82. Ijedtség

                     Sziasztok! Hosszú várakozás után, meghoztam a
          82.Részt! Nagyon szépen köszönöm az 57. Feliratkozót!!
                   Jó olvasást! Komizz, iratkozz fel, és csatlakozz a csoporthoz!!

                                                                               D xoxo




Ölelő karjai védelmezően fonódnak testem köré. Fejem mellkasán pihen, szívverését hallgatom. Most nyugodt...  Ujjainkkal babrál. Érintése  jól esik. Fejem felemelem, így rálátásom van gyönyörű borosta fedte arcára. Kézfejem elveszem mellkasáról, s arcára helyezem. Végig simítok rajta párszor, majd felkönyökölök, hogy csókot lehelhessek puha ajkaira. Természetesen csókom viszonozza, karjaimmal teste  két oldalán támaszkodom meg. Míg lábaimmal csípője két oldalán, kezei derekamról fenekemre csúsznak. Belemosolygok a csókba, amikor belemarkol.Csípőm ágyékának  dörzsölöm , melynek hatására felnyög. Kuncogva szakadok el tőle, s térek át nyakára. Nedves csókokat hagyok tetovált bőrén, időnként meg-meg szívom azt. Lejjebb haladok testén, le a kulcscsontján, a mellkasán, hasán egészen nadrágjáig. Egy utolsó csókot hintek övére, kiegyenesedem. Zayn megfeszülve figyeli tetteimet, tartom vele a szemkontaktust. Majd, egy hirtelen gondolatnál fogva, pólóm szegélyéhez nyúlók. Iszonyatos lassúsággal húzóm fel testemen a feszülős anyagot. Át bujtatom  rajta fejem, s az anyagot a földre ejtem. Zayn beszívja alsó ajkát, és kicsatolja övét.
-Biztosan akarod? -teszi fel a 'nagy' kérdést. Nem válaszolok rá, csak segédkezem a szerszáma kiszabadításában. Ujjaimmal kigombolom nadrágja egyetlen gombját, s lehúzóm sliccét. Felpillantok rá, szemeit lehunyja. Óvatosan megérintem Őt. Sóhaj hagyja el tökéletesen férfias ajkait. Ajkaimra levakarhatatlan mosoly ül ki, lehajtom fejem és megismétlem előző mozdulataimat. Nyelek egyet, ahogy érzem keményedni Őt. Még gyengédebben érintem őt ott lent. Ujjperceimet futtatom végig hosszán. Istenem! Mit művelek?! ~Kérdezem magamtól, miért  csinálom ezt ? Nem tudom, ahogy most gondolkodni se tudok. Mire észbe kapok már azon kapom magam, hogy puszikat hagyok büszkeségén. Zayn zihál, egyenetlenül veszi a levegőt. Ujjait hajamba vezeti, várjunk mi? Nem fogok...Na, azt nem! El hajolok onnan és az ágy másik végébe menekülök. Zayn-t kémlelem. Lábai szét tárva, fejét hátra veti, szemei csukva voltak -eddig. Feltárja szemhéját, tekintettem keresi. Amit hamar megtalál. Lenyelem a torkomban lévő gombócot. Vajon felizgattam? Most dühös?
-Minden..rendben? -szaggatottan beszél. A levegőt szaporán veszi, mellkasa folyamatosan fel-le emelkedik. Ijedten nézek végig rajta, Ő egy férfi. Én meg egy tizennégy éves kislány vagyok. Nincs itt semmi keresni valóm. Neki nő kell, aki tudja kezelni az ilyes fajta helyzeteket. Aprót bólintok válaszom jeléül, kiegyenesedik és kezét nyújtja felém. Amelyet nem fogadok el, most először. Homlok ráncolva néz rám. Térdeit felhúzza és karjait azokon támasztja meg. Olyan...Kiéhezettnek tűnik. Mi van ha megteszi akaratom ellenére? Vagy valami hasonló..Ha kényszerít...Ebben a pillanatban, ahogyan erre gondoltam föl pattanok az ágyról. Föl szedem a pólómat, és miután magamra vettem elhagyom a hálót. Szerencsére már mindenki nyugovóra tért, így a nappali kihalt. Remegve az adrenalintól le ülök a drága, fehér bőr kannapéra. Hogy lehetek ilyen hülye? Nem gondoltam át ezt az egészet...
-Ezt nem gondoltam át. -suttogom magamnak. Neki vannak szükségletei, amelyeket -gondolom én- szeret be tartani. A szex, velem nem fog menni. Oké, már nem vagyok annyira ártatlan. De, azért k*rva se vagyok. Az övé pedig nem leszek...Mi van ha csak erre ment ki az egész játék? Hogy az ágyasa legyek? Nem hinném, találna jobbat. ~Köszönöm drágaságos agy! Bezzeg a matek felvételinél lettél volna ilyen okos!
-Darcy?- mély, kissé rekedt hang éri el hallójáratom. Fölállok ijedtemben, és hátra lépek két lépést. Zayn feloltja a villanyt, ennek következtében fény tölti be  a helységet. Nyelek egyet, nem szeretnék vele beszélni. Főleg most nem.  -Darcy, minden oké?-tesz felém pár lépést. Én pedig akaratom ellenére hátra fele kezdek lépkedni. Az oxigén gyorsan jár ki-be szervezetemben.
-Uhm, igen. -motyogom cseppet sem meggyőzően. Közelebb lép egyet, így én a konyha felé hátrálok egy lépéssel. -Csak.. -tekintettem ide-oda kapkodom a szobában. Valami olyasmit keresve, ami kimenthet ebből a szituációból. Figyelmem megakad egy vázán, amelyben virágok vannak, és víz...
-Csak? -karjait össze fonja tetovált mellkasa előtt. Szemöldökét az egekbe emeli, kérdőn vizslat.
-Csak vízre vágytam. -legyintek, majd 'lazán' a virágokkal teli vázához sétálok. Megragadom a porcelán darabot, majd kivéve belőle a virágokat bele iszom. S azonnal vissza is köpöm. -Fúj..-morgom. Leteszem a vázát, a gazt meg vissza dobom. -Semmi gond, csak...Szomjas voltam. -mondom, mintha mi sem történt volna az előbb.
-Virág vízre? -hangja gúnyosan cseng. Szét tárja karjait, majd vissza indul a hálónkba. -Nem értem miért próbálsz meg hazudni. -jelenti ki, mire felé kapom a tekintettem. Vissza fordul, de nem jön vissza.-Darcy, ennek mi értelme volt? Tudom,hogy megijedtél. Azért viselkedsz most így, de akkor inkább mond el, mint hogy elmenekülsz. -hátat fordítva nekem eltűnik a hálószoba  ajtaja mögött.
-Nem menekülök! -duzzogva ledőlök a kannapéra, bekapcsolom a tv-t. Majd keresek valami normális csatornát és tévénézésbe fojtom 'szerelmi bánatom'. Két  film után sikerült hajnalban elaludnom, de mivel fáztam ezért az is rá tett egy lapáttal.

                                              *             *             *

Reggel puha ágyban ébredek, egy férfi karjai közt. A nap már felkelt, s beragyogja az egész szobát. Óvatosan megfordulok, az illető karjai közt. Ám amikor meglátom ki az, egyből kimászok mellőle.
-Marcel?! -kiabálom, amire a férfi felriad. Megdörzsöli szemeit, majd magához veszi az éjjeli asztalán lévő nagy lencsés szemüvegét.
-Darcy? -kérdi, hangja meglepettséggel telt. Még hogy Ő van meglepődve!
-Hogy kerülsz ide? És miért voltunk mi egy ágyban!? Válaszolj Marcel! -halmozom el kérdéseimmel, és fenyegetőzésemmel. Nem hiszem el...Ez biztosan csak egy rossz álom! Föl ül a francia ágyban, és csak ekkor veszem észre. Ez nem a szálloda.
-Hova hogy kerülök? Hisz itt lakom, Londonban. -válaszolja, most már kicsit ő is ingerültebben. Amint föl fogom mit mondott, kiabálni kezdek.
-Londonban! Hogy a fenébe kerültem Londonba Marcel?! -üvöltöm- Ha tettél velem valamit...-mutató ujjammal fenyegetem.
-Nem tettem veled semmit! Az istenit Darcy! Ismerlek már baba korod óta! Hogy tehetnék veled bármit is? -teszi fel a kérdést. Amelyből lejön, talán igaza van. De, akkor is hogy kerülök ide. -Tiz év van köztünk! Soha nem lennék ennyire bolond. -érvel. Leülök az ágy szélére. Mi történhetett? Pár perc csönd után, felteszem a kérdést. Amely mindkettőnket érinthet;
-Akkor, mégis mi a fene történt? Én Manchesterben voltam, a barátommal Zayn-el. -vallom be, mire Marcel tágra nyílt szemekkel mered rám.
-Z..Zayn Malik ..Vagyis, Mr Malik a barátod? -kérdi, teljesen ledöbbenve. Bólintok. -És apád engedi? Huszonegy év van köztettek. Ez.. Mr Styles ezt soha nem engedné meg. -szemem forgatom apám szóba kerülésére.
-Mindegy, inkább azt mond meg hogy kerülök ide! -parancsolom, amire szegény Marcel a fülét fogja. Talán hisztérikus vagyok? Megeshet!
-Arra emlékszem, hogy este felhívtál. -tanakodik. Kinevetem. Már megbocsájts, miért hívnám fel apám alkalmazottját?
-Minek? -még mindig nevetek. Egyszerűen ez túl vicces ahhoz, hogy ne nevesek.
-Azért, hogy engedjelek be. Mert nincs hol aludnod. -a mosoly lefagy az arcomról. -Egyedül voltál, amikor ajtót nyitottam. És egy üveg alkohol volt a kezedben. -egészíti ki a válaszát. Most komolyan, mi a fene történhetett?

81.

                          Sziasztok! Kisebb szünet után újra résszel
                        jelentkezem. Remélem elnyeri tetszéseteket a
                       rész :) Ha tetszett, akkor tudjátok mit kell tenni :D
                    Jó olvasást!! Komizz, iratkozz fel ha tényleg tetszett! ♥♥♥

                                                                                       D xoxo



                          Mr Styles 

Idegesen túrók hajamba, miközben hosszú lábaimmal a folyosót szelem. Mellettem feleségem ballag, fejét lehajtja a padlót nézi. Alig vártam, hogy eljöhessek a koncertről. Borzalmasan sikerült, jó ha voltak tizenkétezren -a hetvenezres stadionban. Ennyire rosszak lennénk?  Mi lehetett a gond? Hiszen mindenki ugyan olyan, mint...Körülbelül tíz évvel ezelőtt. Akkor miért nem jöttek el a Directionerek? Akik egész életükben szerettek minket, akiknek mi  voltunk a példaképei. Mi voltunk mindenük! Akkor most, hol vannak? Ujjaim automatikusan túrnak a dús, göndör szálak közé. Elérünk a lakosztályunk ajtajához, Dani ügyetlenkedve kinyitja a fatákolmányt. Belép, majd kijjebb nyitja a fa darabot s én is be lépek 'lakásunkba'. Elsétálok mellette, majd utam egyenesen a konyhába vezet. A konyha bár részéről kiveszek egy üveg szeszt, s kibontva azt iszogatni kezdek. Ajkaimhoz emelem az üveget, és nagyot kortyolva belőle fel-s alá kezdek járkálni. Miért csak ennyien voltak? Miért nem voltak többen? Talán, a többi Directioner elfeledkeztek Rólunk?  Lehetséges, hogy már nem is emlékeznek ránk? Ránk?! A One Direction-re? A bandára, amely -állítólag- annyi boldogságot okozott nekik? Akiket szerettek? Akiknek a koncertjeikbe annyi pénzt, s energiát fektettek hogy az már hihetetlen... Nem emlékeznek a dalainkra? A hangunkra, az érzéseinkre? Amiket csakis, kizárólagosan Nekik köszönhettünk. A Directionerek tettek minket azzá, akik most vagyunk. Mindent Nekik köszönhetünk, és most... Ők semmit se köszönhetnek nekünk... Már nem tudjuk őket megnevettetni, úgy, mint régen. Mi már -lehet- hogy nem is kellünk nekik? Hiszen, mára már férjeik vannak. Sőt, talán gyerekeik is. Mi pedig, kissé berozsdásodtunk. És csalódást okozunk, magunknak...
-Harry? -feleségem lágy hangja tölti meg halló járatom. Fejemmel azonnal a hang irányába fordulok. Tekintette aggódásról árulkodik, -Miért akadtál ki? -karjai nyakam köré fonja, letekintek rá.-Hmm?- nagy barna szemeivel engem vizslat. A piát a pultra teszem, majd át ölelve derekát föl rakom testét a pultra. Lábai -ennek következtében- szét nyílnak előttem, így betudok közéjük állni. Fejem nyaka hajlatába rejtem s  duzzogva -mint egy kislány- motyogni kezdek;
-Alig voltak bébi, -fel kuncog- már nem szeretnek minket.- kis tenyerét hajamba helyezi, s simogatni kezdi azt. Jól esik ez a fajta kényeztetés, ujjai köré csavargatja fürtjeim.
-Na de édesem, attól mert most nem volt telt házas koncert, az nem jelenti azt, hogy nem szeretnek titeket. -elhúzódom tőle, hogy gyönyörű tekintetét össze kapcsolhassam a sajátommal. -Lehetséges... -gondolkodik, -hogy csak nem tudtak arról, hogy vissza tértek. -biztató mosolyt küld felém, aminek hatására az én ajkaim is fölfelé görbülnek.
-Biztos?-hangom inkább hasonlít egy kisfiúéra, mint egy harminc éves férfiéra. Nevetve von ölelésébe, karjaimat csípője köré fonom.
-Még szép, hogy biztos. -ajkait finoman illeszti a fülem mögötti részre, melybe kicsit bele remegek. Mármint, a pillangók a gyomromban, megmozdulnak. -Hova lett a magabiztos Harry Styles, akit megszerettem? -kérdi elhúzódva tőlem, hangja játékosan cseng. Tenyereimmel a pultra támaszkodom, Daniella két oldalánál.
-Miért? Így nem szeretsz? -tetetett sértődéssel kérdezem, homlokom s szemöldököm ráncolom. Annyira aranyos velem, és... Velem van egy év tized után. Amit nem biztos, hogy más nő kibírt volna. A mosolya, a hangja, a nevetése, a lénye...    Ugyan olyan szerelmes vagyok Belé, mint anno tizedévesen.
-De hogy nem, Göndörkém. -vékony ujjat hajamba vezeti. s finoman meghúzza azt. Szemhéjam lezárul érintésére, majd karjaimba zárom gyönyörű testét. Mélyen szívom be pezsgő illatát, mely elcsavarja fejem, beködösíti elmém.
-Annyira szeretlek Daniella. -suttogom. Keze hátamat simogatja, nyugtató hatást keltve ezzel. A csöndet egy gyomor korgás töri meg, amely feleségemhez tartozik. Nevetve bontakozik ki ölelésemből, majd a pocakjára nézve beszélni kezd;
-A baba éhes.- mosolyogva pillant fel rám, gyönyörű íriszei ragyognak a boldogságtól.Össze kulcsolt ujjakkal kezdünk neki a késői vacsora készítésnek. Utolsó szavai melengetik szívemet, bár egy ilyen mondat kiét ne melengetné?


                        Darcy Styles 

Zayn ágyára telepedtem le, amíg Ő lezuhanyozik. Álmosan megdörzsölöm szememet, s végig fekszek az ágyon. Ebben a 'szent' pillanatban kinyitódik az ajtó, és Liam-el találom szembe magam.
-Szia, kész a vacsi. -evvel ki megy, én pedig kisebb időzés után úgy döntök, hogy irány a konyha. Nehezen de, sikerül föltápászkodnom a pihe-puha ágyból, ám amikor az ajtófélfáéba érek Zayn megjelenik. Tekintette az enyémet keresi, amit hamar meg is talál. A koszos ruháit a földre hajítja, s

félmeztelen testtel felém kezd el sétálni. testemmel Felé fordulok, majd amikor elér hozzám karjaimmal átölelem nyakánál fogva. Míg izmos kezeit derekam köré fonja, szikrázó barna szemeiben elveszek. Amelyek olyan mogyoró barnák, mint amilyet még soha nem láttam. Ábrándozásomból csak akkor tudok felébredni, amikor ajkai szenvedélyes csókba invitálnak. Ujjaim azonnal puha, korom fekete hajával kezdenek elfoglalkozni, ameddig nyelve kényésztett. Csókunk sajnos hamar abba marad, a hátunk mögül jövő 'hú'-ás és beszólások miatt. Természetesen a 'hajas baba' tesz az idegesítő hangok ellen, -amelyek Liam-hez, és Niall-höz tartoznak. Bele mosolygok a csókba, s elszakadok tőle -a levegő hiány miatt. Fejem a mellkasára hajtom, és szívverését hallgatom. Gondolataim szinte azonnal eltűnnek, nem lesznek többé. Férfias illata elűzi a furcsa, bánkódó dolgokat.
-Mi az? -hangja örömmel teli, ami r*hadt jól esik. A mély, hangja annyira...Ajkamba harapva mosolygok piszkos gondolataimon. -Darcy? -szólongat, mire fejem fel emelem.
-Hm? -kissé bágyadtan figyelem Őt. Amin kuncog egy sort. -Mi van? -kérdem egy fokkal durvábban, de, csak egy fejingatást kapok majd egy csókot a homlokomra.
-Aranyos vagy . -suttogja. Ajkaimra vissza foghatatlan mosoly ül ki, szavai hallatán. Szerintem fogalma sincs arról, hogy e szavak mit jelentemnek nekem.

80.

                           Bananas! Itt a 80.Rész. Remélem elnyeri majd a
                   tetszéseteket, s komiztok, feliratkoztok, illetve csatlakoztok
                     a csoporthoz. Jó olvasást!!

                                                                                      D xoxo





A tányérokat a mosogatóba helyezem, háttal állok a két fiatalnak. Derekamra egy kéz simul, amely
ezer százalékig Harry-hez tartozik. Fejem oldalra fordítom, s a mosolygó képével találkozik tekintettem. Ajkaimra halvány mosoly húzódik. Szembe fordulunk Zayn-nel és Darcy-val. Kérdőn vizslatnak minket, mi pedig őket.
-Mikor indulunk? -töri meg a kínos csöndet lányom. Harry-vel egymásra nézzünk, majd vissza az előttünk lévőkre.
-Nem mentek haza, Londonba. -válaszolja a rekedt hang. Zayn arca megváltozik. Mondhatni, megkönnyebbül. Darcy le teszi a táskáját a földre, s egyenes testtartással áll velünk szembe. Megbököm Hazz-t, hogy mondjon valamit. Hisz, Darcy csak is erre vár.
-Öhm, -köszörüli meg a torkát- hol szeretnél lakni? Ebben a pár napban, természetesen. -szívemet hihetetlenül nagy melegség járja át. Tudom, neki ez nagy előre lépés. És, hogy csakis a családjáért, -értünk- teszi. A gerle pár homlok ráncolva néz ránk, egymásra pillantanak. Majd, Darcy félve rám

néz, ajkai elnyílnak;
-Zayn-nél. -ejti ki a nevet, amelyre férjem teste megfeszül. Zayn a lányunk mellé lép, szeme alatt egy lila folt húzódik. Amit tegnap este szerzett Harry-től, a folyóson. Zavartan fogják meg egymás kezét, amelyre Harry válasza egy morgás. Persze, azonnal elengedik a másik kezét, s sietve hagyják el a lakosztályunkat.
-Szerintem, hülye ötlet őket kettesben hagyni. -morogja mellőlem Harry. Amire a válaszom egy ütés a mellkasára. -Akkor is, az. -evvel besétál a hálóba. Míg én fej ingatva megnyitom a csapot, hogy eltudjak mosogatni. A törékeny porcelán darabokat a mosogatóba helyezem, s egy szivaccsal -amelyre mosogatószert öntök- törölgetni kezdem a piszkos edényeket. A második tányért mosom, amikor is kezek csúsznak csípőm két oldalára. Állát vállamon pihenteti, elöblítem a habos tányérokat, majd a pulton lévő üres részre rakom őket száradni. Megtörlöm kézfejeimet, s lassan megfordulok Ölelésében.
-Mit akarsz? -karjaimat nyaka köré fonóm, mintha fiatalodtam volna tíz évet -olyan boldog vagyok. Smaragdzöld íriszei rabul ejtenek, tekintettem elszakítom övétől s ajkaira vezetem azt. Puha, telt, rózsaszín ajkakra.
-A baba marad? -hanga komolysággal telt, szemei reménnyel teltek. Arcvonásaim megfeszülnek.
-Már hogy ne maradna? -kérdezem tetettet nem tudomásággal. Ajkaira ezer wattos vigyor ül ki, amely az én arcomon is tündököl. Ajka enyémre ragad, s apró csókot csen tőlem.
-Menjünk el valahova, csak mi, ketten. -csókolja homlokomat.
-Mégis hova akar menni, Mr Styles? -teszem fel kérdésem, karjaimat mellkasom előtt össze fonóm.
Csípőmet a pultnak döntöm. Válaszát várom.
-Ahova ön Mrs Styles. -nevetve bontakozok ki öleléséből, lábaim a háló szobába vezetnek. Ahol a káosz, s a rendetlenség fogad.
-Jézusom! -azonnal neki látok a takarításnak. A ruhákat föl szedegettem a padlóról, majd a szennyes tartóba rakom azokat. Vissza térve a fürdőből, a bőröndömhöz sietek. Ahonnan előveszek egy fekete toppot, s egy fehér csipkével szegélyezett, csípő nadrágot. És mind e mellé egy telített talpú magassarkú, szandált.  Gyorsan magamra veszem az említett darabokat, majd egy fésülködés után késznek nyilvánítom  magam. Táskámat vállamra veszem, s Harry-vel kézen fogva hagyjuk el a lakosztályt. A folyóson sétálunk végig, amely fekete-fehérbe burkolódzik. Beszállunk a liftbe, megnyomom az nullával ellátott gombot. Harry-hez fordulok, elengedem kezét, s megölelem. Arcom tetovált mellkasába fúrom. Mely, kilátszódik a fekete ing alól. -Annyira sajnálom. -motyogom. Ujjperceit gerincemen futtatja fel-s alá. Tényleg hülyén érzem magam, a tegnap este miatt. Gyerekesen viselkedtem, felnőtt létemre.

                                                     *          *           *

Egy közeli p lázába mentünk, ahol vagy 15-20 üzletbe bementünk. Mindenhol felpróbáltunk ezt azt. Néha egy-gy pólót, olykor viszont egy nadrágot. Vagy valami mást, ami elnyerte tetszésünket. Az egész nap a vásárlásról, -és természetesen- Rólunk  szólt. A vásárlásnak Antonia vetett véget, ugyanis a munka nem vár meg. A ma esti koncertre próbálni, kell. Úgy hogy, a vásárlást elhalasztottuk s elindultunk a próba helyszínére. Ami a hoteltől nem messze van, egy kisebb "hotelban". Valójában, tényleg az. Van hall, büfé, bár, medence, és néhány szoba. + A stúdió szerű helyiség, ahol a srácok próbálni tudnak a fellépésükre. A különbség csupán annyi, hogy csak mi vagyunk itt. Se személyzet, se senki. Csak a One Direction, a főnök, Darcy, és én.


                          Mr Malik

A próba alig egy órája kezdődött el. A többiek ugyan olyan hülyék mint voltak. Semmit se változtak.

Louis továbbra is löki a poénokat, amelyeken mindenki -kivétel nélkül- nevet. Liam, megfontolt, 'jó fiú'. Bár, ha nem ismerném azt mondanám bánatos. Kissé, nehéz vele szóba elegyedni ma. Niall, becsiccsentett de semmi baja. A dalokat gond nélkül énekli. Harry, pedig. Szúrós szemekkel néz engem, amikor is lányára mosolyok. Nem értem, miért nehéz elhinni, ha szerettem? Nem tehetek bizonyos dolgokról, így arról sem ha pont Belé szerettem. Kiéneklem az utolsó szavakat is, majd tekintettem a földre vezettem.
-Jól van srácok, szép munka volt. Tízperc szünet. -informál minket Antonia, a főnökünk. Még mindig nem értem, hogy hogyan került ide. Két lábfejet látok meg, -a sajátomon kívül. Elmosolyodom, s felnézzek a lábak tulajdonosára. Darcy mosolygó arca jelenik meg látó körzetemben. Azonnal ölelésbe vonom, amire egy morgást kapok -Harry-től. Elengedem, s mellém áll. -Gyönyörű hangod van. -suttogja fülembe, lábujjhegyen áll. Elhúzódik, tekintettem övébe fúrom.
-Tudom, -mondom- de neked szebb hangod van. -ujjperceim végig futtatom arccsontján. S egy csókot nyomok homlokára.
-Elég legyen! -csattan a rekedt hang. Darcy-val mindketten a hang irányába fordítjuk fejünket. Harry vérben forgó szemekkel kémlel minket. Daniella elviszi mellőlem Darcy-t, sokkal boldogabbnak tűnt. Mint tegnap. Harry és én maradunk a helységben. Felveszem a földről a vizes palackomat, letekerem a kupakját s belekortyolok. Elemelem ajkaimtól, rá tekerem a kupakot és le ejtem a földre. Harry elindul felém, amiből semmi jóra nem tudok következtetni. -Elviselem, hogy a hátam mögött együtt vagytok. De, előttem ezt, soha többet ne próbáld meg. -hangja fenyegetően cseng, mivel nem akarok veszekedést ezért bólintok egyet. A nap hátra levő részében, még két óra próbálással telik. Utána, pedig egy ruhapróba, és irány a koncert. Mondanom se kell, Darcy mind végig velem van. Amit Liam nem néz túl jó szemmel, erről majd később még megkérdezem. Minden esetre, ha Hazza elfogadja már más nem érdekel. Hisz, Ő a lány apja, nem Liam.

Ui; Bocsánat a rövid részért. :/ Boldog pünkösdöt! 

79.

                                Sziasztok! Meghoztam Nektek a 79.Részt!
                 Nagyon remélem, hogy tetszeni fog és hogy; komiztok,
              feliratkoztok. Illetve csatlakoztok! Köszönöm a múltkori résznél
                  a komikat, :) Jó Olvasást! Pusszi! ♥ ♥ ♥ ♥

                                                                                                             D xoxo



                           Mr Styles 


Lassan nyitom ki a szemeimet. Az este folyamán jó ha két órát aludtam. Egész éjjel gondolkodtam, folyamatosan Daniella szavai visszhangoztak bennem. Szemhéjam egy pillanatra lezárul, amint arra gondolok, amikor kifejtette véleményét -magáról. A szívem össze szorul, ha arra gondolok rossznak tartja magát. Bárcsak tudnám, miért érzi ezt. Bárcsak... Egy sóhaj szökik ki ajkaimon, majd fölülök az ágyban. A mellettem elterülő szépségre szegezem zöld íriszeimet. Vajon mióta érezheti ezt?

De a legfontosabb kérdés az az; hogy miért nem mondta el nekem?  Ha már tizenegy kibaszott éve együtt vagyunk, ennyit elvárnék tőle. Tényleg olyan nehéz lett volna beavatnia az érzéseibe? Ha egyszer így érez, akkor legalább megpróbálhatta volna elmondani. De nem tette, és ez bánt a legjobban. Persze csak azután, hogy azt hiszi nem szerettem.. Fogalmam sincs arról, hogy most mi van vele. De ki fogom deríteni, és addig nem fogom ezt a témát elengedni. Ameddig nem tudom meg az igazságot. E gondolattal kimászok a hatalmas francia ágyból, s a konyhába megyek. Kezeimmel a szekrényeket nyitogatom valami élelem után kutatva. Miután minden hozzávalót megtalálok a reggelihez, neki állok a palacsinta elkészítésének. A serpenyőt ami a gáztűzhelyre rakom, majd bele öntöm a palacsinta folyékony formáját. Várok öt-tíz percet, majd egy "laza" mozdulattal megfordítom a palacsintát -ne hogy félig legyen csak kész. Ezt a folyamatot még hússzor megismétlem, a kész palacsintákat egy tányéra helyezem. Amelyet az ebédlő asztal közepére helyezek, Megterítem az asztalt két főre, majd le elfoglalva méltó helyemet. Előveszek egy szál cigarettát. Ajkaim közé veszem a gyilkos szálat, és meggyújtom azt. Letüdőzőm, a füstöt pedig kifújom piercinges ajkaim közt. Eközben Daniella foglal helyet velem szemben, fekete combközépig érő köntösében. Elvesz egy palacsintát, a tányérjára rakja. Megszórja kakaóval, össze tekeri és falatozni kezd. Érzelemmentes arccal figyelem mozdulatait, melyet tesz. Újra kifújom a füstöt, majd elnyomom a cigi csikket az üveg asztalon.
-Miért tetted ezt Daniella? -utalok a tegnap esti kis 'kiruccanására'. Le nyeli a szájában lévő falatot, az eszközöket le teszi, megtörli kecses ajkait.
-Harry, nézd, -kezdi a mentegetőzést, a kifogásokat keresi.
-Nem érdekelnek a hazugságok. -csapok az asztalra, -Annyit kérdeztem, miért tetted? -hangom még rekedt a reggelnek köszönhetően. Sóhajtva hajába túr, majd elfordítja fejét. Mi az, már a szemembe se bír nézni? -Daniella? -szólítom nevén, tekintetét rám vezeti. Nagy levegőt vesz.
-Mert már elegem van belőled Harry, -feleli halnak, -Elegem van a folytonos háborúzásból közted és Darcy között! -kiabálja, felpattan és a hálóba menekül. Tipikus Daniella, menekül. Felállok én is, és utána rohanok. Ezzel itt, nincs vége.
-Én háborúzok? -kérdem, miközben belépek a helységbe. Éppen bőröndjébe dobálja ruha darabjait, dolgait. Mi a fene?
-Igen te! -néz rám egy pillanatra, majd a laptopot is bedobja a bőröndbe. Nem hinném hogy egyben marad. Feláll az ágyról, -Miért nem tudod elfogadni, ha szereti Zayn-t?! -hisztérikus hangja bassza a fülemet. Mi van?! A düh áramol ereimben, amint Lányomra és arra az idiótára gondolok.
-Mert Zayn...-éppen végig sérteném az említettet, mindenféle trágár kifejezéssel amikor is Daniella közbe szól;
-Jó ember? Elfogadható? Mert,  -itt már előttem áll, karba font kezekkel- Zayn tökéletes lenne a lányunkhoz? -szemöldökét az égbe emeli, s kínosan felnevet. -Jobb ha, mi egy kicsit -mutat rám, majd magára -szünetet tartunk. -evvel elfordul, ismét a bőröndjébe pakol. Mellé lépek, elkapom felkarját s a matracra nyomom annál fogva.  A csípője két oldalára térdelek, most lett kurvára elegem.
-Miért akarsz szünetet, tizenegy év után? Hm? Talán van valaki más, aki jobb nálam? -hangom egyre mélyebb, s mélyebb a szavak után. Teste meg remeg enyém alatt, tudom le kéne állnom. De , miért is? -Szeretőd van.-szűröm fogaim közt. Ujjaim elfehéredésig szorítják vékony felkarját. Arcát fürkészem, lehunyja szemhéját s könnyei folyni kezdenek.
-Ha szeretőm lenne, szerinted itt lennék veled most ebben a pillanatban? -suttogja a kérdést. Elengedem karját, kinyitja szemeit. -Itt lennék Harry? -erőteljesen ejti ki a szavakat, majd keze csattan arcomon. Aminek hatására fejem elfordul az ellenkező irányba. -Válaszolj! -üvölti. Kezeimmel megtámasztom magam karjai mellett. Tekintettem elveszem a falról, s állapotos
feleségemre vezetem. Sós könnycseppek áztatják tökéletes arcát.
-Nem. -motyogom. Kínos csönd áll be kettőnk közt. Hirtelen fel akar kelni, de testem gátolja szabadságát.
-Engedj el! -emeli meg hangját, könyökein támaszkodik meg. Így, ajkaink szinte össze érnek. Fejem ingatom kérésére, muszáj megbeszélnünk a gondjainkat. Muszáj.
-Miért nem akarod a babát? -teszem fel a furdaló kérdést. Egész este csak e miatt nem tudtam aludni. Folyton a választ kerestem, de nem találtam. Miért? Letörli könnyeit, és ismét megpróbál elmenekülni előlem. Előlem és a tények elől. -Daniella! Kérlek, mond el. -könyörgöm, miközben csuklóit a matrachoz szorítom -a feje fölött.
-Miattad Harry, -sírja, -miattad nem akarom. -szemeit lehunyja. Elengedem csuklóját, s csípőjére ülök. Lefagytam. Az egész...Miattam lenne? Mit vétettem, amiért nem lehet újabb gyermekem? Hangosan fújom ki bent tartott levegőm. Miért? Miért kapom ezt? - Túl sokat...Veszekszel. -folytatja- Attól tartok, ha ez...ez így megy tovább, a családunk nem lesz többé...- zokogja. Egyik alkaromon támaszkodom meg, míg szabad kézfejemet arcához emelem. Ujjperceimmel óvatosan törlöm le könnyeit.
-Ne, Dani. Ne sírj. -kérlelem, különben én is elsírom magam. -Férfi létemre-  Ujjbegyeim felitatják a csalódott könnyeket feleségem arcán.  -Sajnálom, érted? Csak... -keresem a szavakat- Nehéz végig nézni azt, hogy a lányom felnő. -vallom be. Daniella felnevet, kérdőn nézzek rá. Hüvelykujjammal letörlöm utolsó könnyeit is.
-Harry, -suttogja, - ő mindig a mi kislányunk lesz. -tenyere arcomhoz simul. Melynek hatására szemeim lezárulnak. Ajkaim megremegnek, miközben kifújom bent tartott levegőmet.
-Tudom, de akkor is rossz látni, ezt...Ezt a folyamatot. -mondom akadozva. Hű, ilyen se volt még. A nagy Harry Styles akadozva beszél? Mi történt velem?!
-Tudom, -ajka súrolja enyémet. S lassú, szenvedélyes csókban forrnak össze ajkaink. Finoman hátára fektettem, kezeimen tartom meg testsúlyomat. Melyekkel feje két oldalán támaszkodom. Nyelveink gyengéden kényeztetik egymást. Csókunk véget nem érő, de a levegő -mint, mindennek- ennek is véget tud vetni. Elszakadva tőle, ajkaim nyakára vándorolnak.  Apró csókokkal hintem be selymes bőrét, mely az elmúlt tizenegy évben kényeztetett engem. Fogaim közé veszem bőrét, s meghúzóm azt. Felszisszen, de tudom jól esik neki. Szereti a "barbár" kényeztetést. Időnként meg szívom bőrét, hogy mindenki tudja ismét az enyém. Egyik kézfejem levándorol testén, hasánál megállok. Ujjaimmal kicsomagolóm köntöséből, amely alatt -örömmel látom- nincs túl sok minden. Kibújtatom a fekete anyagból, és a földre hajítom azt.



  Mrs Styles 

Forró nyelvét végig vonszolja kulcscsontomon, majd megharapja azt. Az érzés kellemesen fájdalmas. Ajkai mellkasomon időznek el, s egyre lejjebb s lejjebb halad testemen. Mintha én lennék a vászon, Ő meg a művész. Ő alkot, én engedem. Én vagyok az, amire alkothat. Én a része vagyok, az Ő része.
Ujjai nemi szervemen siklanak végig. A levegő egyetlenül jár ki-be bennem, míg mellkasom folyamatosan emelkedik fel-s le. Hirtelen az érzés eltűnik, valami...Vagy, inkább valaki eltünteti. Zihálva könyökölök fel, s szembesülök a ténnyel Harry nincs itt. Hol van?~Teszem fel magamnak a kérdést. Pár perccel később egy tálal a kezében tér vissza. Kíváncsi tekintettemmel követem teste mozgását. Amikor lép, izmai kirajzolódnak. S a rajtuk lévő tetoválás megmozdul, mintha önálló
életet élnének. A tálat le teszi az ágy elé, majd kivesz belőle egy jég kocka darabot. Ajkai közé veszi

azt, vissza helyezkedik fölém. Ajkát a kulcscsontomhoz érinti, a hideg jég perzseli felhevült bőrömet. Szinte azonnal olvadni kezd. Hátamon terülök el, karjaimat a fejem fölött hagyom. Ezzel teljesen átadva magamat Neki. Neki és az érintéseknek. Harry végig húzza a jeget testemen, egészen a bugyim vonaláig. Itt már, szinte semmi sincs a kocka darabból. Kinyitom szemeimet, felkönyökölök majd fordítok helyzetünkön. Lovagló ülésben ülök csípőjére, hátán terül el. Miközben tartja velem a szemkontaktust. Lassan lehajolok hozzá, s csókban forrok össze puha, telt ajkaival. Nyelvem könnyedén csúszik át ajkai közt, s játszik nyelvével. Ráharap nyelvem végére, aminek  hatására elhúzódom. Csóválva megmozdítom csípőmet, felnyög. Ajkaimra gonosz mosoly húzódik, finoman mozgatni kezdem csípőm. Míg ő hátra vetett fejjel élvezi cselekedeteimet. Fejem nyaka hajlatába rejtem el. Ezernyi csókkal hintem be puha, tetovált bőrét. Hatalmas tenyerei derekam két oldalára kerülnek, lejjebb csúsztatja tappancsait. Majd letépi fekete csipkés bugyimat. Lassan lekerül róla is a zavaró ruhadarab. Teste enyém fölé kerül, hátam  érintkezik az ágy takarójával. Lábaimmal körül ölelem derekát, karjaimat nyaka köré fonóm. Gyors tempót diktál, amihez -mostanra már- hozzá szoktam. Arca nyakam hajlatába esik, s fülembe suttog mocskosabbnál mocskosabb dolgokat. Ujjam hajával foglalatoskodnak, a csendes helységet a mi zihálásunk tölti be. Ágyékunk össze ér, minden egyes lökésnél. Fejem hátra szegezem, sokkal gyorsabban kezd el mozogni. Amikor is, az ajtó ki nyitódik. Azonnal megragadja figyelmemet az ajtóban álló Zayn és Darcy.
-Bocs. -mondja Zayn, és gyorsan ránk csapja az ajtót.
-A..rohadt életbe. -morgom, s össze szedve magam kiszabadulok Harry izzadt teste alól. Köntösöm azonnal magamra aggatom, és valami fehérnemű után kutatok. Amit hamar meg is találok a bőröndöm belsejében. Vörös arccal fordulok férjem felé, aki már farmerban ül az ágyon. -Nem hiszem el...Én...Jézusom! -járkálok föl-s alá. Ez.. Miért pont velünk történik meg? Harry elém rohan, és tenyerei közé veszi arcom.
-Nem történt semmi. -feleli lazán. Mi van?! Idegesen fejtem le kezeit arcomról, majd átölelve derekát fejem mellkasára hajtom.
-Ja, csak láttak minket intim pillanataink közepette. -motyogom. Legszívesebben elásnám magam, hihetetlen hogy harminc évesen ilyeneket csinálunk. Borzasztó. Borzalmas anya vagyok. Kuncogást hallok, elhúzódom tőle szúrós szemekkel fürkészem. -Harry, már nem vagyunk húsz évesek. -mondom komolyan. Nem kellene így elengednünk magunkat.
-De ötven évesek se. -nevetésben török ki, igaza van. De nem tudom, ez így...Nem fair. -Dani, nekünk erre szükségünk van. -informál. Hm, jó tudni. -A szex mindenkinek kell. A k*rva életbe. -szájon verem, mire komoly arccal néz le rám. -Ne ütögess. Ez nem a szürke ötven árnyalata, hogy ilyen eszközökhöz folyamodj. -közli velem, szemöldököm az egekbe szökik. -De, ha szeretnéd, ki kötözlek. -súgja, mellkasánál fogva eltolom magamtól majd az ajtó felé lépkedek.
-Kussolj Styles. -evvel ki nyitom az ajtót, és kíváncsi tekintetekkel találom szembe magam. Sóhajtva lépek ki eléjük, majd megyek el mellettük a konyhába. A kínos csönd beáll köztem és Darcy-ék közt.
Amit fogalmam sincs ki fog megtörni.

78.

                                   78. Rész. Jó olvasást, ha tetszett komizz,
                              iratkozz fel, vagy csatlakozz a csoporthoz. :)
     
                                                                                 D xoxo




Ujjaim izzadni kezdenek Zayn tenyerében. Apám fagyos tekintette lyukat égett rajtam. Lábaim a földbe gyökereznek, amikor fel áll a fehér bőr kannapéról.
-Darcy, hibát követsz el ezzel. -néz a páromra undorral- Tönkre fogod tenni magadat kislányom. Miért nem akarod megérteni, hogy anyáddal csak jót akarunk neked? -közelebb lép hozzánk. Zayn teste eltakarja az én gyenge, remegő testemet. Csönd áll be a beszélgetésünkben, szemhéjamat lehunyom. Miért kell ezt tennie velem?  Szeretem a szüleimet, bár most egy nagyon rossz hullám völgyben vagyunk. Tudom, csak segíteni akar. De...ha igazán szeretnének elfogadnák a kapcsolatomat Zayn-el.
-Tudom. -motyogom. Óvatosan az előttem álló férfi mellé lépek. Fejem felemelem, s egyenesen apám smaragd zöld szemeibe nézzek. Ujjaink még mindig össze gabalyodva lógnak testünk között. Sóhajtok egyet. -Nézd... Menny el. -jelentem ki, állkapcsa megfeszül. Szavaimat fel se tudom fogni. Apám szemei kitágulnak, majd összeszűkülnek.
-Azt kéred, hogy hagyjalak itt ezzel? - hangjában a megvetés, és az elégedetlenség keveredik. Elengedem Zayn kezét, s megszólalok. Még mielőtt át gondolhatnám az egészet.
-Ő is ember apa! -csattanok- Nem beszélhetsz róla így, mert ha ő ember számba vesz akkor te is vedd abba! -kiabálom. Mondatom végére magamtól is megijedek. -És.. -pillantok a pultnál lévő Niall-re, majd  apám izzó tekintetébe nézzek- Itt maradok. -jelentem ki. Önbizalmam a plafonon, és a bátorságom is csak emelkedik.
-Nem maradsz itt Darcy. -elindul a kijárat felé. De, az ajtóban megtorpan. Vissza fordul, szemembe néz -Haza mész. -informál. Pupilláim kitágulnak, nem fogok vissza menni Londonba. Nem!
-És, ha a ti lakosztályotokban aludna? -kérdi mögülem Zayn. Megfordulok tengelyem körül, kérdőn nézzek rá. Tekintette apámon csücsül.
-Nem Zayn, a kislányom haza megy. -elhagyja a helységet. Érzem amint íriszeim könnyekkel telnek meg. Nem szeretnék haza menni, még nem.  Itt akarok maradni, a turnén Vele. Javítani akarok a "kapcsolatunkon". Még akkor is, ha csak az ágyba kellek neki. Miközben tudom hogy nem. Zokogva omlok össze, lábaim össze csuklanak s a földre huppanok. Lehajtom fejem, hajam függönyként omlik kobakom köré. Egyik kézfejemmel a szőnyeget markolászom, míg a másikat a szám elé tartom. Nem, nem, nem. Nem akarok nélküle elmenni. A szerelme nélkül. Anélkül nem menne, nekem szükségem van Rá. Az ostoba becenevekre, az éjféli szavaira, nekem szükségem van a kapcsolatunkra... A lényére, mely bearanyozza a legsötétebb napjaimat.  Nem akarok megtántorodni semmitől, s tőle sem. Akarom Őt. Minden formátumban. Tudom, hogy ez a fajta kapcsolat lehetetlenül bonyolult. És valószínű, hogy soha senki nem fogad el minket. Keserves zokogásom visszhangzik a nappali helységben, Zayn-t látom magam előtt. Bár, könnyeimtől homályosan vélem felfedezni tökéletes arcát.  Elmém kizárja a külvilágot, s lassan elsötétül minden...


                          Mrs Styles

Az egész napi program csúszott amikor lányom, kórházba került. Eszméletét vesztette, fogalmam sincs hogy miért. Habár egyet, tudok tippelni. Harry. Mostanában annyira, más. Furcsa. Nem csak a barátaival, hanem a családjával is. Az rendben van, hogy nem akarja a lányát rossz kezek közt tudni. De, akkor sem kellett volna felpofoznia mindenki előtt. Kezd elszakadni az a bizonyos cérna. A recepciós nő, ezt a kórtermet mondta, 222. Mély levegőt veszek, majd benyitok a fertőtlenítő illatú szobába. Magam mögött halkan csukóm be az ajtót, gyermekem mellé lépek. Olyan szomorú, azt látni ahogy az életem két legfontosabb része, marja egymást. Kézfejem lányom arcára simítom. Szegénykém, én is ugyan így voltam Harry-vel anno...Csak, közöttünk egy év kor különbség volt. Nem huszonegy. Leülök a ágy melletti fehér székre. Nem tudom mit kellene tennem. Ha a gyermekemtől vonom meg a boldogságot, az olyan...Olyan lenne mintha megölném őt. Nem tehetem ezt vele. Viszont, ha így folytatjuk...A családom darabokra szakadhat. És azt, végkép nem szeretném.
Az állapotosságom pedig csak ront a helyzeten. Hogy teljesen őszinte legyek, megfordult a fejemben az, hogy elvetettem. Bár, erről még nem szóltam túl sok embernek -senkinek sem. Sóhajtva hajtom le fejem, ujjaimmal halántékomat dörzsölöm. Miért ilyen nehéz az élet?
-Hey, jobban van? -kérdezi egy ismerősen csengő hang. Fejem felemelem, s a felém közeledő Liam-et nézem.
-Hát, igen. -válaszolom csendesen. -Az orvos szerint, az érzelmei okozták az ájulást. Holnap már haza is jöhet. -tájékoztatom, miközben ő bólogat.
-Remek, mert Zayn-t alig bírtam lenyugtatni. -kissé felnevet- Úgy tűnik tényleg szereti. -említi. Kérdőn nézzek rá, majd tekintettem lányomra szegezem.
-Liam, ez a kapcsolat, vagy mi a fene...Nem tesz túl jót az én kislányomnak. Beszélni szeretnék Zayn-nel, mituán Darcy-t haza vittem. -mondom. A mogyoró barna szemű kitágult szemekkel néz rám.
-Haza viszed? -kérdezi, bólintok.
-Nem tehetek mást. Haza megyünk. -sóhajtom. Lábamat keresztbe rakom, kiegyenesedve Liam-re nézek. Még mindig ugyan olyan jól elbeszélgetünk, mint tíz évvel ezelőtt. Nagyon jó társ, és barát. Legalábbis, én annak ismertem meg abban a kis időszakban amíg Ő volt a párom. Bár, nem szerettem teljes szívemből úgy,mint Harry-t. Attól még szerettem, mint egy barátot. Nagyszerű ember. Becsülni kell.
-Mi a véleményed a kapcsolatukról? -kérdezi hirtelen, felé fordulok. Pár percig bámulok, mielőtt megszólalhatnék. Fogalmam nincsen a köztük lévő dolgokról. Darcy épphogy beavatott ebbe.
-Háát... Nem tudom. Először... Úgy gondoltam, csak barátok. Aztán, Harry kezdett egyre gyanakvóbbá válni az ügyben. Darcy éjszakákat kihagyott, valószínűleg Zayn miatt. De, az igazat megvallva, örültem annak hogy Zayn-t választja egy kis drogos hülye gyerek helyet. -fejtem ki véleményemet. Még mindig úgy gondolom, hogy Zayn jó az én gyerekemhez. De nem most. Mondjuk egy öt év múlva, vagy kevesebb idő múlva de...Nem most, amikor még olyan fiatal. Az idő lassan telt. A percek óráknak tűntek. S a halálos csöndet csak a lányom körül pittyegő gépek törik meg. Negyed óra elteltével Zayn is megérkezik körénk. Ám, mielőtt megnézhetné Darcy-t kihívom a folyosóra beszélgetni. Maga elé enged az ajtóban, majd utánam kisétál ő is.
-Zayn. Tudom jól, hogy a lányom odáig van érted. De, látod hogy most is mi történt. -kezdem- Nem szívesen látom, ezt. Ezért arra szeretnélek kérni, hogy holnap búcsúzkodj el tőle. Mert haza utazik velem, vissza Londonba. -közlöm vele a hírt. Az állkapcsa megfeszül, s látni lehet rajta az idegességet.
-Daniella, te is tudod hogy ezt az egészet a f@sz férjednek köszönhetjük. -ellenkezik. Lehunyom szemhéjamat majd feltárom azt, mély levegőt veszek. Fejezze már be, az anyja vagyok. Meg mondhatom a saját gyermekemnek hogy mit szabad illetve, hogy mit nem!
-Ne nevezd így a férjemet ez az egyik, a másik pedig az; hogy nem érdekel ki mit kezdett Zayn. A lényeg a kislányom lelki, és fizikai állapota. Érted? Nem szeretném többször így látni, rendben? Tudom, te nem akartál semmi rosszat sem. Ez nem a te vagy Harry bűnje. Csupán.. -az enyém- Mindegy Zayn. Csak, szeretnélek erre megkérni, jó? Menni fog? -kérdezem feszengve.
-Ja, de...Szeretem a lányotokat. -evvel vissza megy kórterembe én pedig ott maradok könnyekkel küszködve a folyóson. Minden az én hibám. Túlságosan engedékeny voltam a gyermekemmel szemben. Ha akkor úgy mond "rövid pórázon" fogom, most nem lenének ilyen borzasztó kapcsoalti problémái.  Mindent nekem köszönhet.
                                         
                                                  *             *            *

   Miután Zayn megígérte, hogy bent marad Darcy-val Liam vissza hozott a hotelba. Én viszont nem vagyok képes végig élni még egy kiabálást Harry-vel. Inkább a hotel bárjához mentem, s erős italokba fojtom bánatomat. Ami lényegében annyi; hogy anya ként, meg buktam. Egy redbull-vodkát iszogatva indulok el a lift felé, dülöngélve lépek be a vasdobozba. Megnyomok négy-vagy öt gombot annak reményében, hogy a jó emeletét is beütöttem. Nehezen de, sikerül a megfelelő szintre jutom ahol a lakosztályunk van. Leveszem a magassarkúm, s a folyosó közepén hagyva tovább sétálok. Nem érdekel semmi, csak az hogy elérjem a szobánkat. Megtorpanok az ajtóban, amit ütni kezdek mint valami elmebeteg. A fatákolmány perceken belül nyitódik, s férjemmel találom szembe magam.
-Szívi. -visítom, majd elsétálva mellette bemegyek a nappaliba. Elbotorkálok a pultig ahol, poharamat leteszem.
-Daniella, te ittál? -kérdezi rekedten, amikor mellém ér. Büszkén bólogatok, majd egy kis -fogalmam sincs mit- öntök még a vodkámhoz. -Dani, terhes vagy. Nem ihatsz. -motyogja. Vállat rántok, majd lehúzóm a poharam tartalmát. A poharat véletlenül a földre ejtem, így az össze törik a padlón. Le szállok a bárszékről. És egyenesen az üvegbe lépek, mit sem törődve az üvegszilánkokkal talpamon be imbolygok a hálóba. Leszaggatom magamról a farmerem, s a szürke pólómat majd megfordulok. Szemtől szemben megállok Vele.  -Daniella, jól érzed magad? -kérdi, közelebb lép hozzám, én viszont az ágyon terülök el.
-Soha jobban édesem. -mosolygom. Érzem ahogy az alkohol áramol testemben, s bátorságot kölcsönöz nekem. Ezzel egy időben tör rám az őszinteségi roham, s mindent ki kotyogok amit eddig nem tudtam elmondani senkinek se.


                       Mr Styles


Homlokom ráncolom, Daniella viselkedésén. Mi a fene ütött belé? Nem fogyaszthat alkoholt, hisz gyereket vár. Mellkasom előtt össze fonóm karjaimat, s úgy vizslatom a fehérneműben fekvő tudatlan nőt.
-Nem szeretsz engem. -mondja, szemöldököm az egekbe emelkedik. Mit mondott? Az ágy végére ülök, tekintettem egy pillanatra se veszem le feleségemről. -Ezért nem lesz újabb gyermekünk se. -jelenti ki, szemeim a kétszeresükre nőnek.
-Daniella, miért mondasz ilyeneket? -akaratom ellenére csúszik ki ajkaimon a kérdés. Értelmetlen  egy részeg nőt kérdezgetni, bármiről is. A szavak amiket mond fáj, miért nem szeretné a babát? Alig egy hónappal ezelőtt, szerette volna. Mi változott meg? Vagy, inkább ki változtatta meg.
-Miért ne Harry? -térdel mellém, -Netalántán, nem viseled el az őszinteséget? -kérdi. Hangosan fújom ki bent tartott levegőmet. Úgy viselkedik mint egy tizenhét éves kislány, aki életében először ivott. -Soha se mondtam meg neked semmit, -folytatja- de ma, bármit képes lennék neked megmondani. -fel áll, és egyből mellette termek mielőtt elesne és összetörné magát. Hirtelen szembe fordul velem, -Utálod Zayn-t mert tudod,hogy képes lenne boldoggá tenni a mi kislányunkat.- karjait nyakam köré fonja, míg csípőjét ölelem. -És én, utálom magam... Amiért te jó szülő vagy, én pedig szörnyű. -az ütő megáll bennem. Mi a f@sz?! Daniella, a világ egyik legjobb szülője így érez. Nyelek egyet, majd Dani-vel együtt a fürdőbe megyek. Megpróbálom ki józanítani. Beállítom a zuhanykabinba, hátal áll nekem. Ezért könnyedén letudom fogni remegő testét a hideg víz alatt. Tizenöt-húsz perc hideg zuhany után. Daniella magához térve kéri, a törölközött. Amit örömmel adok a kezébe. Ki kászálódunk a kabinból, majd holnap elbeszélgetek vele a kis kalandjáról. A fürdőben állva figyelem, ahogy gondosan megszárítja a haját. A mai napig, fogalmam sem volt arról; hogy így érez. Mióta érezheti ezt? Egyáltalán miért ostromolja magát, amikor tökéletes? Ilyen gondolatok közepette fekszem be az ágyba. De, se aludni, se mást csinálni nem tudok. Csak is Daniella-n jár az agyam.

77.

                     Sziasztok! Kellemes Húsvéti Ünnepeket Szeretnék
                Kívánni ezzel a részel. Remélem mindenkinek tetszik, és
          ha így lesz akkor nyugodtan iratkozzatok fel, vagy csatlakozzatok
           a csoporthoz. Jó olvasást! :)

                                                                                        D xoxo



Idővel megérkezünk Manchester-be. Egy viszonylag drága hotelben száll meg a csapat, a stábbal együtt. Egy hátsó ajtónak tűnő ajtón jutunk be az épületbe, mondanom se kell. Gyönyörű. Minden fehérben s feketében pompázik. Míg a falak színe ragyog a fehér gyönyörtől, addig a bútorok többsége fekete színt visel. A lift belseje fekete, de tükörrel tapétázták ki. Legalább nézhetem magam valamiben...  Az ötödik emelet folyósólyán állunk, várjuk Antoina-t. Ki majd elmondja ki hol, kivel alszik.  Szüleim mellett állok, telefont nyomkodva. Míg nem egy kéz kilopja ujjaim közül a készüléket. Hitetlenkedve emelem fel fejem, apám meg lengeti szemem előtt a telefont majd dzsekije belső sebébe teszi.
-Hogy lehet egész nap ezen lógni...-elfordul, de én ezt nem hagyom annyiban. Kell a mobilom!
-Add vissza! -szállok szembe apámmal. Zöld szemeit levezeti rám, figyel. -Kérem. -ki nyújtom kacsómat, amibe bele csap. Majd elneveti magát, -Nem kapod vissza. Keres barátokat magadnak, ne a facebook-on lógjál egész életedben. -mondja, felhorkanok. Össze fonóm mellem alatt karjaimat, chh. Bezzeg neki szüksége van az Iphone-ra. Duzzogva neki dőlök a falnak, a szőke főnök megérkezik köreinkbe.
-Nos, meg vannak a szobák. És az elosztás. -jelenti be, mire kicsit megkönnyebbülés járja át testemet. Tudván, hogy nem sokára -végre- megint magam lehetek. A nő folytatja, -Az első lakosztályban, Mr Styles és családja kerül, a Tomlinson családdal. Illetve Mr Malik...-szemeim felragyognak e név hallatán,  persze apám azonnal beleszól;
-Nem. Zayn nem lehet a mi lakosztályunkban. -éles hangja süvít a levegőben. Zayn szemébe nézek, kinek tekintette apáméval találkozik. Állkapcsa megfeszül, s tudom -bár nem látom- kezei ökölbe

Mr Malik, and Mr Styles

feszülnek. A levegő hirtelen feszülté, idegessé válik.
-Miért Mr Styles? -kérdi Antonia finoman, mit sem sejtve a kapcsolatomról Zayn-el.
-Nem tűröm meg a családom közelében. -válaszolja, kitépi főnöke kezéből a kártyát mellyel kinyílik a lakosztály ajtaja. Megragadja alkaromat, és elráncigálna a "közönség elől" de Zayn keze megállít minket. Mintha egy kötél lennék apám, és Zayn között. Mindketten a karomat fogják, közben szemeik szikrákat szórnak.
-Nem bánhatsz így Darcy-val. -köszörüli meg torkát Zayn, majd enged szorításán csuklómnál. A fekete hajú felé egy hálás pillantást vettek, amiért kiáll mellettem. Óvatosan át pillantok vállam felett. Apám arca dühvel telt, közelebb lép hozzám.
-A lányom, és úgy bánok vele. Ahogyan kell. -még egy lépéssel közelebb lép, én viszont hátrálok. Karom kiszabadul ujjai fogságából, Zayn mögé kerülök.
-Harry. -anya hangja aggódóan szólítja meg apámat. Ki mit sem törődve ezzel, eléri Zayn-t.
-Nem engedem, hogy megalázd, Harry. -sziszegi előlem a férfi akit szeretek. Bátran áll előtem, ám a következő pillanatban a földön hever. Vérző orral. Sikoltok egyet, majd leguggolok Zayn mellé. Apám újra elkapja csuklómat, de ezúttal nem hagyom magam. Mellkasánál fogva el lököm magamtól, könnyel telt szemeim a földön heverő férfira terelődnek. Anya nyugtató mosolyt küld felém, de nem tudok megnyugodni. Nem akarok, nem is fogok. Apám felé fordulok, ki még mindig itt áll.
-Hogy teheted ezt velem? Miért kell mindig azt tenni amit te akarsz? -kérdezem, válaszra nem várva lehajolok Zayn-hez. -Nem tudom anya hogy bírta melletted, és nem is értem mit...-nem tudom befejezni a mondatot mert apám keze, csattan arcomon.
-Ehhez neked már semmi közöd. Most pedig, takarodj be abba a kibaszott lakosztályba, Darcy. -utasítja egyre emelkedő hangerővel. Megrázóm fejem, ekkor Zayn fel áll. Meg fogja kezemet, felhúz a földről és elhaladva apám mellett Antonia-hoz lép. Valamit beszél vele, amire most nem igazán szeretnék figyelni. Pár pillanattal később már egy teljesen külön helységben találjuk magunkat. Egy hálószobában. Kezeimbe temetem arcom, sírásban török ki. Elegem van, most már tényleg. Ölelő karok fonódnak derekam köré, amik meg tartanak. Fejem mellkasába temettem, ujjaival végig simít hajamon.
-Ne sírj. -töri meg a kínzóan rossz csendet. -Nem akart bántani...Csak...Ideges. -motyogja lágy hangján Zayn. Elhúzódom tőle, hogy a szemébe nézhessek. Szemei kétségbeesetten keresik tekintettemet. Idővel -pár perccel később- lenyugszom, s megpróbálok tisztán gondolkodni. Felpofozott. Egyszer se pofoztak fel, mostanáig. Zayn ujjai finoman simítanak végig a sajgó területen.
-Ideges volt mi? -megrázóm fejem, -Nem Zayn, szó nincs erről. Csupán utál engem. -jelentem ki egyszerűen, a nyilvánvalót. -Utál, mert én nem teljesítem minden egyes kérését. Mert nekem nem parancsolhat. -vissza bújók a hallgató férfihez. Ki karjait azonnal védelmezően emeli testem köré, akárcsak egy pajzsot. Arcom elrejtem mellkasában, s próbálok megnyugodni.
-Szeret téged. -suttogja halkan fülembe. -Akármit is tesz vagy teszel, szeretni fog. -ajkát fejem tetejéhez nyomja. Sóhajtok egyet, majd elhúzódom Tőle. Mélyen bele bámulok a gyönyörű barna szemekbe.
-Nem értelek. -döntöm fejem oldalra. Nagyokat pislogok, s közben arcát figyelem. Borosta borítja tökéletesen férfias arcát. -Miért állsz ki apám mellett? Hisz, megütött. Mindenki előtt. -mondom, mire kisebb nevetésben tör ki. Ujjaival arcomat érinti meg, tekintette ajkaimra összpontosul. Ám, amikor beszél vissza néz a szemembe.
-Majd ha annyi idős leszel, mint Én. Akkor majd megérted. És, különben is Darcy. Jól ismerem Harry-t, tudom vagyis...Eltudom képzelni milyen rossz érzés lehet az, amikor az egyetlen kicsi lányát akarják el venni tőle. -feleli. Kibontakozom karjaiból, és a hálóban fel-s alá kezdek járkálni.
-Elvenni? Ugyan már Zayn, ez...ez csak egy ürügy.  Ürügy arra, hogy a fogságában tartson. -mondom egy magasabb hangerővel. Fejét ingatja, miközben csípőjével a komódnak dől. Karjait össze fonja mellkasa előtt, maga elé mered.
-Védeni szeretne. -sóhajtja. -Darcy, csak meg akar óvni. -lágy hangja meg üti fülemet. Még hogy óvni akar...Ch, persze... Nem, ő mindenféle képen tönkre szeretné tenni az életemet.
-Óvni Zayn? Mégis mitől? -tárt karokkal várok válaszára.
-Az esetleges pofonoktól Darcy! -csattan, mire össze rezzenek. Idegesen hajába túr, majd mély levegőt vesz. Mellkasom fel-s le emelkedik. Nem kiabáltak még velem, soha sem. Főleg nem az, akit szeretek. Fejem lehajtom, rosszul érzem magam. Zayn-nek igaza lehet, de...Valamiért nem akarom elhinni szavait.
-Gyere ide. -töri meg a csendet. Felnézek rá, ki tárt karokkal ül a komódon. Nem habozok, azonnal karjai közé vettem magam. Vékony, rövid karjaimmal át ölelem derekát, homlokom mellkasának döntöm. Kezei csípőmön maradnak, míg állát kobakom tetején támasztja meg. -Bocsánat. -morogja. El motyogok egy "semmi baj"-t, s szorosabban ölelem Őt.
-Tetszett a csokor? -kérdi finoman, terelve a témát a folyóson történtekről. Illetve a mi kis veszekedésünkről. Elhúzódik, tekintette perzseli bőrömet. -Darcy? -ujjai állam alá tévednek, és felemelik fejemet. Ezzel kényszerítve engem a szemkontaktusra.
-I-igen. Gyönyörű volt, köszönöm Zayn. -hadarom néhol meg-meg akadva. Halovány mosoly terül szét arcán, magához von. Arcomra ad egy gyenge puszit, elmosolyodom. Ujjaim pólója szegélyével játszanak, míg fejem lehajtom. Zayn hirtelen leugrik a bútor darabról, össze fűzi ujjainkat s az ágyhoz húz. Leül az ágy elejére, lábai közé állít. Lepillantok Rá, két kezem oldalam mellet lóg -hozzá teszem- Zayn fogságában. Csintalanul vigyorog rám.
-Mi az? -kérdezem elpirulva. Tekintete kissé lefagyaszt, s nem tudok elnézni se. Túlságosan vonz engem. Egyik keze combom hátuljára csúszik, végig simít rajta néhányszor, érintése csontomig hatol. Hálát adok Istennek amiért ma reggel farmert vettem fel, rövid nadrág helyett. Ujjai combom belsejére siklanak, kézfejem csuklója köré fonóm. Lassan lefejtem lábamról kezét, ami egyértelműen nem tetszik neki. Kuncogva megingatja fejét, majd egy hirtelen mozdulattal magára ránt. Apró tenyereimet mellkasára helyezem, s azon egyensúlyosom test súlyomat -hogy ne kelljen rá támaszkodnom.  Derekamról fenekemre csúsznak hatalmasnak nevezhető kézfejei. Fejem Zayn-vel van egy magasságban, -a pozíciónk miatt. Ujjaim feljebb vándorolnak, kulcscsontjáról egészen a nyakához. Össze kulcsolom ujjaimat tarkója alatt, míg tekintettem az övébe mélyed. Belemarok fenekembe, mire felsikoltok. Ajka enyémhez ér, csókban forrunk össze. Nyelve felfedező útra indul számban, s kalandra hívja nyelvem. Ujjbegyeim hajával játszanak a tarkójánál, átfordulunk az ágyon -így teste alá kerülök. Lábaim szét nyílnak , s derekát fogják közre. Combjaim közt fekszik míg csókunk egyre vadabbá válik. Ágyéka nekem nyomul, felnyögök. Ajkaink fájdalmas búcsút vesznek egymástól, zihálok. Nyakam hajlatába rejti fejét, fogai karcolják puha bőrömet.
-Zayn...- lihegem. Mellkasán csúszik le kézfejem. Nedves csókokkal borítja nyakam, majd kulcscsontomon húzza végig forró nyelvét. Elhúzódik pont annyira, hogy szemembe nézhessen.
-Baj van? Kincsem. - hangja bájosan cseng. Ködös elmém nem hagy normálisan gondolkodni. Ujjperceim állához emelem, felkönyökölök. Megcsókolom. Hajába túrók, s megmarkolom azt. Csípője nekem dörgölőzik. vissza esem a matracra. Zayn alakjával fölém tornyosul, kezeivel fejem mellett támasztja meg magát. Egy mosolyt küld felém, ajkaimra mosoly kúszik. Ki nyújtom mind két karomat, körül ölelem nyakát. Ujjaimat tarkójánál fonóm össze, s annál fogva húzóm le magamhoz. Egy csókra. Ez most ártatlanabb, mint az előző. Csókot nyom szám sarkába, majd vissza tér nyakam kínzásához. Elvált ajkakkal válaszolok gyengéd, puha érintéseire. Keze feltérképezi testemet, majd pólóm alatt tűnik el. Hosszú ujjait hasamon vonszolja végig, majd a köldökömbe csíp. Amire a válaszom egy kuncogás, mellkasunk gyorsan emelkedik fel-s le. Időnként összeérnek. Kezét térdhajlatomba dugja s megemel. Így, csípőnk össze ér. Sóhaj csúszik ki ajkaim közül. Át ölelem derekát, s ujjaim pólója szegélyét rángatják felfele hátán. Ezzel felfedve tetovált bőrét. Ajka ismét enyémet érinti, s nyelve átcsúszik ajkaimon. Hajába markolok meghúzóm azt, ez mély nyögést vált ki belőle.
-Zayn gyere mert vala...-Niall hangja csapja meg fülemet. Zayn elhúzódik tőlem, majd megragadva egy párnát az ajtóhoz vágja. Vissza fekszik rám, fülembe liheg. Óvatosan mellém dől, és átkarolva derekamat magához von.
-Ilyen pontosan is, csak Niall tud jönni. -mondja szórakozottan. Szemei csukva vannak, míg karjaival erősen tart. Fejem mellkasára hajtom, hogy őszinte legyek; én örülök Niall zavarásának. Nem mintha nem akarnám Zayn-t, csak...Nem tudom. Most nem akartam semmit se csinálni, csak ezt. Feküdni, és nem csinálni semmit Vele.
-Zayn? -szólítom meg pár perccel később.
-Hmmm. -felpillantok rá pilláim alól. Ujjai hajam végével játszanak. Hallgatom szívverését.Ujjaim mellkasán tartom.
-Itt aludhatok ma? -hangom halk, szinte suttogás. Félénken teszem fel a kérdést, mintha nem is akarnék választ. Nevetés tölti be a háló terét, felülök, és kérdőn nézem a nevető férfit.
-Hogy kérdezhetsz ekkora butaságot? -kérdéssel válaszol kérdésemre. Homlokom ráncolom, karba fonóm karjaimat mellem alatt. De, amikor látom tekintetét elidőzni a mellkasomon leengedem karjaimat. Felül, - Velem maradsz. -csókot nyom homlokomra. Feláll felém nyújtja kezét, amit készségesen elfogadok. Maga mellé állít, össze fonja ujjainkat s kivezet a szobából a nappaliba. Ebben a lakosztályban Zayn, Niall illetve Liam van. Amint kilépünk az ajtón, figyelmem a kannapén ülő apámra terelődik. Hirtelen izzadni kezd a tenyerem, és komorrá válik arcom.
-Jól szórakoztok? -kérdezi gúnnyal a hangjában apám. Egyik karja a kannapé támláján fekszik, bokáját a térdére helyezi. Ujjaival combján dobol. Lefagyok, lábaim a talajba gyökereznek. Zayn maga mögé terel, míg gyilkos pillantásokat váltanak egymással. Érzem ahogy a levegő feszülté, idegessé válik. S csak reménykedek abban, hogy senki és semmi nem sérül meg az el kővendező beszélgetésben.

76

                        Sziasztok Bananasok! Elsősorban, köszönet a több
  mint 84,000 oldalmegjelenítésért! Nagyon hálás vagyok érte!
  Másodszor, elnézést kérek a rész miatt, nem lett túl hosszú :/
  Gondolom halottátok a tragikusan rossz hírt, Zayn kilépett a bandából.
 De Directionerek, nem szabad csüggedni! Zayn még mindig a One Direction -hoz tartózik, csak pihenésre van szüksége, és némi magán életre. :) Jó olvasást!
 
                                                                                            D xoxo



                        Két héttel később...


Megragadom rózsaszínű bőröndömet, és le vonszolom a földszintre. Az előszobában felveszem a szürke Vans cipőmet, és a fekete bőr dzsekimet. Oldal táskámból előhalászom napszemüvegem, majd a telefonomat a fülesemmel együtt kiveszem farmer zsebemből. A fülhallgatót a fülembe dugóm,  és választok valami autókázáshoz illő zenét. Miután ez is meg van, kinyitom az ajtót és kisétálok rajta a nagy bőrönddel. Csak a teraszig jutok el, beleunva az egészbe ott hagyom a nehéznek nevezhető tárgyat és az autóba ülök -a bőrönd nélkül. Majd apám berakja a kocsiba, ha már a kapcsolatommal elbírt akkor ez meg se fog kottyanni neki. Fülemben tombol a zene, míg elmémet beködösíti apám iránt érzet dühöm. Tudom, csak jót akar nekem. De, akkor is. A szerelmemről volt szó, a lelki nyugalmamról és biztonságomról. Amit ő figyelmen kívül hagyott. Nem sokára megérkeznek szüleim, vagyis. Anyám és az aki tönkre tette az életemet. Ki nyílik a jármű hátulja, apám bepakolja a csomagokat. S miután ezzel végzett beül előre, a volán mögé, anya mellé. Ma elkezdődik a turné, tegnap előtt volt az első koncertjük, itthon. Londonban. A következő koncert még Anglia területén lesz, és azon belül is; Manchester-ben. Utána pedig irány Glasgow, ezek után pedig Írországba megyünk. Remek lesz. A nap 24 órájában láthatom ahogyan Zayn újabb, és újabb lányokat ismer meg. Ez minden álmom... Észre se vettem, hogy elindultunk. Így megy ez, ha az ember szerelmes. Semmire se tud oda figyelni. Semmire se. Csak is arra, hogy hogyan járhasson szerelme kedvében -már ha van. Gúnyos ez az élet, az már egyszer biztos. Az út a reptérre nem volt hosszú, sajnos. A repülő térre érve már mindenki ott volt, Louis és a családja, Niall, Liam, Antonia a főnök és Zayn. Mondanom se kell, Antonia oldalán mosolyog. Kihúzóm fülemből a fülest, majd családommal együtt Louis-hoz sétálunk. A bőröndjeinkkel a személyzet vacakol, ahogyan mindenkiével.
-Harry, -fog kezet Louis apámmal.
-Louis, és a Tomlinson család. -mosolyog az állapotos Elenour-ra.
-Szia Dani! -puszilja arcon édesanyámat Tomlinson, majd utána engem is. A puszit viszonozom, de a lelkesedésem alábbhagy. A családom beszélgetésbe keveredik az előbb említett személyekkel, de engem hidegen hagynak szavaik. Tekintettem Zayn-en időzik. Már is elfelejtett volna? Enyhén megrázóm fejemet, és mély levegőt véve próbálok bekapcsolódni a kommunikálásba. Idővel csatlakozik hozzánk  Liam. Üdvözli családomat, majd oldalba bök.
-Mi van? -kérdezem durván mire szemöldök ráncolva néz rám. Odébb húz, hogy csak én halljam mondandóját. Ami jelenleg, egy csöppet se izgat.
-Mi történt köztettek? -kérdezi, s fejével biccent Zayn felé. Felhorkanok, majd körmömet birizgálva válaszolok;
-Kérdezd apámat. -felelem, hangomon undornak van nyoma. Most semmi kedvem nincs jó pofizni bárkivel is, és akivel a leginkább nem szerettem volna az az apám volt. Gyűlöltem amiért ezt tette velem. Meg tagadta tőlem a szerelmet. Tudom, hogy csak azért cselekedet így; mert védeni akart. De, azt nem vette figyelembe, hogy ez az egész Zayn-el nekem mit is jelent.
-Szakítottatok? -ejti ki a szót finoman, mire nagyot sóhajtva bólintok.
-Fején találtad a szöget. De nem szakítottunk, csak...Abba hagytuk azt, amit csináltunk. Tönkre tettük magunkat. - hangnemem kimért, erős. Liam megértően bólint, majd egy pillanatra Zayn felé néz. Hosszasan bámulja, Őt, és Antonia-t.
-Darcy. Nincs könnyű eseted. -figyelmét rám fordítja, -Zayn nagyon határozott, akaratos. A céljait pedig eléri, bármi legyen az. A lényeg, hogy tegnap elég rosszul festett. És szerintem, a kapcsolatotok miatt volt a padlón. -árulja el Liam. Szemeim csillognak, de agyam azt ordítja; hogy ez hazugság. Bár, szívem legmélyén reménykedek az ellenkezőjében. Családom, illetve Louis családja felé fordulok testemmel. Hallgatom fecsegésüket, ami cseppet se érdekel engem. Fél óra elteltével Antonia magára vonja a társaság figyel.
-Hey, egy kis figyelmet kérnék. -emeli meg a hangját a szőke démon. Felé fordulok, ahogy mindenki más is. -Ma, kezdetét veszi a One Direction vissza térése. Remélem sokan jönnek el a koncertre, többen mint az e hetire. Ma Manchester-be megyünk. Nagyon remélem, hogy a Directioner-ek izgatottan várják a mai napot. Pont úgy, ahogyan Én is. -közli lelkesen a nő, amire valaki felhorkant a tömegből.
-Kit érdekel ez? Induljunk. -szól be valaki, az a valaki pedig nagy -iszonyú nagy- meglepetésemre Zayn. Antonia a járólapot fürkészi, majd feltekint és egy monológ után beszállhatunk a buszba. Vagyis, a buszokba. Két busz áll a csapat rendelkezésére, Az elsőben a Tomlinson család, Liam, és mi foglaljuk el méltó helyünket. Míg a másikban; Niall, Antonia, és Zayn kerül -a személyzettel együtt. Hat rendőr autó, és még néhány motoros kísér minket utunkon Manchester városáig. Miután a csomagomat feltuszkolom a buszra, keresek egy olyan helyet a buszban, ahol nem vagyok szem előtt.
Azt hiszem fáj, hogy nem Zayn-el vagyok egy buszban. Habár tudom, a jelenléte csak rontana a helyzeten, de akkor is...Hiányolom. Az elmúlt tizennégy nap, borzalmasan telt nélküle. A szobámat alig hagytam el, és ha el is hagytam csak ételért, vagy a mosdóba mentem. A napaljaim azzal teltek, hogy nézzem a fotóinkat, az éjjeleim pedig azzal; hogy ki sírjam bánatomat. A párnám minden egyes könnycseppet elnyelt, s látott lecsurogni az arcomon. Kifújom levegőmet, és felhúzva térdeimet a mellkasomhoz, bekapcsolok egy zenét. Valami nosztalgikust. Az út, a koncert helyszínéig hosszú. És becsapnám magam, ha azt mondanám nem Zayn-en és Antonián jár az agyam. Felejtsd el. El kell felejtened.  ~Emlékeztet bensőm. De mit sem törődöm vele. Akárhogy próbálom elfelejteni, annál inkább tör fel bennem az iránta érzett szeretettem.
-Darcy? -hallom meg magam mellől anyám lágy hangját. Kihúzóm fülemből a fülest, és felé fordítom arcom.
-Hm? -leállítom a dalt, ami éppen üvöltött. Kérdező pillantást vettek anyám felé. -Mi van? -arc vonásai megfeszülnek, majd elernyednek. Sóhajt egyet, és egy nagy tasakot nyújt át nekem. Felvont szemöldökkel méregettem a...Nem tudom, szatyor szerű valamit?
-Csak nézd meg. -csókol homlokon, és magamra hagy. Le eresztem lábaimat a busz padlójára, s a csomagnak nevezhető tárgyat testem mellé helyezve kutakodni kezdek benne. Egy virágcsokrot látnak meg először barna szemeim, amelyhez egy levélke is tartozik. A vörös virágokat pásztázom, majd ujjaimmal a levélért nyúlok. Rózsaszínű és férfi parfüm illata van, egyből felismerem ezt a mennyei illatot. Ez Zayn-é.  Kinyitom a kicsi borítékot, s kihúzóm belőle a még kisebb levelet.

" Viseld a fekete mély kivágású szűk ruhádat, akkor amikor eljön az idő. Hidd el, tudni fogod a pontos időpontot. Minden tökéletes lesz Darcym.
                                                                                         Csókol Zayn. " 

Akaratom ellenére is mosolygok. Szavakat mintha hallottam volna a fejemben, Zayn lágy, mély, hangján. Fogalmam sincs mire akar célozni a levéllel, de örülök annak, hogy nem felejtett el. Nem felejtette el ki vagyok, és hogy emlékszik arra a darabra. Emlékszem megjegyezte, hogy látni akar abban a ruhában. És, úgy néz ki el jött az ideje.
-Mi van a kezedben? -hirtelen kapom fel tekintetemet, amikor is apám éles hangja süvít a levegőben. Lenyelem a torkomban lévő gombócot és megszólalok;
-Csak, Lisa-tól kaptam egy üzit. -füllentettem. Még egy ideig apám zöld tekintette rajtam ragad, aztán elsétált a busz végébe beszélgetni. Ki lélegezzem a bent maradt oxigént, s újat lélegzek be. Az orrom alá dugóm a levelet, s beszívom Zayn parfümjének erős,férfias, illatát. Majd a virágba helyezem azt, vissza rakom oda ahova való. Remélem magammal hoztam a ruhát, amit Zayn kért. De, várjunk. Van itt még valami. Anya hagyja hogy "barátkozzam" Zayn-el? Na és mi lesz akkor ha apám tudomást szerez róla? Eh? Akkor mi lesz? Mondjuk, őszintén szólva ez most nem is izgatott annyira. A testemben melegség áradt szét, ahogy arra gondoltam; hogy nemsokára úja vele lehetek. Csak vele. Boldogságom tagadhatatlan volt, és elfogyhatatlan. Két hete, már két hete nem csókolhattam rózsaszínes ajkait. Már több mint tizennégy napja hogy, nem öleltem tetovált testét. Már tizennégy napja, hogy nincs velem... De érzem, hogy néhány óra és ismét karjaiban olvadhatók el. Akár a jégkrém a gyilkos napon. Hátra dőlök a kényelmes bőrrel be vont fotelban, fejem hátra vettem. Már alig várom azt az időpontot...