60.Rész

                                        Hii Guys!!! I'm D, és hoztam a következő 60.Részt!
                                    Remélem el nyeri a tetszéseteket! Ha pedig olvasod,
                                  nyugodtan iratkozz fel, komiz vagy csatlakoz a csoportba!
                                Jó olvasást Minden Bananasnak!! ♥♥♥ :)

                                                                                                                  D xoxo








                          Mr Styles 

Lábaimmal a lépcsőt szellem s közben egy kérdés jár a fejemben;miért vagyok ennyire hülye? Miért nem tudom be fogni a számat akkor, amikor kellene? Miért csinálom ezt, miért bántom meg a szeretteimet? Le érek a földszinti fürdőhöz, be nyitni értelmetlen.Mert tudom;be van zárva.Az ajtó előtt állok, feleségem keserves zokogását hallgatom.Közben azon töröm magam, miért kellett ennek

/Zene/

történnie? Minden jó lenne ha Zayn nem kezd ki a lányommal.Ha nem csinál hülyeségeket.Amióta Perrie elhagyta, azóta ilyen.Nem normális, ha Daniella csak a felét tudná annak, amit én...Még a házba se engedte volna be Zayn-t, már bánom hogy nem avattam be.És amit mondtam, nem gondoltam komolyan.Azt hittem, ha azt mondom neki, akkor majd jobban védi Darcy-t.Nem ezt akartam, sose akartam ezt.Ez a helyzet, pillanat emlékeztet a régi Harry-re.Aki szerette ezt, azt ha sírtak miatta.Aki könyörtelen és kegyetlen volt.Aki úgy bánt vele akárcsak egy rabszolgával, nem pedig úgy mint egy nővel.S ez az emlék, rá döbbent arra, hogy most sem vagyok több.Normális az életem, családom van munkám.De Én, ugyan olyan vagyok, amilyen voltam.Kicsivel se jobb, se több.Ugyan olyan  idióta, gyerek vagyok, mint ami voltam.Csak, most már ténylegesen felnőttem, s tudom mit rejt az éjszaka.És minden más...Ökölbe szorított kézfejemmel kopogtatok egyet a fehér fa ajtón.
Mivel nincs válasz hosszú tetovált ujjaim a kilincsre csúsztatom, le nyomom azt.A fehér tákolmány, ki nyílik -amit még csak remélni se mertem volna.Be lépek a nagynak nevezhető helységbe, Daniella háttal áll nekem.Sír.Halkan csukóm be magam mögött az ajtót, remélhetőleg nem hallotta meg hogy be jöttem.Közelebb lépek hozzá, szipog párat majd meg szólal;
-Mit szeretnél? -hangja erőtlen, s gyenge.Még mindig háttal áll nekem, és tudom mit kellene tennem.Oda kéne mennem és bocsánatot kérni tőle, amiért ezt vágtam a fejéhez.De nem teszem.Ez nem egy hülye romantikus film, vagy sorozat; ez a valóság! Ez meg történik, ez az élet;nehéz és sz@r.Az emberek csak dolgoznak dolgoznak, és dolgoznak, utána pedig értelmetlen dolgokra költik el a pénzüket.A mai tizenévesek, nem tudják mi az igazi élet.Mert anyuci meg apuci agyon kényezteti őket, az ilyen gyerekekből lesznek a nagyképű nagyszájú kölkök.A mai tizennégy éves lányok a szórakozó helyeken töltik az estéiket, miközben a szüleik azt hiszik hogy otthon vannak.Vagy, ha otthon is vannak facebook-nak, hajnalig, vagy annál tovább.Ez a világ el van cseszve, ahogyan az emberek is.Azt pedig nem akarom, hogy én és a családom is ezek közé az emberek közé tartozzanak.
Mert tudom; mi mások vagyunk.Vissza térve, a jelenbe; szólásra nyitom ajkaim;
-Daniella, nézd, el ismerem hülyesége...-folytatnám tovább de, megfordul.Tekintettem az övével ütközik.Gyönyörű barna szemei körül ott vannak a piros foltok, amik most keletkeztek;miattam.Íriszei könnyben úsznak, ajkai remegnek.
-Nem Harry, igazad van.Mindenben, ahogyan mindig is. -hadarja- Darcy-nak nem való ez... -körmeit figyeli,ki fújja bent tartott levegőjét- Megyek és beszélek vele, erről. -fel emeli fejét, egy mű mosoly keretében el megy mellettem.Az ajtó ki nyitódik, majd be csapódik. El basztad Styles...
Sóhajtva lépek ki a fürdőszoba helységből percekkel feleségem távozása után.Amint be csukóm az ajtót lányom aggódó arcával találkozik tekintettem.Meg állok előtte, le pillantok rá.Ujjaimmal végig szántom kusza fürtjeimet, lányomat vizslatom.
-Minden rendben? -kérdezi halkan.
-Persze Darcy. -mondom és a lépcsőhöz sietek, sietnék ha nem ragadná meg a karomat.
-Ne néz hülyének! Anya fel pofozott. -feleli, miközben el engedi karomat.Felé fordulok.
-Te ne az én dolgommal foglalkozz.Különben is szobafogságban vagy, emlékszel?! -oktatom ki mire szemeit forgatja, ilyennek ezek a mai tinik mindenbe bele ütik az orrukat.
-Akkor is fel pofozott. -mondja, karba font kezekkel.Nem hiszem el hogy ennyire gyerekes...Chh.
-Akkor sem a te dolgod! -hangom meg emelem, amit szemmel láthatóan nem igazán várt.Azt hiszem egy kis alvás jót tenne most nekem.
-Inkább, matekoz egy kicsit, úgy is rossz vagy belőle. -ezzel magára hagyom, nagyszájú utódomat.Fel siettek a lépcsőn, és egyenesen a háló szobánkba megyek.Daniella az ágyon fekszik, az oldalára fordulva.Le dobom magam mellé, s csak a plafont bámulom.Tisztában vagyok azzal hogy gyerekünk van, és hogy felelősség teljesnek kell lennem.De, nem akarok az lenni.Mindig is felelőtlen voltam, és a minap kaptam egy ajánlatot amit még nem említettem Dani-nek.Se másnak, vagyis a srácoknak mert, végtére is mi vagyunk a One Direction vagy nem? Mindössze annyi az ajánlat, hogy még egyszer utoljára lépjünk fel, együtt.Aztán ha, tetszik a mostani fiataloknak akkor lesznek további fel lépések.A többiek bele egyeztek, de nekem meg kellene beszélnem Vele. Ami most szerintem nem lenne tanácsos, főleg nem úgy hogy haragszik rám.Mert Én hülye meg bántottam.
-Daniella.. -fordulok felé, de ebben a pillanatban Ő is felém fordul.Egyik karjával át öleli derekamat, fejét mellkasomra hajtja.Tenyerem hátára helyezem.
-Utálok veszekedni. -motyogja, mosolygok.Olyan...Furcsa a mi kapcsolatunk, mind a ketten gyerekek vagyunk még.Nagyon is.
-Én is, babe. -mondom ujjaimmal hajába túrok.Imádom a rövid haját, sokkal szexibb így.Felnőttesebb,és többet láttok az arcából;Ami tetszik.EL húzódik tőlem, a csípőmre ül;lovagló ülésben.Tenyereimet derekára teszem, közben füle mögé tűr egy tincset.Tartja velem a szemkontaktust.Nyakamhoz hajol, s csókolgatni kezdi fedetlen bőrömet.Ujjaim ruhája alját gyűrik fel, ujjaim a fedetlen részt cirógatják.Ajkaival nyakamat harapdálja, szívja.Mi a fene ütött az én vissza fogott feleségembe?
-Babe, nem volt elég a tegnap este?-vigyorgom, miközben élvezem ajkainak kényeztetését.Szemhéjam le hunyom, s az agyam kikapcsolom.Nem tudok gondolkodni, főleg nem akkor amikor ilyeneket csinál velem.
-Nem. -suttogja, fülembe.Meg szabadítom kardigánjáról, majd az ágy mellé dobom, tisztában vagyok azzal hogy ezt nem kéne.De, kit érdekel? Engem nem.Lassan mellém fekszik, puha ajkait hiányolom.
El tűnt a vadmacskám...Fejem oldalra fordítom.
-Most mi van? -kérdezem, hangom rekedt és tudom ez be jön neki.
-Semmi édesem. -válaszolja, majd közelebb húzódik mellém.Fölém hajol, ajkait enyéimre helyezi.Csókban forrunk össze,
-Sajnálom. -motyogom.Nem akartam és nem is akarom el veszíteni soha.Hülyén hangzik ez, minden tizedéves számára.De, én ezt így érzem.És nem akarom hogy ez az érzés valaha is el múljon.Úgy érzem, még mindig szerelmes vagyok, és az is maradok.Örökre! Örökre az maradok, fiatal és szerelmes.Csókunkat s gondolataimat az ajtó nyitódása zavarja meg;lányunk áll az ajtóban.És egy "fúj ezt nem kéne" fejjel bámul ránk.
-Mit szeretnél? -kérdezi mellőlem Daniella.
-El viszel vásárolni?!. -hangneméből ítélve ez inkább kijelentés volt mint sem kérés.Fel ülök a hatalmas francia ágyunkban.Lányomat vizslatják zöld íriszeim, egy topot visel rövid nadrággal.Nem igazán tetszik ez az öltözék, már csak azért se mert mindene kint van belőle.
-Veszel magadnak normális ruhákat is? -kérdezem, mire szemeit forgatja.
-Ezek is normális ruhák...Nem az őskorban élünk, fater. -mondja, sarkon fordul és a szobájához siet.
-Az őskorban a lányok ruhát hordtak nem pedig, ilyen ízét.Öltözz fel és el mehetsz vásárolni. -kiabálom utána.Még hogy őskor... Amikor én voltam tizenöt a nőkön voltak ruhák. Gyűlölködő gondolataimat, lányom telefonjának rezgése zavarja meg.Az éjjeli szekrényen heverő Iphone-ért nyúlók, egy sms-e érkezett.Meg nyitom azt, szemeimmel végig futom az üzenetet.Melyet Zayn-től kapott;

      "Miért tűntél el baby? Hiányolom a kis tested... Zxx" 

Szemeim tágra nyílnak, föl kellek az ágyból és kiviharzok a hálóból.Darcy szobájának ajtaján dörömbölök, kis híján be töröm a fadarabot.A düh, és a harag amit most érzek...Le írhatatlanul rossz.