78.

                                   78. Rész. Jó olvasást, ha tetszett komizz,
                              iratkozz fel, vagy csatlakozz a csoporthoz. :)
     
                                                                                 D xoxo




Ujjaim izzadni kezdenek Zayn tenyerében. Apám fagyos tekintette lyukat égett rajtam. Lábaim a földbe gyökereznek, amikor fel áll a fehér bőr kannapéról.
-Darcy, hibát követsz el ezzel. -néz a páromra undorral- Tönkre fogod tenni magadat kislányom. Miért nem akarod megérteni, hogy anyáddal csak jót akarunk neked? -közelebb lép hozzánk. Zayn teste eltakarja az én gyenge, remegő testemet. Csönd áll be a beszélgetésünkben, szemhéjamat lehunyom. Miért kell ezt tennie velem?  Szeretem a szüleimet, bár most egy nagyon rossz hullám völgyben vagyunk. Tudom, csak segíteni akar. De...ha igazán szeretnének elfogadnák a kapcsolatomat Zayn-el.
-Tudom. -motyogom. Óvatosan az előttem álló férfi mellé lépek. Fejem felemelem, s egyenesen apám smaragd zöld szemeibe nézzek. Ujjaink még mindig össze gabalyodva lógnak testünk között. Sóhajtok egyet. -Nézd... Menny el. -jelentem ki, állkapcsa megfeszül. Szavaimat fel se tudom fogni. Apám szemei kitágulnak, majd összeszűkülnek.
-Azt kéred, hogy hagyjalak itt ezzel? - hangjában a megvetés, és az elégedetlenség keveredik. Elengedem Zayn kezét, s megszólalok. Még mielőtt át gondolhatnám az egészet.
-Ő is ember apa! -csattanok- Nem beszélhetsz róla így, mert ha ő ember számba vesz akkor te is vedd abba! -kiabálom. Mondatom végére magamtól is megijedek. -És.. -pillantok a pultnál lévő Niall-re, majd  apám izzó tekintetébe nézzek- Itt maradok. -jelentem ki. Önbizalmam a plafonon, és a bátorságom is csak emelkedik.
-Nem maradsz itt Darcy. -elindul a kijárat felé. De, az ajtóban megtorpan. Vissza fordul, szemembe néz -Haza mész. -informál. Pupilláim kitágulnak, nem fogok vissza menni Londonba. Nem!
-És, ha a ti lakosztályotokban aludna? -kérdi mögülem Zayn. Megfordulok tengelyem körül, kérdőn nézzek rá. Tekintette apámon csücsül.
-Nem Zayn, a kislányom haza megy. -elhagyja a helységet. Érzem amint íriszeim könnyekkel telnek meg. Nem szeretnék haza menni, még nem.  Itt akarok maradni, a turnén Vele. Javítani akarok a "kapcsolatunkon". Még akkor is, ha csak az ágyba kellek neki. Miközben tudom hogy nem. Zokogva omlok össze, lábaim össze csuklanak s a földre huppanok. Lehajtom fejem, hajam függönyként omlik kobakom köré. Egyik kézfejemmel a szőnyeget markolászom, míg a másikat a szám elé tartom. Nem, nem, nem. Nem akarok nélküle elmenni. A szerelme nélkül. Anélkül nem menne, nekem szükségem van Rá. Az ostoba becenevekre, az éjféli szavaira, nekem szükségem van a kapcsolatunkra... A lényére, mely bearanyozza a legsötétebb napjaimat.  Nem akarok megtántorodni semmitől, s tőle sem. Akarom Őt. Minden formátumban. Tudom, hogy ez a fajta kapcsolat lehetetlenül bonyolult. És valószínű, hogy soha senki nem fogad el minket. Keserves zokogásom visszhangzik a nappali helységben, Zayn-t látom magam előtt. Bár, könnyeimtől homályosan vélem felfedezni tökéletes arcát.  Elmém kizárja a külvilágot, s lassan elsötétül minden...


                          Mrs Styles

Az egész napi program csúszott amikor lányom, kórházba került. Eszméletét vesztette, fogalmam sincs hogy miért. Habár egyet, tudok tippelni. Harry. Mostanában annyira, más. Furcsa. Nem csak a barátaival, hanem a családjával is. Az rendben van, hogy nem akarja a lányát rossz kezek közt tudni. De, akkor sem kellett volna felpofoznia mindenki előtt. Kezd elszakadni az a bizonyos cérna. A recepciós nő, ezt a kórtermet mondta, 222. Mély levegőt veszek, majd benyitok a fertőtlenítő illatú szobába. Magam mögött halkan csukóm be az ajtót, gyermekem mellé lépek. Olyan szomorú, azt látni ahogy az életem két legfontosabb része, marja egymást. Kézfejem lányom arcára simítom. Szegénykém, én is ugyan így voltam Harry-vel anno...Csak, közöttünk egy év kor különbség volt. Nem huszonegy. Leülök a ágy melletti fehér székre. Nem tudom mit kellene tennem. Ha a gyermekemtől vonom meg a boldogságot, az olyan...Olyan lenne mintha megölném őt. Nem tehetem ezt vele. Viszont, ha így folytatjuk...A családom darabokra szakadhat. És azt, végkép nem szeretném.
Az állapotosságom pedig csak ront a helyzeten. Hogy teljesen őszinte legyek, megfordult a fejemben az, hogy elvetettem. Bár, erről még nem szóltam túl sok embernek -senkinek sem. Sóhajtva hajtom le fejem, ujjaimmal halántékomat dörzsölöm. Miért ilyen nehéz az élet?
-Hey, jobban van? -kérdezi egy ismerősen csengő hang. Fejem felemelem, s a felém közeledő Liam-et nézem.
-Hát, igen. -válaszolom csendesen. -Az orvos szerint, az érzelmei okozták az ájulást. Holnap már haza is jöhet. -tájékoztatom, miközben ő bólogat.
-Remek, mert Zayn-t alig bírtam lenyugtatni. -kissé felnevet- Úgy tűnik tényleg szereti. -említi. Kérdőn nézzek rá, majd tekintettem lányomra szegezem.
-Liam, ez a kapcsolat, vagy mi a fene...Nem tesz túl jót az én kislányomnak. Beszélni szeretnék Zayn-nel, mituán Darcy-t haza vittem. -mondom. A mogyoró barna szemű kitágult szemekkel néz rám.
-Haza viszed? -kérdezi, bólintok.
-Nem tehetek mást. Haza megyünk. -sóhajtom. Lábamat keresztbe rakom, kiegyenesedve Liam-re nézek. Még mindig ugyan olyan jól elbeszélgetünk, mint tíz évvel ezelőtt. Nagyon jó társ, és barát. Legalábbis, én annak ismertem meg abban a kis időszakban amíg Ő volt a párom. Bár, nem szerettem teljes szívemből úgy,mint Harry-t. Attól még szerettem, mint egy barátot. Nagyszerű ember. Becsülni kell.
-Mi a véleményed a kapcsolatukról? -kérdezi hirtelen, felé fordulok. Pár percig bámulok, mielőtt megszólalhatnék. Fogalmam nincsen a köztük lévő dolgokról. Darcy épphogy beavatott ebbe.
-Háát... Nem tudom. Először... Úgy gondoltam, csak barátok. Aztán, Harry kezdett egyre gyanakvóbbá válni az ügyben. Darcy éjszakákat kihagyott, valószínűleg Zayn miatt. De, az igazat megvallva, örültem annak hogy Zayn-t választja egy kis drogos hülye gyerek helyet. -fejtem ki véleményemet. Még mindig úgy gondolom, hogy Zayn jó az én gyerekemhez. De nem most. Mondjuk egy öt év múlva, vagy kevesebb idő múlva de...Nem most, amikor még olyan fiatal. Az idő lassan telt. A percek óráknak tűntek. S a halálos csöndet csak a lányom körül pittyegő gépek törik meg. Negyed óra elteltével Zayn is megérkezik körénk. Ám, mielőtt megnézhetné Darcy-t kihívom a folyosóra beszélgetni. Maga elé enged az ajtóban, majd utánam kisétál ő is.
-Zayn. Tudom jól, hogy a lányom odáig van érted. De, látod hogy most is mi történt. -kezdem- Nem szívesen látom, ezt. Ezért arra szeretnélek kérni, hogy holnap búcsúzkodj el tőle. Mert haza utazik velem, vissza Londonba. -közlöm vele a hírt. Az állkapcsa megfeszül, s látni lehet rajta az idegességet.
-Daniella, te is tudod hogy ezt az egészet a f@sz férjednek köszönhetjük. -ellenkezik. Lehunyom szemhéjamat majd feltárom azt, mély levegőt veszek. Fejezze már be, az anyja vagyok. Meg mondhatom a saját gyermekemnek hogy mit szabad illetve, hogy mit nem!
-Ne nevezd így a férjemet ez az egyik, a másik pedig az; hogy nem érdekel ki mit kezdett Zayn. A lényeg a kislányom lelki, és fizikai állapota. Érted? Nem szeretném többször így látni, rendben? Tudom, te nem akartál semmi rosszat sem. Ez nem a te vagy Harry bűnje. Csupán.. -az enyém- Mindegy Zayn. Csak, szeretnélek erre megkérni, jó? Menni fog? -kérdezem feszengve.
-Ja, de...Szeretem a lányotokat. -evvel vissza megy kórterembe én pedig ott maradok könnyekkel küszködve a folyóson. Minden az én hibám. Túlságosan engedékeny voltam a gyermekemmel szemben. Ha akkor úgy mond "rövid pórázon" fogom, most nem lenének ilyen borzasztó kapcsoalti problémái.  Mindent nekem köszönhet.
                                         
                                                  *             *            *

   Miután Zayn megígérte, hogy bent marad Darcy-val Liam vissza hozott a hotelba. Én viszont nem vagyok képes végig élni még egy kiabálást Harry-vel. Inkább a hotel bárjához mentem, s erős italokba fojtom bánatomat. Ami lényegében annyi; hogy anya ként, meg buktam. Egy redbull-vodkát iszogatva indulok el a lift felé, dülöngélve lépek be a vasdobozba. Megnyomok négy-vagy öt gombot annak reményében, hogy a jó emeletét is beütöttem. Nehezen de, sikerül a megfelelő szintre jutom ahol a lakosztályunk van. Leveszem a magassarkúm, s a folyosó közepén hagyva tovább sétálok. Nem érdekel semmi, csak az hogy elérjem a szobánkat. Megtorpanok az ajtóban, amit ütni kezdek mint valami elmebeteg. A fatákolmány perceken belül nyitódik, s férjemmel találom szembe magam.
-Szívi. -visítom, majd elsétálva mellette bemegyek a nappaliba. Elbotorkálok a pultig ahol, poharamat leteszem.
-Daniella, te ittál? -kérdezi rekedten, amikor mellém ér. Büszkén bólogatok, majd egy kis -fogalmam sincs mit- öntök még a vodkámhoz. -Dani, terhes vagy. Nem ihatsz. -motyogja. Vállat rántok, majd lehúzóm a poharam tartalmát. A poharat véletlenül a földre ejtem, így az össze törik a padlón. Le szállok a bárszékről. És egyenesen az üvegbe lépek, mit sem törődve az üvegszilánkokkal talpamon be imbolygok a hálóba. Leszaggatom magamról a farmerem, s a szürke pólómat majd megfordulok. Szemtől szemben megállok Vele.  -Daniella, jól érzed magad? -kérdi, közelebb lép hozzám, én viszont az ágyon terülök el.
-Soha jobban édesem. -mosolygom. Érzem ahogy az alkohol áramol testemben, s bátorságot kölcsönöz nekem. Ezzel egy időben tör rám az őszinteségi roham, s mindent ki kotyogok amit eddig nem tudtam elmondani senkinek se.


                       Mr Styles


Homlokom ráncolom, Daniella viselkedésén. Mi a fene ütött belé? Nem fogyaszthat alkoholt, hisz gyereket vár. Mellkasom előtt össze fonóm karjaimat, s úgy vizslatom a fehérneműben fekvő tudatlan nőt.
-Nem szeretsz engem. -mondja, szemöldököm az egekbe emelkedik. Mit mondott? Az ágy végére ülök, tekintettem egy pillanatra se veszem le feleségemről. -Ezért nem lesz újabb gyermekünk se. -jelenti ki, szemeim a kétszeresükre nőnek.
-Daniella, miért mondasz ilyeneket? -akaratom ellenére csúszik ki ajkaimon a kérdés. Értelmetlen  egy részeg nőt kérdezgetni, bármiről is. A szavak amiket mond fáj, miért nem szeretné a babát? Alig egy hónappal ezelőtt, szerette volna. Mi változott meg? Vagy, inkább ki változtatta meg.
-Miért ne Harry? -térdel mellém, -Netalántán, nem viseled el az őszinteséget? -kérdi. Hangosan fújom ki bent tartott levegőmet. Úgy viselkedik mint egy tizenhét éves kislány, aki életében először ivott. -Soha se mondtam meg neked semmit, -folytatja- de ma, bármit képes lennék neked megmondani. -fel áll, és egyből mellette termek mielőtt elesne és összetörné magát. Hirtelen szembe fordul velem, -Utálod Zayn-t mert tudod,hogy képes lenne boldoggá tenni a mi kislányunkat.- karjait nyakam köré fonja, míg csípőjét ölelem. -És én, utálom magam... Amiért te jó szülő vagy, én pedig szörnyű. -az ütő megáll bennem. Mi a f@sz?! Daniella, a világ egyik legjobb szülője így érez. Nyelek egyet, majd Dani-vel együtt a fürdőbe megyek. Megpróbálom ki józanítani. Beállítom a zuhanykabinba, hátal áll nekem. Ezért könnyedén letudom fogni remegő testét a hideg víz alatt. Tizenöt-húsz perc hideg zuhany után. Daniella magához térve kéri, a törölközött. Amit örömmel adok a kezébe. Ki kászálódunk a kabinból, majd holnap elbeszélgetek vele a kis kalandjáról. A fürdőben állva figyelem, ahogy gondosan megszárítja a haját. A mai napig, fogalmam sem volt arról; hogy így érez. Mióta érezheti ezt? Egyáltalán miért ostromolja magát, amikor tökéletes? Ilyen gondolatok közepette fekszem be az ágyba. De, se aludni, se mást csinálni nem tudok. Csak is Daniella-n jár az agyam.

77.

                     Sziasztok! Kellemes Húsvéti Ünnepeket Szeretnék
                Kívánni ezzel a részel. Remélem mindenkinek tetszik, és
          ha így lesz akkor nyugodtan iratkozzatok fel, vagy csatlakozzatok
           a csoporthoz. Jó olvasást! :)

                                                                                        D xoxo



Idővel megérkezünk Manchester-be. Egy viszonylag drága hotelben száll meg a csapat, a stábbal együtt. Egy hátsó ajtónak tűnő ajtón jutunk be az épületbe, mondanom se kell. Gyönyörű. Minden fehérben s feketében pompázik. Míg a falak színe ragyog a fehér gyönyörtől, addig a bútorok többsége fekete színt visel. A lift belseje fekete, de tükörrel tapétázták ki. Legalább nézhetem magam valamiben...  Az ötödik emelet folyósólyán állunk, várjuk Antoina-t. Ki majd elmondja ki hol, kivel alszik.  Szüleim mellett állok, telefont nyomkodva. Míg nem egy kéz kilopja ujjaim közül a készüléket. Hitetlenkedve emelem fel fejem, apám meg lengeti szemem előtt a telefont majd dzsekije belső sebébe teszi.
-Hogy lehet egész nap ezen lógni...-elfordul, de én ezt nem hagyom annyiban. Kell a mobilom!
-Add vissza! -szállok szembe apámmal. Zöld szemeit levezeti rám, figyel. -Kérem. -ki nyújtom kacsómat, amibe bele csap. Majd elneveti magát, -Nem kapod vissza. Keres barátokat magadnak, ne a facebook-on lógjál egész életedben. -mondja, felhorkanok. Össze fonóm mellem alatt karjaimat, chh. Bezzeg neki szüksége van az Iphone-ra. Duzzogva neki dőlök a falnak, a szőke főnök megérkezik köreinkbe.
-Nos, meg vannak a szobák. És az elosztás. -jelenti be, mire kicsit megkönnyebbülés járja át testemet. Tudván, hogy nem sokára -végre- megint magam lehetek. A nő folytatja, -Az első lakosztályban, Mr Styles és családja kerül, a Tomlinson családdal. Illetve Mr Malik...-szemeim felragyognak e név hallatán,  persze apám azonnal beleszól;
-Nem. Zayn nem lehet a mi lakosztályunkban. -éles hangja süvít a levegőben. Zayn szemébe nézek, kinek tekintette apáméval találkozik. Állkapcsa megfeszül, s tudom -bár nem látom- kezei ökölbe

Mr Malik, and Mr Styles

feszülnek. A levegő hirtelen feszülté, idegessé válik.
-Miért Mr Styles? -kérdi Antonia finoman, mit sem sejtve a kapcsolatomról Zayn-el.
-Nem tűröm meg a családom közelében. -válaszolja, kitépi főnöke kezéből a kártyát mellyel kinyílik a lakosztály ajtaja. Megragadja alkaromat, és elráncigálna a "közönség elől" de Zayn keze megállít minket. Mintha egy kötél lennék apám, és Zayn között. Mindketten a karomat fogják, közben szemeik szikrákat szórnak.
-Nem bánhatsz így Darcy-val. -köszörüli meg torkát Zayn, majd enged szorításán csuklómnál. A fekete hajú felé egy hálás pillantást vettek, amiért kiáll mellettem. Óvatosan át pillantok vállam felett. Apám arca dühvel telt, közelebb lép hozzám.
-A lányom, és úgy bánok vele. Ahogyan kell. -még egy lépéssel közelebb lép, én viszont hátrálok. Karom kiszabadul ujjai fogságából, Zayn mögé kerülök.
-Harry. -anya hangja aggódóan szólítja meg apámat. Ki mit sem törődve ezzel, eléri Zayn-t.
-Nem engedem, hogy megalázd, Harry. -sziszegi előlem a férfi akit szeretek. Bátran áll előtem, ám a következő pillanatban a földön hever. Vérző orral. Sikoltok egyet, majd leguggolok Zayn mellé. Apám újra elkapja csuklómat, de ezúttal nem hagyom magam. Mellkasánál fogva el lököm magamtól, könnyel telt szemeim a földön heverő férfira terelődnek. Anya nyugtató mosolyt küld felém, de nem tudok megnyugodni. Nem akarok, nem is fogok. Apám felé fordulok, ki még mindig itt áll.
-Hogy teheted ezt velem? Miért kell mindig azt tenni amit te akarsz? -kérdezem, válaszra nem várva lehajolok Zayn-hez. -Nem tudom anya hogy bírta melletted, és nem is értem mit...-nem tudom befejezni a mondatot mert apám keze, csattan arcomon.
-Ehhez neked már semmi közöd. Most pedig, takarodj be abba a kibaszott lakosztályba, Darcy. -utasítja egyre emelkedő hangerővel. Megrázóm fejem, ekkor Zayn fel áll. Meg fogja kezemet, felhúz a földről és elhaladva apám mellett Antonia-hoz lép. Valamit beszél vele, amire most nem igazán szeretnék figyelni. Pár pillanattal később már egy teljesen külön helységben találjuk magunkat. Egy hálószobában. Kezeimbe temetem arcom, sírásban török ki. Elegem van, most már tényleg. Ölelő karok fonódnak derekam köré, amik meg tartanak. Fejem mellkasába temettem, ujjaival végig simít hajamon.
-Ne sírj. -töri meg a kínzóan rossz csendet. -Nem akart bántani...Csak...Ideges. -motyogja lágy hangján Zayn. Elhúzódom tőle, hogy a szemébe nézhessek. Szemei kétségbeesetten keresik tekintettemet. Idővel -pár perccel később- lenyugszom, s megpróbálok tisztán gondolkodni. Felpofozott. Egyszer se pofoztak fel, mostanáig. Zayn ujjai finoman simítanak végig a sajgó területen.
-Ideges volt mi? -megrázóm fejem, -Nem Zayn, szó nincs erről. Csupán utál engem. -jelentem ki egyszerűen, a nyilvánvalót. -Utál, mert én nem teljesítem minden egyes kérését. Mert nekem nem parancsolhat. -vissza bújók a hallgató férfihez. Ki karjait azonnal védelmezően emeli testem köré, akárcsak egy pajzsot. Arcom elrejtem mellkasában, s próbálok megnyugodni.
-Szeret téged. -suttogja halkan fülembe. -Akármit is tesz vagy teszel, szeretni fog. -ajkát fejem tetejéhez nyomja. Sóhajtok egyet, majd elhúzódom Tőle. Mélyen bele bámulok a gyönyörű barna szemekbe.
-Nem értelek. -döntöm fejem oldalra. Nagyokat pislogok, s közben arcát figyelem. Borosta borítja tökéletesen férfias arcát. -Miért állsz ki apám mellett? Hisz, megütött. Mindenki előtt. -mondom, mire kisebb nevetésben tör ki. Ujjaival arcomat érinti meg, tekintette ajkaimra összpontosul. Ám, amikor beszél vissza néz a szemembe.
-Majd ha annyi idős leszel, mint Én. Akkor majd megérted. És, különben is Darcy. Jól ismerem Harry-t, tudom vagyis...Eltudom képzelni milyen rossz érzés lehet az, amikor az egyetlen kicsi lányát akarják el venni tőle. -feleli. Kibontakozom karjaiból, és a hálóban fel-s alá kezdek járkálni.
-Elvenni? Ugyan már Zayn, ez...ez csak egy ürügy.  Ürügy arra, hogy a fogságában tartson. -mondom egy magasabb hangerővel. Fejét ingatja, miközben csípőjével a komódnak dől. Karjait össze fonja mellkasa előtt, maga elé mered.
-Védeni szeretne. -sóhajtja. -Darcy, csak meg akar óvni. -lágy hangja meg üti fülemet. Még hogy óvni akar...Ch, persze... Nem, ő mindenféle képen tönkre szeretné tenni az életemet.
-Óvni Zayn? Mégis mitől? -tárt karokkal várok válaszára.
-Az esetleges pofonoktól Darcy! -csattan, mire össze rezzenek. Idegesen hajába túr, majd mély levegőt vesz. Mellkasom fel-s le emelkedik. Nem kiabáltak még velem, soha sem. Főleg nem az, akit szeretek. Fejem lehajtom, rosszul érzem magam. Zayn-nek igaza lehet, de...Valamiért nem akarom elhinni szavait.
-Gyere ide. -töri meg a csendet. Felnézek rá, ki tárt karokkal ül a komódon. Nem habozok, azonnal karjai közé vettem magam. Vékony, rövid karjaimmal át ölelem derekát, homlokom mellkasának döntöm. Kezei csípőmön maradnak, míg állát kobakom tetején támasztja meg. -Bocsánat. -morogja. El motyogok egy "semmi baj"-t, s szorosabban ölelem Őt.
-Tetszett a csokor? -kérdi finoman, terelve a témát a folyóson történtekről. Illetve a mi kis veszekedésünkről. Elhúzódik, tekintette perzseli bőrömet. -Darcy? -ujjai állam alá tévednek, és felemelik fejemet. Ezzel kényszerítve engem a szemkontaktusra.
-I-igen. Gyönyörű volt, köszönöm Zayn. -hadarom néhol meg-meg akadva. Halovány mosoly terül szét arcán, magához von. Arcomra ad egy gyenge puszit, elmosolyodom. Ujjaim pólója szegélyével játszanak, míg fejem lehajtom. Zayn hirtelen leugrik a bútor darabról, össze fűzi ujjainkat s az ágyhoz húz. Leül az ágy elejére, lábai közé állít. Lepillantok Rá, két kezem oldalam mellet lóg -hozzá teszem- Zayn fogságában. Csintalanul vigyorog rám.
-Mi az? -kérdezem elpirulva. Tekintete kissé lefagyaszt, s nem tudok elnézni se. Túlságosan vonz engem. Egyik keze combom hátuljára csúszik, végig simít rajta néhányszor, érintése csontomig hatol. Hálát adok Istennek amiért ma reggel farmert vettem fel, rövid nadrág helyett. Ujjai combom belsejére siklanak, kézfejem csuklója köré fonóm. Lassan lefejtem lábamról kezét, ami egyértelműen nem tetszik neki. Kuncogva megingatja fejét, majd egy hirtelen mozdulattal magára ránt. Apró tenyereimet mellkasára helyezem, s azon egyensúlyosom test súlyomat -hogy ne kelljen rá támaszkodnom.  Derekamról fenekemre csúsznak hatalmasnak nevezhető kézfejei. Fejem Zayn-vel van egy magasságban, -a pozíciónk miatt. Ujjaim feljebb vándorolnak, kulcscsontjáról egészen a nyakához. Össze kulcsolom ujjaimat tarkója alatt, míg tekintettem az övébe mélyed. Belemarok fenekembe, mire felsikoltok. Ajka enyémhez ér, csókban forrunk össze. Nyelve felfedező útra indul számban, s kalandra hívja nyelvem. Ujjbegyeim hajával játszanak a tarkójánál, átfordulunk az ágyon -így teste alá kerülök. Lábaim szét nyílnak , s derekát fogják közre. Combjaim közt fekszik míg csókunk egyre vadabbá válik. Ágyéka nekem nyomul, felnyögök. Ajkaink fájdalmas búcsút vesznek egymástól, zihálok. Nyakam hajlatába rejti fejét, fogai karcolják puha bőrömet.
-Zayn...- lihegem. Mellkasán csúszik le kézfejem. Nedves csókokkal borítja nyakam, majd kulcscsontomon húzza végig forró nyelvét. Elhúzódik pont annyira, hogy szemembe nézhessen.
-Baj van? Kincsem. - hangja bájosan cseng. Ködös elmém nem hagy normálisan gondolkodni. Ujjperceim állához emelem, felkönyökölök. Megcsókolom. Hajába túrók, s megmarkolom azt. Csípője nekem dörgölőzik. vissza esem a matracra. Zayn alakjával fölém tornyosul, kezeivel fejem mellett támasztja meg magát. Egy mosolyt küld felém, ajkaimra mosoly kúszik. Ki nyújtom mind két karomat, körül ölelem nyakát. Ujjaimat tarkójánál fonóm össze, s annál fogva húzóm le magamhoz. Egy csókra. Ez most ártatlanabb, mint az előző. Csókot nyom szám sarkába, majd vissza tér nyakam kínzásához. Elvált ajkakkal válaszolok gyengéd, puha érintéseire. Keze feltérképezi testemet, majd pólóm alatt tűnik el. Hosszú ujjait hasamon vonszolja végig, majd a köldökömbe csíp. Amire a válaszom egy kuncogás, mellkasunk gyorsan emelkedik fel-s le. Időnként összeérnek. Kezét térdhajlatomba dugja s megemel. Így, csípőnk össze ér. Sóhaj csúszik ki ajkaim közül. Át ölelem derekát, s ujjaim pólója szegélyét rángatják felfele hátán. Ezzel felfedve tetovált bőrét. Ajka ismét enyémet érinti, s nyelve átcsúszik ajkaimon. Hajába markolok meghúzóm azt, ez mély nyögést vált ki belőle.
-Zayn gyere mert vala...-Niall hangja csapja meg fülemet. Zayn elhúzódik tőlem, majd megragadva egy párnát az ajtóhoz vágja. Vissza fekszik rám, fülembe liheg. Óvatosan mellém dől, és átkarolva derekamat magához von.
-Ilyen pontosan is, csak Niall tud jönni. -mondja szórakozottan. Szemei csukva vannak, míg karjaival erősen tart. Fejem mellkasára hajtom, hogy őszinte legyek; én örülök Niall zavarásának. Nem mintha nem akarnám Zayn-t, csak...Nem tudom. Most nem akartam semmit se csinálni, csak ezt. Feküdni, és nem csinálni semmit Vele.
-Zayn? -szólítom meg pár perccel később.
-Hmmm. -felpillantok rá pilláim alól. Ujjai hajam végével játszanak. Hallgatom szívverését.Ujjaim mellkasán tartom.
-Itt aludhatok ma? -hangom halk, szinte suttogás. Félénken teszem fel a kérdést, mintha nem is akarnék választ. Nevetés tölti be a háló terét, felülök, és kérdőn nézem a nevető férfit.
-Hogy kérdezhetsz ekkora butaságot? -kérdéssel válaszol kérdésemre. Homlokom ráncolom, karba fonóm karjaimat mellem alatt. De, amikor látom tekintetét elidőzni a mellkasomon leengedem karjaimat. Felül, - Velem maradsz. -csókot nyom homlokomra. Feláll felém nyújtja kezét, amit készségesen elfogadok. Maga mellé állít, össze fonja ujjainkat s kivezet a szobából a nappaliba. Ebben a lakosztályban Zayn, Niall illetve Liam van. Amint kilépünk az ajtón, figyelmem a kannapén ülő apámra terelődik. Hirtelen izzadni kezd a tenyerem, és komorrá válik arcom.
-Jól szórakoztok? -kérdezi gúnnyal a hangjában apám. Egyik karja a kannapé támláján fekszik, bokáját a térdére helyezi. Ujjaival combján dobol. Lefagyok, lábaim a talajba gyökereznek. Zayn maga mögé terel, míg gyilkos pillantásokat váltanak egymással. Érzem ahogy a levegő feszülté, idegessé válik. S csak reménykedek abban, hogy senki és semmi nem sérül meg az el kővendező beszélgetésben.

76

                        Sziasztok Bananasok! Elsősorban, köszönet a több
  mint 84,000 oldalmegjelenítésért! Nagyon hálás vagyok érte!
  Másodszor, elnézést kérek a rész miatt, nem lett túl hosszú :/
  Gondolom halottátok a tragikusan rossz hírt, Zayn kilépett a bandából.
 De Directionerek, nem szabad csüggedni! Zayn még mindig a One Direction -hoz tartózik, csak pihenésre van szüksége, és némi magán életre. :) Jó olvasást!
 
                                                                                            D xoxo



                        Két héttel később...


Megragadom rózsaszínű bőröndömet, és le vonszolom a földszintre. Az előszobában felveszem a szürke Vans cipőmet, és a fekete bőr dzsekimet. Oldal táskámból előhalászom napszemüvegem, majd a telefonomat a fülesemmel együtt kiveszem farmer zsebemből. A fülhallgatót a fülembe dugóm,  és választok valami autókázáshoz illő zenét. Miután ez is meg van, kinyitom az ajtót és kisétálok rajta a nagy bőrönddel. Csak a teraszig jutok el, beleunva az egészbe ott hagyom a nehéznek nevezhető tárgyat és az autóba ülök -a bőrönd nélkül. Majd apám berakja a kocsiba, ha már a kapcsolatommal elbírt akkor ez meg se fog kottyanni neki. Fülemben tombol a zene, míg elmémet beködösíti apám iránt érzet dühöm. Tudom, csak jót akar nekem. De, akkor is. A szerelmemről volt szó, a lelki nyugalmamról és biztonságomról. Amit ő figyelmen kívül hagyott. Nem sokára megérkeznek szüleim, vagyis. Anyám és az aki tönkre tette az életemet. Ki nyílik a jármű hátulja, apám bepakolja a csomagokat. S miután ezzel végzett beül előre, a volán mögé, anya mellé. Ma elkezdődik a turné, tegnap előtt volt az első koncertjük, itthon. Londonban. A következő koncert még Anglia területén lesz, és azon belül is; Manchester-ben. Utána pedig irány Glasgow, ezek után pedig Írországba megyünk. Remek lesz. A nap 24 órájában láthatom ahogyan Zayn újabb, és újabb lányokat ismer meg. Ez minden álmom... Észre se vettem, hogy elindultunk. Így megy ez, ha az ember szerelmes. Semmire se tud oda figyelni. Semmire se. Csak is arra, hogy hogyan járhasson szerelme kedvében -már ha van. Gúnyos ez az élet, az már egyszer biztos. Az út a reptérre nem volt hosszú, sajnos. A repülő térre érve már mindenki ott volt, Louis és a családja, Niall, Liam, Antonia a főnök és Zayn. Mondanom se kell, Antonia oldalán mosolyog. Kihúzóm fülemből a fülest, majd családommal együtt Louis-hoz sétálunk. A bőröndjeinkkel a személyzet vacakol, ahogyan mindenkiével.
-Harry, -fog kezet Louis apámmal.
-Louis, és a Tomlinson család. -mosolyog az állapotos Elenour-ra.
-Szia Dani! -puszilja arcon édesanyámat Tomlinson, majd utána engem is. A puszit viszonozom, de a lelkesedésem alábbhagy. A családom beszélgetésbe keveredik az előbb említett személyekkel, de engem hidegen hagynak szavaik. Tekintettem Zayn-en időzik. Már is elfelejtett volna? Enyhén megrázóm fejemet, és mély levegőt véve próbálok bekapcsolódni a kommunikálásba. Idővel csatlakozik hozzánk  Liam. Üdvözli családomat, majd oldalba bök.
-Mi van? -kérdezem durván mire szemöldök ráncolva néz rám. Odébb húz, hogy csak én halljam mondandóját. Ami jelenleg, egy csöppet se izgat.
-Mi történt köztettek? -kérdezi, s fejével biccent Zayn felé. Felhorkanok, majd körmömet birizgálva válaszolok;
-Kérdezd apámat. -felelem, hangomon undornak van nyoma. Most semmi kedvem nincs jó pofizni bárkivel is, és akivel a leginkább nem szerettem volna az az apám volt. Gyűlöltem amiért ezt tette velem. Meg tagadta tőlem a szerelmet. Tudom, hogy csak azért cselekedet így; mert védeni akart. De, azt nem vette figyelembe, hogy ez az egész Zayn-el nekem mit is jelent.
-Szakítottatok? -ejti ki a szót finoman, mire nagyot sóhajtva bólintok.
-Fején találtad a szöget. De nem szakítottunk, csak...Abba hagytuk azt, amit csináltunk. Tönkre tettük magunkat. - hangnemem kimért, erős. Liam megértően bólint, majd egy pillanatra Zayn felé néz. Hosszasan bámulja, Őt, és Antonia-t.
-Darcy. Nincs könnyű eseted. -figyelmét rám fordítja, -Zayn nagyon határozott, akaratos. A céljait pedig eléri, bármi legyen az. A lényeg, hogy tegnap elég rosszul festett. És szerintem, a kapcsolatotok miatt volt a padlón. -árulja el Liam. Szemeim csillognak, de agyam azt ordítja; hogy ez hazugság. Bár, szívem legmélyén reménykedek az ellenkezőjében. Családom, illetve Louis családja felé fordulok testemmel. Hallgatom fecsegésüket, ami cseppet se érdekel engem. Fél óra elteltével Antonia magára vonja a társaság figyel.
-Hey, egy kis figyelmet kérnék. -emeli meg a hangját a szőke démon. Felé fordulok, ahogy mindenki más is. -Ma, kezdetét veszi a One Direction vissza térése. Remélem sokan jönnek el a koncertre, többen mint az e hetire. Ma Manchester-be megyünk. Nagyon remélem, hogy a Directioner-ek izgatottan várják a mai napot. Pont úgy, ahogyan Én is. -közli lelkesen a nő, amire valaki felhorkant a tömegből.
-Kit érdekel ez? Induljunk. -szól be valaki, az a valaki pedig nagy -iszonyú nagy- meglepetésemre Zayn. Antonia a járólapot fürkészi, majd feltekint és egy monológ után beszállhatunk a buszba. Vagyis, a buszokba. Két busz áll a csapat rendelkezésére, Az elsőben a Tomlinson család, Liam, és mi foglaljuk el méltó helyünket. Míg a másikban; Niall, Antonia, és Zayn kerül -a személyzettel együtt. Hat rendőr autó, és még néhány motoros kísér minket utunkon Manchester városáig. Miután a csomagomat feltuszkolom a buszra, keresek egy olyan helyet a buszban, ahol nem vagyok szem előtt.
Azt hiszem fáj, hogy nem Zayn-el vagyok egy buszban. Habár tudom, a jelenléte csak rontana a helyzeten, de akkor is...Hiányolom. Az elmúlt tizennégy nap, borzalmasan telt nélküle. A szobámat alig hagytam el, és ha el is hagytam csak ételért, vagy a mosdóba mentem. A napaljaim azzal teltek, hogy nézzem a fotóinkat, az éjjeleim pedig azzal; hogy ki sírjam bánatomat. A párnám minden egyes könnycseppet elnyelt, s látott lecsurogni az arcomon. Kifújom levegőmet, és felhúzva térdeimet a mellkasomhoz, bekapcsolok egy zenét. Valami nosztalgikust. Az út, a koncert helyszínéig hosszú. És becsapnám magam, ha azt mondanám nem Zayn-en és Antonián jár az agyam. Felejtsd el. El kell felejtened.  ~Emlékeztet bensőm. De mit sem törődöm vele. Akárhogy próbálom elfelejteni, annál inkább tör fel bennem az iránta érzett szeretettem.
-Darcy? -hallom meg magam mellől anyám lágy hangját. Kihúzóm fülemből a fülest, és felé fordítom arcom.
-Hm? -leállítom a dalt, ami éppen üvöltött. Kérdező pillantást vettek anyám felé. -Mi van? -arc vonásai megfeszülnek, majd elernyednek. Sóhajt egyet, és egy nagy tasakot nyújt át nekem. Felvont szemöldökkel méregettem a...Nem tudom, szatyor szerű valamit?
-Csak nézd meg. -csókol homlokon, és magamra hagy. Le eresztem lábaimat a busz padlójára, s a csomagnak nevezhető tárgyat testem mellé helyezve kutakodni kezdek benne. Egy virágcsokrot látnak meg először barna szemeim, amelyhez egy levélke is tartozik. A vörös virágokat pásztázom, majd ujjaimmal a levélért nyúlok. Rózsaszínű és férfi parfüm illata van, egyből felismerem ezt a mennyei illatot. Ez Zayn-é.  Kinyitom a kicsi borítékot, s kihúzóm belőle a még kisebb levelet.

" Viseld a fekete mély kivágású szűk ruhádat, akkor amikor eljön az idő. Hidd el, tudni fogod a pontos időpontot. Minden tökéletes lesz Darcym.
                                                                                         Csókol Zayn. " 

Akaratom ellenére is mosolygok. Szavakat mintha hallottam volna a fejemben, Zayn lágy, mély, hangján. Fogalmam sincs mire akar célozni a levéllel, de örülök annak, hogy nem felejtett el. Nem felejtette el ki vagyok, és hogy emlékszik arra a darabra. Emlékszem megjegyezte, hogy látni akar abban a ruhában. És, úgy néz ki el jött az ideje.
-Mi van a kezedben? -hirtelen kapom fel tekintetemet, amikor is apám éles hangja süvít a levegőben. Lenyelem a torkomban lévő gombócot és megszólalok;
-Csak, Lisa-tól kaptam egy üzit. -füllentettem. Még egy ideig apám zöld tekintette rajtam ragad, aztán elsétált a busz végébe beszélgetni. Ki lélegezzem a bent maradt oxigént, s újat lélegzek be. Az orrom alá dugóm a levelet, s beszívom Zayn parfümjének erős,férfias, illatát. Majd a virágba helyezem azt, vissza rakom oda ahova való. Remélem magammal hoztam a ruhát, amit Zayn kért. De, várjunk. Van itt még valami. Anya hagyja hogy "barátkozzam" Zayn-el? Na és mi lesz akkor ha apám tudomást szerez róla? Eh? Akkor mi lesz? Mondjuk, őszintén szólva ez most nem is izgatott annyira. A testemben melegség áradt szét, ahogy arra gondoltam; hogy nemsokára úja vele lehetek. Csak vele. Boldogságom tagadhatatlan volt, és elfogyhatatlan. Két hete, már két hete nem csókolhattam rózsaszínes ajkait. Már több mint tizennégy napja hogy, nem öleltem tetovált testét. Már tizennégy napja, hogy nincs velem... De érzem, hogy néhány óra és ismét karjaiban olvadhatók el. Akár a jégkrém a gyilkos napon. Hátra dőlök a kényelmes bőrrel be vont fotelban, fejem hátra vettem. Már alig várom azt az időpontot...

75. Biztosíték

                               Eyo :D I'm D, és itt egy újabb rész.
                 Köszönöm a több mint 80,000 ezer oldalmegjelenítést.
              És a komikat, :) Jó olvasást, ha tetszett iratkozz fel, komizz, csatlakozz!

                                                                                                  D xoxo




                               Mr Styles 

Játszik vele. Tudom, ebben a pillanatban is áltatja őt. A hazugságai be ívódnak elméjébe, és ő minden szavát elhiszi. Mindet. Jól tudom, milyen lesz hallani lányom keserves zokogását. Melyet majd egy Zayn Malik nevezetű férfi miatt fog hallatni. Most még boldog, most. De mi lesz akkor, ha Zayn meg mutatja foga fehérét? Akkor mit tesz Darcy? Mit tesz majd, amikor rá döbben a tényekre. A tényre, hogy csak egy jó buli volt. Arra, hogy nem szerette. Mi lesz akkor lányommal? Mit fog, nem is. Inkább mit tesz ? Mit tud majdan csinálni, amikor kis szíve darabokra törik? Apa ként, nem hagyhatom azt hogy , meg történjen. Nem hagyhatom... Lehunyom szemhéjamat, remélem még semmi komolyat nem tett Zayn. Remélem nem tett még olyat, amiért koporsóba tenném. Meg kellene akadályoznom kettejük kapcsolatát. Istenem, miket gondolok! Kapcsolat? Az én kislányom életében? Kizárt. Fel tárom szemhéjamat, túl sokat vártam. Túl sokat engedtem, remélem nem késtem el. Óvatosan ki mászok feleségem, Daniella mellől. Föl ülök a hatalmas francia ágyunkban. Véget vetek ma mindennek. Zayn hülyeségeinek, a mocskos játékának. Lábaimra állok, majd felvéve fekete nadrágomat, pólómat ki ballagok a hálóból. A lécsőhöz veszem az irányt, de tekintettem lányom szobájára irányul. Percekig gondolkodok, s végül be megyek. Be nyitok, feloltom a villanyt így a szoba fényben úszik. Lábfejem át billen a küszöb felett, be sétálok a helység közepére. Körbe nézzek. Mindene meg volt. Miért csinálta? Vajon direkt ? Vagy, talán, mégis szerelmes lenne?
Nem Harry, nem. Az nem lehet!  Darcy túlságosan fiatal ahhoz, hogy szerelembe essen. Túlságosan.
Író asztalához lépek, papírok, ceruzák, színesek. Fotók. Tenyerembe veszem az egyik képet, melyen Daniella, és én vagyok kezünkben Vele. Darcy-val. A kép, az esküvőről van. Egy kerti díványon ülünk, ölünkben a rakoncátlan gyermekkel. Milyen szép idők voltak azok. Nem voltak fiúk, férfiak az életében. Csak Én. Ki lélegzem az oxigént, és mély levegőt veszek. A képet vissza helyezem az asztalra, majd kezembe akad egy másik. Arcom megfeszül, a papíron látottak miatt. Amin Zayn, és Darcy van. Lányom karjaival öleli a vénült Malik-ot, míg Zayn is öleli lányom derekát. Mosoly tündököl arcukon. Ha nem ismerném őket, azt hinném...Szerelmesek. Fintorogva vissza teszem a képet, majd egy másik akad ujjaim közé. Ezen is a lányom, és Zayn van. Csak itt, éppen. -Nagyot nyelek.- Csókolóznak. Össze gyűrőm a papír darabot, és ledobom az asztalra. Kézfejeimmel meg kapaszkodom az asztalban, és ordítok egyet. Nem lehet, nem! Darcy nem szeretheti.  Nem lehetnek szerelmesek! Nem!
-Harry? -nem érdekel ki az. Most nem tud érdekelni semmi se. Csak a saját utálatom. Hogy nem vehettem észre? Hiszen annyiszor láttam őket együtt, nem ismertem fel azt ami nyilvánvaló volt. Nagyot sóhajtok, majd az ajtóban lévőre pillantok. Állkapcsom megfeszül testemmel együtt. Ökölbe szorított kezekkel lököm el magam az asztaltól, és sétálok Felé.
-Mit akarsz itt? Van képed ide jönni azok után, amit tettél? -meg állok előtte. Szemébe nézzek. Miért nem felel? Miért nem retteg?  A kezem műve, arcát díszíti. Mily' szép, lila folt.
-Mit tettem Harry? -kérdezi. Kis ártatlan. -Mi az amiért ennyire utálsz? -teszi fel újabb, szinte értelmetlen kérdését.
-Azt kérdezed, miért gyűlöllek? -bólint, - Csupán azért Zayn, mert elvetted a kislányomat! Ez az egyetlen ok, amiért utállak! Tudod milyen érzés ez Zayn? -magyarázóm- Fogalmad sincs róla, és nem is lesz. Érted? Neked nincs gyereked, nem tudod milyen érzés az ördög kezei között látni a saját véred, és húsod. -evvel hátrébb lépek, Arca rezzenés telen, mondhatni érzéstelen. Amilyen a szíve is.
Csönd telepszik ránk, még mindig az ajtóban áll. Féreg.
-A lányod szeret engem. -jelenti ki. Düh kerít hatalmába, s áramolni kezd testemben. Felé fordulok, vérben forgó szemekkel majd ahelyett hogy, oda mennék hozzá és őt ütném meg. A falba verem ökölbe rakott kezem. A fal szét roncsolja bőrömet, s látom amint vérem végig folyik a fehér falon. -És, nem tudom észre e vetted, kellek neki. Harcol értem. -mondja, mire kezem kihúzóm a falból és elé sétálok. Gallérjánál fogom meg, így kezdek el beszélni hozzá. Csak hogy föl fogja szavaim súlyát.
-Hagyd el őt Zayn. Hagyd el a lányomat! Ez az egy kérésem van, hagyd őt békén. -mondom, nem is. Kérem szemébe nézve. -Zayn,  Darcy túl fiatal hozzád. Ő még nem lehet szerelmes. -jelentem ki, mire felszólal.
-A szerelmet nem lehet határolni Harry, ezt te tudod a legjobban. -mondja, felhorkanok.
-Tudom, de akkor is az apja vagyok! És jogom van ahhoz hogy megtiltsak neki bizonyos dolgokat. Így azt is megfogom akadályozni, hogy tönkre tedd. -vázlatolom, majd az ajtóhoz sétálok ahol áll.
-Zayn, hagyd el a lányomat. Jobban járunk mind ketten. És Darcy is jobban jár. -ezzel el megyek mellette ,és a fürdő felé veszem az irányt. De hangja, szavai végett megtorpanok.
-De ha majd elhagyom, és ha azt mered mondani neki; -itt már szembe fordulok vele, közelebb jön- hogy én magamtól hagytam el. Akkor remélem, rémálmaid lesznek miattam. A lányod szerelme miatt. És, ha Darcy össze törik, s ha nem lesz olyan mint régen. Azért Harry csak is magadat okolhatod majd. -el sétál mellettem le a lépcsőn, tekintettem követi fekete alakját. Látom amint lányomhoz lép, ki épp anyja mellett tevékenykedik. Valamit a fülébe súg, ki vonulnak a helységből. E tettüknek köszönhető a tény, hogy már nem követhettem szemmel a jelenetet. Daniella befejezve a mosogatást  fel sétál hozzám, az emeletre. Karba fonja karjait előttem, majd megszólal;
-Miben sántikálsz? -kérdezi szemöldök ráncolva. Mire beletúrók göndör fürtjeimbe, és a csuklómon lévő gumival összekötöm azt. Zavar, most az egyszer zavar hajam hossza. És különben is, nagy rakoncátlan fürtjeimmel nem mindig vesznek komolyan.
-Semmiben, -rántok vállat, - csak helyre hozom az életét. - feleségem nyugodt arca, át vált idegessé, aggódóvá.
-Mit csináltál?! -kérdi, nem is inkább követeli a választ. Meg gondolom minden szavam, s utána válaszolok.
-Meg kértem Zayn-t arra, hogy hagyja el Darcy-t. -mondom ki egyszerűen, magabiztosan, büszkén. De, elismerés helyett csak egy pofont kapok. Sajgó kézfejem a -most már- sajgó részhez teszem. Mérgesen nézek feleségemre, ki még mindig előttem áll.
-Harry, hogy tehetted ezt? Egyáltalán miért teszed ezt? Miért vagy ilyen? -halmoz kérdéseivel, amiből már rohadtul elegem van. Csak a gyermekemet akarom védeni, egy rossz mocsoktól. És lám, már megint én vagyok a fekete bárány.
-Milyen Daniella? Ilyen... védelmező? -a falhoz szorítom úgy, mint régen. Idáig hallom szívének ütemét, gyors. -Sajnálom, hogy neked nem tetszik az, hogy a lányomat próbálom meg menteni. Egy esetleges rossz élettől. Daniella értsd már meg, a kurva életbe is Zayn tönkre tenné Őt. -üvöltöm ki kelve magamból. És csak akkor térek vissza az élők sorába, amikor lányom hangja megüti fülemet.
-Nem teheted ezt velem! -mondja határozottan. Meg fordulok, vele szembe. Könnyes szemekkel néz fel rám, míg mellkasa gyorsan emelkedik fel s-le, zokog. -Nem veheted el tőlem az egyetlen jó dolgot, amit szeretek! -jelenti ki. Le nyelem mocskos szavaimat, gyermekemre figyelek. Ki éppen válságos helyzetben van, tudom jól mit érez. Én is éreztem ezt, ha tudná hányszor maradtam egyedül. Ha tudná, a szerelem fortélyait, s veszteségeit. Biztosra veszem, nem merne ilyeneket a fejemhez vágni. Zokog, sír, szenved lehajtja fejét majd újabb ostobaság hagyja el száját.

Mr Styles, and His Daughter

-Elköltözöm. -mondja, tágra nyílt pupillákkal nézek Darcy-ra.
Daniella meglök, s ennek hatására lányomhoz lépek. Ki lehajtott fejjel zokog, tetovált karjaimmal átölelem remegő testét. Viszonozza ölelésem, tovább sír. -Sz..Szeretem Őt. -motyogja, a lépcső közepére pillantok Zayn-re. Nyel egyet, és ő is lehajtja fejét. Tarkóját vakargatja, és a cipője orrát vizslatja. Mint valami rossz tini, esküszöm.
-Darcy, neked nem Ő kell. -mondom, mert tudom hogy jön majd egy másik, egy jobb, egy fiatalabb, érző fiú. Aki talán, esetleg, lehetséges, hogy illik gyermekemhez. -De, apa...Szeretem. -Daniella karja át öleli derekam, majd át adva lányunkat Neki elengedem Őt. Daniella a szobájába vezeti Őt, az ajtó becsukódik, s ebben a pillanatban Zayn meg töri a keserves csendet.
-Ezt akartad Harry? Így szeretted volna látni a lányodat? -kérdezi, majd fejét ingatva -mintha ő jobb lenne- le sétál a lépcsőn. Át az előszobába, ki az ajtón, ki az életünkből, lányom életéből. Darcy ajtajához lépek, lehunyom szemhéjam s bekopogok. Nem kell sokat várnom, feleségem pár percen belül ajtót nyit és csuk. Előttem áll meg, ismerem ezt a nézést. Most, oktatás következik. Úgy érzem magam,mint egy diák a tanteremben miután elkövet valami rosszat.
-Harry, -sóhajtja. - Darcy szerelmes. Neked miért ennyire fontos az, hogy kibe? -kérdezi fáradtan.
-Zayn harmincöt éves Daniella, harmincöt! Nem járhat egy nálam is idősebbel. Még családot se alapíthatnának, soha nem fogadnák el őket. Baby, azt akarod hogy szenvedjen? -kérdezi, és látom hogy egy újabb pofont fogok kapni, ha nem fogom be.
-Inkább egy olyan férfi legyen vele akit mi, a szülei is ismerünk. Mintsem egy olyan kis senkiházi, aki semmit se tud. Aki tapasztalatlan az tudná megbántani, Zayn nem. És, nem védem mert nem. De, Harry, Zayn jobb mint a többi. Ezt valahol, itt -bök a szívemre mutató ujjával- te is pontosan tudod. - ajka súrolja enyémet, s újra lányunk szobájának ajtaja mögött tűnik el feleségem. Nagyon sóhajtok, majd a hálónkba megyek, aludni. Ez túl sok, túl sok dráma egy napra.

74.

                                     Sziasztok! Itt a 74.Rész. Jó olvasást!
                               Ha tetszett, iratkozz fel, komizz vagy csatlakozz
                          a csoporthoz!
 
                                                                              D xoxo



Vékony karjaimmal szorosan ölelem át erős derekát. Fejem hátára fektettem ,halkan sírok. Könnyeim szaporán futnak le orcámon, s érik el céljukat Zayn bőr dzsekijén. Annyi minden cikázik bennem. A bűntudat, a keserűség, a rosszalló gondolatok velem és Zayn-el kapcsolatban. Az istenit, tudom hogy
több mint húsz év van köztünk. De arról, hogy bele szeretem arról nem tehetek. A szívemnek lehetetlenség lenne parancsolni. Az olyan lenne mintha, azt mondanám egy tanárnak hogy ne tanítson. Vagy, ha a virágnak azt mondanám; hogy ne nyíljon ki -amikor jön a kikelet. Ilyen nincs!
Ha a szív, ki választ valakit akkor azt el kell fogadni. Akkor is, ha a kor különbség két évtized. Fáj,

Zayn Malik 

igen fáj, a tény hogy csalódást okozom szüleimnek. A világnak. De, nem tehetek róla. Szeretem e férfit. Ezt a kissé kiszámíthatatlan "hajas babát". Szeretem a vastag szemöldökét, a nagynak nevezhető gyönyörű mogyoró barna szemeit. A telt, rózsaszín ajkait. A fekete, korom fekete haját, amely mindig tökéletesen van fel állítva feje tetején. Mely' oly annyira selymes, és puha. Szerelmes vagyok a barna bőrébe, az illatába. A tetoválásai sokaságába.  A titokzatosságába. A lényébe...  Az őszinte hazugságaiba. A szavai komolyságába, a mosolyába. A tekintetébe. Belé... A motor lassacskán meg áll alattam, majd a férfi le száll róla. Ezért elengedem derekát -megkönnyítve ezzel dolgát. Kézfejemmel durván törlöm le sós könnycseppjeimet arcomról. Ujjbegyeit állam alá helyezi, s felemeli azt -ezzel kényszerítve engem a szemkontaktusra. Barna íriszeit bele vési enyéimbe, aggódva vizslat. Meg fogja kacsómat, és lesegít a fekete szörnyetegről. Majd karjait kitárva, ölelésbe vonja testem. Természetesen, ölelése nem marad viszonzatlan. Kobakom, mellkasába bújtatom s tovább sírdogálok karjaiban. Ajkait gyengéden halántékomra nyomja, s apró csókokat helyez el rajta. Míg, ujjpercei fel-és le futkosnak gerincem peremén. Nyugtató hatást idézve e tettével Nekem. Fogalmam sincs arról, hogy meddig állhatunk így. Csak abban voltam biztos, hogy vele akarok lenni. Most, holnap, és azután és azután és azután. Örökké! Az életem minden egyes percében szeretni akarom Őt. És szeretni is fogom! Ha elfogadja a föld, ha nem. És...A szüleimre most -jelenleg- nem szeretnék gondolni. Szó nincs itt arról, hogy nem szeretem őket. Mert, igen! Tisztelem azokat, kik nemzettek, és a munkájukat is imádom. Főleg apáét. Mert, apámnak köszönhető e zavarodott kapcsolat köztem s Zayn között. Elmémet beködösíti az a bizonyos rózsaszín köd. És ennek következtében, a világ mámorító számomra.
-Mindent tönkre tettem. -motyogom pólójába. Hallom ahogy mély levegőt vesz, majd ki fúja azt. Kicsit elhúzódik tőlem, pont annyira hogy elkapja tekintetemet. Ujjperceivel végig simít arc csontomon, egészen állam vonaláig. Majd, lehajolva ajkaimhoz gyengéd csókban részesít. Forró ajka felmelegíti elhalt testemet, lelkemet, szívemet. Tenyereivel megtartja arcom, hogy meg ne próbáljak elszakadni tőle. Bár ki az a hülye, aki egy ilyen pasit ne csókolna? Szerintem, ilyen lány, nő nincs az univerzumban. Csókunk nem tart soká, csak addig amíg lelkem újra nem éled. Kecses ajka elválik enyémtől. S dideregve bújok vissza a melegséget árasztó férfihez. Nem túl izmos karjai csípőmre siklanak.
-Semmit se tettél tönkre. -szólal fel, -Darcy, menjünk haza. Majd nálam meg beszélünk mindent. -javasolja, mire bólintok -egyetértésem jeléül. Vissza ülünk a motorra, és elindulunk újra. Az  út hátra levő része nyugtató volt, a szél fújta hosszú mogyoró barna hajamat. Karjaim Zayn testét ölelték, míg szívem erős ütemet vert minden pillanatban. Akárcsak egy dobszóló, olyannyira heves, s gyors. Lehunyt pillákkal élveztem a szél érintését, a nap simogatását. Az életet.  Lassan elérjük a "rossz fiú"
lakását, majd  le szállunk a fekete járműről. Zayn össze fűzi ujjainkat, s beinvitál házába. Át lépve a küszöböt, megtorpanok az előszoba kellős közepén. A nagy két ajtós bejárati ajtó bezáródik, de én még mindig kővé dermedve állok. Az emlékeim előtörnek bennem, és mintha tévén nézném úgy játszódnak le fejemben. Észbe kapok, amikor is egy kéz lábfejemnél ügyködik (?). Le pillantok, az általam imádott férfi előttem guggol. S épp Vans cipőmet veszi le rólam. Amint le kerülnek rólam a csodálatos lábbelik, fel áll és meg fogva kézfejemet a nappaliba sétálunk. Le ültet a sötét bőr kannapéra, majd le ülve mellém ölébe ültet. Egyik karja hátam mögött, a karfán pihen, míg másik felhúzót térdemen foglalja el méltó helyét. Szemei mélyen enyéimbe néznek. Mit vár? Tán tapsra vár, vagy mi?  Félő tekintettel vizslatom Őt, beszélnünk kellene. Mert lenne miről.
-Darcy, ami köztünk van. Az nem álca, nem egy...Hazugság, kitaláció. Nem egy illúzió. -töri meg a kínzó csendet, - Mindenen túl megy, kettőnk kapcsolata. Tudom, túlságosan fiatal vagy hozzám. De, a gond az, hogy ez engem nem érdekel. Mert szerelmes vagyok beléd. A tetteim mást mutatnak, mint amit valójában szerettem volna. Én... Nem engedlek el. - vallja. Boldog mosoly ül ki arcomra, majd hamar amilyen hamar jött. Olyan hamar távozik is arcomról. Át gondolva mondataimat, megszólalok;
-Hiába szeretjük egymást Zayn. A törvény ezt a fajta kor különbséget bünteti. És, én...Attól tartok, rossz dolgok történhetnek ha min ketten együtt maradunk. -mondom fojtott, elcsukló hangon. Ujjai végig csúsznak combomon, majd meg fogja kezemet s megcsókolja azt. Miért?
-Darcy, bármi történhet. Csak állj mellém baby. -arcomhoz érinti puha tenyerét. Mibe, bele remegek. -Mellém állsz? Mellettem leszel? -kérdezi komoly hangnemben, most fogadalmat vár tőlem? -Darcy, válaszolj. -követeli kétségbeesetten. Elmosolyodom. Kiegyenesedem, és ölébe ülök -vele szemben. Ajkaimon, még mindig ott csücsül a levakarhatatlan mosoly. Ajkamat ajkára helyezem, s mély, hosszú, tüzes csókba kényszerítem. Karjaival derekamat öleli, szorosan tart. Ajkaink elválnak.
-Ezzel kielégítő választ adtam kérdésedre? -vigyorgom, mire Ő is mosolyra fakad. Gyönyörű mosolya fel villanyoz engem, és a helységet is. Ahol vagyunk.
-Még mindig nem vagyok teljesen biztos. -mondja ravaszul, s újabb s újabb csókot váltunk egymással. Majd miután ajkaink -és mi is- el fáradunk a kanapén el dőlünk akár a kártya vár. S mint a jó kis gyerekek tévét nézünk. Hiszen, a szerelem az. Egy gyerekes játék, amelyben mind a két fél kicsit gyerek lesz nagyjából örökre.

                
                          Mrs Styles 
                     
Miután lányunk távozott Zayn társaságában, Harry megörült. A fél lakás darabokban hever, férjem düh kitörése miatt. Most nem is lányom, hanem inkább férjem miatt aggódom elsősorban. A nappali a konyha a feje tetejére állt. Csak is abban reménykedem, hogy Darcy ma nem jön haza. És nem látja ezt, a rettenetet. Fel állva az ágyunkról, ki megyek hálónkból. A lépcsőhöz lépdelek, és le sétálva azon a konyhába megyek. Már nincs csörömpölés, melytől az imént zengett a ház. Be kukkantok a lakás kedvenc helységébe, s amit látok. Az cseppet sem tetszik. Szám elé kapva kezem, óvatosan sétálok el az üveg, és porcelán darabok mellett hogy elérhessem Harry-t. Ki a padlón ülve fejét fogva gondolkodik. Elérve a férjemet, le térdelek elé és megfogva karját elérem hogy rám figyeljen. De, csak ennyit mond:
-Hol csesztem el? Hol a francban rontottam el Daniella? -kérdezi, mire közre fogom arcát.
-Harry, semmit se rontottál el. -simítok végig hibátlan arcán. -Nincs okod arra, hogy hibáztasd magad. -nyugtatom meg, mire felmordul.
-Nincs Daniella? Valóban nincs? A gyerekünk egy harmincévessel jár! A legjobb barátommal, érted? Borzasztó apa vagyok. -állapítja meg. Fel állok és amilyen hangosan tudok, beszélni kezdek.
-Úgy érzed az vagy? Harry, az élet az ilyen. Nehéz, sőt mi több borzalmas! Ami Darcy-val történik, az...Az nem lehet hogy szerelem? Nem lehet hogy szerelmes? Nézd, tudom Zayn idős, de..-folytatnám de abban a pillanatban közbe vág.
-Nem azzal van a gond hogy idős. Vagyis, nem csak azzal. -feleli, - Édesem, Zayn nem bánik jól a nőkkel. Éveken keresztül éltem vele, ismerem már annyira; hogy tudjam hogy megy ez nála. Meg szerzi, elcsábítja , majd megfekteti néhányszor és elhagyja. Ez az amit Zayn csinál. Mond, te komolyan hagyod neki ezt? -néz rám. Mély levegőt veszek, s közelebb sétálok hozzá. Karjaimat derekára simítom.
-Ennyire rossz anyának ismersz? -kérdezem felvont szemöldökkel.
-Nem. -vonakodva válaszolja.
-Harry, fiatal. Darcy nem buta lány. Tudja hogy mit szabad, illetve hogy mit nem. Ez az egyik, a másik pedig az. Szerinted, ha Zayn nem szeretné, akkor Darcy zaklatná Őt? Hm? Tenne ilyen a mi kislányunk? -billentem oldalra a fejem.
-Valószínűleg nem. -válaszolja. Kuncogok.
-Na, most hogy ezt megbeszéltük. -simítok végig ajkán.
-Jöhet a szex? -kérdezi, mire elnevettem magam.
-Nem, a takarítás! -szabadul ki karjai közül, majd a nappaliba mennék ha elengedne.
-Hóhóhó! Én takarítók, te pihensz. -csókol szájon, majd kisebb vizását után. Együtt fel számoljuk a lakásunkban kitört harmadik világ háborút. Takarítás közben, Zayn-en jár az eszem. Valóban szereti gyerekem? Vagy csak hülyíti? Nem, van esze Zayn-nek. És, ahogyan ismerem nem tenne rosszat lányommal. 

73. Össze Omlott Birodalom

                                Sziasztok, Újabb rész, Újabb lehetőség a
             kommentekre, a feliratkozásokra, illetve a csoportba való
             csatlakozásba! Jó olvasást! Ha tetszett, hagyj nyomot magad után!
                                                                               

                                                                                              D xoxo
                   




A tegnap este jár a fejemben. Egy órát se tudtam aludni, egyfolytában Zayn-en járt az agyam. Ne értelmezzétek félre;nem vagyok meleg. Két csodás nővel élhetek; a feleségemmel, és az én kicsi lány
nyommal. Gondolataimat inkább a Zayn-Darcy ügy zaklatja. Vajon mit tett az én egyetlen
gyermekemmel? Tett vele valami olyat, amiért kinyírnám? Sóhajtva kelek ki Daniella mellől, kit

Mr Styles

tegnap (ma hajnalban) hoztam haza a
kórházból. Szerencséjére, még nem tud a tegnap esti látogatásomról Zayn-nél. Hajamba túrok majd, az éjjeli szekrényről egy szál cigarettát teszek ajkaim közé és meggyújtom azt. Beleszívok egyet, és hagyom, hogy a füst távozzon szervezetemből. Hogy jutott a családom idáig? Bár, még pontosan nem tudom mi történik lányom, illetve Zayn között. De, addig nem tudok nyugodtan aludni; amíg nem tudom a teljes igazságot kettejük viszonyáról. -Már ha van-. Fel kellek az ágyból, és az erkélyre vonulok ki. Becsukom magam mögött az üveg ajtót, majd karjaimmal a korláton támaszkodva előre vetett fejjel, gondolkodom. Lehetetlenségnek tartom ezt az egész dolgot. Darcy nem buta lány, tudja, hogy mi -a szülei- ezt sosem díjaznánk. Miért ilyen nehéz, a szülők élete? Egy pillanatra felnézzek az égre, mely éppen ragyog. Ragyog, mert a nap beragyogja az egész eget. Bárcsak én is úgy ragyoghatnék, ahogyan az ég.
-Miért teszed ezt velem? -kérdezem. Mivel válaszra értelmetlen várni, tekintettem azonnal az udvarra irányítom. Lesz egy újabb gyermekem. Ajkaimra mosoly húzódik, ha már Darcy cseperedéséről lemaradtam. Most lehetőségem nyílik arra, hogy e vétkemet jóvá tegyem. Meztelen derekamra két vékony, ismerős kar fonódik. Le nézzek a az említett testrészekre, majd fejem kicsit oldalra döntöm, hogy láthassam a tulajdonosukat.
-Szia. -mosolyogja, s átbújva karom alatt csókot csen tőlem.
-Hmm, többet nem kapok? -motyogom ajkára, mire kislányos kuncogást hallok. Újabb csókot váltunk, majd megfordul karjaim közt. S együtt bámuljuk a messziséget. A várost.
-Te tudsz Darcy-ról és Zayn-ről? -kérdezem halkan. Nem akarom sem idegesíteni, sem bosszantani állapotos feleségemet. De, ezt a témát nem kerülheti el egyikünk se. -Dani? -szólítom meg, sóhajtva fordul meg tetovált karjaim közt. Először ujjait birizgálja, melyből azonnal le jön :mindent tud. Felnéz rám, majd gyönyörű telt ajkai el vállnak:
-Ami azt illeti, -kezd bele- Zayn...-keresi a megfelelő szót- a mi kislányunkkal kavar. -mondja mire meg se lepődök. Eddig az információig már én is eljutottam. -Harry, tartok attól hogy valami történt Darcy-val. -súgja mellkasomba, karjaival szorosan átöleli meztelen derekam. -Mostanában éjjel jár haza, és általában Zayn miatt marad ki éjszakánként. Beszélnem kell vele, erről is. És...a babáról. -feleli, majd felpillant rám. Szemei mosolyognak, de, az arcáról a szomorúság és a csalódottság keveréke tükröződik.
-Megyek, váltok vele néhány szót. -csókol meg, s vissza megy a házba. Reményeim szerint lányunk, hallgat Daniella-ra. Reményeim szerint. Vagy, Zayn talán teljesen elcsavarta a fejét? Hangosan fújom ki bent tartott levegőmet. S miután elszívtam cigimet, eloltom, és a hamutálcába teszem azt. Vissza sétálok a hálóba, felveszek egy melegítőt és egy fekete pólót. Hisz, nem akarok egész nap egy szál alsóban mászkálni. Ezek után, leballagok a konyhába hogy reggelit készíthessek családomnak.

                         Mrs Styles 

Belépve lányom szobájába, orromat azonnal megüti az alkohol szaga. Mély levegőt veszek, és halkan becsukóm az ajtót magam mögött. El lépdelek lányom ágyához, melyben még javában szunyókál.Tudom nem szereti, a korai ébresztést, de most ez sajnálatos mód nem tud érdekelni.

Régen volt már, úgymond "anya-lánya" beszélgetés kettőnk közt. De, semmit se késő helyre hozni. Nem igaz? Ha valaki, akkor Én, pontosan jól tudom milyen is ez a kor. Amelyben most ő van. Nem tudod eldönteni, szerelmes-e vagy, vagy csak tetszik az illető. Komoly érzéseket táplálsz bizonyos dolgok iránt. Illetve, ragaszkodóvá és könnyen hisztissé is válhatsz. Pont ilyen voltam anno, én is. Habár, a különbség csak az gyermekem és köztem, hogy nekem Harry volt akkoriban a "rossz fiúm". Aki aligha egy évvel volt idősebb nálam. Nem pedig hússzal. Valljuk be, ha Zayn fiatalabb lenne, és Darcy idősebb. Ez, akkor se jöhetne össze nekik.
Ez, amit most Darcy érez, az csak egy kamaszkori szerelem. Nem is szerelem, inkább illúzió. Egy olyan illúzió amely, megringat, és kételyek közé üldöz, s félő rossz döntéseket követsz el miatta. De, ez az egész csak kamaszkori dolog. Ki lehet nőni, és el is lehet felejteni. Persze, kell hozzá akarat erő bőven. Lányomat fürkészem, azt hiszem Zayn eléggé kiakasztja őt. Az én -jelenleg-, egyetlen gyermekemet.
-Mmm. -nyöszörgi gyermekem, -Anya? -dörzsöli meg szemét.
-Igen hét alvó. Anya az. -mondom felettébb vidáman. Felül az ágyban, és hátát az ágytámlának dönti. Még mindig a tegnapi ruhájában van, talán nem is fürdőt.
-Darcy, beszélnünk kellene. -kezdem el az "anyai beszédet". De, e szavaim után egyből közbe vág.
-Tudok a kis tesómról. Már várom, hogy legyen. - vágja rá egyből. Ettől nagyobb lesz a mosolyom, hisz egy ilyen mondtam lányomtól, nagyszerű érzést kölcsönöz. Be vallom, nem féltem attól hogy nem szeretné. De, mégis jól esik.
-Oh, igen erről is akartam. Illetve akartunk veled beszélni, de úgy tűnik most már nem kell. -közlöm, -De, lenne egy másik témánk is Darcy. Zayn. -arca komolyra válik, mondjuk úgy falfehér lesz,
-Mi, mi van Zayn-el? -kérdezi zavartan.
-Darcy, mi van közted és Zayn között? -konkrét kérdésemre, kitágult pupillákkal válaszol. Illetve egy nagyot nyel,
-Semmi. Barátok vagyunk. -hadarja, és kész kiugrani az ágyból de, megfogom  karját és leültettem. Ezt akkor is kivesézzük ha tetszik neki, ha nem.
-Na, mesélj csak kisasszony! -parancsolok rá. Természetesen, kellő hangnemmel. Leül az ágy szélére, lehajtja fejét. Pár percig csönd telepszik ránk, majd megszólal.
-Ha elmondanám, apa örökre bezárna ide. -motyogja szomorúan. Mire összeráncolt szemöldökkel meredek rá.
-Darcy, mégis miért tennénk mi ezt veled? Hm? -kérdezem tőle, mire vállat ránt. Sóhajtok egyet, majd kezemet hátára helyezem s végig simítok rajta néhányszor. -Nem tehetnénk ilyet veled soha, higgy nekem kicsim. -biztatom, felém fordul.
-Biztos? -motyogja. Hatalmasat bólintok, testével felém fordul. De nem néz rám, a földet pásztázza és közben ujjait tördeli. Újabb csöndes percek következnek, melyeket lányom halk, félő hangja szakít félbe.
-Haragudni fogsz rám... És, apa talán megöli Zayn-t, de előbb-utóbb így is úgy is megtudjátok az igazat rólunk. -feleli- Négy hónappal ezelőtt kezdődött minden. -kezd bele a mesélésbe...

                         Darcy Styles 


" Négy hónappal ezelőtt kezdődött minden. Egy étteremben voltunk a barátaimmal, és ott volt Ő. Egész végig engem nézett, és persze...Én is Őt. Miután hazaérkeztem, sms-ket kaptam Tőle. Sok-sok sms-t váltottunk egymással. Aminek köszönhető lett az, hogy megismerhettem. Aztán, eljött a ballagásra, és velem aludt. Majd, eljárkáltam hozzá, és...Nem tudom végül már csak azt érzetem kell nekem. Szükségem van Rá, mint növénynek a fényre, vagy a vízre. Mint, embernek az élelemre, a folyadékra. És Ő az volt számomra; egy táplálék, egy egészséges életmód, egy drog. -sóhajtottam- Még többet találkoztam Vele, és...Olyan bűnt követett el elennem, amelyet sosem bocsájthatnék meg neki. De, naiv kislány fejjel meg tettem. Vagyis, valami olyasmit csináltam. -Anyám értetlenül néz rám, tudom mit nem ért. Hogy mit tett. -Zayn...Anya, én. Nem akartam. De, megtörtént. -vallom be, szája elé kapja kezét. S fejét ingatja, hogy ez lehetetlen. Nem történhetett meg ily' gyorsan. Nem lett volna szabad, ilyen gyorsan nővé válnom. Látom, hogyan szemei  csalódott könnyel telnek meg, miattam. Az én butaságom végett. Kétségbe esetten fogja fejét, agyal, hogy mit tehet ezek után. Azok után hogy, gyermekét -engem Darcy Styles-t- megrontották. Megrontottak? Ugyan már, én tettem ezt magammal. S  bűneim fizetsége, szüleim, anyám dagadt sós könnycseppjei melyek miattam csordulnak le derült arcán. "

Ez történt ma reggel, és azóta anya meg se tudott szólalni. A reggelinél is, csak egy falatott evet. Ó, és mi lesz majd ha apa megtudja? Mit kapok tőle? Örök szobafogságot, amíg be nem töltöm a negyvenet? Ó, az még egy finomabb büntetés lenne. De, ennél komolyabb lesz a büntetésem. Az ablakon bámészkodom kifele, és azon agyalok; hogy hogyan oldjam meg ezt a problémát. Még mielőtt szét szedné a családomat. Jó nagy slamasztikába kevertem magam Zayn miatt. Istenem, pár nap, és kezdődik az a nyamvadt turné amin én is ott leszek. És Ő is, és a szüleim is, a családom. Hát, ezt nem gondoltam át teljes egészében.  Fáj, a fejem a tegnap esti kisebb iszogatástól. És a fenébe, széttörte az Iphone-m, szemét! A szüleim sokat dolgozott érte, ez meg csak úgy össze töri! Bunkó seggfej! Bárcsak felhívhatnám, hogy elmondhassam, kitálaltam. Nem bírtam tovább magamban tartani azt, hogy egy rongyként bántak velem. Muszáj volt, kiönteni a lelkemet valakinek. És, az a valaki az édesanyám. Jaj ha elmondja a fateromnak, nekem végem.
-Darcy? -e szent pillanatban apám mély, rekedt hangja ráncigál ki zavarodott gondolataim közül. Félve hátam mögé lesek, s látom Őt. Nyelek egyet, majd szép lassan szembe fordulok velük. Vége, búcsúz el a szabad élettől, a hétvégi bevásárlásoktól, a saját tv-től...
-Beszélnünk kellene. -jön beljebb az ajtóból- Kérlek, gyere le a nappaliba. Fontos. -evvel elhagyja hálómat. Hangosan fújom ki levegőmet, és megtörlöm homlokomat -mintha egy izzadság csepp lenne ott. Mélyen szívom be a levegőt, és le "sietek" a nappaliba. Az ítélet hozó hely felé közeledve, egyre idegesebb és idegesebb leszek. Le érve a rettegett helyre, meg pillantom a kannapén ülő Zayn-t, és a fotelban helyét elfoglaló anyámat. -Mondanom se kell, mellette apám áll karba font kezekkel-, Lassú, iszonyatosan lassú léptekkel közelítem meg a kannapét, s ülők le a Tőle legtávolabb eső helyre.
-Örülök hogy itt vagy Zayn. -üdvözli áll hangon apám, az illetőt ki aprót mosolyog majd rám néz.
-Ja, miért hívtatok? Nem mintha nem szívesen jönnék, csak a tegnap esti beszélgetésünk után, nem erre számítottam. -vallja be. Hát én se,  -hogy egészen őszinte legyek. Tegnap este? Oh, jaj ne már. Teljesen ki ment a fejemből, a kéz fogásunk.
-Igen, tudom Zayn. -mondja rekedten- Én arra nem számítottam volna, hogy idáig süllyedtél haver. -kezdődik, a szócsata. Rettegek ettől a beszélgetéstől, vérfagyasztó ahogyan apám szavait hallom.
-Mi a fenéről beszélsz Hazza? -kérdezi a fekete hajú zavartan. -Zayn, ha tudnád amit Ők. -
-Arról, amit a lányommal tettél. -lép közelebb hozzá a magas göndör fürtökkel meg áldott apám.
-Várj, -dől előre a fekete kannapén - én nem önszántamból tettem. Mind ketten benne voltunk. -pillant rám. Apám kínosan felnevet.
-Hogy mered magad férfinek nevezni? Miért nem vállalod a következményeket Zayn? -tesz még egy lépést Zayn felé. -Nem elég az, amit tettél. De, fel se vállalod? El kéne ásnod magad Zayn, mert most az én szememben te egy senki lettél. -mondja szemébe nézve apám. Érzem amint mellkasomra mázsás súlyok nehezednek rá, annyira fáj. Fáj itt legbelül ez az egész helyzet. Zayn fel áll, így most már szemtől szemben állnak egymással.
-Vállalom a következményeket, ha jól emlékszem te nem vállaltad őket! -jelenti ki mire, mindkettejük meg feszül. -Nem vállaltad a saját...-ekkor egy jókora ütést kap hibátlan arcába, melytől arca elfordul a másik irányba. Szám elé kapok kézfejem, s abban a pillanatban Zayn elé állok.
-Fáj az igazság Harry? -kérdezi mélyen Zayn, mire apám ökölbe feszíti kézfejét.
-Nem bánthatod. -üvöltöm képébe, s tudom minden szempár engem figyel. -Előttem sosem!- evvel elrántom a férfit kiért életemet adnám, apám színe elől. S az ajtóig meg sem állok vele, arca már most kezd belilulni. De, tudom, holnapra ez sokkal csúnyább lesz mint most. Felhúzóm vans cipőmet, és gyorsan ki siettek vele az ajtón. Egészen a felhajtóig loholok, ahol felülök motorjára, és szinte könyörgöm hogy tűnjünk el innen. Fel ül a fekete jószágra, majd bukóját felveszi és be indítja a szörnyeteget. Erősen ölelem át izmost derekát, és érzem a gyorsaságot, mely egy távolabb, jobb világba röpít minket.

72.

                             Eyo :D Itt a rész, ha tetszett tudjátok mit kell
                           tennetek! Jó olvasást! Pusszi ♥ ♥ ♥ 

                                                                D xoxo

Ui:Bocsánat a rövid részért. :/ 

Úgy érzem lábaim gyökeret eresztettek, s nem bírok meg mozdulni. Lehetséges lenne, hogy Zayn nem csak egy seggfej?  Ez lehetséges? Hisz, annyira sokat ártott már nekem. Nem csak a tetteivel

de, a szavaival is. A hülye ígéreteivel, melyeket naivan elhittem Neki. Biztosan ez is egy újabb fajta

/Zene/

csapda, amivel az ágyába csalhat. Erőmet össze szedve fordulok szembe az ördöggel. Sajnos, fel kell néznem rá magasságom miatt de ez se tántorít el. Barna íriszeibe bámulok, majd ajkaim elválnak és kezdődik a szófosás;
-Hm, ügyes Zayn. Ügyes. De tudod, amióta ismerlek rá jöttem egy-két dologra. Főként  veled kapcsolatban. -mosolygom magabiztosan- Te, egy szomjas f@sz vagy. -jelentem ki, mire pupillái kitágulnak.
-Szomjas f@sz? -vigyorogja. Állj, miért vigyorog? Hiszen, a tervét épp most lőttem le. Akkor mégis mi a fenéért mutogatja a hófehér fogsorát?!  -Ez tetszik. Még egy hölgytől se hallottam ezt. -mondja. Pofátlan!
-Ugyan Zayn. Már biztosan használták ezeket a szavakat rád nézve. Mert, -nézek mélyen szemébe, - valljuk be, több nem vagy egy hazug, seggfejnél. -felelem. Evvel kikerülöm Őt, és a konyhát tűzöm ki ulticélomnak. Szinte, meztelen lábaimat egymás után rakodva érek el a tágasnak nevezhető helyiségbe. Melyben hamar megtalálom a számomra értékes dolgokat. Félre értés ne essen, nem a coca Coca-Cola-ra gondoltam. Ha nem, a jó öreg Jack Daniel's- re. Amióta Zayn-nel "barátkozom" egyre többet veszem magamhoz az e fajta "segítséget". A polcról le emelem a drága alkoholt, majd a pultra helyezem azt. Óvatosan letekerem a tetején lévő fekete kupakot, s ajkamhoz emelem azt. Ám ekkor, egy kéz kiveszi ujjaim közül az agykárosító, szív gyógyító folyadékot.
-Hé! -nyúlók az üvegem után. -Ad vissza! -parancsolok rá, mire fejét ingatva odébb lerakja az italomat.
-Kislány vagy te még ehhez. -mondja, karjaimat össze fonóm mellkasom előtt.
-Kislány? -kérdezem felháborodva, -Ez érdekes, azon az estén is kislány lettem volna? -ismételten ki kerülöm, de karomnál fogva vissza ránt. Felszisszenek az újonnan jött érzéstől, melyet felkaromon érzek.

-Felejtsd el azt az éjjelt. -mondja rezzenés telen arccal- Ígérem, lesznek még szebbek s jobbak annál az egynél. -hangja komolyan cseng, ami egy kevés jót se jelent számomra. Elengedi karomat, majd az alkohollal telt üveghez lép. Karomat dörzsölgetem, amely holnap biztosan egy lila foltot fog mutatni. Emlékül e "gyönyörű" éjszakából. Megfordulok, hogy láthassam mit csinál az ördög fia. Figyelem amint tölt egy-egy pohárba a whisky-ből, és az egyiket felém nyújtja. Amit elveszek tőle, Ő is markába veszi a porcelán darabot s rám néz.
-Hm, előbb el tiltasz tőle. Aztán meg le itatsz? -mondom, és utána lehúzóm a poharam tartalmát. A folyadék végig csúszik torkomon, a nyelőcsövemen majd a gyomromba kerül. Égető érzés veszi hatalmába az előbb említett részeimet, de nem bánom. Még pár ilyen érzés, s felettébb jól fogom érezni magam.
-Tudod, -sétál közelebb, melynek következtében én hátrálok. Mindaddig míg nem, csípőm a pultnak nem ütközik. S ezzel csapdába nem esek. - ha hagyod magad. Az nem minősül itatásnak. -szembesít a tényekkel, mire vállat vonok. Poharamat a pultra teszem, s kézfejeimet Zayn mellkasára simítom. Ismét itt vagyok. Itt vagyok, hogy le futhassam az újabb ördögi körömet. Leteszi poharát ő is, tenyereit csípőmre helyezi. Hosszú, perceken keresztül -melyek inkább óráknak tűnek- nézünk egymással farkasszemet. Ujjaimat feljebb simítom testén, kulcscsontján, nyakán s ajkánál állapodnak meg. Ujjbegyem végig vontatom rajta párszor. Lábujj hegyre állva, megcsókolom Őt. Tudom, váratlanul éri Őt, pontosan úgy ahogyan engem is. Közelebb von magához, alsó ajkába harapok. Kezei combom alá siklanak, melyek fel emelnek s így a pultra kerülök. Testével lábaim közé férkőzik, karjaimat nyaka köré fonóm s annál fogva húzóm közelebb Őt magamhoz. Felhevült ajkaink hosszú, rettentően hosszú táncot járnak egymással. Ujjbegyei combom külsején simítanak végig, melynek következtében gerincemen liba bőr fut végig. Duzzadt ajkaink elszakadnak egymástól, s lehunyt pillákkal várok. Ajka egy újabb csókkal ajándékoz meg, ámde ez sokkalta rövidebb mint az előző. Eltaszít magától, majd el veszi a poharakat s újra tölti azokat. Hajamba túrók, és kicsit hátrébb dobom a tincseimet melyek szemembe hullanak. Szemeimmel figyelem minden egyes mozdulatát a tetovált férfinak, egy pillanatra rám néz. Ejt felém egy bájos mosolyt, majdan felém fordul az italokkal a kezében. Le ugrok a fekete márvány pultról, és előtte állok meg. Kiveszem ujjai közül a poharat, és felemelve azt koccintok egyet Vele.
-Ránk. -mondja selymes hangján, mély levegőt veszek. -Ránk. -ismétlem meg, majd ajkamhoz emelem a hideg porcelánt.Belekortyolok, és elveszem számtól. Tekintettemmel a pohárra meredek, mely kezemben kap helyet. Tizennégy évesen nem pont ezt a vacakot szerettem volna inni. De, ilyen az élet nem? Keserű, és csalódásokkal teli. Ujjai állam alá, vándorolnak s annál fogva emeli fel fejem. Sóhajtva vezetem Rá tekintettem, miközben a poharat le teszem.
-Szeretsz? -kérdezi, hirtelen nagyot nyelek. Hogy ez ide? Miért kérdezi meg, ha tudja a választ? Barna szemei, kétségbe esetten keresik tekintettemet, de sajnos át nézek Zayn-en. Hiába nézek rá, ha valójában a fehér falat bámulom mely mögötte van. -Hm, Darcy? Érzel még valamit irántam? -halmoz kérdéseivel, melyekre egy egyszerű "igen" lenne a válaszom. De, ezt hangosan kimondani. Lehetetlenség. Túl sok van már a számlámon, és ha még jön néhány számla rá. Félek, nekem végleg befellegzett.
-Hiszen tudod Zayn, hogy hogy  érzek. -motyogom. Fogságban érzem magam, fojtó fogságban. Miért kell, mindig ilyen helyzetbe hoznia?
-Tudom, de hallani akarom. -suttogja, -A  szádból. -morogja fülembe, amitől a hideg futkos a hátamon. Ujjaimat tördelem, ha be vallom örökre a markában ragadok. Ha nem, magamat kínzom.
Mit veszíthettek?  Fel emelem kobakom, s ki mondom azt a bizonyos "sz" betűs szót. Mocskos ajkaira mosoly húzódik, melytől halványan én is elmosolyodom. Ajkaink újra és újra érintik egymásét, és lassan vissza kerülök a pultra. Ujjpercei combom oldalán siklanak végig párszor, hajába túrók. Erőteljesen meghúzóm, amikor is ujjai bugyim vonalához érnek. Felmordul, de csókunk nem törik meg. Kicsit hátra dőlök, s hagyom hogy felül kerekedjen rajtam. Ajka nyakam ívével kezd foglalatoskodni, zihálásunk kitölti a rendelkezésére álló teret -a házat. Ruhám feljebb csúszik testemen a hirtelen a helyzetváltozástól. Ujjaimat finoman felcsúsztatom hasán, s érzem amint megremeg felettem.  Egy pillanatig nézzük egymást, majd lassan -lassan- lehajol hozzám. Ajkaink pár miniméterre vannak egymástól, amikor az a fránya csengő megszólal. Ezzel tönkre téve mindent. Le mászunk a pultról, és kézen fogva az előszobába sétálunk. -Hogy ajtót nyithassunk váratlan vendégünknek.- Zayn mögött lépdelek, miközben elérünk a nagy fekete fából készült tákolmányhoz.
Zayn a kilincsre helyezi mancsát, majd kitárja az ajtót. Állam a padlót súrolja amikor is meg látom apámat a küszöb túl oldalán.
-Apa? -kérdezem, amint meg találom hangomat. Nagyot nyelek, most jön a lecseszés... Figyeljetek.
Látom, ahogy nagy levegőt vesz, majd nagy göndör hajába túr. S bele kezd mondani valójába;
-Daniella, terhes, -közli velünk. Mire Zayn azonnal gratulál. Én pedig se köpni, se nyelni nem tudok az új információ hallatára. Anya...Anya terhes? Kizárt.
-Gyere be haver. -áll arrébb a fekete hajú. az öltönyös beljebb merészkedik. Majd a nappaliba megy, és ott telepedik le. Furcsa módon, észre se vette a kézfogást. Remek! Követve apámat, mi is a nappaliba sétálunk. És leülünk, pontosítok Zayn ül le. Én még mindig lefagyva mászkálok mint egy zombi.
-Darcy, minden rendben? -jön a hang mellőlem. Mire csak bólogatok magam elé nézve. "Persze minden oké" -ezt várják el tőlem. Közben pedig semmi sincs rendben. Nem értem ezt az egészet, lesz egy kis tesóm? Mi a fene?!
-Darcy, -ez apám mély, és egyben rekedt hangja. - kérlek, hagyj magunkra minket egy kicsit. Beszédem van Zayn-el. -ennél a résznél, már kezdek magamhoz térni a kisebb sokból. Apám akárcsak egy ragadozó, úgy néz a férfire. Kinek még most is fogom a kezét. Aprót bólintva vettek egy pillantást Zayn-re, ki nyugtatóan biccent egyet. Sóhajtva hagyom őket magukra, ám épp hogy felérek a lépcsőn már is meg hallom apám vérfagyasztó hangját.

                            Mr Styles 

Előre ülök a bőr kannapén, mely barátom Zayn tulajdona. Könyökeimet térdeimen támasztom meg, s össze fűzött ujjakkal meredek Zayn-re. A tekintettem kemény, és fagyos akárcsak a hangulatom.
-Harry, gratulálok az újabb gyermekhez. Daniella jól van? -mondja ártatlanul, de mit se törődve kérdésével közbe vágok. Még mielőtt bármi mást is mondhatna. Ne higgyétek azt, hogy nem érdekel a feleségem, mert érdekel. De megkért arra, hogy ügyeljek Darcy-ra, és szeretem teljesíteni a kéréseket. Főkként ha a kislányomról van szó.
-Remekül van Zayn. És te jól szórakozol a lányommal? -kérdezem gúnnyal telt hangomon. Megfeszül, fel állok helyemről. És egy körbe nézés után -mivel nem válaszolt- újra megszólalok.
-Nem akarlak Darcy közelében látni, értetted Zayn? -evvel fel lököm a rózsa csokrot és az emelet felé indulok el.
-És mi van ha engem ez nem érdekel, Harry? -hátra fordulok, teljesen komolyan gondolja ezeket?
-Jobban tennéd ha érdekelne, tudod molesztálásért sok embert vittek már börtönbe. -ezzel elindulok az emeletre lányom megkeresése érdekében.
-Nem hinném, hogy molesztálásnak számít az amit teszünk. -meg állok, kezd fel menni bennem a pumpa. Ökölbe feszített kezekkel sétálok vissza hozzá, mit nem ért meg abból hogy ne menjen a lányom közelébe? Tudtommal Zayn nem hülye.
-Tesztek? Figyelj Zayn, te harmincöt éves vagy ő tizennégy. Soha nem fogom engedni ezt. Vedd tudomásul. -mondom emelkedő hangerővel, -A rohadt életbe már, értsd meg hogy ezt nem teheted! -ordítom. Majd hajamba túrok, s most már tényleg meg keresem Darcy-t. Nem tudom elhinni azt, hogy a legjobb barátomtól kell megvédenem a lányomat. Chh, ez kész...