54.Rész

                                     Hii Guys!! I'm D, és meghoztam Nektek az
                                54.rész-t!!! Az előző rész -amint láttam- senkinek se
                             tettszett, még nekem se :D De, remélem ez a rész el nyeri a
                           tetszéseteket!!! Örülök a 44-dik Feliratkozónak, és a 42,000 ezer
                         oldalmegjelenítésnek!! Köszönöm szépen, jó olvasást!! Feliratkozni,
                        komizni ér!!!!!!!!! Pusszi Me ♥♥ :)
                                                                                                                            D xoxo












A torkom ki száradt.Nem hiszek a fülemnek, nem nem az nem lehet.Biztosan félre értettem valamit.Ők, nem...Én, ez kizárt!Könnyes szemekkel nézzem őt, azt a lányt aki állítólag a legjobb barátnőm.Hogy történhetett ez? Egyáltalán mit tettem azért hogy ezt kapjam? Ártottam nekik valaha is, bármelyiküknek is?
-Hogy tehetted ezt?! -kérdezem lassan , s érzem ahogy le folynak arcomon az első könnycseppek.
-Daniella, Én....Mi...Öhm, ott voltunk egy buliban és... -el kezdi a mondandóját, de fel kell nevetnem.Először össze hoz Harry-vel, aztán pár év el teltével le fekszik vele? Hogy van ez?
-Hagyd Sasha, semmi értelme.... -ezzel hátat fordítok neki, neki és a barátságunknak.Az ajtóhoz sétálok, kezem a kilincsre helyezem.Le nyomom a fém tárgyat és ki nyitom az ajtót.Egy sóhaj szökik ki ajkaim közül, ahogy át lépem a küszöböt.Az ajtót hangosan csukóm be magam mögött, hogy tudja soha nem jövők ide vissza.És hogy egy jó ideig látni se bírom őt.Kézfejeimet a kabátom zsebeibe temettem, fejem le hajtom.
Sós könnyeim az arcomról az útra kerülnek.Miért? Miért kell mindig így végződnie mindennek? Minden jót, valami rossz követ.Nem tudok haza menni és Harry szemébe nézni, ezek után nem.Úgy döntök hogy egy közeli parkba megyek, és ott -talán- le nyugszom.Hosszú percekbe telik mire a parkba érek, és találok magamnak egy nyugodt helyet.Ahol ki sírhatom magam.Le ülök egy barnára festett padra.Az idő esőt jósol, legalábbis Én úgy látom.Be van borulva, és fúj a szél.Miért ilyen kegyetlen az élet? Mivel érdemeltem ezt ki?
Vagy, egyáltalán Harry miért csalt meg? Nem vagyok elég jó neki? Ez lehet a gond? Már nem tudom.Arcomat tenyereimbe temettem, és keserves zokogásba kezdek.Felidézek mindent ami velünk történt az elmúlt években.Amikor meg ismertem, és amikor a szüleim meg tiltották hogy barátok legyünk.Amikor először megcsókolt, amikor ott feküdtünk a fűben, és nem történt semmi.Amikor össze jöttünk, és amikor a szolgája lettem.A gyomrom össze szorul ezekre az emlékekre.És amikor terhes lettem, és amikor ezt meg tudták a szüleim.El dobtak maguktól, én pedig csak egy emberhez mehettem. Dave-hez.
Mindig segített nekem, soha se panaszkodott.Mindig mellettem volt, ő az egyetlen igaz barátom.Még ma beszélnem kell Harry-vel. Időbe telik mire abba hagyom a sírást, és fel állok a padról.De, amint ezt sikerült meg valósítani az eddig hit otthonom felé veszem az irányt.Hosszú hajam lobog a szél miatt.Már most látom a veszekedésünket.Húsz maximum harminc perc alatt érek haza.Fel sétálok a kocsi fel hajtón, és a bejárati ajtóhoz sétálok.Le törlöm utolsó könnyeimet, s be lépek a házba.Halkan csukóm be magam mögött az ajtót.

Mr Styles

A táskámat le teszem a földre, a cipőmmel együtt.
Le veszem a dzsekim és a nappaliba megyek.Sehol senki.Az étkezőhöz lépdelek.Senki.
Hm, ez különös.A konyhánál is ugyan így járok.
A dühöm és haragom kezd el tűnni, de még mindig itt van egy igen csak nagy része.A lépcső felé sétálok, egyik kezem a korlátra helyezem és fel sétálok rajta.Nem siettek, hogy őszinte legyek nem akarok találkozni Harry-vel. Mert biztos vagyok abban; hogy ha találkozunk; veszekszünk.
Fel érek az emeletre, és szembe találkozok Vele.
Érzem ahogy szemeim újra meg telnek könnyekkel, és már alig várják hogy utat törhessenek.Engem figyel, azokkal a smaragd zöld szemeivel.Nem bírok meg szólalni.Vagy, nem is akarok? Fehér pólót visel, amiből tetoválásai ki tűnek.Haját egy kendővel fogja fel, a helyett hogy el menjen a fodrászhoz és le vágassa.Vonásai azonnal meg változnak amint felém közelít, és látja hogy én hátrálok.Hátrálok ameddig csak tudok, de a hátam a falnak ütközik.Nyelek egyet, el akarok mondani mindent.De, félek ha bele kezdek; el sírom magam. Kezeivel fejem mellett támaszkodik meg.Ezzel el tüntetve az összes távolságot köztünk.Még mindig a szemébe nézzek, és tudom nem sokára sírni fogok.
-Megcsaltál. -motyogom orrom alatt.Arcáról a meglepettség tükröződik. Mint aki nem tudja hogy miről beszélek...     Szemöldök ráncolva néz le rám.Igen, jóval magasabb mint Én.Állkapcsa meg fezsül egy pillanatra, majd el enyhülnek vonásai.
-Nem csaltalak meg. -mondja.A hangja a rekedtebbnél sokkal rekedtebb.Egy részem el akarja hinni amit mond, de az agyam azt kántálja "hazudik".Ki fújóm a bent tartott levegőmet, és be szívom a friss oxigént.
Lehunyom szemhéjam, amint egy könnycsepp csordul le arcomon.
-De, igen. -suttogom- Sasha-val. -épp hogy ki tudom ejteni ezt a nevet.Rám tör a sírás, a könnyeim -ahogy az eső cseppek- úgy szánkáznak le arcomon, és érnek véget a padlón.
-Mi? Daniella mi a fenéről beszélsz? -kérdezi, mintha tényleg nem tudná miről hadoválok itt Neki.Le csúszok a falon, és a földre csücsülök.Térdeimet mellkasomhoz húzóm és át ölelem őket.Könnyeimtől homályosan
láttok, így amikor fel nézzek Rá, csak egy alakot látok.Semmi mást.Karjait már el vette a faltól.Próbálom abba hagyni a sírást, ami zokogásba ment át.Egy kis ideig vissza tartom magam, és rá nézzek.
-S..Sasha mondta hogy, Te és Ő...Ti, lefeküdtetek.Egy bulin. -mondom.De érthetetlenül, a vissza tartott zokogásom miatt, ami megint rám tört.Arcomat tenyereimbe temettem.Csak sírni akarok, és tudok.Semmi mást nem tudok csinálni.Még ha akarnék se tudnék.Ez, olyan érzés mintha ketté tépnék az ember szívét.Aztán vissza raknák darabokban, egy szóval; rossz.Tenyereimen meg érzem ujjait amik el veszik kézfejeimet.Előttem guggol.Ujjaival el tűri egy rakoncátlan tincsemet ami az arcomba hull.
-Nem feküdtem le vele. -mondja, hangja nyugodt- Igen ott voltam azon a bulin, amiről beszélt.De, nem így történtek a dolgok ahogyan ő azt gondolja.Drogozva volt, és rám mászott. -mondja rezzenés telen arccal folytatja,- el vittem egy szobába, és ott hagytam.Ennyi. -mintha tonnáktól szabadultam volna meg.Szomorúságomat fel váltja a hirtelen öröm.Tehát, nem nem csalt meg.Úgy érzem, hogy....Hű ezt nem lehet szavakba foglalni...Harry-re pillantok, aki egy mosolyt bocsájt felém.Egyik kezét a hátam mögé helyezi, míg a másikat térdhajlatomba rejti.Fel emel és be cipel a hálónkba.Karjaimmal körül ölelem a nyakát.
Szemeim le hunyva tartom.Olyan számomra ez a mai nap, mintha egy rossz filmbe csöppentem volna.Dráma hegyén-hátán.Az összes gondolatom el tűnik, amint hátam találkozik a puha ággyal -ágyneművel.
El engedem Harry-t , aki be fekszik mellém.Felé fordulok és át ölelem.Fejemet mellkasára helyezem, hallom szívverését.Meg nyugtató.Ujjai körül ölelik tenyeremet, azzal kezd el foglalatoskodni.Ajkait homlokomra helyezi, s egy csókot nyom rá.
-Szeretlek...- el mosolyodom.Le hunyom szemeim, és meg próbálok egy távoli és messzi világba menni ahol az  élet még ennél is jobb.S ahol Ők is ott vannak, velem.