59.Rész

                                         Hii Guys!! I'm D, és hoztam Nektek egy
                                    59-Részt! Sajnálom amiért mindig késnek a részek,
                                 mostantól hétvégenként lesznek csak...Az iskola miatt..
                             Na, de most ne szomorkodjunk...Hanem olvassátok el ezt a
                           nem túl hosszú részt, és nyugodtan komizzatok iratkozzatok fel!
                       Ó, és KÖSZÖNÖM SZÉPEN az 50.Feliratkozott, és az 50,000
                    ezer oldalmegjelenítést!!! ♥♥♥♥ :) Jó olvasást!!

                                                                                                               D xoxo

Mr and Mrs Styles 

Egész nap kerültem lányomat és a feleségemet is.Niall sajnos el ment, adtam neki pár tanácsot a barátnőjével kapcsolatban, remélem hasznára válnak.Nem értem Daniella-t, miért rám haragszik? Ő miért kezeli ilyen nyugodtan a helyzetet? Talán tud valamit amit Én nem? El hallgat előlem valamit? Na jó, Harry ez nevetséges.11 év után nem bízol a saját feleségedben?  Fejem enyhén meg rázóm, göndör fürtjeim össze kuszálódnak fejem tetején.Az ágy szélén ülök és gondolkodom, egész reggel ezt csináltam.Miért? Hisz én vagyok a férfi a házban! Vagy nem? Meg mondhatom a saját lányomnak hogy mit szabad és mit nem! A háló szobám ajtaja ki nyílik, Daniella lép be rajta.Már fel öltözött -sajnos, pedig abban a köntösben jól nézet ki.Egy fekete virág mintás szoknyát visel, egy bő kardigánnal.Még így is istenien fest...
Rám pillant majd, elém sétál.A szoknyája csak a combja közepéig ér, s a melleire jó rá látásom van.
-Harry? -szólít meg feleségem lágy hangon.Szemeibe nézzek, tudom mit akar, de nem fog sikerülni.
-Daniella, nem fogok bocsánatot kérni tőle. -hunyom le szemeimet.Nem állhatom a tekintetét, mert akkor Ő győz, azt pedig nem akarom.Akárhányszor a szemébe nézzek, olyan mintha hipnotizálna.
-Harry, ne legyetek ilyen gyerekesek... -ül mellém, kezét a combomra teszi. -Nézd, gyerek.Ő szeretne nyerni ellened, hagyd meg neki ezt az örömöt.Utána ennek a Zayn dolognak vége lesz, édes. -utálom, utálom ezt a hangot.Amikor így beszél hozzám, ezzel próbál meg győzni? Ismeri egyáltalán Zayn-t? Tud erről a férfiról bármit is? Nem, nem tud! Sz@rt se!Ajkaival nyakamat puszilgatja, miért kell ezt csinálnia? Fejem oldalra fordítom, ajkaink találkoznak.Nyelveink egymást kényeztetik miközben testét magam alá gyűröm...



                             Darcy Styles

-Sajnálom Lisa, apám meg örült...Nem tudod mit csinált ma reggel. -mondom legjobb barátnőmnek Lisa-nak.Csak ő barátkozott és barátkozik velem, az osztálytársaim...Nem igazán szeretnek, nem tudom miért nem.
-Ugyan, vesd be a kölyök kutya szemeket.Nem fog tudni ellenállni, el enged. -barátnőm sosem volt az a könnyen le rázható és fel adó típus.Ő mindig küzdött és ellenállt, egy igazi lázadó.
-Nem, ez úttal örök szoba fogságban vagyok...Úgy ötven éves koromig. -mondom, nincs jó kedvem.De rossz se, igaz a reggeli incidens óta apával nem is szóltunk egymáshoz.De, nem tudja mennyire rossz iskolába járni.Úgy hogy mindenki egy el kényeztetett libának tart, csak azért mert a faterom Harry Styles. Igen, tudok apámról és a bandájáról Niall be avatott.
-El kell jönnöd, itt lesz Zayn is. -hallom a hangján ahogyan mosolyog.Amitől kicsit kuncogok, nehéz esetű barátnő.
-Sajnálom, le kell tennem.Szia. -ezzel bontom a vonalat,szemeim az ablakon kívülre merednek.Kellett ez nekem? Nem.Tudom hogy nem, de akkor is...Tizennégy vagyok, kell a magánélet és a pasi.
-Nem meg mondtam hogy felejtsd el a telefont. -apám rekedtes hangja járja át a halló járatomat.Egész végig itt volt bent? Lassan meg fordulok, apám az ajtóban áll karjait mellkasa előtt fonja össze.Az ajtó félfának dőlve méreget engem, ahogyan kezemben az Iphone-al állok.El löki magát az ajtótól, felém kezd el sétálni.Most meg kapom, tuti kiabálni fog velem,főleg ha hallotta a beszélgetésemet.Apám el ér hozzám, egyik kezét ki nyújtsa felém.Fel nézzek rá.
-Kérem, -mondja, sóhajtva nyomom kezébe a készüléket- és a laptopot is. -mondja, az asztalhoz sétálok.
Össze csukóm a rózsaszín szerelmemet majd apám felé fordulva oda adom neki.Remélem, most már boldog.Karjaimat össze fonóm mellkasom előtt, és lehajtott fejjel várom hogy elhagyja a birodalmamat.
-Darcy, -emeli fel fejem- te a érdekedben csinálom ezt. -mondja, el kapom tekintettem és az egyik poszteremre szegezem.Sóhajt egyet, és távozik a szobámból.Maga mögött be csukja az ajtót, végre...El ment.Az ágyamhoz siettek,le ülök rá és hátra dőlök rajta.Szívás...Az én faterom miért ilyen? Miért nem tud le szállni rólam egy perce? És hagyja hogy éljek?! Ez így nem fair.Oldalamra fordulok, szemhéjam le zárul.Még csak dél körül járhat az idő, és én még is fáradt vagyok.Az álmosság el önti agyamat, ami jelzi hogy azonnal aludnom kell.Nem is teszek másképp, el alszom -rövid időm belül.S gyönyörű barna szemekkel álmodom...


                             Mrs Styles


Karba font karokkal figyelem férjemet aki az ágyunkon ülve kutat lányunk gépén.
-Harry, -sóhajtom,mellé sétálok- bíz benne. -ülök le, miért nem hallgat rám? Nem értem se Őt, se Darcy-t, mind ketten makacsak és nem engednek a másiknak.Meg látszik hogy rokonok...Le ülök a laptopot nyomkodó göndöröm mellé, szemeim a képernyőre helyezem.Meg van nyitva az "előzmények" és még néhány oldal, de azok csak ruha oldalak.Akkor miért kell aggódnia? Meg értem hogy apa, és hogy Zayn túl idős de erre Darcy is rá jön.Fejem vállára döntöm, nem bírom ezt ki, még csak most vesztek össze de már elegem van belőle.
-Harry, -szólalok meg újra.- ennek semmi értelme.Tizennégy éves, érted? Fiatal, és tudja hogy nem szabad. -miután észre veszem hogy egy szavamra se figyel, a gépet ki kapom az öléből és elé állok. -Figyelj rám! -parancsolom.Fel néz rám, zöld szemei kezdenek sötétedni.
-Nézd, tudom hogy félted de... -keresem a szavakat, amiket kis idő múlva meg találok- De, pár év múlva
ez be fog következni, barátja lesz.Mint minden normális embernek. Harry, kérlek kicsit nyugodj le. -hangom el hall amikor fel áll, s testével fölém tornyosul.
-Tudod Daniella, kurvára nem engedem hogy Zayn-el legyen. -hangja túlságosan fenyegető számomra,- És nem lesz mással se, mert amíg be nem tölti a harmincat abban a kibaszott szobában fog ülni és tanul! -ahogyan el hagyják a szavak a száját, úgy emelkedik a hang szintje, kezdek meg ijedni tőle... Ajkai el vállnak, fülemhez hajol;
-Tudod, Zayn kicsit másképp viselkedik a nőkkel. -suttogja- Én is bánhatok veled úgy, akkor talán meg tudod hogy milyen jövőt szánsz a lányodnak. -nyelek egyet, most komolyan képes meg fenyegetni.A laptop ki esik ujjaim közül, s a padlón köt ki.El húzódik tőlem, szemei feketében úsznak.Össze szedve minden bátorságomat, fel nézzek rá.
-Tudod Harry, elegem van a gyerekes viselkedésedből és abból hogy mindig ilyen vagy! Miért nem tudod el engedni magad egy kicsit?Annyira más vagy, és utálom azt hogy így bánsz velem! És egyáltalán miért fenyegetsz meg? -kérdezem tárt karokkal, szemeivel engem fürkész- Tudod mi a te bajod? Az hogy...-hangszintem jóval meg emelkedett a kelleténél, s úgy érzem nem fogok el hallgatni.
-Hogy mi a bajom? -vág közbe fel húzót szemöldökkel- Az hogy szart se tudsz az igazi életről, és egy számodra idegen velem egyidős férfival engeded aludni!Komolyan kurvát akarsz csinálni a lányomból?! -kiabálja, szemeimben könnyek gyűlnek amik mardosni kezdik szemeimet.Kézfejem meg lendül s az arcán éri el úti célját.Arca automatikusan el fordul a bal irányba, sajgó tenyeremet vissza engedem testem mellé.
Könnyes szemekkel figyelem Őt, amint végig simítja a sérült felületet.
-Miért nem bízol meg bennem? -nyögöm ki, ezzel ki viharzok a szobából.De, az ajtó küszöbénél meg torpanok lányom ijedt arca láttán.Nem akarom hogy sírni lásson, ezért a lenti fürdőbe menekülve zárkozom el előlük...S sírom ki magam, úgy ahogyan anno...