23.Rész

                                        Hii Guys!! I'm D. *Dobpergés* És ez iiiiiiiiittt
                                   a 23.Rész!! Wooaaah :D Nagyon fel vagyok dobva...
                               Majd ha el olvassátok ti is fel lesztek !! Remélem ...
                           No, mindegy nem húzom tovább az időt! Jó olvasást!!
                                                                                                                    D xoxo









"-Daniella.-szólal föl.Hangja mély,rekedtes. Harry... "
-Hazudtál nekem édes.-nem kiabál hangja mégis oly éles,kemény.Hallom lépteit.Felém közelít.Le hunyom szemeim.Mégis mi a fenéről beszélhet? (!). ~teszem fel magamnak a kérdést.Ujjperceit érzem bal karomon.Liba bőrös leszek,ahogy hideg ujjait fel vezeti rajtam.Ki nyitom szemeim,még ijesztőbb így mint bármikor.Meg szorítja fel karom.Nem ereszt.
-Miről beszélsz Harry?-nyögöm ki.Nyakamhoz hajol.Göndör fürtjei arcomba hullanak.De ez a legkisebb gondom most.
-Emlékszel arra, amikor megkérdeztem ki a lányod apja?Ki az apa!?-mondja.Épp hogy hallom, olyan halkan beszél.Az ütő meg áll bennem a hangjától.Miért kérdez ilyeneket? Nem,nem az nem lehet! Nem tudhatta meg!! 
-Válaszolj!-sziszegi.Még jobban meg szorítja karomat.Fel szisszennek.Nem kellemes érzés.
-Te vagy az Harry!Te!-halkan kiabálok.Mellkasára csapok.El engedi karomat.Nem erre számított.~Gondolom én.Könnyek gyűlnek a szememben,de nem sírok.Nem sírhatok.Előtte nem!El mondtam neki.Istenem el sem hiszem hogy el mondtam neki.
-M..Miért nem mondtad el?-töri meg a csendet.Hangja meg remeg.Most először.Amióta ismerem Őt.
Próbálom össze szedni magam.Már nagyon a sírás szélén állok.A fejemben kész káosz van.
Csend ül rajtunk.De ez nem tart túl sokáig.Kezét a falba üti.A fejemtől körülbelül 5 centiméterre.
-Miért nem!-hangját nem emeli.Fájdalmasan hunyom le szemhéjam.
-Mert nincs rád szüksége.-szemébe nézzek-Nincs szüksége rád Harry, ahogy nekem se!-ki bújuk karja alatt.Teszek néhány lépést az ágy felé.Félek, lábaim nem sokára fel mondják a szolgálatot.Arcomon végig folyik az első könnycsepp.Egy mozdulattal le törlöm.Újra lépteit hallom.Szinte hangtalanul lépdel  hozzám.
Karját meztelen derekam köré fonja.Meg nyalja alsó ajkát.Hallom.
-Mindent meg tudok adni nektek, ház, kocsi pénz minden!-suttogja fülembe.Könnyeim azonnal folyni kezdenek.Kibontakozok karjaiból.Szembe fordulok vele.
-Nem a pénzed kell!-emelem meg a hangom, szünet -Nekem változás kell Harry, a Te változásod!-kezeim mellkasára rakom. Fejem le hajtom így homlokom érinti izmos mellkasát.
-Látni szeretném azt ahogy megváltozol.-ajkaim meg remegnek mondandóm közben.El húzódom tőle.Lábaimat figyelem.Szipogok.Át gondolom mit akarok mondani,most végre szemtől szemben vagyunk.Itt az ideje az igazságnak.Még ha fáj is.Próbálom vissza tartani a kitörőben lévő zokogásom.Ismét Rá nézzek.

-De, mind ketten tudjuk hogy ez egy hamar nem fog be következni. -mélyen szívom be a levegőt- Menny el.Attól mert meg tudtad hogy van egy lányod, még nem kell játszani az apát. -szipogok egyet- Eddig is meg volt apa nélkül, és ez után is meg lesz!-oktatom ki.Elegem van abból hogy mindig azt teszem amit Ő akar.Ez úttal nem ez lesz.Bele fáradtam abba hogy Harry csicskáját játsszam.

-Ha ez minden vágyad.-tárja szét karjait.Hátat fordít nekem.S el sétál.Nézem távolodó testét.Be csapódik mögötte az ajtó.A földre rogyok,tenyeremmel a padlón támasztom test súlyom.Keserves zokogásba kezdek.Ennyi volt.Eddig bírtam.Könnyeimtől homályosan láttok.Kézfejemet szinte már teljesen el áztatom.Miért tesszük ezt egymással? Miért? Miért nem tudjuk abba hagyni a folytonos veszekedést?           Tiszta szívemből gyűlölöm Őt! Le törlöm utolsónak nevezhető könnyeim.Nem köt hozzá más, csak Darcy. Csak ő, a lányunk.Mély levegőt veszek.Lassan de biztosan föl állok.Lábaim remegnek még mindig.
Túl sokszor sírtam miattad. Túl sokszor...Az ágy egyik oldalához sétálok,majd be fekszek lányom mellé.Be takargatom magunkat,s próbálok aludni.De ez lehetetlen. Végül éjfél fele el alszom.

                           

      


                  Zayn Malik 


-Haver, szerintem eleget ittál.-veszem ki Harry kezéből a Jack Daniel's-t.Fejét ingatja.Az asztalra helyezem a drágának nevezhető alkoholt.És helyet foglalok barátommal szemben.Arcáról a meg gyötörtség, a csalódás,az értetetlenség.Én is ilyen lennék a helyében.Már így is részegre itta magát.Az okát pedig el se mondta.Maga elé mered az asztalra.
-Miért?-motyogja-Miért nem mondta el nekem?Ennyire pokol volt mellettem az élete?-néz a szemembe.A Daniella-val való kapcsolatáról beszél.Azt hiszem.Nem vagyok benne egészen biztos.
-Apa vagyok,apa vagyok érted?-csap idegesen az asztalra.
-Figyelj öcsi, -szólok közbe- tudom hogy apa vagy.Előbb tudtam mint Te, de hidd el ez nem csak neked hanem neki is fáj.Hidd el nekem Harry. Daniella-nak jobban fáj mint neked. -szünet- Adj nekik egy kis időt, mind kettőtöknek idő kell.És ezt Te tudod a legjobban.-papolok.Könnyes szemeivel szembesülök.Soha nem láttam így Hazza-t az előtt. Be áll a kínos csend.Amelyet ő tör meg;
-Igazad van Zayn, de attól még nem tudom el hinni azt hogy hogy lehettem ekkora bal fasz? Hogy? Nem vettem észre hogy állapotos érted?!-emeli meg a hangját-Mindegy nincs szükségük rám.-ezzel a mondatával faképnél hagy.El sétál az ajtóig, inkább el esdekel az ajtóig,majd el megy. Sok sikert az életben öcsi...