34.Rész

                           Hii Bananas!!! I'm D.És ez itt a 34.Rész!!!
                    Nagyon szépen köszönöm a 25. Feliratkozott!!!
                    Jó olvasást♥♥♥♥Puszancs:))))
                                                                                                                 D xoxo








            "Szeretni valakit egy dolog, de azt érezni hogy Ő bármit meg tenne érted,
            Azt az érzést nem lehet le írni, sem el magyarázni." ~Harry Styles

               
Nagyokat pislogok.Ujjaimat le eresztem, vissza az ölembe.Próbálom helyre állítani a légzésem.S attól félek el sírom magam.Hogy miért? Fogalmam sincs, de úgy érzem bármikor rám jöhet  egy síró roham.Főképpen azért tudnék könnyeket ereszteni, mert annyi ideig külön voltunk.És nem találkoztunk.Három év.Az sok, akár hogy veszem.Utána viszont -Liam-nek köszönhetően- újra össze hozott minket a sors.Aztán el sodrottunk egymástól, s az események egymást követték.Így jutottunk el idáig.Most Ő harcol Értem.Ez jó
érzéssel tölt el, de bennem bujkál az a "de" szócska.Mégis, van egy olyan érzésem.Ha most nem lépek, akkor el veszítem Őt.És örökre le mondhatok a boldogságról.Mély levegőt veszek.Ajkaim el vállnak;
-Harry, Szeretlek. -mondom szemébe nézve.Smaragd zöld íriszei fel ragyognak.A hasamban, pillangók repdesnek.Ismeritek ezt az érzést? Mert Én most először érzem ezt.Bár, már jártunk Harry-vel. Mégis úgy
érzem, csak most bontakozott ki igazán a mi szerelmünk. Ajkait újra számra tapasztja,s vadul falni kezdi azt.
Tarkóját cirógatom.Közben nyelve kényezteti enyémet.Hatalmas kezeit csípőm két oldalán pihenteti.
Lábaim dereka köré fonom.Csókunk egy percre sem szakad meg.
-Harry,mennem kell. -suttogom ajkába.Egyet hümmög, s tovább csókol.Nem akarom hogy abba hagyja ez tény.De mégis csak a mosdóban  vagyunk!Finoman meg húzóm göndör tincseit -remélve hogy bejezi-de nem teszi.Pár másodperc be bele telik mire be fejezzük a mi "kis csókcsatánkat".S lihegve el vállunk egymástól.
Homlokát enyémnek támasztja,próbálja helyre hozni lélegzetét.Pont úgy ahogy Én is.Piercinges ajkára mosoly húzódik, amitől Én is el mosolyodom.
-Daniella, -szólal meg rekedtes hangján- szökjünk meg.-mondja.Kérdőn nézzek Rá.Be szívja a levegőt, majd hangosan ki azt.Ajkai el vállnak és így szól;
-Kérlek, -tekintetét enyémbe fúrja- gyere velem.Bízzál bennem Baby. -pislogok néhányat.A szívem azt mondja: "Menny vele!", de az eszem teljes ellentéte ennek.Miért van ez? Talán azért, mert már ismerem Harry-t? Igen, csak is ez lehet az oka.De, fiatal vagyok! És szeretném azt érezni hogy élek.Szóval, ma nem gondolkodom, csak cselekszem.Még ha csak egy éjszakáig tart ez az egész.Bátran el mosolyodom, s meg fogom a kezét.Le segít a mosdóról, és ki sétálunk a helyiségből.Ujjait össze kulcsolta az én aprónak nevezhetőimmel.

                Néhány órával később...


Miután el hagytuk a bárt, Harry fel ajánlotta hogy haza kísér.És mivel én gyalog szoktam járkálni -általában- ezért haza fele tartunk.Már úgy, két órája.(?!) El jöttünk egy parkba, mert Ő azt mondta.Én pedig nem gondolkodtam, csak bele mentem.Vékony kabátom össze húzóm magamon, amint arcomba fújj a hideg szél.
Csöndben sétálunk egymás mellett.Mióta el jöttünk olyan, olyan furcsa érzésem van.Persze, jó fajta de, furcsa.Lábaim egymás után rakodom, a hosszú s végtelennek tűnő úton.
-És, -töri meg a csendet- milyen lett az érettségi? -pillant felém.A földet bámulva választ adok.
-Jó, nem sikerült olyan gázra mint amire számítottam. -vallom be.Tényleg eléggé jó lett.Vagyis nekem ez tökéletes eredmény.Hisz, a maximumot hoztam ki magamból.És ez számít, vagy nem?.
-Értem, és már tudod hogy melyik Egyetemre mész? -rá kapom tekintettem.Az egyetem volt életem legnagyobb célja.Mindig is az lebegett a fejem fölött.És a fejemben is.Vágytam arra hogy be kerüljek, s nagyon sokat tanultam.De, minden más hogy alakult.Igaz, egy kicsit se bántam meg.Mégis valahol a lelkemben, ott bujkál az az elkeseredettség.Ami azért van, mert nem járhatok Egyetemre.De inkább a lányom, mint a diploma.Boldogságom alább hagy, ahogy ezen a témán el mélázok.Mondjuk, nem tudhatom/tudhattam hogy mi fog történni velem.Azt senki se tudja, a sorsod elől nem futhatsz el.És a sorsod nem te írod, nem te alakítod.Meg próbálhatsz tenni azért, hogy jobb legyen.De megváltoztatni, nem tudom.
Válaszolni kéne drága...~ Szólal meg belsőm.
-Nem megyek egyetemre.-motyogom.Hangom aligha hallatszik.Azért, remélem meg hallotta.Kézfejeim zsebembe teszem, mert tényleg eléggé hideg van.Főleg itt, Londonban.
-Gondolom, ezt is nekem köszönheted.-mondja.Rá nézzek, a földre szegezi tekintetét.Keresem a tekintetét,
de nem figyel rám.Íriszeim én is a földre irányítom.Kicsit mintha, fájna neki is ez az egész.Részben tényleg miatta nem megyek Egyetemre, de akkor sem bánom.Nem érdekel.Mint már említettem, inkább a lányom
mint egy diploma.És ezzel szerintem mindenki így van.Nem csak Én.
-Láttad már Londont este? -szegezi nekem a kérdést.Rá emelem tekintettem, Ő is így tesz.Nem legesen fejet rázok.Jártam már este Londonban, ez igaz.De nem azért hogy meg nézzem milyen ki világítva, hanem azért mert akkor mentem haza a munkából.Meg ragadja csuklómat, s ki húzza zsebemből.Kérdőn nézzek rá.Nem mond semmit, csak el kezd húzni egy folyóhoz.Pontosabban, inkább a korláthoz.Csak most veszem észre, hogy a Temze-partjánál sétálunk/sétáltunk.Még soha sem láttam a Tower-hidat ki világítva.A lélegzetem el akad, ahogy arra a csodás építményre nézzek.Gyönyörű.Életemben nem láttam még szebbet.Mind ketten a
Tower-hidat nézzük.Hihetetlen.Gyönyörködésemet Harry kuncogása zavar meg.Felé kapom tekintettem.
Alkarján támaszkodik, és -ha minden igaz- rajtam nevet.
-Most mi van? -köpöm felé a szavakat.Kicsit bunkón.Ezért egyből visszább veszek.Nevetve meg rázza fejét.Így fürtjei össze rázódnak.Rám pillant.Mosolya miatt, látszódnak gödröcskéi.Amelyeket már réges-rég nem láttam.
-Semmi, -próbálja el fojtani nevetését, ki egyenesedik- csak annyira aranyos voltál.-fordul felém testével.Fel kell néznem rá -olyan magas.Szemei enyéimet kutatja, majd végül meg találja azt.Jobb kézfejét tarkómra csúsztatja,s megcsókol.Ajka simogatja enyémet, miközben közelebb von magához.Másik kezével sem tétlenkedik sokáig,karomat nyakához emeli.S hanyagul ott hagyja.Nem tudok sokáig ellent állni, viszonzom csókját.Szemhéjam le hunyom.Ajkaink érzéki táncot járnak, a sötét éjszakában.Nyelvét végig húzza alsó ajkamon,s el szaka tőlem.Szemem fel nyitom, még mindig nagyon közel van hozzám.Fél oldalas mosolyra húzza piercinges ajkait.Karom vissza helyezem testem mellé, míg Ő össze kulcsolja ujjainkat.Tovább sétálunk az éjszakában.Nem tudom merre megyünk -szerintem Ő se tudja- csak megyünk, céltalanul.Az eső el kezd esni.Állapítom meg miután egyre több eső csepp éri a kézfejemet.A Göndörkével egyszerre nézzünk össze.Majd mosolyodunk el.
-Harry, sietni kéne.Még a végén meg ázzunk.-nézzek zöld szemébe.Komolyan mondom neki, de Ő olyan semmilyen fejet vág hozzá.Az eső szakad, mi pedig csak állunk és várjuk az égi csodát.
-Harry!-szólok rá, mérgesen.Őszintén szólva nem vagyok mérges, csak éhes, fáradt, és már a lányommal szeretnék lenni.El fordítja a fejét jobbra, majd balra is -mind ezt lassan teszi.Karjait derekam köré fonja, s fel emel.Meg pörget néhányszor a levegőben.Kezeimmel a vállába kapaszkodom -hogy még véletlenül se esek le.
-Harry! -kiáltom el magam.Mit se törődik vele, a levegőben tart. Pont ilyenkor nem jön erre senki...Jaj ugyan már Daniella,  örülsz annak hogy ilyeneket csinál... ~Belsőm -mint mindig- most is adja önmagát.
-Harry tegyél le! -csapok rá a vállára.Közben szemébe nézzek.Smaragd zöld íriszei ragyognak a holdfényben.Lassan le enged, vissza a földre.Kezeim mellkasánál állnak meg.Karjait még mindig védelmezően tartja testem körül.Göndör tincsei ki egyenesednek, és arcához tapadnak.Pont úgy ahogy a ruhája is.Szemeim ajkaira tévednek, és gyorsan vissza íriszére.Ajkaink össze érnek, de nem csókol meg.
Érzem ahogyan a szívverésem sok szorozódik, a pulzusom pedig az egekbe szökik.Végig nyalja alsó ajkát, majd az enyémet is.Mentolos lehelete el kábít,ajkait újra sajátomon érzem.Ajka kalandra hívja enyémet,s én szívesen megyek vele.Ajkaink egyszerre mozognak.Szemhéjam lezárul.Úgy érzem magam mintha egy nyálas filmben lennék.De, ez itt a valóság.Nincsenek kamerák, és nincs rendező.Itt csak Én vagyok és Harry.
A ruhám már teljesen át ázott, a hajamból csavarni lehetne a vizet.Újra föl emel, lábaimmal körül fogom derekát.Tudom hogy nem ejtene le, de első a biztonság.Oxigén hiány miatt el szakadunk, lihegve  pásztázzuk egymást a szakadó esőbben.Néhány perc el teltével le enged a  talajra,s tovább haladunk.Nem törődünk az esővel, sem semmivel.Körülbelül félóra gyaloglás után, be érünk az utcámba.Le sétálunk még néhány háztömböt.S el érünk az otthonomig. Harry-vel be sétálunk a kapun, majd fel sétálunk azon a három lépcsőfokon.Kezem a kilincsre helyezem,és lassan le nyomom azt.Ujjait csuklom köré fonja,maga felé fordít.
Fel nézzek rá -csak hogy a szemébe tudjak nézni.Nyelek egyet.Ajkai el vállnak.
-Daniella, -rekedtes hangjától kiráz a hideg- holnap lenne kedved velem ebédelni? -kérdezi.Ez mos komoly?
Randira hív? Be szívom alsó ajkam.Idegesíti ha ezt csinálom.Tudom és ez , olyan jó érzéssel tölt el.Ki fújom
a bent tartott levegőm.
-Harry, holnap is dolgozom.És a délutánt a lányommal szeretném tölteni. -mondom a szint tiszta igazságot.
Nem vár túl sokat közbe szól;
-Nem bánnám ha Darcy-t is hoznád. -vallja be.Meg torpanok.Az ajtóm előtt szinte, kővé dermedek.
-Akkor holnap értettek jövők, úgy fél tizenegyre. -a fülem mögé tűr egy vizes tincset- Rendben Baby.-jelenti ki.Hajamba csókol,s el megy.Hallom lépteit hátam mögül.Majd a kaput ahogy be csapja.Be nyitok a házamba.Gyorsan meg szabadulok a vizes gönceimből -még az előszobában- és a fürdőbe rohanok.El végzem a szokásos teendőimet.Fel veszek valami pizsamának nevezhető ruhát, és a szobámba megyek.
Dave a kannapén ki terült, ha jól láttam.Le kapcsolom a villanyt mindenhol.S be dőlök az ágyamba.
Magamban sikítozok az örömtől.Szeret, szeret!!! Mosollyal az arcomon térek nyugovóra.