69. Dangerous

                                   Eyo x.x I'm D, és itt egy 69.Rész :)
                       Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!!! Jó olvasást,
                    ha tetszett tudjátok mit kell tennetek...

                                                                                D xoxo

                    Hetekkel később...
                                                  Darcy Styles




Elkezdődött a félévig tartó turné. Most még Londonban vagyunk, a bandának itt lesz az első koncertje. Valamelyik nagyobb klubban, mivel az új menedzsment kíváncsi arra hogy hányan jönnek el. És, hogy még mindig szeretik e őket, úgy ahogyan régen.  Őszintén szólva, fogalmam sincs arról, hogy ki lesz apám főnöke. Még se Ő, se a többiek nem találkoztak vele. Ha minden igaz, ma lesz egy kisebb össze jövettel a One Direction családok között. Mindegyikükkel egy épületben leszünk, valami puccos helyen. És, ott fogunk először találkozni azzal a titokzatos személlyel aki a srácok főnöke lesz az idei turnén. Sajnos, Zayn is ott lesz. És...Mosolyognom kell előtte, a szüleim nem tudnak arról a "csodálatos" estéről. Mellyen megrontott. Habár, kit akarok álltatni? Tudtam, hogy csak szexre megy az egész. Sóhajtva kellek ki ágyam melegéből, és sétálok át a fürdőbe. Amely a folyosó végén kap helyet. Ma hosszú napja lesz a Styles családnak. Mint mondtam, nem ismerjük még a Főnököt. És mivel, a mai nap mindenki számára tökéletes, ezért ma lesz a nagy ismerkedés.
Semmi kedvem nincs ott lenni a bandával, -és Zayn-el- egy helyen. Borzalmas lesz a mai nap. Miután végzek a mosdóban, vissza kullogok az én kis birodalmamba. Majd a szekrényemhez lépdelek, és keresek valami hordható göncöt. Nem leszek szexi, se prűd se semmi ilyesmi. Elegánsnak szeretnék látszani, mégis visszafogottnak és kicsit szeretném az emberiség tudtára adni; hogy egy nagy lány vagyok már. Fél óra válogatás után, megtalálom a megfelelő  darabot. Egy combközépig érő, pánt nélküli szoknya, szandállal. Csuklómra fel helyezem a fekete régi karórámat, a fülembe teszek egy  rózsás fülbevalót. Hajam ki engedem, majd megfésülöm. Sajnos, az alja göndör. Ezt, apámtól örököltem... Hülye göndör tincsek. Miután elkészülök mindennel, fel veszem a szandálomat majd elhagyom a szobát. Le sétálok a földszintre, ahol anya már a reggelit készíti nekem.
-Jó reggelt. -mondom, miközben helyet foglalok az asztalnál. Anya is így tesz, majd megkapom a mai reggelimet. Menten neki látok, eközben csatlakozik hozzám apám is. Aki nem a reggelijét, hanem a kávéját pusztítja. Lassan befejezem a pirítósomat, s kényelmesen hátra dőlök a székben.
-Te aztán gyors vagy. -jegyzi meg apám, rá pillantok. Az újság mögött rejti el nagy fejét, minek olvassa azt a szemetet? Csupa hülyeség az egész, minden apró dologról képesek ezek a vacak firkászok írni. Csak azért, hogy be kerüljenek a tévébe. -Szánalmas- .
-Készen vagytok? -anyám csilingelő hangja zökkent ki, beteg gondolataimból. Fel állok, és a tányéromat a mosogatóba teszem. Majd,  az előszobába sétálok. Felveszem fekete bőrdzsekimet, és kisétálok az autóhoz. Helyem a hátsó ülésen foglalom el, zsebemből előkotorászom a telefonomat és a fülhallgatómat. A két készüléket össze "kötöm" , és keresek a zenelejátszóban valami autókázáshoz illő zenét. Kis idő múlva szüleim is megérkeznek, végig mérem őket. Hogy bírták ki egymás mellett ennyi ideig? Hogyan? Egyáltalán, hogyan került e két személy össze? Sóhajtva nézzem végig, ahogyan apám ajtót nyit édesanyámnak. Megvárja míg beszáll, és utána ő is beül. Hallom a Range Rover motorjának zaját, s érzem hogy elindulunk. Kihajtunk a kapun, s az 1D találkozójának helyszínéig meg sem állunk. Mint általában, most is az ablakon bámészkodom kifele, miközben fülembe üvölt Zayn Malik, és a többi One Direction tag hangja. Igen, odáig vagyok a zenéikért. Nagyon jók. Legalábbis nekem tetszenek. Időnként értem, hogy miért is szerették ezt az Öt srácot annyira. Egyszerűek, mégis van bennük valami ami csábítóan hat ránk, Nőkre. Mint azt tudjátok, az idő rettentően gyorsan telik. Pont mint most, se perc alatt ide értünk. Ide, erre a helyre. Ahol ott vannak a banda tagok, és Ő. Van egy olyan érzésem, hogy erre a napra örökké emlékezni fogok.
A Range Rover lassulni kezd, s megáll. Ki kapcsolom az övemet, és apa után kiszállok a nagy,fekete járműből. Az autó mellett állok, mind addig amíg anyáék meg nem indulnak az épület bejárata felé. Fülemből kihúzom a fülest, és zsebre teszem azt. Anya után lépek be a tágas helységbe. Ami, -ha jól látom- a társalgó. A hely jobb oldali falánál, egy bár van. Mindenhol emberek nyüzsögnek, újságírókkal van tele az egész kóceráj. Itt-ott meg pillantok egy-egy ismerőst, s intek nekik. Apám először Liam-hez megy, mi pedig követjük Őt. Elérünk a borostás öltönyös férfihez.
-Harold. -fognak kezet, Liam kedvesen ránk mosolyog majd ad anyámnak két arcra puszit. Én is megkapom ezt a két puszit, ha akarom ha nem. Anyámék beszélgetésbe kezdenek, s hárman el is vannak. Valahogy eszembe jutnak Zayn szavai;  "Anno...Amikor még csak három éves voltál...Történtek dolgok...Ők ketten, együtt voltak."  Talán igaz, talán hazugság. De, ha Liam anya ex-e akkor miért cseveg ilyen jól apámmal? Pazar! Íriszeim tudtomon kívül meg akadnak Rajta. Öltönye tökéletesen feszül rá, fekete lakcipőjével ötvözve. Kezében egy pohár whisky-vel áll a pult sarkánál. Szemeit testemen legelteti, még innen a terem közepéből is jól látszik. -Szemétláda. -motyogom magamnak. Szerencsémre senki se hallotta meg, a megjegyzésemet. Jobb is, nem szeretnék magyarázkodni. A szüleim el sétálnak tőlünk, és a banda tagoknak köszönnek. Én viszont, kettesben maradok az "öreg" Payne-el.
-Minden rendben Darcy? -zökkent ki gondolataimból Liam lágy hangja.
-Hm? -kapom felé a tekintettem. -Szóltál? -kérdezem, talán tényleg hozzám szólt. Upsz.
-Azt kérdeztem, hogy jól-e vagy? -ismétli meg, zavarba jövők. Ez is miatta van! Átkozott Malik!
-Igen, velem minden oké. Veled? -terelem gyorsan a témát. Liam az egyetlen ember aki tud Zayn-ről, és Rólam. Egy ideig figyel, majd belekortyol poharába. Egy torok köszörülést hallunk meg hátunk mögül, abban a pillanatban megfordulunk. A helyre csönd telepszik, senki se szólal meg. Mindannyia
egy húszad éves hosszú szőke hajú, fehér kosztümös nőt nézünk. Végig méri a társaságot, és

Antonia Smith

megszólal;
-Jó napot mindenkinek! A nevem Antonia Smith, én leszek a One Direction menedzsere az idei turnén. -mondja magabiztosan. Mire utolsó szavánál Liam kiköpi az alkoholt amit épp lenyelt volna.
-Te? Nem vagy kicsit fiatal ide? -kérdezi Liam, mire a nő mosolyog egy sort, a földet pásztázva.
-Nézze, Mr Payne. Ha nem tud együtt dolgozni egy nővel, az nem az én bajom. -mondja, mire néhányan nevetni kezdenek. De, nem mi.
-Mi az, az öreged kidobott otthonról? -kérdezi valaki, amin mindenki nevet. Kicsit viccesnek találom, hisz itt egy nő. Magabiztos, ki áll öt férfi elé. S azoknak a családja elé. Már mint, nincsenek családok. Csak a Styles, és nem sokára a Tomlinson. Igen, Lou apa lesz.
-Mr Tomlinson, látom ön se változhatott sokat. -mondja- Nézzék, nem tehettek arról, hogy ide osztottak be. Ez van, ezt dobta a gép. Ha tetszik, ha nem a főnökük leszek a jövő hónaptól kezdve. Mr Higgins elment,  -a lány folytatná de, valaki közbe szól;
-Ne merd a szádra venni őt, -ez apám éles, erős rekedt hangja. -semmi keresni valód nincs itt. Ez a nagyok játszó tere, te pedig kislány vagy. - mondja. Uh, de nem lennék a csaj helyében.
-Biztosak ebben? Higgyék el, hogy tudok meglepetéseket okozni. -feleli bátran. A többiek sugdolózni kezdenek, szüleimre pillantok. Kik a már-már félkör végén állnak. Látom anya arcán azt, hogy próbál mosolyogni. De nem igazán sikerül neki, s hogy nincs túl jó kedvében. Miért?
-Hosszú lesz ez a turné. -mondja Liam, és lehúzza pohara tartalmát.
-Meghiszem azt. -értek egyet vele, -Merre találom a mosdót? -kérdezem, közben felnézzek rá. El árulja, hogy hol van az az átkozott mosdó s elindulok. Kisétálok a hatalmas teremből, melyben annyi ember van. Végig sétálok egy hosszú folyóson, és ahogy Liam mondta jobbra fordulok. Két ajtót is találok, az egyik a női a másik a férfi. Nagy betűkkel ki van írva a velem szemben levőre "Women" , kezem a kilincsre csúsztatom s épp amikor benyitnék. Ki nyílik a férfi, és csodák csodájára ki lép ki rajta? Zayn! Hát nem remek? Csodás... Elvigyorodik, és még mielőtt bármit is mondhatna rám, be menekülök a női mosdóba.  A fa darab hangosan csapódik be hátam mögött s csak imádkozni tudok, hogy ne jöjjön utánam.  Meg nézzem magam a kicsi tükörbe, majd tovább megyek a kis helységben.
Amint becsukóm magamat a wc-be, pont ebben a pillanatban hallom hogy nyílik a hely ajtaja. Halkan csukja be valaki, hallom lépteit. Cipője kopog a csempén. Lehunyom a szemhéjam, s egy sóhajt eresztek ki ajkaimon,
-Darcy, tudom hogy itt vagy. -mondja mély hangján. Szívem a torkomban dobog, és tudom hogy ezt Ő is hallja. Testem remegni kezd, sötétségbe takaródzik a mosdó, mintha ezt is Ő tenné. Hangosan lélegzem ki-be a levegőt. Érzem ahogyan az ajtó elé áll, lábát látom ahogy le nézzek. Nyelek egyet.
Nem akarok ilyen közel lenni hozzá, nem megy. -Darcy, -még a fatákolmányon keresztül is érzem leheletét, -Meg vagy. -hangja halkabb, mégis élesebb. Vissza tartom levegőmet, hátha feladja és elmegy. Igen ez lehetséges. Persze Darcy, az...  Hirtelen a fa amelynek eddig neki dőltem, most eltűnt. Zuhanni kezdek, nekem végem. Ez az amire gondolni tudok, na meg arra; hogy hogyan nyitotta ki azt a sz@rt? Két kar elkap, még időben így nem a hideg csempén kötök ki. Felnyitom az egyik szemhéjam, körbe pillantok -nem esett bajom. Huh, yeah. Tekintettem Zayn-re vándorol, csábos mosollyal az arcán figyel engem. Uh, de letörölném azt a mosolyt az arcáról egy pofonnal...
Gyorsan ki mászok karjából, és állásba tornászom magam. Ő is így tesz, majd meg áll előttem.
-Nem esett bajod, ugye? Bele halnék ha bajod esne. -mondja, hangja tele van gúnnyal. Grimaszt vágva szavaira, kikerülöm és ki sétálok a mosdóból. Vagyis, sétálnék. De vissza ránt felkaromnál fogva.
-Jól vagy? -kérdezi most már komolyan. Karom kirántom kézfeje fogságából, és azzal a lendülettel hátrébb lépek. Úgy... Két métert.
-Mit érdekel az téged?! Akkor sem érdekelt, most se érdekeljen! -akadok ki, most már ténylegesen az agyamra megy. Mát egyszer sikerült teljesen tönkre tennie, de azok után már nem fog. Ezt pedig garantálom.
-Darcy,  -közelít felém, -tudod jól hogy érdekel. Miért ne érdekelne? -nevet fel, keze arcomra simul. Tekintetét enyémbe fúrja, a köztünk lévő távolság eltűnt. Tudtam, hogy ez lesz, Hogy találkozni fogok vele, tudtam. Próbálok át nézni rajta, de nem megy. Szemei lángolnak a szenvedélytől, s a veszélytől. Mert Ő az, veszélyes. Kisebb ideig tart, mire megtalálom hangomat. De, amikor ez megtörténik, ajkaim el vállnak;
-Te közveszélyes vagy Zayn. Nem csak rám nézve, de az összes nőre nézve, undorodom tőled. -teste még jobban nekem feszül, ami kezd kellemetlené válni. Nagyon is. Érzem leheletét, s hallom szívverését, mely mellkasát verdesi.
-Közveszélyes vagyok? -sziszegi, ajka bőrömet érinti. S csak reménykedem abban hogy nem csinál többet, a száj jártatáson kívül. 

68. Loving Husband, Daddy

                        Hii Everybody!! Karácsony alkalmából hoztam
               Nektek egy 68.Részt. Remélem, hogy Minden Olvasónak
       elnyeri majd a tetszését, és feliratkoztok, komiztok. :)
    Mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok! ♥ ♥ ♥

                                                                                D xoxo



Könnyeim szakadatlan folynak le arcomon. El lépek az ablaktól, a takarót szorítva magamhoz leülök az ágy szélére. A velem szemben lévő gardrób tükrében bámulom magamat. Ki sírt szemeim, szinte lángolnak. Lehunyót szemhéjakkal várom a lentről felhallatszó hangokat, melyek apámhoz tartoznak.

                                 Mr Styles 

Kézfejem a kilincsre csúsztatom, és kopogás nélkül nyitok be a nagy házba. Az idő már éjjel tizenegy óra körül járhat.  Magam mögött becsapom a fa tákolmányt és beljebb lépek. Az előszobából a nappaliba indulok, ahol is megpillantom a fekete hajú agglegényt -egy pohár whiskey társasságában.
A boltív alatt állok, ami elválasztja a két helységet egymástól, és figyelem lányom meg rontóját. 

-Hol a lányom Zayn? -töröm meg az idegesítő csendet. Ajkaim elnyílnak, válaszra várva ácsorgok.
-Nem fogok hazudni neked, Harry. -áll fel, testével felém fordul. Szemöldök ráncolva nézek rá, folytatja;

-A lányod, -kezd bele. Karjaimat össze fonóm mellkasom előtt, érdeklődve várom mondandóját.
-Mi rá jöttünk arra, hogy csak barátok vagyunk. -fejezi be a mondatát egy harmadik fél, a lányom. Mindketten felé fordítjuk fejünket.  A lépcsőn áll, még mindig abban a hülye szoknyában és magassarkúban. Elindul felém, cipőjének kopogása kitölti a zajtalan, csöndes házat. Mellém sétál, le kell néznem rá még így is. Hogy magassarkút visel.

-Mehetünk? -néz fel rám, bólintok. Kezet se rázva Zayn-nel, elindulunk a kijárat felé. Mielőtt ki lépnénk a küszöbön kiáltok egy "Hello"-t, majd az autóig meg sem állunk. Darcy hátra ül, Én pedig a volán mögött foglalom el méltó helyem. A kulcsot a lyukba helyezem, majd beindítom az én "szörnyetegemet" . Bekötöm övemet, a biztonság kedvéért. Majd, elhajtok. A visszapillantó tükörbe nézek, lányom az ablakon bámészkodik kifelé. Furcsának tartom viselkedését, ahogyan Zayn is. Történhetett valami olyasmi, amit nem akarnak elmondani. Vagy, csak  Darcy nem akarja a tudtomra adni? Az út csendben telik, se Darcy, se én nem szólalok meg. Egy ideig elviselem a kínzó csendet, de nem túl sokáig. Bekapcsolom a rádiót, és keresek valami normális zenét. Rock-ot. Feljebb tekerem a hangerőt, s élvezem a dallamokat. Melyek átjárják testemet, lelkemet, és mindenemet. Emlékeket ébresztenek fel bennem, és tüntetnek el. Szemhéjam lehunyom egy pillanatra, amikor egy piros lámpát kapok. Elmémben bevillan egy kép, amikor Daniella és Én mi még...Még csak gyerekek voltunk. Jó lenne most is csak úgy élni, ahogyan akkor. Gondok nélkül, nyugodtan. Ajkaimon kieresztek  egy hangos sóhajt. Az idő olyan gyorsan el megy, és csak most döbbentem rá arra; hogy

/Zene/

mindent el rontottam. Bárcsak újra kezdhetném az egész életemet, mindent másképpen csinálnék. Nem lennék ilyen, olyan lennék amilyen valójában vagyok. Nem pedig játszanék egy szerepet, ebben a fos életben.
-Zöld! -gondolataimból lányom hangja zökkent ki. Szemhéjam feltárom, a lámpa zölden mosolyog rám. Lábam a gázra teszem, s tövig lenyomom azt. A kocsim gumijai csikorognak a kemény aszfalton, majd elindul. Ujjaim a kormányt szorítják, előre meredek a sötét útra.



                             *                                      *                                        *


Becsapom autóm ajtaját, és lassan közelítem meg a bejárati ajtót. Melyet lányom nyitva hagyott. Hosszú lépteimmel megközelítem a fadarabot, majd be megyek rajta. Az ajtót halkan csukóm be magam mögött.  Házamon csönd honol, Daniella már biztosan alszik. Boka csizmámat lerúgom lábfejeimről, kabátomat a fogasra akasztom. Fel sétálok a lépcsőn, egyik kezemmel a korlátot fogom. Felvonszolom magamat az emeletre, korom sötétben tapogatózva eljuttok a hálónkig. Az ajtó előtt megtorpanok. Fülemet megüti egy furcsa női hang. Gyenge, s halk. Szinte már suttogás, remeg és fájdalmat sugároz. Ez a hang pedig lányomé. Szemöldök ráncolva meredek előre a feketeségbe. Miért ilyen a hangja? Kivel beszélhet, az éjszaka közepén? Sóhajtva tárom ki a háló ajtaját, és lépek be azon. Halkan csukóm be a fatákolmányt, és az ágyhoz lépdelek. A hold halovány fénye beragyogja a szobát, melyben éppen vagyok. Az ágy szélére ülök le, ingemet kigombolom. Közben a ma estén jár az eszem. Zayn-en, és Darcy-n. Túlságosan furcsán viselkedtek, egymással és velem is. A mintás darabot hagyom a földre hullani, majd megszabadulok nadrágomtól is. Fürödni már nincs kedvem, ezért így tisztátalanul fekszem be feleségem Daniella mellé. Felé fordulok testemmel, hogy lehet valaki olyan gyönyörű mint Ő? Ajkai kicsit elválnak egymástól, halk szuszogása megnyugtatja sajgó fejem, és lelkem. Hátamra fordulok, bal karomat fejem mögé teszem.
Szemeimmel a plafont bámulom. Ez alatt a tíz év alatt megtanultam, hogy az emberek problémásak. Problémásabbak mint mi férfiak. A nőkkel rengeteg gond van, és nekem jutott kettő is. Persze, Dani teljesen más. Más mint a többi, nem olyan szigorú. Próbál laza anya lenni, de rá kellene jönnie arra, hogy nem lehet az. Nem azért mert béna, vagy valami ilyesmi. Hanem azért, mert Ő nem olyan. Ő mindenre oda figyel, mindet mindig észben tart. Nincs olyan dolog, évszám, vagy idő pont amire Ő ne emlékezne. Mindent tud. És. ezt szerettem benne. Mindet tudó!  Időnként szeretnék megváltozni, de félek ha megteszem, elveszítem. Mert Ő így szeret, nincsenek kifogásai velem kapcsolatban. Elfogad. Már nagyon hosszú, hosszú, hosszú ideje. Gondolataimból két vékonyka kar zökkent ki, melyek meztelen derekam köré csavarodnak. Fejét nyakam hajlatában temeti el, ajkaim féloldalas mosolyra húzódnak. Meleg lehelete csiklandozza bőrömet, puha ajkai égetik kulcs csontomat.
-Csinálsz nekem palacsintát? -suttogja fülembe, amitől kuncogás tőr ki belőlem. Fölé kerekedek, hála hatalmas termetemnek ez sikerül is. Karjaimmal feje mellett két oldalt támasztom meg testsúlyom.
Nagy barna szemei csillognak a vágytól. Fejemet nyakához helyezem, ajkaim maguktól kezdik csókolgatni a puha felületet. Sorra keresem fel az érzékeny területeket, melyeket hamar meg is találok.
-Palacsintát kérsz? -sutyorgom a halkabbnál is halkabban. Heves bólogatásba kezd, szívni kezdem egy ponton bőrét. Mire felszisszen mit sem törődve vele, ajkaim folytatják a "barbár" kényeztetést.
Hosszú perceket jár körbe az óra. Mikor is rádöbbenek arra, hogy abba kéne hagynom.
-Milyet szeretnél? -nézzek mélyen szemébe, karjait össze fonja nyakam körül. Ujjbegyei hajammal kezdenek el foglalatoskodni. Apró tenyere tarkómon pihen meg, míg ujjaival göndör fürtjeimet húzogatja, csavarja.
-Milyet csinálsz? -kérdezi mosolyogva.
-Amilyet szeretnél. -csókolom meg. Ajkaink forrnak a másik érintésétől. Percekig táncolnak,  majd elszakadnak egymástól.
-Beszélj Darcy-val. -suttogom fülébe, és kimászok a melegséget árasztó ágyból. Az ajtóig elbotorkázom a vakító sötétben, tappancsom a kilincsre helyezem. Épp lenyomnám, a fém darabot. Amikor Daniella halk, hangja megállít.
-Mi történt Harry? -hangja érdeklődéssel, és félelemmel teli.
-Én is csak azt szeretném tudni. -mondom, majd elhagyom a hálót. Az ajtót behajtom mögöttem. És le ballagok a lépcsőn. A konyhában fel oltom a villanyt, és neki állok a palacsinta készítésnek. Hajnali kettőkor csak azért, hogy örömet okozhassak Neki.


Ui;  Bocsánat a rövid részért! :/ 

67. Interesting Eveing

           Hii Everybody! I'm Debora! És, hoztam nektek a blog
 egyéves évfordulója alkalmából egy részt :) Remélem tetszik majd
Nektek és komiztok, feliratkoztok, illetve csatlakoztok a csopihoz.
    Jó olvasást kívánok minden egyes Olvasónak!! ♥ ♥ ♥

                                                                                                 D xoxo



         "Tettek, melyekkel következmények járnak...
         Járnak, lesznek, s vannak..." ~Darcy Styles 


                             Mr Styles

Fejem hátra vetem a kannapén, szemhéjam lehunyom. Miért teszed ezt velem? Mit tettem, amiért ezt érdemlem? Mit?! ~Fejemben e kérdések forognak válaszra várva. Amit, nem kapnak meg. Hangosan fújom ki bent tartott levegőm. Még tisztán él bennem a tegnapi éjszaka. Nem hiszem el, hogy pont a saját lányom az, aki egy olyan férfival kavar mint Zayn. Nem engedhetem meg, hogy tönkre tegye. Úgy ahogyan az előző tíz nőt is. Gondolat menetemet feleségem ajkai zavarják meg. Melyek nyakam vonalát érintik meg. Ki nyitom szememet fejem kicsit balra döntöm, hogy jobban hozzá férjen. Érzem mosolyát bőrömön.
-Dani, hagyd abba. -a szavakat szinte suttogom. Nem vagyok túl jó hangulatban, bár ki lenne ebben a pillanatban? Semelyik apa se lenne az!
-Még mindig nem bízol meg Zayn-ben, se a lányodban. -evvel a mondatával magamra a nagy helyiségben. Szavai víz-hangoznak bennem, s még több kérdést tesznek fel nekem. Sóhajtva nyúlok a dohányzó asztalon lévő cigarettámért, és veszek ki belőle egyet. Számba helyezem a káros szálat, majd meggyújtom. Beleszívok, és kifújom a levegőmmel együtt. Vajon mit csinálhatnak? Össze
takarítanak?  Nevetséges, nevetséges vagy Styles!  Takarítanak, persze... Csakis. Bele se merek gondolni abba, hogy mit csinálhatnak... Cigimből szívok még egy mélyet, s magam elé meredve próbálom meg nyugtatni magamat...

Mr Styles

   Darcy Styles 

Nevetve fogom a festék szórót, és a fal felé tartva próbálok valami normálisat alkotni.
-Rosszul csinálod. -mondja és mögém áll.
-Na ne mond! -mosolygom. Megfogja kézfejem, és segít az alkotásban. Az egész napot itt töltöttem Nála, és szerintem az éjszakát is itt fogom. A kezemben lévő fekete színt árasztó kis dobozka ki ürül. Zayn el veszi tőlem, és a sarokban lévő rakásba hajítja. Szemem sarkából végig mérem, még egyszer. Fekete farmerja feszül rajta, fehér pólója tökéletesen áll nem túl izmos felső testén. Sötét haját egy szintén sötét sapka alatt rejti el. Íriszeim vissza szegezem művünkre. Ami, hát... Valójában, semmi. Csak különböző színű vonalak, összessége. És, talán épp ettől olyan... Elragadó. Mert a sok szín, megragadja az ember figyelmét és nem engedi el azt. A formák szabálytalansága, és azoknak "színezése"-ről is ugyan ezt lehet el mondani. Ez egy nagy irkafirka! Se több, se kevesebb.
-Remek lett. -jelenti ki Zayn, immáron mellőlem. Fel pillantok rá, a falat vizslatja gyönyörű barna szemeivel. Tekintetem ismételten a színes akármire irányítom. Mit akartunk ki hozni eleinte, hogy ez lett belőle?  Bambulásomból két kar zökkent ki, melyek derekam köré fonódnak. Állát vállamra helyezi, lehelete csiklandozza bőrömet. Még sosem éreztem így magam férfi társaságában. A szívverésem felgyorsul, akárhányszor találkozunk. És a pulzusom is a háromszorosára emelkedik olykor. Megfordulok ölelésében, fel kell néznem Rá. Ahhoz képest, hogy nem olyan magas mégis fel emelem a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Azokba a mogyoró barna szemekbe. Lehajol hozzám, s ajkait enyéimre helyezi. Ajka mozogni kezd, enyémmel együtt. S érzéki táncot járnak egymással. Kézfejemet fel futtatom karján, egészen a hajáig. Ujjperceimet a selymes hajában rejtem el. Lépkedni kezdünk, hátra fele. Mind addig míg hátam a falnak nem ütközik. Testét ellenem nyomja, és azt a pár centiméter távolságot is el tünteti kettőnk között. Testünk egybe simul, közben ajkaink egymásét tépik -folyamatosan. Kezét le vezeti oldalamon, és combom közepénél állítja meg. Meg emel, melynek következtében vékony lábaimmal körül ölelem csípőjét. Lábam közt állva csókol tovább, ajka bejárja nyakam vonalát. S a fülem alatti részt kezdi el szívni. Felszisszenek, majd kis idő elteltével már élvezem tettét. Hirtelen el visz a faltól, és ki nyitva az ajtót a folyóson kötünk ki. Fejem nyaka hajlatában rejtem el, s kulcs csontjánál állapodnak meg ajkaim. Be rúgja az egyik ajtót, majd be lépdel annak küszöbén. Maga mögött -mögöttünk- be csapja a fatákolmányt. A következő pillanatban az ágyon feküdve találom magam. Fejem mellett két oldalt támaszkodik, ajkaival nyakamtól egyre lejjebb és lejjebb halad. Lábam között fekszik, ruhám szegélyét húzogatja amit nem nézzek túl jó szemmel.
-Zayn. -lihegem, a vékony anyagot még feljebb csúsztatja oldalamon, és hasamon. Fel könyökölök, hogy szemébe tudjak nézni. Vagyis tudnék nézni, ha nem azzal lenne elfoglalva hogy a ruhámtól szabadítson meg. -Zayn elég... -motyogom erőmet vesztetten. Pár percbe bele telik mire rám néz.
Felveszi velem a szemkontaktust, féloldalasan el mosolyodik fülemhez hajol.
-Mitől félsz, kislány ? -hangja szórakozottan cseng. Nem igazán nyeri el tetszésemet, ahogyan szavai sem. Nagy szemekkel bámulok rá, túlságosan szórakozott. Látszik rajta, hogy mire is megy igazából.
Talán, apámnak van igaza? És Zayn nem az, akit Én látok valójában? Lehetséges hogy, az amit érzek iránta az téves. Téves, és rossz. Nem kellene itt lennem. Lassan kiszabadulok alóla, majd az ágy szélére ülve fel veszem magassarkúmat. Amelyet tegnap este viseltem, ki egyenesedem és éppen elindulnék az ajtó felé. De egy kéz nem engedi, mely a csuklóm köré tekeredik.
-Darcy, -lehunyom szemhéjamat, olyan jó az Ő szájából hallani a nevemet. - minden rendben? -aggodalommal telt hangja meg kavar. Nem, nem és nem! Darcy, nem helyes! ~Üvölti belsőm, teljes igazsággal. Hangosan, remegő ajkakkal fújom ki a tüdőmben lévő oxigént.
-Zayn, miért csinálod ezt Velem? -finoman vissza nézek rá vállam felett. Arcáról a meglepettség vehető le, és a zavarodottság. Le húz magához, ezzel egy szinten vagyunk -ismét. A fejem zsong, és nem tudok normálisan gondolkodni. Egy szere fázom, és van melegem is. Kézfeje arcomra csúszik, s azt tartva szólal meg;
-Micsodát? -vigyorodik el egy percre, majd kellő komolysággal néz mélyen szemembe.
-Ezt! -lököm el kezét,- Miért teszed ezt velem? -hangom elcsuklik. A csönd ami körül leng minket, kínos. Keze fedetlen combomon pihen meg, le nézek a nagy mancsra. Melyben enyém mindig elveszik. Ujjaival fülem mögé tűr egy szálat, be nyálazza alsó ajkát. S közelebb hajol, ajkaink súrolják egymást.  Ajkam bele remeg ebbe az érintésbe. Karjaim újra nyakánál ragadnak, ujjaimmal fekete haját piszkálom. Homlokát enyémnek dönti, annyira magabiztos. És annyira...Megtud fogni, egyetlen mosolyával. Egy pillantással, a jelenlétével. Ajkaink újra megtáncoltatják egymást, s pillanatokon belül alatta terülök el. Keze oldalamon siklik fel, majd alkarján támaszkodva fekszik felettem. A ruhám felcsúszott rajtam, a hirtelen mozdulattól és helyzetváltástól. Lassan át tér nyakamra s azt, kezdi elhalmozni csókjaival. Lehunyót szemhéjakkal élvezem ajka kényeztetését.
Kis ideig nyakamnál időzik el , majd elhúzódik tőlem. Feltárom szemhéjam, s figyelem ahogyan leveszi felsőjét sapkájával együtt. És azt követően a földre dobja a vékony anyagot. Íriszeim akaratom ellenére is tetoválásaira tévednek, melyek testét díszítik.  Kezével felhúzza szoknyámat, és át bújtatja rajta a fejem. Immáron fehérneműben fekszem ágyában, a ruhám is a földön köt ki. Feljebb csúszom az ágyon, kezemet Zayn övére teszem. Szerencsétlenkedni kezdnek a fém darabbal, fel ülök hogy jobban hozzá tudjak férni. Próbálkozásaim kudarcba fulladnak, Ő pedig ezen kuncog. Fel pillantok az isteni hang tulajdonosára. Aki ismételten egy bájos mosollyal illet meg. Kézfeje arcomra csúszik, s tarkómnál fogva tartja meg azt. Ajkaink újra egymásra találnak, karjaimat nyaka köré fonóm. Szép lassan érzem a puha anyagot hátamhoz simulni. Elszakadunk majd, fel áll és le veszi a nadrágját. Hátal áll nekem, a fekete farmerját le veszi magáról bokszerével együtt. Vissza fekszik mellém, s újra nyakamat kezdi puszilgatni. Kezei nem tétlenkednek egy percig sem, lassan meg szabadít alsó neműmtől. Ujjperceivel megfogja melltartó pántomat, és végül azt is eltávolítja testem felületéről. Teste fölém kerül, féloldalasan elmosolyodik. Majd le hajol hozzám s egy apró csókot lehel ajkamra.
-Gyengéd leszek. -suttogja. Fejét nyakam hajlatában rejti el, két oldalamon alkarján támaszkodik. Ujjaival megszorítja a párnát, miközben belém hatol. A fájdalom szinte azonnal át járja alsó testemet. Lassú mozgása következtében könnyeim előtörnek. S egyesével folynak le arcomon, a dagadt könnycseppek. Karjaimmal hátát ölelem át, lábaim felhúzóm a következő lökésnél. Körmeim bőrébe vájom, s azt kapargálom. A fájdalom melyet először éreztem, most sem múlt el. Sőt, talán...Erősödött. Zayn meleg leheletét érzem bőröm felületén. Egyik kezével az ágytábláját markolássza, miközben ki-be jár bennem. A pillangók kezdenek fel ébredni gyomrom bugyrában. A gyönyörűség, oly közel van már.  S tudom, nem sokára elér. Ajkaim el vállnak, megszólalok;
-Szerelmes vagyok beléd Zayn. -hangom suttogásnak se ér fel, az üres szobában. Pillanatokon belül rá döbbenek arra, hogy mit is mondtam. Hogy mit tettem, ezekkel a szavakkal. A gyönyör el ér minket, s hamar át esve rajta vége ennek a szenvedésnek. Mellyel, elveszítettem ártatlanságomat. Mégis, boldog vagyok. Azért mert, Vele történt meg. És, mert...Szerettem. Kihúzódik belőlem, majd lemászik rólam. Az ágy szélére ül, felöltözik -félig meddig. Árgus szemekkel figyelem cselekedeteit.
Meg vakarja feje búbját, meg töri a ránk telepedő csöndet.
-Tudom Darcy. -mondja, maga elé meredve. Szavai megnyugtatóan hatnak rám. Lélegzet vételem kezd vissza térni a normálishoz, ahogy pulzusom is. A takarót szorosan magamhoz fogva várok. Folytatja; -De, én nem érzek irántad semmit. -pillant rám válla felett.
-Tessék?! -a mosolyom, a boldogságommal együtt eltűnik. Fel áll, felém fordul.
-Jól halottad, nem kellesz. Ha akarod, így -mutat rám, majd magára- össze jöhetünk. De ennyi. Mást nem akarok. -szavai mélyen bennem maradnak. Könnybe lábadt szemekkel bámulok magam elé. Hagytam, hogy kihasználjanak. Hogy átverjenek. Úgy érzem, apró darabokra törtem. S most már értem, miért tiltottak Tőle ennyire. Most már minden világos számomra. Csak kár, hogy ilyen későn ébredtem rá erre. Gondolatmenetemet, még a be csapódó ajtó hangja se zavarja meg. Homályosan látok könnyeimtől, melyek sűrűn hagyják el könny csatornámat. Térdeimet magamhoz húzóm, fejem le hajtom rá. Az agyam zakatol, s kérdéseket tesz fel nekem. Rengeteg kérdést. Mint például; Hogy lehettem ilyen hülye? Vagy, "Hogy lehettem ilyen naiv?" ... stb. A levegő vétel, és minden más most...Olyan nehéznek bizonyul. El kell mennem innen. ~Kiáltja belsőm. Próbálom össze szedni magam, de testem nem moccan. Akárhogy is próbálkozom, nem megy. Az eszem azt mondja "Állj fel! És menj el! " de a testem ellenáll. A helyiség üressége megőrjít, és úgy érzem...Ha valaki nem ment meg innen akkor, itt halok meg. Lépteket halok az ajtó felől, az egyik felem abban reménykedik; hogy ő az, és visszatér hozzám. De a másik felem tudja, ez nem lehetséges. A szavait a memóriám el rakta emlékbe örökül, hogy tudjam kitől kell távol tartanom magamat. Hirtelen a léptek hangja nem hallatszódik, mintha csak képzeltem volna őket. Fejem fel kapom, amikor is hallok egy autó ajtó csapást. Nehezen fel állok, és kitekintek az ablakon. Apám nagy léptekkel közelíti meg a ház bejáratát. Könnyeim még jobban folyni kezdenek. Mert igaza volt, és tiltott. S én mégis megszegtem mindent, Miatta.. 

66.Rész

                                        Hii Everybody! Hoztam Nektek egy 66.Részt :)
                                   Remélem el nyeri majd a tetszéseteket, és feliratkoztok,
                                komiztok, illetve csatlakoztok a csoporthoz. Jó olvasást!

                                                                                                      D xoxo



Reggel a függönyön keresztül beszivárgó fényre tárom fel szemhéjamat. Pár percig még mozdulatlanul fekszem a takaró alatt, majd össze szedve magam ki nyitom szemem. Fel ülök, körbe pillantok a -már- ismerős hálóban, és ki mászok a puha ágy biztonságnyújtó melegéből. Meztelen lábfejem a hideg parkettához érintem, s fel állok. El sétálok az ajtóig, és kinyitva azt el hagyom Zayn hálóját. Ki érve a folyósora elmémben be villannak a tegnap este képei. Amint apám ott áll az ajtó fél fában, és megvetve néz rám. Enyhén megrázóm fejem, és vissza csöppenek a valóságba.
Tovább folytatom utam, amin a fekete hajú "hajas babát" keresem. Fülemet meg üti egy furcsa hang, ami zörgés szerű. Fejem a hang irányába fordítom, meg fordulok tengelyem körül. És vissza fele
kezdek sétálni, egy ajtó, két ajtó, három ajtó. Á, bingó! Vissza felé a harmadik ajtó résnyire nyitva van, s az ajtón túl van Zayn. A fatákolmányhoz lépek, ujjaim a kilincsre helyezem s be nyitok a vakítóan fehér helységbe. Nekem háttal áll Ő, és rajzol a falra. Apró mosoly ül ki arcomra. ahogyan

látom alkotás közben.Halkan csukóm be magam mögött az ajtót, s lépkedek Felé. Lassú, kis lépteimmel el érek hozzá. Mögötte állva, töröm meg a csöndet;
-Szép. -mondom, miközben az újabb mester művet figyelem. Fejét felém fordítja, egy fél oldalas mosollyal ajándékoz meg. Elmosolyodom, és közelebb lépek Hozzá és a falhoz, amin dolgozik. Egy angyalt rajzol, s pingál ki. A szárnyai hatalmasak, és gyönyörűek. Egy ideig nézem a  falat, majd a fekete hajú felé vettek egy pillantást. Ki büszkén, és örömmel nézi a remek művet. Tekintettem vissza szegezem, az angyalra. Különös, furcsa, fagyos, mégis magával ragadó. Ahogyan az angyal tollak a mélybe hullanak, és a fehérséget, feketeség lepi be. Ez...Több mint tökéletes.
-Miért nem mentél el? -kérdezi. Sóhajtva túrok kócos, barna fürtjeim közé.Eközben Ő leül a földre, és iszik egy kortyot. Hátát a falnak dönti, mogyoró barna íriszeit rajtam tartja.
-Apád ideges lesz. -teszi hozzá, rá emelem figyelmemet.
-Az meg lehet. Habár, Liam azt mondta beszél anyával. -felelem, és török ülésben le ülök én is a padlóra.
-Ó, Daniella és Liam. -mondja nosztalgikusian, szemöldök ráncolva bámulok Rá.
-Mi van velük? -teszem fel kérdésemet, váll rántva válaszolja;
-Semmi, semmi. -homlokom ráncolom, miért beszél ilyen furcsán? Kobakomban fel tevődik a kérdés;
Vajon tud valami olyat, amit én nem? Titkol valamit?
-Zayn, mond el. -nézzek rá könyörgő tekintettel. Hangosan fújja ki a bent tartott levegőjét, csönd telepszik ránk. Amely aggaszt. Miről nem tudok még? Mi az aminek köze van anyához? A másodpercek csak múlnak, és csak azon kapom magam, hogy közvetlen Ő előtte ülök és várok. Várok a válaszra, a válaszra mely egy újabb családi titkot derít fel nekem.
-Tehát tényleg nem tudod. -mondja, ismételten szemöldököm ráncolva figyelek Rá. -Anno...Amikor még csak három éves voltál. -hajába túr- Történtek dolgok. -feleli.
-Igen, és? -kérdezem tűkön ülve.
-Ők együtt voltak. -meg nyalja alsó ajkát, és folytatná. De azonnal megszólalok. Persze miután sikerült fel szednem az államat, a földről.
-Tessék?! Kizárt! Ezt kitaláltad! -tiltakozom. Nem hiszem el. Biztosan hazudik, biztosan! Fel áll, kezébe veszi a festék szórót s ismét a falat kezdi pingálni.
-Nem találtam ki. Ha mindent el mesélnék neked el hinnéd. Sőt, most is elhiszed. Csak félsz be vallani saját magadnak. Mert ugyan olyan makacs vagy mint az apád, és mert túlságosan fiatal vagy bizonyos dolgokhoz. -álló helyzetbe tornázom magam, és idegesen túrok fürtjeim közé.
-Fiatal vagyok? -rám emeli íriszeit, bólint. - Ezek szerint, hozzád is az vagyok? -teszem fel karba font kezekkel e kérdést. Sóhajtva fordul felém, s túr korom fekete hajába.
-Darcy, hisz tudod hogy az vagy. -tartom a szemkontaktust Vele szemben.
-Az vagyok, de nem érdekel. -lépek közelebb hozzá. Ezzel el tüntetve a köztünk lévő távolságot. Csípőm övének döntöm, karjaim nyaka köré fonóm. -Ahogy téged sem. -motyogom az utolsó szavakat, immáron fülébe. Tenyere derekamra siklik, s annál fogva húz magához.
-Tudod, hogy lesz@rom az embereket. -hangja el halkul. Kicsit elhúzódom tőle, és felnézve Rá tapasztom ajkaimat övére. Ujjaim hajába vándorolnak. Eközben kezei combomhoz érnek el, felemel és érzem ahogy meg pördülök a levegőben. Ajka el szakad enyémtől. Mosolyogva nézek le rá, Ő pedig fel rám.
-Akkor, el meséled? -kérdezem, pislogok néhányat. Vissza ereszt a biztonságos talajra, majd össze kulcsolja ujjainkat. Az alkotás falánál foglalunk helyet, egymás mellett. Zayn mesélni kezdi a régi koncertes sztorikat és minden mást. El mondja, hogy miként is ismerte meg apát illetve a többieket. Az x-faktoros időkről beszél, majd arról hogy hogyan jött össze Perrie Edwards-al. Ennél a résznél undorodva hallgattam Őt és várom, hogy témát váltson. Mesél a banda hülyeségeiről, az első turnéjáról. Na meg a többiről. El árulja hogy anya és Liam egy párt alkottak amikor Én még baba voltam. Utána, mond egy-két szót a többiek kapcsolatáról. Elmondja, hogy a banda miért szakadt szét. És hogy, a közeljövőben újra össze jön a One Direction. Mert egy irányba tartottak, tartanak, és fognak tartani. Árgus szemekkel hallgatom, és  figyelem Őt. Ezek után, a jelenen kezdek gondolkodni. Zayn sok mindent mondott, még életemben nem hallottam Őt ennyit beszélni. Nos, ezt is ki pipálhatom a listán. Órákig beszélgetünk a fehér. Pardon. Alkotó helyiségben. Minden szóba kerül, amiről beszélni lehet. Én pedig szívesen hallgatom Őt, hátra levő életemben.


                           Mrs Styles


-Le nyugodnál végre? -kérdezem férjemtől, ki éppen a pultot szorítva mered ki az ablakon.
-Hogy a f@szban nyugodjak le?! -förmed rám, -Dani, észre vetted hogy egy 35 éves férfival van? -kiáltja idegesen. Teljesen megértem amiért így viselkedik, mert őszintén szólva Én se értek egyet ezzel a Zayn-Darcy dologgal.
-Aki nem mellesleg, a legjobb barátod. -lépek közelebb hozzá. -Harry, nem csinálnak semmit. -ölelem át derekát. Kézfejem arcára helyezem, megcirógatom puha bőrét, s szájon csókolom.
-Daniella, kérlek. Legalább magadat ne csapd be. -bontakozik ki ölelésemből, és sétál át a nappaliba. Én viszont utána sietve követem Őt, a tágas társalgóba. Le ülök mellé a kannapéra.
-Mivel is? -kérdezem, mire szúrós pillantással illet meg. Közelebb csúszók hozzá, tenyerem az Ő hatalmasára teszem.
-Baby, miért ilyen nehéz? -mondja fájdalmasan. Ujjperceimet combján húzóm végig.
-Szülőnek lenni? Harry, ez az élet egyik legnagyobb kihívása. -nézzek mélyen szemébe. -Ha nem lenne az, hol lenne a kihívás? -fejem oldalra döntöm, és várom egyet értését. De ehelyett csak ennyit kapok;
-Ha haza jön, szoba fogságot adok neki. És el veszem a telefonját, a laptopját, és a tévéjét. -sóhajtva hajtom fejem vállára, s próbálok nem mosolyogni azon; hogy mennyire makacs.

65. Horrible Night

                                     Hii Everybody! I'm D, és új résszel jelentkezem!
                                  Bocsánat kéréssel tartozom a rövid rész miatt, remélem
                              meg értitek :) Köszönöm szépen az 53.Feliratkozót! Jó olvasást!
                            Pusszi ♥♥♥♥♥♥

                                                                                                       D xoxo





Zayn azonnal fel pattan, és apám elé lépve kezd el beszélni;
-Harry, haver... Ez nem az amire gondolsz. -hebegi, a fekete hajú. Hangját alig lehet hallani a be szűrődő zene miatt. Lassan ülő helyzetbe tornázom magam, s úgy figyelem a két férfit. A levegőben tapintani lehet a feszültséget.  Apám tesz egy lépést Zayn felé, akinek teste megfeszül. Szint így apámé is. Ajkai el vállnak de, nem hallok belőle semmit, halkan beszél. Ám tudom, hogy hangja sokkal rekedtesebb és fenyegetőbb mint általában. A következő pillanatban apám meg üti Őt, aki hátra lép egyet, de meg tartja magát. Fel pattanok és Zayn elé állok. Nem akarom hogy baja essen, és hogy verekedjenek. Egyszerűen nem bírnám a gondolatát se elviselni annak, hogy össze vesszenek;Miattam.
-Takarodj ki innen Darcy, most! -rivall rám, én pedig hátra felé kezdek el lépkedni. Mind addig míg, hátam egy mellkasnak nem ütközik .Zöld tekintetét szemembe fúrja, s úgy érzem el sírom magam ha

egy perccel is tovább kell néznem. Sosem voltam túl jó az e fajta helyzetekben, és azt hiszem nem is leszek jobb. Az agyam zakatol, a kérdések sínjein és képtelen vagyok le nyugodni. Annyira kétségbe estem pár perc le forgás alatt... A pulzusom az egekbe ugrott, és akármilyen kiút után keresek -nem találok egyet se. Ekkor Liam jelenik meg az ajtó fél fában. Könyörgően felé pillantok, szerencsémre észre veszi és azonnali hatállyal közbe lép. Felém kezd el sétálni, majd amikor el ér hozzám meg ragadja csuklómat s kiráncigál a helységből. A folyósora érve, kitépem karomat ujjai közül.Meg fordul, mogyoró barna szemei engem vizslatnak.
-Miért csináltad ezt? És,  -veszek egy mély levegőt- mit keres itt? -az előbb el hagyott szoba felé biccentek fejemmel.Közelebb sétál hozzám, és az arcomba vágja;
-Nem csináltam semmit se Darcy. Meg mondtam, hogy nem fogok hazudni Harry-nek. -feleli.Nem tudok erre mit mondani.Igaza van, Liam be tartotta a saját szabályát.Valahogy mindig igaza lesz neki, csak azt nem értem miért.Magamban dühöngve döntöm hátam a falnak.Az emberek el tűntek -állapítom meg a kihalt folyóból.Különös, ahogyan még sok más is.Liam magamra hagy, és eltűnik Zayn hálójában.Szemhéjam lehunyom, és a fejemben zakatoló kérdéseket "vizsgálom" .Mit művelek? Miért teszem ezt magammal, és a családommal?  Két kérdés melyre, se Én, se Ő , és senki nem tudja a választ.Őszintén szólva, Zayn jó társaság, kedves, jó fej, értelmes.Szinte már-már tökéletes pasi.Mégsem felel meg senkinek. Bár, ezt inkább a majd' két évtized kor különbségnek tudom be.Igazat adok azoknak az embereknek, akik ezt hozzák fel ellenzés kép.De, valahogy amikor a közelében vagyok.Nem tudom mi történik velem, csak...Egyszerűen, akkor teljesen más vagyok.Mintha nem is én lennék. Fura. Egy hangos sóhajt eresztek ki ajkaimon. El lököm magam a faltól és a lépcsőhöz lépdelek.Tekintettem a padlóra szegezem, a lábfejem kémlelem.Fejemben -ezer és meg annyi kérdés fordul meg.Egy hatalmas zajra üti meg fülemet, melynek következtében, 360-kos fordulatot teszek tengelyem körül. Kezem szám elé kapom, a vérző férfi láttán a padlón.Lábaim meg indulnak feléje, és mellé borulok.Íriszeim könnybe lábadnak véres arcát látván. A vörös folyadék be teríti az egész arcát, -azt a gyönyörű arcot.Egyik kezem a szám előtt tartom, hogy semmi esetre se sikítsak, a másikkal pedig Zayn kézfejét fogom meg.Keserves zokogásom csak rosszabb lesz amikor meg látom apám győzedelemmel teli arcát. Át lépi a küszöböt, és egy pillantást sem vetve a földön fekvő férfira sétál el mellette.Meg fogja fel karom, és fel ránt a padlóról.El kezd ráncigálni, de én meg torpanok.Földbe gyökerezett lábakkal állok, zokogva, összetörve.Könnyeim szakadatlanul folynak le arcomon, s érik el cél-úkat a földön.Homályosan, de látom ahogyan Zayn fel ül és a falnak dőlve nézi Apámat.
-Nem... megyek, veled sehova. -mondom halkan, szótagolva.Az előttem álló Liam minket figyel, olyan komoly, és nyugodt.Irigylem amiért minden helyzetben meg tudja tartani a higgadtságát.
-Ó, dehogyis nem! -szólal meg apám, kemény, rekedtes hangján- És egy életre le mondhatsz mindenről, Darcy! Mindenről! Na tűnj ki az autóba de kurva gyorsan!  -kiabálja.  Nem tud foglalkoztatni amit mond, nem tud érdekelni -jelen pillanatban, Fejem kicsit odébb fordítom, mélyem szívom be a levegőt.
Majd el lépek mellőle, ki rántom karomat szorítása alól.S Liam mögé bújva kezdek beszélni;
-Menny, ha annyira menni akarsz. -mondom, közben tartom a szemkontaktust vele. -De, én veled nem megyek sehova. -jelentem ki.Kézfejei teste mellett ökölbe feszülnek, a nyakán lévő erek ki dudorodnak.Vérben forgó szemekkel néz rám, ajkai el vállnak;
-Az apád vagyok! Meg szabhatok neked bizonyos dolgokat, és ide tartozik ez is! -mondja, nyelek egyet.Ezek a véget nem érő veszekedések kikészítenek, lelkileg és idegileg is. -Kifelé! -csapja még hozzá, sokkal hangosabban.Fejem ingatom.Meg indul felém, de azonnal a barna hajú és szemű férfi mögé bújok.
-Harry, ez nem meg oldás. -érvel Liam - Haza viszem, ígérem. -ígéri, apám keserűen fel nevet.Ehhez hozzá képzelem ahogyan idegesen hajába túr.
-Nem Liam, én viszem haza.Hiszen az én lányom. -mondja, nem lennék képes most egy légkörben lenni vele.Óvatosan Liam-re pillantok.Sóhajt egyet.
-Nyugodj meg Stlyes, bízhatsz bennem. -mondja magabiztosan Liam, amit félig-meddig én is elhiszek. Hosszú, idegölő percek, után meg szólal Apám;
-Egy óra Liam, nem több. Ha nem hozod haza, soha többet nem rakhatja be a lábát a házamba! -a szívem kihagy egy ütemet.Most...Megfenyegetett?
-Világos voltam, mindegyikőtök számára? -ezzel itt hagy minket.Hallom lépteit ahogyan végig sétál a folyóson majd le a lépcsőn, a bejárati ajtó ki nyitódik majd be csapódik. Liam meg fordul és magyarázni kezd nekem, de képtelen vagyok figyelni arra amit mond. Le guggolok Zayn mellé, és az arcát vizslatom. Liam segít be vinni Őt a hálóbába, le fektetjük az ágyra.Be takarom félmeztelen tetovált testét, le oltom a villanyt és kisétálok -Liam kérésére.Az ajtót halkan csukóm be magam mögött, majdan a fal mellett álldogáló férfira szegezem tekintettem. Arcáról a düh tükröződik, némi megbánással.
-Hiba volt ezt Előle el titkolni. -mondja szemembe nézni.Bólintásommal jelzem egyetértésemet, egyszerűen nem tudok ma már beszélni.A hangom el halt, az este folyamán.
-Liam, mit titkoltam el? Azt hogy barátok vagyunk? -kérdezem válaszra várva. Fejét ingatja, és újból meg szólal;
-A barátok, ilyeneket nem csinálnak. Lényegtelen, ez nem az én dolgom. De, most hogy már nyakig benne vagyok, csak annyit; hogy vigyázz. Apád még nem bánt így emberrel, és ahogyan beszélt. Azt csak a düh és a harag mondta. Nem ő volt. -feleli, végig hallgatom őt. Folyatja;- Az utolsó mondatait pedig vedd komolyan! Nem akarsz el menni igazam van? -bólintok- Megyek, beszélek Daniela-val. -értesít majd magamra hagy a végtelen folyóson.Egy ideig nézzem távolodó alakját és gondolkodom azon amit mondott.Majd vissza megyek Zayn-hez. Le mosom az arcát, és kitisztítom az alkarján lévő sebet, amit nemrég szerzett.Az ágy szélén ülök, és ujjbegyeimmel arcát simogatom. Ez a mai nap, túl hosszú és esemény dús volt Nekem. Nem értem Liam honnan tudja Anyám telefon számát, és egyáltalán hogy egyáltalán hogy tudta meg győzni apámat? Újabb titokzatos kérdések a családommal kapcsolatban. Remek!
-Darcy. -gondolataimból egy gyenge, mély hang zökkent ki. Szemeim Zayn-t vizslatják, aki csak ennyit mond; Köszönöm...

64.Rész

                                Eyo x.x I'm D, és hoztam Nektek egy 64.Részt!
                          Nem tudom kinek hosszú kinek nem, de ennyi telt most
                      Tőlem.Az utóbbi időben rövid részekkel szolgáltam s ezen
                  szeretnék változtatni.Sok minden történt/történik körülöttem ami
             miatt nem tudok már úgy írni mint régen.Tudom most azt gondoljátok,
           hogy kifogásokat keresek.Pedig, erről szó nincs! Csak, szeretném ezt az egy
        dolgot -a blogolást, írást- meg menteni.Mert úgy érzem ebben jó vagyok.Na de,
     nem húzóm tovább az időt.Sorry, ezért a hosszú "monológért" de, úgy éreztem muszáj   le írnom ezt.Minden esetre, jó olvasást! Igyekszek normális, hosszú részeket írni :)

                                                                                                   D xoxo
                             



                         Darcy Styles 

-Na milyen? -lépek ki  Lisa fürdőjéből.Barátnőm arcát figyelem, szemei tágra nyílnak és végig mérnek.Félre értés ne essék, csak barátok vagyunk.És éppen az öltözékemről kérem ki véleményét, ezért kell végig néznie rajtam.Egy fekete-fehér ruhát viselek, magassarkúval és egy cuki rózsaszín táskával.A ruha alja fehér, míg felül fekete és van egy kis kivágása...
-Gyönyörű.-mondja barátnőm, mosoly ül ki ajkaimra.S meg pördülök tengelyem körül.
-És, szerinted neki is tetszeni fog? -kérdezem meg pár perccel később.Lisa a tükör előtt sminkeli kék szemeit.Közelebb sétálok hozzá és a szekrényén lévő tükör előtt meg állok.Barna hajam ki engedtem
és ki sminkeltem magam.Persze, nem annyira mint Lisa, az túlzás lenne.Csak egy kis szempilla spirál

Zayn and Liam

szemceruza, és vörös rúzs.Tudom korai még, de ma bulizni megyünk ezért elengedhetetlen a jó külső.Főleg Zayn miatt.Lisa telefonja rezegni kezd, ami csakis egyet jelenthet indulnunk kell. Barátnőm be fejezi a készülődést, fel veszi a cipőjét és a kicsi táskáját.Majd, ki sétálunk a hálószobájából le a földszintre.
Liam az ajtóban vár minket, Lisa megy előttem aki át öleli az említett férfit és ki megy a bejárati ajtón.
Mosolyogva lépdelek, lépdelnék el a barna hajú mellett ha nem fogná meg a karomat s húzna vissza.
-Darcy, nem fogok hazudni apádnak. -mondja szemembe nézve.Arcvonásaim meg feszülnek.Folytatja;
-Ha rá kérdez arra, hogy hol voltál.El fogom mondani hogy a legjobb barátjával partiztál. -el engedi felkaromat és hagyja hogy ki lépjek Lisa házának ajtaján.Igen, el szöktem csak azért hogy bulizhassak.Zayn miatt.Csendben ballagok ki a kocsiig, és foglalom el helyemet hátul.Be csatolom az övemet és az ablakon nézelődök kifelé, fogalmam sincs mit akarok ezzel az egésszel.Csak azt tudom; hogy ma bulizni akarok, Vele. Tudom nincs Zayn-él esélyem, de én mégis a kedvében akarok járni...Miért? Egy sóhajt engedek ki ajkaimon, Liam is be ül az autóba.El indítja a járművet és elindulunk.Lisa magából kivetkőzve fel hangosítja a rádiót és el kezd énekelni.Szegény sofőrünket figyelem, aki próbál vezetni a hiányos öltözetű fiatal lány mellett.Már mint nem úgy értem hogy; a barátnőmet stíröli.Hanem úgy hogy, na! Ő is pasiból van, Lisa meg egy 17 éves fiatal nő.És valljuk be, nem az a ronda fajta.Jó alakja van, csak kihivalkodó az öltözete és időnként még a viselkedése is.Lassan a buli helyszínére érünk, ami egy nagy ház.Pontosítva, Zayn háza.Liam le parkol a ház melletti füves részre, ahol nincsenek túl sokan.Meg várom míg le állítja a motort, és csak utána szállok ki.Lisa mellett sétálok végig az úton, be a kapun majd át az udvaron.A házikó bejáratához megyünk, ahogy át lépem a ház ajtajának küszöbét.Mintha egy teljesen más világba csöppentem volna, az embereknél egy-egy piros pohár van.A zene üvölt, s nem hagyja abba.Mindenfelé testeket lehet látni, színültig meg telt a ház ittas fiatalokkal.Körbe pillantok, a hangulat a plafonon van.Szemeim keresni kezdik Őt, de nem találják.Valaki nekem jön, s majdnem sikerül randiznom egyet a padlóval.De, nagy szerencsémre ez nem történik meg.Mert még időben meg kapaszkodok a lépcső mellett húzódó korlátban.Ki egyenesedek, és mély levegőt veszek.Milyen parasztok ezek, chh. Kézfejem a barna fából készült korlátot szorítja, miközben össze szedem magam.Eközben füttyülést hallok, nem, olyan hosszút.Hanem egy rövidet, fentről.Fel pillantok a lépcső tetejére, -az emeletre.Zayn és Liam állnak egymás mellett.Ajkaimra mosoly húzódik ahogy meg látom Őt.Tekintettem találkozik övével, s nem bírom abba hagyni a mosolygást.Ő olyan mint egy fertőzés, ha egyszer elkapod úgy maradsz.Meg fertőződve,betegesen.Meg fordulok tengelyem körül, és fel siettek az emeletre.Egyik karom testem mellett lóg, míg a másikat a korláton csúsztatom miközben lépkedek.Fel érve az emeletre, véletlenül neki megyek rózsaszín hajú nőnek aki be is szól e miatt.De nem foglalkozom vele, hanem a két férfihoz sétálok akik innen -fentről- figyelik a bulizó embereket.Zayn mellé lépek, aki megölel amikor melléje érek.Természetesen viszonozom e gesztusát, amit Liam nem igazán néz jó szemmel.S emiatt gyanakszom is rá.Tudja hogy Zayn és köztem nincs semmi olyan, akkor meg miért ilyen pipa? És az a mondata; "Darcy, nem fogok hazudni apádnak!" , mégis miben nem fog hazudni neki? Abban amiről nem is tud?! Ugyan már, így is egy életre szobafogságot adott -a semmiért, most legalább lesz rá oka is!Gyorsan ki verem a fejemből ezeket a gondolatokat, és ezt a célt, segíti a hangosan üvöltő zene és a sok ember illetve Ő elérni.
-Hogy hogy itt vagy? -kiabálja Zayn nekem.Bár, a hangja inkább suttogásnak hallatszik az emberek és a zene miatt.Felé fordítom fejem, a füléhez hajolok.Még így, magassarkúban is aligha érek az álláig.
-Nem tudom... Talán, miattad. -kiáltom.El hajol tőlem és egy ezer wattos mosollyal ajándékoz meg, amire én is csak mosolyogni tudok vörös fejjel.És még mielőtt a szemembe nézne el kapom tekintettem, s a földszinten táncoló tömeget nézzem.Milyen jól el vannak.Az alkohol mozgatja őket, és a jókedvűket is csak annak a folyadéknak köszönhetik.Hm.Gondolataim közül egy kar zökkent ki, ami a vállamon pihen, és ez a kar Zayn-é.Ezzel a tettével kicsit közelebb kerül testünk a kelletnél.A mellettünk álló férfira vettek egy pillantást, tekintette abban a pillanatban találkozik az enyémmel.És nem igazán tetszik nekem ez a nézés amolyan; "elég legyen, különben be árullak"  -nézés. Huh, rémisztő.Azokkal a mogyoró barna szemeivel olyan rosszallóan tud nézni, hogy az embernek az élettől is el megy a kedve.Na jó, ez túlzás volt.De, a lényeget értitek.Íriszeim újra a táncolókra vezetem, és figyelem a lent lévőket.Ahogyan mozognak,beszélgetnek, képeket csinálnak.Furcsa, hogy a mai tizenévesek azért mennek el egy buliba hogy képeket csináljanak.Másnap meg fel rakják a közösségi oldalakra és azt hiszik lettek valakik. Chh, hova tart ez a mai világ? Persze, ezt pont Én mondom? Aki a apjával egy idős férfiakkal haverkodik, és találkozik? Lehetséges hogy jobban járnék ha be fognám a nagy számat, de nem tudom.Valahogy, valamiért most olyan vegyesek az érzéseim.Eddig az iskolára figyeltem, most meg Rá. Egy halk sóhaj szökik ki ajkaimon, szemeim bele fáradtak a jókedvű emberek nézésébe.Alkarjaimat vissza ejtem testem mellé, és meg fordulok.Melynek az lesz a következménye hogy, a Zayn kezében lévő italt ki öntöm, Rá.A szám elé kapom kézfejeimet.Majd el kezdem törölgetni az ingén lévő ital foltot, -ezzel még cikisebb helyzetbe hozva magamat.
-Bocsánat, Én...Én...Véletlen volt. -szabadkozom, eközben Ő fel tartott kezekkel néz engem ahogyan bénázom.Kezemmel még mindig próbálom el tüntetni azt a foltocskát, de nemigazán sikerül.
-Valójában, ezzel csak rontasz a helyzeten Darcy. -mondja, arcszínem azonnal át vált vörösre.S úgy nézhettek ki mint egy rák magassarkúban és szoknyában.E gondolatomon magamban mosolygok, mint valami idióta.Ezek után, jobbnak tartom ha meg se szólalok.Még a jelenlétemmel is égetem magam.Lehajtott fejjel várom a további eseményeket, amik kis időn belül kezdetüket veszik.Meg fogja csuklómat és húzni kezd valamerre, egy szó nélkül követni kezdem.Egy folyóson megyünk végig, mondanom se kell itt is mindenhol emberek vannak.Vannak akik egymás szájában vannak, s vannak olyanok akik az italukat iszogatják egy maguk.Időnként fel pillantok, hogy el ne essek és hogy tudjam hova is tartunk.Az előttem sétáló férfi be nyit egy ajtón, ami a folyosó közepén lehet nagyjából. Hosszú folyosó... Állapítom meg a sétánkból ítélve.Ki tárja az ajtót és be megy előttem, félénken át lépem az ismeretlen helység küszöbét.Be lépve a helyiségbe, körbe pillantok.Velem szemben egy francia ágy van, pont a szoba közepén el helyezve.Jobb oldalon egy be épített gardrób van.Az ágy mellett két éjjeli szekrény foglalja el méltó helyét, és a bal oldalon egy fürdő található.Magam mögött az ajtót be csukva, lépdelek beljebb.Amikor is Zayn jön velem szembe, immáron az inge nélkül.Szemeim akaratom ellenére is oda tévednek, s felső testét kezdik pásztázni.
Íriszeim minden egyes tetoválásán végig siklanak, míg nem meg áll egy szívecskén ami a csípője bal oldalán kap helyet.Gyorsan el kapom tekintettem még mielőtt  cikibb helyzetbe hoznám magam.
Az ágy mögötti hatalmas ablakokat kezdem nézegetni, ahelyett hogy újra a testén kezdjem legeltetni a szemem.Lassan el ér hozzám, s meg áll előttem.A tenyerem izzad, annyira furcsán érzem magam.A pulzusom az egekbe szökött, és a levegővételem.Mi van velem?! ~Teszem fel magamnak a nem túl szokványos kérdést.Amit, szerintem minden lány fel tenne magának ebben a pillanatban.Gondolatmenetemet Zayn ujjai zavarják meg, melyek állam alá tévedtek és fel emelték kobakomat.Barna szemeit, az Én zöldes-barnáimba fúrja.Keze derekamra csúszik, s közelebb húz magához.Ujjperceit végig futtatja arcomon, és a tenyere tarkómat ejti fogul.
-Nem tudtam, hogy ennyire be jövők neked. -mondja, amire köpni-nyelni nem tudok.El akarok nézni, de nem tudok.Nem akarok, nem merek.Fogalmam sincs miért nem nézek félre, és miért nem kezdek tiltakozásba.Pedig, azt kellene.
-Nem jössz be. -csúszik ki a számon, bájosan el mosolyodik.Amolyan "ja persze, azért bámultál" ~ mosoly, és nézéssel néz Rám.És ha ezt így ki mondaná, biztosan ki ásnám a síromat.
-Oh, tényleg? -kérdezi, közelebb húzva magához.Kézfejeimet mellkasára helyezem és annál fogva, próbálok egy kis távolságot teremteni kettőnk között.Ami hát, kisebb-nagyobb sikerrel sikerül.Lép egyet, és vele együtt lépek én is.Közben szemébe nézzek, mert...Kényszerít! Kényszerít arra hogy a szemébe nézzek.Meg nyalja alsó ajkát.
-Mond, az előbb nem bámultál? Vagy, most nem azon rágod magad hogy meg-e csókollak? Vagy esetleg nem miattam szöktél el apucitól?  -hangja gúnyosan cseng fülemben, főleg az utolsó szavai."miattam szöktél el apucitól" .Chh...Még hogy miatta.Csak eljöttem, magamtól, Lisa-val. Tényleg ő most hol van?! Kérdéseitől rosszul érzem magam, s úgy érzem teljesen meg aláz.Igaza van, minden egyes szava igaz.De akkor is sért, az ahogyan mondta.Szemeim meg telnek könnyekkel,
s ekkor veszem csak észre a köztünk lévő pár centimétert.Ajka meg találja az enyémet, s asszem' csókolózni kezdünk.Őszintén szólva, nem tudom miért csókolok vissza.Nyelve gond nélkül csúszik át a számba, és próbálok nem meg fulladni Tőle.A lábam neki ütközik valaminek és hátra esek, valami puhára.Ő viszont, fölém támaszkodva csókol tovább.És ekkor rá eszmélek arra, hogy az ágyában fekszünk.Fejem oldalra fordítom, ezzel el szakadnak ajkaink -végre! Levegőért kapkodva terülök el a nagy ágyban.
-Zayn. -szólalok meg pár perc múlva.Miután abba hagyja a nyakam csókolgatását, végre-valahára rám figyel. -Ki kéne menünk. -javaslom, mire le hajol  hozzám s meg csókol.Ez sokkal rövidebb és lassabb, mint az előző első. Tenyere szoknyám alá vándorol, amire rá csapok csuklójára.Fel könyökölök, és szemébe nézve ingatom fejem.Kuncogni kezd majd ismét meg csókol.Ujjaim hajába vándorolnak, s meg markolják azt.Azt a fekete dús hajat.E pillanatban az ajtó ki vágódik, s mi oda kapjuk tekintetünket.Apám dühös és egyben csalódott tekintetével találkozok szembe...És már most tudom hogy innen, nem megyek ki élve.Ahogyan Zayn Malik sem...

63.Rész

                               Sziasztok!! I'm D.És hoztam egy nagyon rövid 63.Részt.
                            Bocsánat a rész hossza miatt, de sajnos nem volt túl sok
                         időm dolgozni rajta.De, mindegy is, nem akarok kifogásokat
                    keresni.Lényeg a lényeg;hogy itt a blog 63.Része!!Remélem tetszik
               majd Nektek és feliratkoztok,komiztok illetve csatlakoztok a csoportba!!
                        Jó olvasást!! Pussz ♥♥♥ ♥

                                                                                                    D xoxo




-Liam. -szólal meg mellőlem férjem, ezzel meg törve a be álló kínos csöndet.Szemeim még mindig a
járólapot vizslatják, nem merek fel nézni.Az arcom láng vörös színben ég, az előző tetteink miatt.
-Helló, Harry. -köszön egy mély hang, melynek tulajdonosa nem más mint; Liam Payne.A mellettem
álló Göndör fülébe suttogok néhány szót, majd fel siettek a lépcsőn.Út közben el motyogok egy "Szia"-t, Liam-nek.Persze, mondanom se kell hogy mind végig a földre szegeztem tekintettem.

Hülyének érzem magam, és szégyenlem magamat.A lányunk előtt nyalakodtunk, te-jó-ég.Most már értem, miért nem párna csatázunk olyan gyakran.Na nem csak ez az egyik oka a dolgoknak; hanem az is benne van a pakliban hogy felnőttünk.Munkahelyünk van, és rengeteg dolgunk, feladatunk amit el kell végeznünk.Lábaim a hálószobánkba vezetnek, majd amint be érek az említett helyiségbe magamra zárom a fehér ajtót.Arcom kezeim közé temettem, s csak ennyit kérdezek magamtól; Hogy a fenében történhetnek ilyenek meg? 
S ami még rosszabb, nem tudom e kérdésre a választ.Le ülök a parkettára, fejem az ajtónak döntöm.Annyira fáj ez az egész "nappalis dolog".Harry, és... és Én...Mi, ahj rossz példát mutatunk a tizennégy éves lányunknak.És ha a két makacska ezen is össze kap? Daniella, ilyesmire ne is gondolj! Nem lesz több veszekedés... ~Nyugtat le véglegesen belsőm.És amikor ez megtörténik, rá döbbenek arra;hogy az
ex-m is ott volt.


                            Mr Styles


-Mond miért jöttél? -kérdezem, percek eltelte után.Miután feleségem el menekül.Igen, menekült gyerekünk és Liam elől.
-Csak beszélnünk kellene néhány dologról. -mondja, karjaimat szavai közben össze fonóm mellkasom előtt.Szemeim össze húzóm, ma is találkoztam Liam-el.Akkor nem mondott semmit, na meg persze nem is lett volna rá ideje.Bár, a kérdés még mindig itt van a fejemben; hogy mit keresett Zayn-nél.Piercinges ajkaim el válnak, megszólalok;
-Mégis miről Liam? -vonom fel egyik szemöldököm.Remélem nem kapcsolatos a fekete hajúval,mert
mára már elég volt a veszekedésből.
-A turnéról. -válaszolja röviden, tömören.Bólintok, ezzel jelzem hogy folytassa.Amit pillanatok múlva meg is tesz.Közben le ülünk, én a három személyes kannapén foglalok helyet.Míg ő az egyik fekete bőr fotelemben.Lábaimat az üvegasztalra teszem, keresztbe egymáson.Karomat végig fektettem a díványon, a barna hajúra nézzek, hogy kezdje a monológját.
-Először is, -kezdi- a turné két hét múlva kezdődik.Mint tudod, már egy ideje mennek ezek a "titkos próbák" -csinál macska körmöket a levegőbe-, amiken mindannyian ott vagyunk és gyakorlunk...Paul azt mondta hogy egész jó az összhangzásunk, amit lehetséges hogy a mai ifjak is értékelni fognak. -mondja, és folytatná is, ha hagynám neki de ezt nem hagyom.
-A lényeget Liam. -forgatom szemeimet, régebben össze tudta szedni a szavakat s tudta használni azokat.Most meg... Gyakorolj még haver!  Ki fújja bent tartott levegőjét mintha, nyomasztaná valami.
-Nem Paul lesz a menedzsment. -a szívem ki hagy egy ütemet.Azonnal a beszélő férfira vezetem tekintetemet.
-Mi? -ledöbbent arccal bámulok rá.
-Sajnálom Harry, a többiek már tudják.Gondoltam itt lenne az ideje annak, hogy te is megtud. -vallja be, nyugodtságomat hirtelen düh és csalódottság váltja fel.Mi az hogy nem Paul lesz a főnököm? Hogy a francban történhet ez meg? Fel állok és lábaim csak visznek, de azt nem tudom hogy hova.
-Harry, együtt érzek veled. -mondja mögülem egy hang.Egy hang, amelyben rengeteg hangulat és érzelem keveredik.E pár másodperc le forgása alatt, már is a konyhában találom magam egy üveg whisky társaságában.Hirtelen meg fordulok, és a kezemben lévő alkoholt a falhoz vágom.Kis híján
el találom Liam-et.A drága ital, tartalma a földön köt ki.S az üveg száz és száz darabkára törve hever a járólapon.
-A francokat érzel együtt velem. -mondom, -Sosem értettél Liam, sosem. -evvel magára hagyom a velem egy idős férfit.Ki eddig mindig mellettem állt, akárhogy ellenkeztem ott volt.Akárhogy utáltam, kívántam neki rosszat.Mindig velem volt.Ne értsétek félre, nem voltam és nem is vagyok meleg.De, kétségtelen hogy Liam Payne az egyetlen egy igaz barátom,Zayn után.Ki sétálok a teraszra, kézfejeim a korlátot szorítják.Nem történhet ez meg! Nem! A One Direction-t csak is Paul tarthassa össze, senki más! Senki!Mégis hogy merészelik le váltani Őt? Ki az a szemétláda aki képes erre?! Chh...Gyűlölködő gondolataim után, kicsit le higgadok.S próbálok épp ésszel gondolkodni, de akárhogy próbálkozok nem megy.Vajon miért...Zöld íriszeim a füvet pásztázzák. miközben szám megmozdul;
-És, legalább valami vén f@szt kapunk Helyette? -kérdésemmel, az új menedzsmentre utalok.Ajánlom hogy egy el fogadható embert állítsanak Paul helyére...Miket gondolok, Pault soha senki nem fogja helyettesíteni!
-Nem tudom.Csak annyit tudok, hogy egy igen kemény főnökünk lesz. -válaszolja meg kérdésemet Liam. Hm, kemény.Majd meglátjuk hogy mennyire lesz kemény.A következő órákat egy üveg Jack Daniel's -el töltöm, egyedül a nappaliban.A kannapén ülve, bánatomat alkoholba fojtom.Mostanában "ő" az én legjobb társaságom; az alkohol. Fejemben ezer s meg annyi kérdés vetődik fel, a bandával és a most következő turnéval kapcsolatban.Amiről, Daniella-nak még egy szót se mondtam.Ahogyan lányomnak se, ez a két-három nap rengeteg veszekedéssel és eseménnyel telt el.Először a lányom el ballagott, majd másnap Zayn-el találtam egy ágyban.Aztán a veszekedésem Dani-vel, a mai incidensem Zayn lakásán és a déli párnacsata.Ez túl sok, túl sok erre a hetvenkét órára.Túlságosan le gyengítenek a napok, ahhoz hogy gondolkodjak és észben tartsam azt ami fontos.Egyszerűen nem bírom idegekkel, már most.És mi lesz ha ott leszek azzal a négy idiótával egy buszon? Bele se merek gondolni ebbe.Az öt agglegényből kettő családot alapított, Louis és Én.A többiek pedig, ki élvezik az élet habos oldalát.A gondtalan, felhőtlen életet.Bár, nem bánom hogy családom van.Néha jó lenne át venni Niall vagy a másik kettő pasas életét.Néha.Megváltoztak, akárhonnan is nézem.Már nem annyira, szétszórtak és gondtalanok.Lehet hogy nincsen családjuk, tudom hogy meg vannak a maguk gondjai.Úgy ahogyan minden embernek.Furcsa, egy évtized eltelte kellett ahhoz, hogy rá döbbenjünk arra.Hogy még mindig jók vagyunk.Most nem az éneklésről beszélnek, hanem arról amiket csináltunk MI öten.Az öt hülye együtt.Ajkaimra mosoly húzódik, mennyi vicc, poén, szívatás ökörködés van mögöttünk.És még mennyi lesz...
-Min gondolkodsz ennyire? -feleségem csilingelő hangja zökkent ki gondolataimból.Íriszeim rá vezetem, lábai a kannapén vannak szorosan törzséhez húzza őket.Karjaival a térdét öleli, szemeivel kíváncsian figyel engem.Le teszem a "barátomat" az előttem lévő üveg asztalra.
-El kellene mondanom valamit... -kezdem a kis beszámolómat, mindenről beszélni szeretnék neki.De, igazán bele se tudok kezdeni mert, közbe vág.
-A turnédról akarsz mesélni? -mosolyogja.Felvonom szemöldököm, hallgatózót?
-Te hallgatóztál? -vigyorgok közelebb dőlve felé.
-Talán. -motyogja, hátra döntöm a kényelmes kannapén.Boldogságomat be tudom a kis üveg alkoholnak amit a szervezetembe juttattam az elmúlt pár órában.Lábaival át öleli derekamat, karjaimon támaszkodva nézek le rá.
-Ugye tudod hogy nem túl szép dolog? -mondom szemébe nézve.Bólint.Le hajolok hozzá.
-Harry, nem kéne. -motyogja.Egyetértésem jeléül le mászom róla és mellé ülök.Köszönő pillantást vett felém.Szemeim kézfejére tévednek, s egy emlék hatására össze kulcsolom ujjainkat.Hozzám bújik, ami jól esik.Főleg ennyi vita után.
-Várod a már igazam van. -mondja, a megállapítása teljesen jó.Igaza van, várom a turnét.A városról városra járást.A fellépéseket, az országutat.Ezt nem lehet megunni.
-Igen, baby. -puszilom meg feje búbját.-Mondtam már, hogy te vagy az egyetlen egy olyan nő az életemben, akit szeretek. -felelem.Magam is meg lepődök szavaimon, melyek az előbb hagyták el a számat.De, minden esetre, egy két nyálas pillanat is kell egy ilyen kapcsolatba.Vagy nem? Nincs időm ezen gondolkodni, mert ajkai el varázsolnak.Ahogyan egész életem során...