Ki lépve a folyósora, úgy érzem magamat, mintha mázsáktól szabadulnék meg. Bár, mellkasom majd hogy nem megszakad, azért örülök hogy kikerültem onnan.
Lábaimat egymás után rakodva sétálok vissza a nagy terembe, melyben mindenki van. Meg keresem apámat, aki Liam-mel társalog, s közben az új főnököt nézik. 

         Mrs Styles 

/Zene/ 

Karba font kezekkel állok Zayn előtt. Még mindig nem értem, hogy 35 évesen mit akar az Én egyetlen kislányomtól. Kezdem azt hinni, hogy férjemnek van igaza. Zayn-t nem ismerem annyira de, abban biztos vagyok hogy a 14 éves lányomat nem engedem vele ismerkedni. Néhány durva ügyéről Harry beszámolt, persze nem igazán szerettem volna tudni a drog ügyeiről. De, ez van. A mosdóhoz lépek, megnyitom a vizet s arcot mosok. Vagyis, lemosom arcomról a könnyeimet.
-Nem szeretnélek a lányommal látni. -jelentem ki, rá se nézzek. Meg törlöm arcomat egy papír törlővel majd a kukába hajítom azt.
-Úgy, ahogyan Harry-t se akarod Antonia-val. -jegyzi meg szórakozottan. Megfordulok, és azzal a lendülettel felpofozom.
Feje elfordul a másik irányba. Kezem vissza vezetem testem mellé.
-Ennek semmi köze Antonia-hoz. Antonia egy fiatal nő, aki most a főnöke. Nem érdekel, Zayn én csak... -folytatnám, de közbe vág.
-Féltékeny vagy Daniella. Csak a hülye férjed nem veszi  ezt észre. -mondja, mire szavaim torkomon akadnak. El hagyja a mosdót s magamra hagy. Igaza van, féltékeny vagyok. De mégis mire? Egy húszad éves, szőke kislányra? Nevetséges, Harold-al tizenegy éve házasok vagyunk. Egyszer se csaltuk meg egymást, miért pont most tennénk? Hangos sóhajjal lépem át a küszöböt, és térek vissza a társalgóba. Műmosollyal az arcomon, lépek Harry mellé. Aki Liam-mel, és Louis-sal beszélget. Mellettük pedig Darcy áll. Végig nézzek a termen, mindenhol mosolygó emberek. Olyan felhőtlen boldogság lengi körül őket, amely engem sosem. Fejemben még mindig Zayn szavai zengenek, "Féltékeny vagy Daniella"  . Annyira igaza van, hogy lehetek féltékeny? Amikor még csak nem is ismerem, nem tudom mi történt vele. Vagy hogy hogyan került ide. Ez annyira nem fair. Nem szeretnék féltékenykedni. Az nem rám vall. Hajamba túrók, és hagyom hogy vállamra omoljanak rövid tincseim.
-Daniella, te mit gondolsz róla? -kérdezi Louis, mire feléje nézzek. Tekintettem kapkodom, Liam és Louis között. Le maradtam valamiről? Kérdezett?
-Öhm, miről is? -kérdezem, érzem ahogyan szégyen önti el testemet. Miért tudok ennyire el merülni, a saját gondolataimban?
-Antonia Smith-ről? - e szent pillanatban Zayn is a körünkbe lép, egy pohár whisky-vel a markában. 

-Szerintem egy fiatal nő, aki most a főnökünk. -mosolyogja, közben rám néz. Grimaszt vágok mondatához, -ami valóban az enyém- úgy, hogy senki se vegye észre.
-Ja, egy kurv@. -morogja rekedten Harry, oldalba bököm. Nem szerettem ha valaki, egy kiskorú társaságában káromkodik, és ez alól férjem se kivétel. Pontosan jól tudja, mi a véleményem az ilyesmiről.
-Ha nem ismered, nem tudsz véleményt adni róla. -mondom, szemeimmel át pillantok a velem szemben levő Liam vállán. S a szőke hajú démont figyelem, ahogyan az újságíróknak pózol és cseveg velük. Elengedem Hazza-t, fél évre egy ilyen nővel. Istenem... Lehunyom szemhéjamat, ez egy próba. Egy "bízol a férjedben vagy nem" próba. Egy teszt. Mellyen meg kell felelnem, s ha nem teszem elveszítem... Érzem, amint egy könny csepp végig folyik arcomon. S földet ér a drága márvány lapon. Ezernyi kérdés fordul meg fejemben; vajon elég a szerelmünk ahhoz hogy kitartson? Valóban szeret engem? Az elmúlt tizenegy év házasság őszinte volt? Szédülök, s a levegőt gyorsan veszem. Túl gyorsan jár szervezetemben a levegő. Melegem van, bőröm ég. Lábaim össze csuklanak, s pillanatokon belül csak a sötétség vesz hatalmába.
-Daniella! -hallom a rekedt hangot, mely megszólít s elveszítem eszméletemet.
             
                                  *                             *                       *

Mi történt? Hol vagyok? Hová kerültem? A mennybe? Kérdéssekkel van tele megcsonkított elmém, de hol a válasz? Fejem zakatol, fülem búg, s mindenem fáj. Élek még egyáltalán? A sötétség körül ölel engem, és nem akar el engedni. Elmémben be villan néhány kép. Gyerek vagyok, Harry-vel sétálunk a parkban. Nevetgélve ülünk le az egyik padra, lábaimat övéire teszem. Meg nevetett, s tudom, hogy a hülye vicceivel kábít. Itt egy másik, ez Darcy születése. A kórház falai között fekszem, lányommal a karjaim közt. Mi történik velem? A képek csak jönnek és jönnek, és nem tudom felfogni azokat, mi van velem?! Szemhéjam kinyitom, s a fehér plafon az egyetlen amit látok. A feketeség eltűnt, porrá lett. Fertőtlenítő szagú a szoba, melyben fekszem. Körülöttem gépek pittyegnek, valamivel megszúrták a jobb oldali vénámat. Hirtelen lendületből felülök, de az ágy vissza húz. Levegőért kapkodom, s ekkor megpillantom a kórtermen kívül Harry-t. Egy fehér köpenyessel beszélget, még mindig öltönyben van, Egyik keze derekán van, a másikkal állát vakargatja. Miért beszélget egy orvossal? Miért vagyok itt? Itt ezen a bacilus telepen? Hogy kerültem ide? Pulzusom az egekben, míg agyam csak zakatol s zakatol a végtelenség sínjein. Lehunyom még egyszer szemhéjam, s újra kinyitom. Nem álom, ez nem az. Ez most valóban megtörténik. Hallom ahogy ki nyílik a szoba ajtaja, s ahogy becsukódik nyikorog. Hallom férjem lépteit, melyek beteg ágyamhoz vezetik Őt.  Ujjait enyéimre helyezi, és enyhén megszorítja azt.
-Daniella, -szólít meg, hangja erőtlen, gyenge - miért nem szóltál nekem? -kérdezi. Miről beszél? Felé fordítom fejem, könnyei arcán csurognak végig. Szív fakasztó látványt kelt ezzel. -Miért nem avattál be? -mi a fenéről beszél? Levegőt vesz, hallom ahogyan ki fújja a felesleges oxigént- Miért nem mondtad el, hogy állapotos vagy.