20.Rész

                                           
                                                 Hii Guys!! I'm D...És ez itt a 20.Rész!!
                                           Nem tudom milyen lett.Ezért szeretném
                                                 majd kérni a véleményeteket!!
                                            Jó olvasást!! Hagy magad után nyomot!! Puszii♥:)
                                                         
                                                                                                                                      D xoxo



 Álmaimból két kar ébreszt föl.Melyek egy millió százalékig  egy Liam Payne nevezetű férfihoz köthetők.Nem moccanok meg ölelő karjaiban.Sőt, élvezem ezt a helyzetet.Hisz lányok ezrei,milliói akarják Őt.Plusz mínusz néhány.Mosoly húzódik számra.Ahogy meg érzem leheletét forró bőrömön.Meg szédít férfias illata.Még a mai napig se értem, hogy Sophia miért akarta meg csalni!Ennyire buta csak nem lehet.Mindegy.Nem az én dolgom.Ez magán ügy.Még hozzá Liam és Sophia ügye.Semmi közöm nincs hozzá.Legalábbis szerintem nincs.Mindegy!Fejemből el űzöm az ehhez hasonló gondolatokat,s az engem karoló fiúra irányítom azt.
-Jól aludtál?-szólal föl,ezzel ki zökkent gondolataimból.Szemeim automatikusan fel nyílnak.Lassan hátamra fordulok.Oldalán fekszik.S egymás szemébe nézzünk.Íriszeim ajkaira terelődnek.Nem gondolkozom, csak cselekszek.Közelíteni kezdek felé,úgy ahogy Ő is felém.Ajkaink el érik egymást.S simogatják egymást.Keze derekamra csúszik.Feljebb húz magához.Csókunk egy pillanatra se szakad meg.Még feljebb kerülök.Szinte már a mellkasán fekszek.Csókocskánk levegő hiány miatt abba marad.Mindketten zihálunk.El veszek a szemeiben!Ajkait újra enyémre helyezi.Nem csókol meg.Csak egy puszit ad.Bele mosolygok tettébe.
-Liam,-veszek mély levegőt -valamit el kell mondanom.-ujjaimat babrálom.Fejem közben le hajtom.El kell neki mondanom azt az "aprócska" információt hogy Harry kicsoda is valójában.
-Amit mondani fogok...annak nem fogsz örülni.-suttogom.Össze kell szednem magam!Ha igazi kapcsolatot akarok,akkor őszintének kell lennem Hozzá.Ajkaim el vállnak.
-Liam, tudom soha se beszéltem Darcy apjáról.  - szemébe nézek,arcáról sugárzik a meglepettség-Ez azért van,mert féltem...De úgy gondolom, hogy egy kapcsolat fenntartásához őszinteség kell. -habozok-Arra akarok kilyukadni... -hangom el csuklik- Hogy...D..Darcy apja Harry.-arcom a kezembe temetem.Nem akarom hogy sírni lásson.Ujjperceit érzem.El emeli kezeimet.Sírok.Amint eszembe jut az ahogy Harry rám rivall.Ahogy be sétál az ajtón.Egy másik lánnyal.Két kar fonódik körém,és húz magához.
-Ne sírj.-motyogja a hajamba.Közben hátamat simogatja nyugtatás képen.Még jobban rá kezdek.A könnyeim mint ha dézsából öntenék, úgy folynak.
-Shh.-suttogja.Szipogok egyet-kettőt,majd el húzódom tőle.Szánalmasnak érzem magam.Meg ígértem magamnak hogy nem ejtek Harry miatt egy könnycseppet se.Erre ez történik.De már nincs vissza út.Le törlöm utolsó könnyeimet.A mellettem levő férfira szegezem tekintettem.Íriszei kétségbe  esetten kémlelnek.
-Örülök hogy így gondolod.-mondja, tenyerét újra végig vezeti hátamon.
-Hm?-nem tudom hogy pontosan mire gondol.Hümmögök egyet.
-Köszönöm hogy el mondtad tudod, hogy Darcy apja...-nem mondja ki azt a bizonyos öt betűs nevet.Ez kicsit le nyugtat.Halvány mosolyt eresztek felé.Újra magához húz.
-Tudom mire gondolsz.-mondja.Kicsit el húzódom.Pont annyira hogy a szemébe tudjak nézni.Kérdőn nézek rá.Már éppen meg szólalnék mikor Ő teszi ezt meg.
-Nem mondom el neki.-egy rakoncátlan tincsemet a fülem mögé tűri.Meg fogom azt a kézfejét,mellyel az előbb ezt a műveletet végre hajtotta.Köszönően nézek rá.Hozzá bújok.A takarót magunkra húzom.Persze, e cselekedetet hang nélkül viszem véghez.Hisz a kislányom itt van,itt fekszik mellettünk.Át ölelem kidolgozott felső testét.Fejem a mellkasára hajtom. Viszonozza ölelésem.Meg könnyebbültem.Amióta ismerem ezen filoztam, hogy hogyan mondjam el neki.De végre sikerült.Vettem a bátorságot és el mondtam neki.Fő ként azért mondtam el neki, mert teljes mértékben megbízom benne.Életemben nem találkoztam hozzá fogható emberrel.A nagy teher, le esett a vállamról.Jó érzés,azt tudni hogy van valaki akinek számítok Én is.Szemeim le hunyom. Liam biztonság érzetet ad.Nagyon nagy biztonság érzetet.Szerintem minden nő mellé egy ilyen pasi kellene.Mint Liam Payne. Igen, mint Liam. Tudom csak annyit mondtam neki, hogy érzek iránta valamit.De az még nem szerelem.Mégis most miért érzem magam ennyire gondtalannak?



                 2 Hónappal később...



Pariz-ban  vagyunk.A banda.A stáb.Én és a lányom.Na és persze Liam is.Pariz-ban a szerelem városában.Állítólag.Én legalábbis ezt hallottam erről a helyről.A mai napom/napunk szinte tökéletes volt.Már este felé jár az idő.Darcy épp ezért már alszik.Ma nem csak Franciaország nevezeteségeivel ismerkedtem meg,hanem Zayn jegyesével is. Perrie Edwards-al. Kedves lánynak ismertem meg.Vagyis első benyomásom róla az hogy kedves.Telefonom rezgése zavar meg.Bal kezemmel matatni kezdek a mögöttem lévő éjjeli szekrényen.Kitapogatom a telefonom,és magamhoz veszem.Fel ülök.Hunyorítok.Amint fel oldom a telefonom.Egy üzenet. Dave-től.
Ez áll benne:

             "Szia Baby... Tudom nem mondtam el hogy van apám...De jobb lett volna soha
           a büdös életben nem látom azt a szemetet... Sajnálom hogy nem szóltam előbb...
             Majd beszélünk....
                                                                                        Dave xoxo "

Miután végig olvasom.A kis kütyüt vissza helyezem az éjjeli szekrénybe.Vissza ereszkedek az ágyamba. Mr.Higgins fia Dave. Hogy hogy nem jöttem rá eddig? Hisz meg egyezik a  vezetéknevük.Én hülye vagyok.Nem nagyon haragszom Dave-re ezért.Mert nem mondta el.És hogy miért nem vagyok rá mérges? Azért mert ha nem mond el valamit, annak oka van.S legtöbbször nem épp "Happy end "  az ő ügyeinek a vége.Ismerem Őt már oly annyira hogy tudjam, mikor mit kell tennem.Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal alszom el.